Fáy András: Óra-mutató (Pest, 1842)
Az idő, reggelen túlhaladva, dél fele jár immár. Munkában fárad az’ dolgos nép mindenfelé, legyedül mi vesztegeljünk-e , mintha éji sötétség nyomná a földet még is.—Lesz tudom , ki gombos vagy kakasos tornyai késő órájára fog mutatni , 's mondani. ..mit bolygatod te korán nyugtalan, békéjét és idejét nyugalmunknak De én ím órámat tartandom álommámoros szeme eleibe, 's ő hinni fogja , hinni kénytelen leérni , hogy órám jól jár , és itt a' munkának ideje ; mert órámat— a 3 nap után igazilám, és mióta Josue ezt megállná, sem forog az, sem változik !