Hétfői Hírek, 1959 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1959-09-28 / 39. szám

MEGÉRDEMELT SZOVJET GYŐZELEM A NÉPSTADIONBAN Szovjetunió—Magyarország 1:0 (0:0) Népstadion, 100 000 néző, játékvezető: Kowal (lengyel) A sorrendben VI. Magyarország —Szovjetunió labdarúgómérkőzés előzményeit a szombatról vasár­napra a fővárosra zúduló hatal­mas eső vezette be. Mert „az égi áldás”­ nyomban felvetette a kér­dést , amelyet a szurkolók száz­ezrei vitattak meg Balmazújváros­ban éppen úgy, mint a Brasil­­presszóban hogy a Népstadion csúszós talaja vajon melyik csa­patnak kedvez majd? Nyolc-tíz évvel ezelőtt bizony még nyugod­tan és kapásból lehetett volna válaszolni rá: a technikás magyar csapatnak. Ez az idő azonban már elmúlt. Azóta a magyar lab­darúgás technikája bizony kissé megkopott, míg a szovjet labda­rúgás technikai készsége sokat fejlődött, amellett kezdeti lendü­letét, robbanékonyságát sem ve­szítette el. Igen nagy érdeklődéssel várták a világ labdarúgó szakkörei és a magyar sportközvélemény is ezt a találkozót, annál is inkább, mert ez hivatott eldönteni, hogy az Európa Kupában melyik csapat jut tovább, az elmúlt év őszén Moszkvában, kétgólos előnyt szer­zett Szovjetunió, vagy a pálya­A két válogatott csapat öltöző­jében a mérkőzés előtt jól leple­zett idegesség uralkodott. Mind­két öltözőben csak egy-egy szem­­villanás, egy-egy sápadtabb arc jelezte, hogy igen nagy tétért folyó mérkőzés előtt állnak a résztvevők. A magyar öltözőben nem akadt semmi különös újság, az előre kijelölt együttes húzta magára a nemzetiszínű csíkos fehér mezt és nadrágot. A piros­fehér mezben készülődő szovjet válogatottaknál annál több érde­kesség mutatkozott már az öltö­zőben is. Kiderült, hogy Jakusin edző és a szovjet válogatók mégis csak úgy döntöttek, hogy a technikásabb Iszajevet szere­peltetik, a fedezetet játszó, de taktikai okokból támadó sorba kijelölt Carjov helyett. És ami­kor a nemzeti himnuszok elhang­zása, a 92. válogatottságát ün­neplő Bozsik és Netto választása után megindult a játék, a két csapat ebben az összeállításban szerepelt. MAGYARORSZÁG: Grosics — Mátrai, Sipos, Sárosi — Bózsik, Kotász — Sándor, Gö­­röcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. SZOVJETUNIÓ: Jasin — Keszarjev, Maszljonkin, Kuz­­nyecov — Vojnov, Netto — Metrevelí, Iszajev, Ivanov, Bubukin, Meszhi. A magyar csapat mindjárt az első percben fergeteges tá­madásokkal­ kezdett és három perc alatt három szögletet ért el. Aztán Tichy talpalt el na­gyon ügyesen egy Sipos-sza­­badrúgást a kapu felé, de Ja­sin bizosan húzta le a labdát. A 7. percben Fenyvesi éles lövése adott munkát Jasinnak, míg a másik oldalon Vojnov kellemetlen, erős lövését véd­te Grosics. A játék képe már az első percekben kibontako­zott. A magyar csapat szer­vezetten, öt csatárral táma­dott, míg a Moszkvában szer­zett előnyüket tartani igye­kező vendégek jó taktikával védekeztek. Csapatunk kezdeti lendületét szovjet támadások törték meg. Két kihagyott gólhelyzet... A 20. percben azonban Net­to és Kuznyecov közös hibája után Tichy egészen egyedül törhetett Jasin kapujára. Az ordító gólhelyzetben magyar gól­­jelenlegi él­lovasa kivárt és a szov­jet kapus vakmerő lábra­­vetődéssel levette lábáról a labdát. Csatáraink mintha megbabo­názva játszottak volna, öt perccel Tichy kihagyása után választó magyar csapat? A­­kér­dést persze sohasem a szurkolók és nem a közvélemény dönti el, hanem a 22 játékos a pályán. Így a Népstadion zsúfolásig telt le­látóin az atlétikai