Ferenczi Zoltán (szerk.): Petőfi-Muzeum 7. (Kolozsvár, 1894)
1894-07-01 / 4-5. szám
VEGYESEK. Ill COM. MuH és Jelen. (1848. 28. sz. ápr. 7. 163. 1.) »A mult vasárnap április 2-n az idevaló conservatorium a közelebbről külső közép- és magyarutczában elégettek számára hangversenyt adott. Petőfi nemzeti dalja, a magyar marseillaise zenéje sokaknak nem tetszett, annak reframnjét kivált elég lelkesítőnek és buzditónak nem tartották, midőn a Károly Ferdinánd cs. kir. ezrede hangászkara által eljátszott csárdás, aTolnai lakodalmas, alig lecsillapítható tapsvihart idézett elő.« Ferenczi Zoltán: Vegyesek. » A Budapest egyik augusztusi számában (1994 a következő hirdetést olvastuk . ..Pikantériák. Gyönyörű szép, de nagyon pikáns költemények és elbeszélések : Petőfi, Tompa és Arany Jánostól, — melyek az összes eddig megjelent ilynemű műveken túltesznek, kaphatók— kéziratban — utánvéttel, egyenként 20 krajczárjával. 10 drb egyszerre rendelve 1 frt 50 krért, aki ezek közül csak egyet is elolvas, biztosíthatom róla, hogy nem fog nyugodni, mig mind meg nem szerzi.) Szíves megrendelést kér: Murvay Zs. és Társa Debreczenben, Pacsirta u. 239. sz.“ Természetesen siettünk meghozatni e füzetet s meg is kaptuk sokszorosításban, melyben egy halom ízléstelen disznóságot találtunk Petőfi, Arany, Tompa s mások neve alatt, kik azonban már csak a feltűnően gyarló verselés miatt sem írhatták őket, ha különben egyébként is feltehető volna ily lángelmékről hasonló ízléstelenség. — Petőfi sajtója veszedelemben, a Franklintárs. nyomdájában szept. hóban tűz volt, mely elpusztította azt a papirkészletet, melyre Jókai összes műveit akarták nyomni. Jókai Mór erről tárczát írt a Pesti Hirlapban, hol ezt írja : „A kohóhőségü tűznek a góczában állt egy történelmi nevezetességű régi vassajtó. Ugyanaz, amelyen 1848 márczius 25-én Petőfi sajátkezűleg nyomtatta a Talpra magyar első példányait. A gépet rég nyugalomba helyezték, egy csöndes fülkét rendelve menedékül a drága ereklyének. A tűz körülötte tombolt órahosszant s nem tudta megsemmisíteni.“ (Nemzeti Ujs. 1894. 41. sz.) . Kubinyi Rudolfról olvassuk, hogy 1845 és 1861-ben orszgy. képviselő, előbb Gömörm. főjegyzője volt. Petőfi jó barátainak egyike volt, mint ezt nemcsak 1845-diki látogatása nála Vürgedén, hanem levelezése is bizonyítja. Ott nyert benyomásai alapján ,a történeti alapra minden tekintet nélkül, képzelődésének szabad szárnyain énekelt Salgó- és Gedővárról. (Vas. Ujs. 1863. 446. 1. //. M.: Mezei lak Várgedén.J — Prém JóZSef a Petőfi-társ. 1894 november 11-diki ülésén felolvasást tartott „A legújabb Petőfi-fordító“ czímmel Schulpe Györgyről. Horváth Árpád, egyet, tanár. Petőfiné második férje, 1894 okt. 27-én halt meg 72 éves korában. Született 1822-ben. Temetése Muzeum utcza 9. szám alatti lakásáról 1894 okt 29-én történt, mely alkalommal az egyetem részéről dr. Lánczy Gyula egy igen jellemző beszédben vett tőle búcsút. (L Vas. Ujs. 1894. 45. sz ) — Petőfi az „Úti jegysetek”-ben (1845) (Vegy. Műv. III. 12. 1.) idézi egy helyt e 4 sort: Leszsz olly idő bár soká Mellyben még a' Magyarul Éneklő Fők Homlokára Borostyán ág kanyarul. E négy sort mi a „Magyar játék színi zsebkönyvecske az 1807 és 1808-dik esztendőkre“ (Pesten, 1235.) cz. könyvecskében láttuk mint mottót s Petőfi is ott látta, talán vándorszínész korában. írja is, hogy egy régi magv. játéksz. zsebkönyvben olvasta s humor iránti fogékony kedélyében megragadva, egyszer találóan felhasználta. — A Nemzeti Múzeumban Budapesten (VHI. Terem. 2-dik szekrény 11. sz. a.) van egy toll kiállítva a köv. jegyzettel .Petőfi ezen tollat, úgy a mint az papírba csavarva van, azon nyilatkozattal adta át nekem: evvel írtam a Hóhérkötetét. — A papíron