Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)
Petőfinek rossz hirét költik
A magyar ifjakhoz. Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ? Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága? Jaj az olyan kertnek, Jaj még annak is, mert megverte az isten, A hol, mint ti vagytok, magyar ifjak, ilyen Virágok teremnek! Felhő alakjába lelkem átöltözik, Úgy száll a hon fölött nyugattól keletig Sötéten, csendesen. Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek, Csapásiteli ifjak, sokan hevernétek A port, élettelen. Mert ti az életet meg nem érdemiitek. Egész nagy csillagok voltak őseitek, És ti ? Csak parányok ! Ne adja a balsors, hogy e szegény haza Bajában reátok szoruljon valaha . Ti meg nem óvnátok. Szivetek mindig nyilt ajtajú palota. Tódulnak, tódulnak seregestül oda Vig, zajos vendégek. Garázda népséggel telik meg a terem, S ezek között helye nincs az örömtelen Honfiérzeménynek. Sziveteknek alig marad egy szöglete. Hol titkon magát pók gyanánt szövi be A hazaszeretet, S ez is csak addig van, mig jön az önérdek, És azt javasolja, hogy lesöpörjétek, Mint hitvány szemetet. Oh mily gyöngék vagytok! kiknél a hazának Fénye nem ér annyit mint a hiúságnak Múlandó csilláma. Petőfinek rossz hírét költik. Tanárai sem maradtak adósai, kozhely, rossz tanulónak híresztelték, pedig az nem volt igaz. Tanult ő, szorgalmas is volt, hanem csakis az olyan tárgyakban, melyek az ő hazafias érzelmét kielégítették. Ilyen volt például a magyar történelem. Ebben való nagy jártassága igazán bámulatot érdemel. Azt általában mégis elismerik, hogy a Selmecbányái tót-tanárok fedezték fel Oh mily gyöngék vagytok ! nap süthetne rátok S e helyett kis lámpa, melyet körülálltok, Nyomom kis lámpa. Szent hazaszeretet, mibe mártsam toltam ? Hogy dicső képedet híven lerajzoljam, Oly híven, oly szépen, Hogy megbüvöld, ki rád szemét fogja vetni. Hogy örök tanyára tégy szert valamennyi Magyar kebelében. Ti bálványimádók, hiúság rabjai! Jertek, gyilkot fogok szivembe mártani, Hadd fecscsenjen vére Szét fejeitekre : tán sikere leszen. Tán megtértek tőle . . . Jettek hozzám ezen Uj keresztelésre! (Pest, 1847.) Füttyy Adta finnyás közönsége! Csúnyaság a mit mivel: Minden este megköszönti Társaságunk’ füttyivel. És aztán a füttyök mellett Milyen a jövedelem? A színész előbb-utóbb is Csak megszökni kénytelen. Ejd, egy rókát kétszer nyúzni. Ez, urak, mégsem megyen . Már ha fütty van, legalább hát Tele színházban legyen! (Debrecen, 1844.) Petőfit, Boleman akármilyen nagy ellensége is volt máskülönben, de az igazságot himezés-hámozás nélkül ki szokta mondani. Nem habozott kijelenteni, hogy Petrovics határozott tehetség. De már annak nem sok hasznát vette a költő, mert rendszeres üldözésnek volt kitéve. Félkosztos lett volna az iskolában, de bizony sokszor nem kapott ő semmit abból a félkosztból. Hozzájárul még ehhez, hogy Selmecbányára színészek jöttek és Sándor megint csak színész akart lenni.