események te­relték el néhány percre a gon­dolatokat a nagy labdarúgómér­kőzésről. Ez annál is inkább si­kerülhetett, mert az atlétikai ver­senyen is érdekes küzdelmekre került sor. A közönség egy kis főpróbát is tartott a buzdításból, amikor Rózsavölgyi csatázott az 1500 m-es síkfutásban az alapo­san felázott vörössalakon, a cseh­szlovák Jungwirthtal. A főpróba várakozáson felül sikerült: Ró­zsavölgyi behozta, majd szinte állva hagyta a két­ körön keresz­tül vezető csehszlovák világhíres­séget és 3:47.1 idővel győzött, sőt Jungsvirth második helyére még Kovács is eséllyel pályázott. Még egy magyar győzelemnek örül­hetett az atlétikai verseny közön­sége (400 m-en, Csutorás), de a további két számban, a 100 m-es síkfutásban és a 3000 m-es aka­dályon már Kynos (Prága), illetve Peer (Szófia) szerezte meg az első helyet. Albert rúgott lyukat a kapu­tól négy méterre. Bezzeg Voj­­nov! A 25. percben 20 mé­terről küldött óriási bombáját Grosics csak káprázatos vető­déssel tudta kiütni a jobb felső sarokból. Általában az első 10 perc után már telje­sen kiegyenlítetté vált a já­ték. A 40. p­ercben Sándort a 16-oson belül Kuznyecov sza­bálytalanul választotta el a labdától, de a játékvezető nem fütyült. Szünetben mindkét csapat bezárkózott öltözőjébe, a kö­zönséget pedig a totó-tombola szórakoztatta. Nagy tapsot kapott a szerencsés nyerő, aki kerékpárjával tiszteletkört pe­­dálozott le. Még nagyobb üdv­rivalgás fogadta a Panni­­robogó új tulajdonosát, aki ugyancsak szerencsés totó­­szelvénnyel jutott a csinos, 48 kcm-es magyar kismotorhoz, a játékot, még erőlködött, de percről percre erőteljeseb­ben domborodott ki a vendégek fölénye. A játékot okosan lelassítva, helyenként iskolázottan guri­­gázgatva szűrték át a szovjet védők a tűz nélküli magyar támadásokat. Egy Sipos sza­badrúgás veszélyeztette ebben az időszakban már csak Jasin kapuját, de ennyi izgalom Grosics kapuja előtt is akadt. Fájdalmas, kínosan biztos ve­reséget szenvedett a magyar csa­pat az esős szeptember végi va­sárnapon az Európa Kupávar­. A Népstadion közönségének nem is az fájt, hogy válogatott csapa­tunk a kitűnően játszó szovjet labdarúgóktól vereséget szenve­dett. Inkább a vereség körülmé­nyei ... Az utóbbi hetek re­ményt keltő csatárjátéka után ki­derült, hogy csatársorunkat nem sikerült még mindig megtalálni. Ezen a mérkőzésen vitathatatla­nul gyengén, egészen rosszul ját­szó csatársorunk miatt estünk el attól, hogy az­­ Európa Kupában, a második fordulóban is játsz­hassunk. Úgyszólván egyetlen magyar csatár sem játszott átla­gon felül. Csatársorunk tehetet­lenségét bizonyítja, hogy Jasin­nak úgyszólván nem akadt ko­moly védenivalója, ezzel szemben Grosicsnak jónéhányszor kellett minden tudását összeszedve „tisz­táznia”. Ami a legfeltűnőbb volt, úgy festett a helyzet, hogy a magyar csapatnak nem volt semmiféle taktikája. Például: Bozsik az el­ső pillanattól kezdve támadó fe­dezetet játszott. Amíg bírta, kitű­nően látta el ezt a feladatát. A legveszélyesebb szovjet csatár, a balösszekötő Bubukin azonban szabadon, kedve szerint szőhette a támadásokat. A szervezetten, jobb taktikával és igen nagy tak­tikai fegyelemmel játszó szovjet csapat teljesen megérdemelt győ­­zelmet­ aratott. Sőt, nyugodtan állítjuk, ez a győzelem szeren­csés esetben még nagyobb ará­­nyú is lehetett volna. A második félidőben, a gól után a szovjet csapat már vitathatatlan techni­kai fölénybe is jutott. Hiába szólt a szögletarány a magyar csapat mellett, ez a fölény nem­csak meddő, tartalom