Hétfői Hírek, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1960-11-14 / 46. szám
Bemegy a sertés — kijön a kolbász Kihúzzák a marhát a bőréből — Megmossák a füstöt — Szalonna a szivattyúban — Hétfőn húsipari gépesítési konferencia kezdődik Szinte nincs a világnak olyan országa, ahol ne ismernék a kiváló magyar húskészítményeket: a téliszalámit, a dobozsonkát, a gyulai kolbászt és az ízletes húskonzerveket. Nem véletlen tehát, hogy a Technika Házában hétfőn kezdődő húsipargépesítési konferenciára Európa csaknem valamennyi országából eljöttek a külföldi húsipari szakemberek. Kíváncsiak rá, hogyan készülnek a híres magyar húsipari készítmények, s húsipari gépeink iránt is nagyon érdeklődnek. — Néhány évvel ezelőtt húsdarálón kívül alig találhattunk más gépet üzemeinkben — mondja Lőrincz Ferenc professzor, az Országos Húsipari Kutatóintézet igazgatója — ma már több mint kétszáz féle génet gyárt iparunk a húsipar részére. Ezek a berendezések nemcsak több, de sokkal jobbízű s egyenletesebb minőségű árut adnak a lakosságnak és a külkereskedelemnek. Éppen ezért fokozatosan minden üzemünket ellátjuk ilyen berendezésekkel. A hétfőn kezdődő konferencián nemcsak ismertetjük néhány nagy érdeklődésre számottartó gépünket és a rájuk vonatkozó gyártási eljárásokat, hanem működés közben is bemutatjuk őket, annál is inkább, mert több külföldi ország óhajt ilyeneket vásárolni. Bemegy a hús, kijön a kolbász — ezt a nevet is adhatnánk annak a gépsornak, melynek első mintadarabját már felszerelték s naponta 30—10 mázsa kolbászt töltenek meg vele. Maga darálja és keveri a tölteléket, automatikusan ízesíti, a különböző fűszereket „saját szája íze szerint” adagolja. Nem fordulhat elő, hogy túlfűszerezze a kolbászt, vagy sótlan legyen az áru, mert „nyelve” — az automatika — mindig egyformán érzékeli az ízeket, nem úgy, mint az emberé. A kolbász tehát — akárhány gyárban készítik is —, tökéletesen azonos ízű lesz, megszűnik a ma még gyakori egyenetlen minőség. Az első kolbászszalag kísérletei alapján több üzemben szerelnek fel ilyen gépsort. Az újpesti vágóhídon már üzembehelyezett gyors zsírolvasztót is bemutatják, mely magyar találmány s nagy előnye, hogy a régi hatalmas üstökben végzett lassú és nehéz zsírolvasztással szemben, pillanatok alatt süti ki a szalonnából a zsiradékot. Szivattyú nyomja csövekbe az apróra darált szalonnát, s ezekben a rendkívül forró csövekben szempillantás alatt kiolvad a zsír. Úgy folyik ki a csövön, akár a szeszfőzdében a pálinka. Nagy előnye az így sütött zsírnak, hogy — miután nem égetik, főzik órákon át — több értékes anyag marad meg benne. A füstölőt is gépesítették. Segítségével nagy mennyiségű fát takarítanak meg, ami azért jelentős, mert egyetlen szalámigyár is több száz vagon fát éget el füstölőiben. A füstölőgépet fűrészporral „etetik”, s automatikusan adagolják a húsárukra a füstöt. Közben pedig fémforgácson megszűrik, „lekapcsolják” belőle a kormot, kátrányt, pernyét s így nemcsak egyenletesebb a kolbász és szalonna füstölése, de ízletesebb és szebb is az áru. Új kísérletekkel is foglalkoznak, melynek alapján vízre préselik majd a füstöt, valósággal megmossák, s csak aztán engedik a füstölőtérbe. Ugyancsak kísérleteznek a füstölés távvezérlésével, amikor is műszerek segítségével érzékelik, mennyire füstölődött meg a kolbász, vagy a sonka a füstölő térben. Egyike a legjelentősebb magyar húsipari gépeknek az univerzális vágóhíd, melynek még csak mintadarabja