Kemény Gábor: Helyzetünk és jövőnk (Pest, 1859)
teevezetes események rázkódtatják Európát és tartják szűnni nem akaró feszültségben. Agyú moraj közt próbálnak alakulni országokká különböző földterületek, és az alakulás kínjai közt világrészt rendítő háborúba bonyolódnak a nagyhatalmasságok. Keletről, délről és nyugatról szomszédaink — forrongó elemek; az idegenek közt legközelebbről minket illet jövőjük. Tényleg, közvetve sőt közvetlen, mindig hatást gyakorolt országunk azok viszonyaira, és azt kell gyakorolnia ezután is. Maga birodalmunk rendkívüli átalakulásokon ment közelebbről át és átalakulások útján halad folytonosan. Várjon, természetes-e ily viszonyok közt, hogy szemeinket behunyva, engedjük a dolgot folyni, és mikor tán már a gyertya körmünkre égett, kiáltsunk fel: nem így kellett volna ennek történnie! Természetes lehet-e az, hogy ne nézzünk körül, hogy ne tájékozzuk helyzetünket, ne tudjuk ennek folytán felhasználni a netalán jövendő jó körülményeket, és ne készüljünk előre a fenyegető veszély ellenében? Bizonyosan nem, nem, és újra nem. Könnyen meg tudom érteni azon politikai apathiat, azon politikai lelasirozottságot — ha szabad ily kifejezést használnom, — mely darabig nemze-