nélküli volt, de nem is jelentett se­nmi­­féle komolyabb veszélyt a szov­jet kapura. Ez a mérkőzés vilá­gosan megmutatta, hogy a ma­gyar labdarúgó sportban még na­p kiegyenlítésnek még csak a reménye sem bontakozott ki az utolsó 10 percben. Nem volt felemelő jelenet, amikor — a mérkőzés lefújása után — Sándor felkapta a labdát és félreérthetetlen mozdula­tokkal jelezte, hogy nem haj­landó átadni azt a játékveze­tőnek. Ezért a jelenetért kár volt, mert a mérkőzés — szá­munkra sok ■ negatívumától eltekintve — sportszerű kere­tek között zajlott le.­gyen sok javítanivaló, még na­gyon sok tennivaló van. A szovjet csapatban Jasin ke­vés dolgát biztosan végezte, a hátvédhármas szinte egymást múlta felül. Ezúttal Vojnov volt a támadóbb szellemű fedezet, amit gólja is bizonyít. Netto a védelemben volt hasznos. Bubukin a mezőny legjobbja A szovjet csatársorban találjuk a mezőny legjobbját, Bubukint. A kitűnő technikájú, nagy munka­bírású játékos jó játékát persze az is elősegítette, hogy a 90 perc alatt nem akadt őrzője. Nagyon jól játszott a másik négy szovjet csatár is. Szépen kombináltak és ha csak legparányibb lehetősé­gük nyitott lövésre, úgy nyomban lőttek. A magyar csapatban Grosics nem védhette a gólt. Mátrai ez­úttal is rossz felfogásban játszott, az ő oldalán több szovjet gól születhetett volna. Sipos kifogás­talanul, Sárosi is igen biztosan látta el feladatát. Bozsik jól kez­dett, de nem tudta 92. válogatott­sága­ alkalmával azt, nyújtani, amit a kapitány és a közvélemény várt tőle. 60 perc után egészen visszaesett. Kotásznak is nagyon sok rossz átadása volt. Csatá­raink ezúttal nagyon gyengén működtek. Göröcs és Albert szür­kén, bátortalanul játszott, Göröcs legfeljebb néhány jó átadással vétette észre magát. Tichy sokat dolgozott, de munkája nem volt hasznos. Sándor és Fenyvesi lel­kesen, bár igen nagy hibaszáza­lékkal játszott. Nekik legalább mentségük, hogy a belsőktől és a fedezetektől csak elvétve kap­tak használható labdákat. A játékvezető erélyesen, hatá­rozottan bíráskodott. Vélemé­nyünk szerint azonban az első félidő végén, Sándor ellökését meg kellett volna torolnia. Vedres József Érdekes változások a szovjet csapatban Tehetetlen csatársorunk a vereség oka azonban lövő­lista Magyar lesgól után Vojnov-gól A második félidőt ismét vi­haros erejű magyar támadá­sok vezették be. A második percben Sí­pos egy szabadrúgást át­emelt a sorfal fölött és Sándor a jobb sarokba fe­jelte a labdát. Sajnos, les­ről ugrott ki a magyar Szélső... Grosics kapuja előtt viszont Sárosi az utolsó pillanatban mentett Bubukin elől. A 14. percben megpecsételődött a magyar csapat sorsa. Formás baloldali támadás után Bubu­kin visszagurított a nagy len­dülettel befutó Vojnovnak. A fedezet 18 méterről, élesen, védhetetlenül lőtt a jobb alsó sarokba. Lö­vése szinte „a fű alatt” surrant a hálóba. 1:0 a Szovjetunió javára. A gól teljesen megzavarta a magyar csapatot és egyik hi­bát a másik után követték el játékosaink. A szerencse sem állott mellettünk. A 26. perc­ben Fenyvesi lövésszerű be­adása milliméterekkel hagyta el a szovjet kaput, aztán Tichy nagy lövése suhant el a balkapufa mellett. Kié a labda ? Az utolsó negyedóra kiáb­rándító játékot hozott. Nem, nem adta fel a magyar csapat TOTÓ-POSTA A TOTO 39. heti telitalálata 1. Magyar B.—Szovjetunió 0:1 2 A H. H. tippjei a 40. hétre ■ 2. Szovjet B.