működik Gyöngyösön, de máris rendkívül nagy a külföld érdeklődése. A szó szoros értelmében szalagon utazik a marha, sertés, vagy borjú, gép vágja le, gén nyúzza, amely valósággal kihúzza a bőréből, s a marhahús az állatorvos vizsgálóasztala elé is szalagon megy. A vágóhídra bekerülő állat két perc múlva már „üzletkész” állapotban kerül ki a gépekből. Q -) ^ (nagy) 1 VIDÁM SZÍNPAD KIS SZÍNPAD MINDENT JOBB EGY HELYEN MINT OTTHON Minden este V28 órakor, vasárnap délután V24 órakor is Zenés vígjáték Minden este 7 órakor, vasárnap délután 3 órakor is A mohácsi tömegsírokkal egy időben eredményes kutatások Zrínyi Miklós sasfészkében, Szigetváron Erre az esztendőre befejezték a mohácsi csatatéren folyó ásatási munkálatokat. A mohácsi kutatásokkal egy időben a múzeum munkatársai eredményes kutatásokat folytattak Szigetvár várában is, amely Zrínyi Miklós rettenthetetlen hősiességének emlékét őrzi. Az északkeleti bástyaudvaron a hajdani fahíd maradványai alatt a föld mélyében különös cölöpépítményre akadtak, ugyanis ezen a vidéken egykor hatalmas mocsaras, ingoványos terület húzódott. Eredetileg maga a vár is erre az ingoványos alapra épült. A kutatás során a tudósok a karszélességű bástyafalakba is „beásták” magukat. Ez igen nehéz munka volt, s a geológus-kalapácsokkal felszerelt régészek csak roppant óvatossággal, centiméterről centiméterre haladhattak előre. A rácsos-hálós gerenda,a TV.kezet nyomait, amelyek — mint a fák évgyűrűi — több szinten helyezkedtek el, itt is megtalálták. Ez azt mutatja, hogy a szigetvári mocsár szintje évről évre csökkent, s ezért a kővárat időnként újból és újból át kellett építeni, vagy legalábbis megerősíteni. Hogy a tó kiterjedését véglegesen megállapíthassák, hatalmas kutatóárkokat vontak az északi kazamata-sor mögött is. A nagy jelentőségű ásatásokkal egyidőben folyik a vár műemléki helyreállítása is. Néhány év múlva már eredeti komor szépségében csodálhatjuk Zrínyi Miklós törökverő vitézeinek hajdani sasfészkét. A török hódoltság korabeli Erdősmecskén a régi monostor nyomait kutatták a múzeum régészei. A mélyebben fekvő földrétegekben igen nagy mennyiségű kőből készült ágyúgolyót találtak. A tudósok arra következtetnek, hogy akkoriban ez a harcos szerzetesek afféle „templom-erődje” lehetett. Két hónapig gyűjtöttem a Kékmadár pénzt és közben minden nap elmentem a kirakat előtt és megnéztem, van-e még kékmadár. Volt. Még válogatni is lehetett. Egyet kinéztem magamnak, egy szép ultramarinkéket. Azt hiszem, ő is kinézett engem. Én bekopogtam neki, ő kikopogott, visszakopogott a csőrével. Nem, hogy eltesszük, elraltjuk, addig, amíg... — Megőrültél? — kiáltotta a feleségem. — Ki tudja, mikor lesz megint kékmadár és a gyerekeknek cipőt kell venni, az előszobába szekrényt, a szőnyegünk már teljesem elrongyolódott... Elköltöttük a pénzt Az utolsó fillérig. Másnap a kirakat tele volt kékmadarakkal. Csak úgy nyüzsögtek a kirakatban. Az egyik nagyon megtetszett nekem. Azt hiszem én is neki. Sokáig szemeztünk egymással. Ti/Tese a kékmadárról. Az úgy volt, hogy egy kirakatban megpillantottam a boldogság kékmadarát, illetve a boldogság kékmadarait. Egyik szebb és kékebb volt, mint a másik. S én évek óta kergetek egy ilyen madárkát !... Gyorsan bementem az üzletbe és izgatottan, dadogva megkérdeztem az eladót: — Te ... tessék mondani, ké... kérem szépen, azok a ma... madarak ott a kak-— Már mindenkinek van a karban, illetve a kirakatban, házban kékmadara, — mesélazok