A Hét, 1898. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1898-03-13 / 11. szám

IX. évfolyam. MEG­JELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek : Egész évre........... frt 10.— Félévre „ 1­5.— Negyedévre............ 1­2.50 Egyes szám ára 20 kr. 1898. A HÉT POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. ^/(§) Budapest, márczius hó 13. 11/428. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet­ körút 6. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Krónika. A bécsi Olympus. — mdrcz. 11. Bécs emlegetése nélkül nem ünnepelhetjük a sza­badság márcziusát. Háromszáz egynéhány esztendő óta, ha valamit teszünk, mondunk vagy gondolunk, előbb aggodalmasan kacsingatunk Bécs felé, hogy mit is szól az hozzá ? A nagy idő alatt úgy megszoktuk már a kifelé nézést, hogy ha valamikor nem lesz rá szükség, bizony mondom: nem tudom, mi leszen velünk. Három­száz egynéhány esztendő óta nálunk visszás a természet rendje; nekünk onnan — nyugatról kél a nap. Ezelőtt ötven esztendővel is, azokban az emlékezetes márcziusi napokban, amikor szinte váratlanul született egy édes porontyunk: a szabadság, hogy aztán rövid időn a bethlemi kétezer kisded sorsára jusson, sűrűn tekinget­tünk Bécs felé. A pozsonyi diéta már húsz esztendő óta kapálózott az osztrák gyámság ellen. Széchenyi István húsz esztendő óta fáradozott abban, hogy nagykorúsá­gunkat bebizonyítsa. A gyámság pedig lön mindig szi­gorúbb, mindig tűrhetetlenebb. Az a hatalom, amit mi ugyan magyar királyságnak mondtunk, de ami igazában osztrák császárság volt, a rövidlátó apák zsarnok tekin­télyét arrogálta. Szigorú és fukar volt a házirend. Az engedelmesség, a hajlásra mindig kész derék, a hízelgő nyelv, mely a nyalogatástól sem borzongott, sovány jutal­mazással járt, valamint bizonyos virgácscsal az engedet­lenség, a makacskodás. Amióta a rakonczátlan Napóleont, aki elég hosszú időn át, elég zavart támasztott Európa régi házi és gazdasági rendjében, a messzi Szent­ Ilonára deportálták; amióta a szent­ szövetség vette kezeibe a népek üdvét a kontinensen: a polgárnak legfőbb erénye volt az engedelmesség, legnagyobb bűne, ha nem tánczolt úgy, amint látták. Nem kell magyaráznunk, hogy ebben a rendszerben több a gőg a tudásnál és az ügyességnél, az elevenségnél több a nagyképű, lassú fontoskodás. Ausztria ajándékozta meg ezzel a rendszerrel a világot a bécsi kongresszus idejében, a franczia királyság restaurációjakor. Itt és ekkor kezdődött a kicsinyeskedés, a hatalom méltóságos reprezentálásának, a szép szavak­nak, a brutális tetteknek a srája. Új jezsuitizmus támadt, nem olyan ügyes, olyan ötletes, olyan psychologikus, amilyen volt a Loyoláé, mert Krüdener asszonyság, I. Sándor czár barátnéja, nem volt Loyola Szent­ Ignácz. A pingált kegyesség, az égieknek belejátszatása a földi dolgokba azonban igen jól illeszkedett a rendszerbe. Ferencz császár, az uralkodók mintája, hogy miért, nem mondhatni meg világosan, szerencsésen és passzióval ját­szotta a patriarchák modernizált szerepét. A koronák viselői között úgy kicsinyeskedni, úgy kotnyeleskedni nem tudott és nem szeretett senki. Nemcsak Bécs, a birodalom, de egész Európa pletykája, intim botrányai asztalán vol­tak minden reggel a kémek buzgalmából, akiket akkor titkos rendőröknek hívtak. A kormányzásban nekik jutott a legfontosabb szerep. Mondjuk meg mindjárt, hogy ez a hivatal nem volt olyan tökéletes, olyan megbízható, mint volt a jezsuita gyóntató. Ocsmánynak azonban talán még ocsmányabb. Hozzátartozott a cabinet noir is, ahol a leveleket bontották föl az álladalom üdvösségének okából, így Ferencz császárnak igen változatos, mulatságos jelen­tésekkel és olvasmánynyal szolgálhattak. Ne tessék azon­ban úgy vélekedni, hogy ez csak amolyan privát mulat­ság, ártatlan kis szórakozás, amilyen volt Domitianus caesárnak a légy­vadászat. A rendszerhez tartozott szer­vesen. Hisz a jó Ferencz császárnak semmiben sem telt nagyobb gyönyörűsége, mint ha az ilyen bizalmas árul­­kodások alkalmat adtak, hogy a bűnöst maga elé czitálja és alaposan megkorpázza a fejét. Az ad audiendum verbum regium nem ritka gyönyörűségében sokan része­sültek, kivált a magyar diéta követei közül. Ferencz császár halálával nem változott meg semmi, mert utóda, Ferdinánd, a birodalommal örökölte politikáját és Metternich herczeget. A bécsi kongresszus óta meg­fellebbezhetetlen tekintély, a dodonai Pythiánál keresettebb és csalhatatlan oráculum a politikában Metternich. Ő adta a formát és a tartalmat annak a rendszernek, amelylyel Napóleon bukása óta kormányozták a világot. Talentum­ban, ízlésben, erkölcsben, családi hagyományokban XVIII. századbeli diplomata. Szalon­hős, hivatásos tánctrendező és szerencsés szoknyavadász. Egész archívumot kitevő levelezése, jegyzékváltása, memoranduma ritka elmésségű, világlátott, olvasott causeurt revelál. Páratlan grácziával, szeretetreméltó felületességgel, meglepő fordulatossággal cseveg mindenről. Ha csak ötven esztendővel előbb szü­letik, bizonyára Bécsnek meghatalmazott minisztere a versaillesi udvarnál és bizalmas barátja madame Pompa­­dournak. Az ötven esztendőnyi megkésés azonban nem zavarta őt; ahogy Napóleont deportálták, többé nem tudott a forradalomról, nem arról, hogy a sans cule-otok s az ajaccioi fiskális csemetére fordítottak a világ rendjén. 1815 után visszatért a régi kalendáriumhoz és irt 1790-et. i

Next