—Magyar B. 0:2 2 3. Atalanta—Internazionale 1:1 x 4. Genova—Bologna 0:2 2 5. Milan—Róma 1:1 * 6. Padova—Juventus 0:4 2 7. Palermo—Sampdoria 2:1 1 8. Spal—Lanerossi ,2:1 1 9. Toulouse—Rennes 1:2 2 10. Bordeaux—Strasbourg 0:1 2 11. Le Havre—Nimes 0:3 2 12. Feims—Nice (törölve) 13. Bari—Alessandria 0:0 x 1. Bp. Spartacus—Előre x 2 2. UTTE-Debrecen 2 1 3. Diósgyőr—Borsod 2 4. Szolnok—Jászberény 1 x 5. Nagybátony—Miskolc 2 x 6. Budafok—Sztálinváros 1 x 7. Kaposvár—B. Spartacus 2 8. Szfehérvár—Komló 1 2 9. Bologna—Fiorentina 2 x 10. Lanerossi-Milan x 2 11. Limoges-RC Paris 1x2 12. Nimes-Nice 1 x B-válogatottunk győzött Moszkv­ában Magyarország B—Szovjetunió B 2: 0 (2:0) Magyar B.: Faragó (Török) — Dudás, Várhidi, Novák — Nagy, Borsányi — Grozdics, Hajós, Bödör, Rákosi, Taliga. — Szovjet B.: Razinszkij — Scserbakov, Jermolajev, Bag­­rics — Linyajev, Dubinszki — Aputyin, Agopov, Csivj­art, Je­­dorov, Moszaljov. A magyar csapat már az el­ső hat percben eldönötte a mérkőzés sorsát. A 4. percben a szovjet balhátvéd hibájából Grozdics szabadon elfutott és­­a kifutó kapus mellett az ellenkező sarokba vágta a labdát. 1:0. A második magyar gól sem váratott sokáig magára! A 6. percben Taliga szerezte meg a labdát, majd néhány lépés után védhetetlen lövéssel sze­rezte meg a magyar csa­pat második gólját. 2:0. A szovjet csapat természete­­sen óriási lendülettel táma­dott, hogy behozza hátrányát, de a magyar védelem jól állt a lábán és a góllövés nem si­került a szovjet ötösfogatnak. A második félidőben ugyan­ez maradt a játék képe: sokat támadott a szovjet csapat, de széteső játéka miatt ered­ményt nem tudott elérni. A magyar csapat techni­­kásabban játszott, egy­ségesebb benyomást nyúj­tott. A magyar csapatban átlagon felüli teljesítményt nehéz volna megállapítani. „Barátságos pontot” vesztett az U. Dózsa és a Honvéd NB I-es labdarúgócsapataink nem tétlenkedtek a válogatott program miatt szabaddá vált szeptember végi vasárnapon. Sőt, a pályákra zúduló eső sem aka­dályozta meg, hogy komoly ba­rátságos mérkőzéseket játsszanak. De milyen komolyakat... Az Ü. Dózsa például — a Megyeri úton — barátságos pontot vesztett a Diósgyőr ellen. Az 1:1-re végződött mérkőzésen Horváth, illetve Pál rúgta a gólo­kat. Az újpesti vezetők és szur­kolók igen örültek Petrovich jó játékának.­­ De pontot vesztett - ugyancsak barátságos alapon - a Bp. Honvéd is. Az NB I. felé kacsintgató NB II-es listavezető, a Szállítók ellen, csak 2:2 arányú döntetlent ért el a válogatottjait nélkülöző Honvéd. A mérkőzéseket a szakvezetők arra használták fel, hogy a játékos­­állománynak lehetőleg minden tagja szóhoz jusson. A Ferenc­város is mintegy 20 játékost vo­nultatott fel a Salgótarján elleni barátságos találkozóra. Főleg a fiatal Némethnek fa­lett a csúszós talaj ezen a ta­lálkozón, amely a zöld-fehérek 5:1 arányú győzelmével végződött. — a BVSC — edzőpályáján — a Szolnok ellen játszott és győzött 4:1 arányban. — Új edző mutatkozott be Zala­egerszegen, a ZTE—Szombathely mérkőzésen. Az NB I-es csapat kispadjára először ült le Turay András, a „kis Suttyó”, aki már több helyen bebizonyította, hogy olyan jó edző is, amilyen kitűnő labdarúgó volt, fivérével együtt. A szombathelyiek most Turaytól várják, hogy a veszélyes zónából mielőbb felhozza a csapatot.­­ Az MTK a szegedi vasutasokkal játszott kiadós edzőmérkőzést. A kék-fehérek nagyszerű játékkal 11:0 arányú fölényes győzelmet arattak. Sakk-kandidátusok Bledben A jugoszláviai Bledben nyolc nagymester részvételével hatal­mas küzdelem folyik a világ­­bajnoki páros mérkőzésen való részvétel jogáért. 