Dolinay Gyula (szerk.): Petőfi és a szabadságharc (Budapest, 1901)

Petőfi anyja

11 Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramia erdő közepében , Sűrű a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullásai. Baltája nyelére támaszkodva mondja: «Mért vetettem fejem tilalmas dolgokral Édes anyám, mindig javamat akartad ; Édes anyám, mért nem fogadtam szavadat? Elhagytam házadat, földönfutó lettem, Rabtok, fosztogatók­ közé keveredtem . Most is köztük élek magam szégyenért Ártatlan utasok nagy veszedelmére. Elmennék én haza, itt hagynám ezeket, Örömest itt hagynám,de most már nem lehet. Édes­anyám meghalt , kis házunk azóta. Régen összeroskadt. .. s áll az akasztófa.* (Pest, 1884.) Fürdik a holdv­ág az ég tengerében... Később az öreg Petrovics kibékült költő fiával s öröme telt benne, boldogan ol­vasta ő is verseit, miként akkoriban min­denki. Mert a szegény vándorló-legény egy pillanat alatt a nemzet ünnepelt da­losa lett. Ő előtte még soha nem ért el oly nagy sikert senki ebben az országban. Petőfi anyja. Csodálkozva kérdezhetjük, hogyan tá­madhatott költő a mészáros-famíliában? Az anyja által. Nincs a világirodalomban senki, a­ki nála jobban szerette volna anyját. A gyer­meki gyöngédség, az anyához való ragasz­kodás megható megnyilatkozása számos költeménye. A költészet egész bűbája ragyog ezekben a szép családi versekben. Ki volt a Petőfi anyja? Hrúz Mária, egy turócmegyei szegény család tagja. Lánykorában Aszódra ke­rült, ott ismerkedett meg Petrovics István­nal, ki gyakran járogatott Aszódra, mer

Next