a kékek, valódi kékma is a feleségem. — A doktor _ _________ _________ darab, valóban a boldogság Pulkányi, tudod az az orvos Alig tudtunk elbúcsúzni egykékmadarat? a második emeleten, két kék mástól. — Original kékmadarak — madarat vett egyszerre. Egyet A takarékoskodást ismét elmondta gőgösen az eladó. — a feleségének, egyet saját ma kezdtem. A takarékoskodás Mi csak originál kékmadarakúnak... ellen nem emelt kifogást a Amikor összegyűlt a pénz, feleségem, a kékmadár ellen futottam az üzletbe. Rémülten annál inkább, láttam, hogy a kirakatban — Kékmadár kell az úrmár nincs kékmadár. Csak vak! — sikoltotta. — Kékmazöld. Csak sárga. Csak barna, dár! Nincs mit felvennem. Csak fekete. Kék nem volt. — Kérek egy kékmadarat — estem be az üzletbe, ijedten, lihegve, görcsösen szorongatva markomban a pénzt. Egy darab sincs kérem — hát tartunk, és a boldogságot garantáljuk... Könnybe lábadt a szemem. Végre! Végre nekem is lesz kékmadaram’ — És tessék mondani — szipogtam , —, mibe kerül... mennyibe kerül egy ilyen ... ma... madár? Az eladó megmondta az árát. Hát bizony, nem volt nincs frizsiderünk, de az úrnak kékmadár kell!... Midőn összegyűlt a pénz, elmentem kékmadarat venni. De nem volt egy darab se. Már nem volt egy darab se, olcsó madár, de tessék elnni- felelte fölényesen az eladó. — Kérdeztem az eladót: mitévő ni, egy ilyen kékmadár minden pénzt megér. — Viszik kérem, mint a cukrot... Azt elhiszem. Sajnos nem volt nálam annyi pénz. Semmi pénz nem volt nálam. És otthon se volt annyi pénzünk, mert előre akarok venni valamit, akkor nap kiköltekeztünk Télibaba- már nem lesz tokát vettünk: a feleségemnek, nekem és a gyerekeknek. Na de majd én megmutatom, hogyan kell spórolni legyek? Azt a választ kaptam, hogy nézzek be mindennap. Be is néztem mindennap az üzletbe, de kékmadár nem volt. S ez így ment jó ideig, közben a feleségem lassan, de szívósan elköltötte a pénzemet. Másnap a kirakat tele volt kapható... Soha kékmadarakkal, nekem kékmada- Most ismét spórolok ... rám... Talán egyszer nekem is si-Otthon a feleségem azt tukerül elcsípnem a boldogság dakolta tőlem: mi a tervem kékmadarát — a pénzzel? Mondtam: az a tér- Mikes György Reggel adtuk el az utolsót. Nagy volt a kereslet, kérem... Az utánrendelést természetesen feladtuk ... Addig is szolgálhatunk valami mással? Szomorúan ballagtam ki az üzletből. Hát ez nem sikerült. Ilyen az én formám. Ha én nem Közlekedés napi 93 perc — Étkezés 77 perc — 33 perc tanulásra 5 és fél óra társas életre 1/Hvel foglalkozik naponta is a Velléry Mmni (a Tudományos kutatással készül a válasz e két kérdésre — Ilyen a mai fiatalság. — Számtalanszor halljuk és hallatjuk, hol oktató, elitélő, röstelkedő, hol meg elismerő hangsúllyal a mondatot. De ha hirtelen ránk kérdeznének, nem is tudnánk pontosan megmondani, milyen is valójában a második évtizede fordulóján járó korosztály? A budapesti bölcsészkar lélektani és neveléstudományi tanszékén dr. Radnai Béla és dr. Tóth Gábor egyetemi adjunktusok tudományosan készülnek a válaszadásra. Mivel tölti idejét az ifjúság? — ez volt a több lépésből álló kutatás első kérdése. A feleletet percekre beosztott lapokon adta meg az Eötvös József Kollégium 102 bölcsész hallgatója. Az összesítés után kiderült, hogy egy hallgató átlag hét órát alszik naponta, az ébren töltött idő pedig pontosan 1010 perc. Napkezdés: 47 perc. Sok. A késői lefekvés bosszulja meg magát. Mert: „Még öt percet ocsúdom, aztán komolyan