1950 óta naptári pontossággal minden harmadik évben sor kerül erre a rendkívüli érde­­kességű sakk-találkozóra. A felszabadulást követő években a szovjet sakkvezetők, Botvin­­nik világbajnok javaslatára, ki­dolgozták a világbajnokságok rendszerét. Botvinnik - miután az akkor legjobbnak tartott öt nagymester közötti­­ körmérkő­zésen fölényesen győzött és átvette Aljechin elárvult örö­két - nem óhajtotta a világbaj­noki címet, mint privilégiumot megtartani és a sokévtizedes szokáshoz híven anyagi felté­telekhez kötni a következő vi­lágbajnoki páros m­érkőz­ése­­ket. A Nemzetközi Sakszö­­vetség által jóváhagyott ter­vezet szerint a világ különböző részein megrendezett zóna­ver­senyeken, illetve az itt legjobb­nak bizonyult versenyzők kö­zött megtartott döntőn dől el, hogy kik jutnak be a „kandi­dátusok” közé. 1950-ben, a Bu­dapesten rendezett világbajnok­jelöltek versenyén Bronstein, 1953-ban — Zürichben — Szmisz­­lov, majd 1956-ban, Amsterdam­ban, ismét Szmiszlov volt a győztes. Botvinnik Bronstein­­nal, majd első ízben Szmiszlov­­val szemben is megvédte világ­bajnoki címét, másodízben azonban Szmiszlov elhódította a világbajnokságot. De csak egy esztendőre, mert a szabá­lyok értelmében a következő évben megtartott visszavágón ismét­­Botvinnik maradt felül, akinek jövőre, a most folyó verseny győztesével szemben kell majd címét negyedszer is megvédenie. A verseny eddigi lefolyása alapján szinte bizo­nyosra vehető, hogy megint csak szovjet nagymester lesz az ellenfél, de nem Szmiszlov, hanem a jelenleg is vezető Ke­res, vagy talán Tál, esetleg Petroszján. A verseny második harmadát Zágrábban, a befeje­ző részét pedig Belgrádban bo­nyolítják le. DR. LINDNER LÁSZLÓ Szorítóban az új Vasas, cselgáncs-, vívó- és lövészversenyek... Csak az atlétákat mosta el a vasárnapi eső Tudósítóink vasárnap —■ a közmondásnak megfelelően nem is az'|®3?^a^’azgjt lejúratod­­— korán keltek, s ha aranyat nem is, sporteseményt annál a ' osz a qua - nagyobb számban „leltek” Budapesten. Kísérjük most végig útjukat. Lapozzunk bele jegyzetfüzetükbe, s foglaljuk össze azt, amit ezen a vigasztalanul esős, szeptember végi vasár­napon feljegyeztek. Lövész postaverseny a „Marcibányin" Egy héttel az országos bajnok­ság nyitánya előtt, az eső elle­nére sem voltak éppenséggel csendesek a Marcibányi téri lőállások. Ezúttal az MHS és a csehszlovák Svazarm nem­zetközi postaversenyén részt vevő magyar versenyzőket lát­hattuk sportlövészetünk „fel­legvárában”. 1956 óta másod­ízben mérik össze tudásukat a két ország lövészei, s remél­jük, hogy ez az összecsapás további hasonló küzdelmek nyitánya lesz. A versenyen egyébként nyílt irányzékú kispuskában Fejerte György és Kovasik Jenő ért el kiemel­kedő eredményt, 491, illetve 476 körrel. Hódmezővásárhely ? Budapest? ,,Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában” — mondhatták volna el ifjúsági ví­vóink Petőfi ismert két versso­rát. A barátságos „szoba” ez­úttal a BVSC Tanács körúti vívó­terme volt, ahol a vége felé járó Vasutas Ifjúsági Vívó Kupa küz­delmeire került sor. A színvona­las versenyt 15 vidéki és egy bu­dapesti csapat részvételével ren­dezték meg. Kié lesz vajon a ku­pa? Egyelőre még csak annyi bi­zonyos, hogy Hódmezővásárhely és Budapest együttese között dől el az elsőség kérdése. Új cselgáncs-szabályok A MÁVAG kultúrtermében cselgáncsozóink szórakoztat­ták a kelleténél bőségesebb „istenáldása” elől fedél alá menekülő sportrajongókat. Nem sok néző gyűlt ugyan össze, de aki itt volt, izgalmas küzdelmekben gyönyörködhe­tett. Budapest ifjúsági