Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)

Petőfi mint kis gimnázista

17 Mért nem születtem ezer év előtt? Mért nem születtem ezer év előtt? Midőn születtek Árpád daliái, S ragadva kardot, a vérkedvelőt, A nagy világgal mertek szembe szállni. Bel mondtam volna csataéneket, Versenyt rivalgót kürtjével Lehelnek, Melynek zugási mennydörgéseket Vadul kanyargó örvényükbe nyeltek. Beh fölvetettem volna magamat Hadvész után nyerítő paripára, Keresni a sírt vagy babéromat Hazát teremtő harcok viharába. Beh énekeltem volna diadalt Vitézeimnek, párducbőrre dőlve, Midőn az ütközetmoraj kihalt , az áldomás csengése jött helyébe. Vagyok nenyelő század gyermeke, Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen. S ha volna is, mi lenne sikere? Sínlődik a nyelv terhes rabbilincsen. • (Pest, 1841) Sírom. Hogyha én majd meghalok Kern leszen kő síromon, Egy kis fejfa lesz a jel, A hová teszik porom. De ha megkövül a kín, Mely most elhat lelkemig: Alacsony sirom fölött Pyramid emelkedik. (Duna-Vecse, 1844 ) Gyertyám homályosan Gyertyám homályosan lobog, Magam vagyok, Sétálok föl s alá szobámban. Szájamban füstölő pipám van Múltam jelenési lengenek [körülem ... Sétálok, sétálok s szemlélem A füst árnyékát a falon, És a barátságról gondolkodom, (Szalk-Szent-Márton, 1846.) Petőfi, mint kis gimnazista. Harmadfél évig járt iskolába Kecs­keméten a kis Sándor, a­kit az akkori szokás szerint latinul igy írtak be az iskolai törzs­könyvbe: Azaz : Petrovics Sándor Félegyházáról, 1928. május 10-én, 6 éves. Ez a hat éves kis­fiú, két és fél év alatt kitanulta az elemi iskolát, de sőt már az akkori szokás szerint, egy kis latinra is oktatták. Különösen följegyzésre érdemes, hogy Kecskeméten négyszer változtatott szállást. Eleinte Hábel József mészáros legényhez adta az apja, a­ki régebben nála volt Numerus Romen et cogn. Adventus Annos Die |Mense Aetas 29 | Alexander Petrovics ||1S2|S 1, Félegyháza jj l6.a Mail 6.

Next