fölkelek.” — Tíz perc múlva: „Még ráverek öt percecskét, mert csak most kezdenek fűteni.” — Húsz perc múlva: „Igazán mindjárt kászálódom, ma nem kések el a szemináriumról.” (Elkésik. Kettőkor feküdt le, mert tanult, vagy olvasott.) A pedagógus ezen változtatni akar. Időt rabol a közlekedés, napi 93 percet. Ezt a másfél órát ritkán lehet más, hasznos tevékenységgel egybekötni. Akad ugyan ilyen válasz: „a villamoson németet tanultam”, — ez azonban ritka. Próbáljon valaki nyelvet tanulni csúcsforgalomban! Hasonlóak a bajok az étkezésnél, az átlag 77 perc. Sokat kell várni a menzán, — innen a több mint egy óra. Az idő 35,92 százaléka, 363 perc jut otthoni és egyetemi tanulásra. Nem kevés. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgált napon nem kellett gyakorlati órára, — tehát közvetlen felelésre — készülni. De nem is sok, hiszen kevesen tanulnak év közben a kollokviumokra, mert ezt a gondot többnyire a szűk naptárral mért vizsgaidőszakra tartogatják. Ez sem helyes, évközben kényelmesebb, főleg pedig maradandóbb a tanulás. Az önként vállalt művelődés napi egy óra emberenként. Szép eredmény, benne van a hallgatók 74 százalékának rendszeres színházlátogatása, 49 százalék operai estéje, 94 százalék rendszeres mozija. A helyben levő Eötvös Könyvtár százezer kötetét minden hallgató forgatja. „Értekezlet a KISZ-ben”; „Fradi-vita a klubszobában”; „KISZ-munka az úttörőcsapatnál”; „Marika — Duna-parttanszék”; „Súlyemelés — tornaterem”, „Pihengetés az ágyamon” — ezekből tevődik össze a társasélet, szórakozás és pihenés viszonylag nagy ideje, öt és fél óra. Néhol aránytalanul sok a mozgalmi és társadalmi munka is. Itt is akad dolga a pedagógusnak. Napi alkotómunka átlagosan egyénenként tizenöt perc. A mennyiség mögött minőség: a kollégium rangos hagyományaihoz híven ma is több, lassan-lassan nevesedő, országos fórumokon is szerepelő írót, költőt, tudományos kutatót nevel. A kollégium franciás hagyományait és munkásmozgalmi örökségét egyesíti például az a hamarosan elkészülő Párizsi Kommün-antológia, melynek teljes anyagát, versfordításait és tanulmányait a kollégiumifilozopterek írják. A kutatás folyik, számtalan jelenség vár még megvilágításra, magyarázatra. A kutatók most kiterjesztik munkájukat a veszprémi, szegedi, pécsi főiskolákra, egyetemekre, majd a nőhallgatókra is. Néhány év tudományosan szigorú munkája még előttük áll, amíg megadhatják a kettős kérdésre a körülbelül választ. — Tessék, ezzel tölti idejét, ilyen a mai fiatalság. R. Gy. Két hete írtunk szatirikus formában arról, hogy egy vevő 275 forintért vásárolt egy férficipőt s nem kis meglepetésére, a cipő ragasztott talpa, az őszi latyakban még aznap, levált. A cikk megjelenése után cipőboltvezetők és vásárlók jelentkeztek s igazolták, hogy a szatirikus írásnak „fele sem volt tréfa". Arra kértek, járjunk utána, miként lehetséges, hogy egy — nem is olcsó — cipő talpa egy-két nap alatt elhagyja gazdáját. A kőbányai BORTEX-gyár — itt készítették az említett cipőket — igazgatói irodájában Lukasics Béla igazgató kertelés nélkül ismerteti az immár „híressé vált” cipő történetét. Gondosan készült mintadarab 1960 első negyedéve. Ekkor kezdték el gyártani — a belkereskedelemmel történt szerződés alapján — a 275 forintos cipőket. Húszezer pár ilyen cipő gyártásához fogtak hozzá. Úgy döntöttek, újszerű cipőkészítési módszert próbálnak ki. Mégpedig az úgynevezett stabil flexis eljárást, amely szerint a Helimitex névre elkeresztelt