csel­gáncsversenyének résztve­vői derekasan kitettek ma­gukért. Ezt a versenyt külön­ben még a régi­ szabályok sze­rint tartották meg, de a Nem­zetközi Cselgáncs Szövetség döntése szerint ezentúl az ed­digi nyolc súlycsoport helyett csak hat súlycsoportban küz­denek a cselgáncsozók. Ör­vendetesnek találtuk, hogy sok versenyző hasznosította a bécsi Európa-bajnokságon lá­tott fogásokat. Ú­gy látszik — jó tanítványok leszünk! Nem lehetetlen, hogy az új szabá­lyok — amelyek szerint az első versenyt október 6-án rendezik — új, kevesebb csa­lódással járó szakaszt nyitnak meg cselgáncs-sportunk törté­netében. Sók, komoly vérveszteség érte a nagymúltú egyesületet. Ebben az évben azonban már újra neve­zett a Vasas a III. osztályú CSE- re, s jelenleg veretlenül a táblá­zat élén áll. Vasárnap délelőtt a Sportcsarnok edzőtermében pedig újabb győzelmet arattak a piros­­kékek: 12:8 arányban verték a KÖZÉRT csapatát, s ezzel jelen­tős lépést tettek az NB II. felé. Szalai edző véleménye szerint a fiatalokkal (Edőcs, Rácz, ötvös) megerősített csapat a II. osztály­ban is megállja majd a helyét. Mi ehhez azt tesszük hozzá, hogy a Vasas - amelynek ifjúsági gár­dája is kitűnően szerepel — két év múlva — bizonyára már az NB I-ben is elfoglalja méltó he­lyét. Atléták kesergője A Vasas név újra szép lesz... A mostoha időjárást legin­kább atlétáink sínylették meg. A Népliget edzőpályájára ter­vezett férfi ügyességi atlétikai csapatbajnokságot, az V. Dó­zsa 15 km-es és 1 órás táv­futóversenyét, de még a női atlétikai csapatbajnokságot is elmosta a szeptemberi eső. Az FTC—Somogy atlétikai viadalra­ érkezett vidéki csa­pat vezetői sem nézegették túlságosan, vidáman az Üllői úti pálya tócsáktól tarkálló salakját. Főleg azért búsla­kodtak, mert — mint elmon­dották — ilyen létszámban még sohasem tudtak eljönni a hagyományossá vált verseny­re. Jókedvűen indultak út­nak, s most — a pálya álla­pota miatt — mégis le kellett ökölvívósportunk egykori erős­sége, a Vasas, két évi szünet után ismét helyet kér, ha egyelőre­­ mondannok a versenyről. Ez volna hát a vasárnap sportkrónikája, amely hiába készült kaleidoszkópnak, őszi színek egyvelegének, hibánkon kívül szürke, egyhangú, esős kép lett belőle. S ezen utólag nincs miért keseregnünk. Hanem a dátumot — szeptember 27-ét — okvetlenül beírjuk az időjárásfelelős panaszköny­­vébe­n.a Srapnek­ nyerte az Őszi díjat Hat lovat nyergettek fel a va­sárnapi galoppversenyek fő szá­mában, a 2400 méteres távolságú 15 000 forinttal díjazott Őszi díj­ban. A kis mezőny ellenére a verseny érdekesnek ígérkezett, de a várt küzdelem elmaradt, mert párszáz méterrel a cél előtt Srapnek­ elhúzott az addig vezető Roham mellett s feltartva győ­zött az utolsó métereken felzár­kózó Mab és Kolibri ellen. Ered­mények: I. 1. Roomey, 2. Bard, 3. Astral. Tot.: 10:39, 15, 22, 31. Bef.: 119, 124. II. 1. Aforizma, 2. Harcias, 3. Cselező. Tot.: 10,12, 11, 12, 14. Bef.: 25, 44. in. 1. Inka, 2. Gradicz, 3. Martial. Tot.: 10:15, 11, 12, 12. Bef.: 40, 32. IV. 1. Gondola, 2. Akron, 3. Bambusz. Tot: 10:177, 58, 30, 40. Bef.: 938, 1090. V. 1. Srapnek­, 2. Mab Tot.: 10:23, 15, 39. Bef.: 208. Zrínyi Nyomda HÉTFŐI HÍREK Politikai hetilap Főszerkesztő: Parragi György Szerkesztő: Gombi Pál Szerkesztőség: Bp. V.­ Bajcsy-Zs. u. 78. L­em­. Telefon: 118-007 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalati Felelős kiadó? Csollány Ferenc igazgatói Kiadóhivatal, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343-100 Terjeszti a Magyar Postát

Next