ragasztóval erősítik rá a járótalpat a cipőre. Ez a ragasztófajta már nagyszerűen bevált a gumitalpas cipőknél s elhatározták, bőrtalppal is kipróbálják. A gyár technológiai osztálya — nyilván különös gonddal — elkészített néhány mintadarabot s a gyártás megkezdése előtt elküldte a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez. Hamarosan megérkezett a válasz, Hadnagy Árpád osztályvezető aláírásával. Ez közölte, hogy a talp leszakítási szilárdsága majdnem 5 kg — a bőrtalpaknál általában három, három és fél kg a követelmény —, tehát megfelelő. Megkezdődhet a tömeggyártás. Gondatlan tömeggyártás Meg is kezdődött. Nem sok köszönet volt benne. Tizenkétezer pár cipőt már elkészítettek, amikor sorra érkeztek a panaszok: leválik a talp. A gyártást azonnal leállították s kutatni kezdték a nagyméretű selejt okát. Hamarosan rájöttek, hogy súlyos hibák történtek a tömeggyártásnál. Az a dolgozó például, aki a ragasztó kénését végezte, a ragasztót a gumitalpnál szokásos benzinnel hígította s nem a bőrtalphoz előírt hígítóval. Kiderült az is, hogy a cipőgyártást végző munkaszalag rövid volt. Minimálisan 20—22 perc kell ahhoz, hogy a ragasztó megszikkadjon, ehelyett 3—4 perccel kevesebbet száradhatott a rövid szalag miatt. A hátralevő nyolcezer pás cipőt már nemcsak ragasztották, hanem varrták is. Ezekre nincs is panasz. Az előbbi tizenkétezerre annál több. A gyár vezetői elismerik, hogy a visszaküldött cipők ragasztási szilárdsága szinte nulla volt, a talp magától is lejött. A hibák még azzal is tetéződtek, hogy a KERMI 30 873 számú minősítését a gyár vezetői csak félig olvasták el. Ez a minősítés ugyanis a továbbiakban — szó szerint — a következőket mondja:A megvizsgált férfi félcipő stabil flexi eljárással készült, amelynek a technológiai és anyagminősége megfelel, azonban megtévesztően hasonlít a téli-őszi idényre is alkalmas rámán varrott cipőkhöz. A megvizsgált férfi félcipő olyan megjelöléssel hozható forgalomba: „Csak tavaszi, nyári idényre alkalmas”. Arról azonban senki sem gondoskodott, hogy ezt a megjelölést feltüntessék a cipőn. A cipőboltok vezetői sem tudnak róla. Legfeljebb tapasztalatból, a sok reklamáció nyomán. Ennek a következményei hogy ma is — november kellős közepén —■ javában árusítják. Drága mulatság Mi legyen hát a még cipőboltokban levő ?— a gyár szerint két-háromezer pár 275 forintos cipővel? A gyár — reklamációra — szívesen rendbehozza a cipőt. Vagyis: lebontja a talpat, a sarkat s új talpat, sarkat ragaszt és varr rá. Nem olcsó mulatság, az biztos. Nem növeli a gyár nyereségét. Ez is biztos. A cipőboltok vezetői azt kérik: a gyár vegye vissza a raktárakban és kirakatokban levő 275 forintos új cipőket s még eladás előtt hozza rendbe őket. A gyár nem hajlandó erre. Ezt nekünk is kijelentették. Csak a reklamált cipőket szándékozik újjá varázsolni. A kereskedelem viszont azt mondja, nem hajlandó olyan cipőt eladni a jóhiszemű vevőnek, amelyről már eleve tudja, hogy selejtes. És ebben feltétlenül a kereskedelemnek van igaza. A BORTEX-gyárnak még alkalma van arra, hogy mentse a gyár becsületét, jóhírnevét. Jobb későn, mint soha. Benkő Tibor :Gay ! Egy humoreszkünk nyomán, amelynek „fele sem volt tréfa* Technológiai mulasztások miatt kerültek hibás cipők kereskedelmi forgalomba Csak 12 ezer pár legyártása után vették észre a hibát — A félig olvasott minősítő okirat — Mi lesz az üzletekben levő selejttel? Talajmenti fagyok '(Dyb Este a ligetben... (Erde! rajza)