Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-02 / 1. szám

A labdarúgás edzésrendszerének revíziója, labdarúgó „csemeték” szakszerű irányítása Barcs Sándor az MLSZ ezévi, legfontosabb feladatairól Barcs Sándor, a Magyar Labdarúgók Szövetsége el­nöke labdarúgósportunk 1961. évi, sokrétű feladataiból ket­tőt ragadott ki — mint külö­nösen fontosakat — újévi be­szélgetésünk során. — Egész edzésrendszerünk — mondotta az MLSZ elnöke — revízióra szorul. A legfon­tosabb feladataink egyike 1961-ben ennek megvizsgálása. Ebben az évben külön orvosi csoport kapcsolódik be a ma­gyar labdarúgósport tevé­kenységébe és biológiai ta­nácsadással is segíti munkán­kat. Úgy gondolom, ez edzés­rendszerünk fejlesztését je­lentős mértékben elősegíti majd. Rendkívül nagyjelentő­ségű feladatunknak tartom a fiatal gyerekek rendszeres be­A labdarúgás első nagy­­­e­mzetközi eseménye január 31-én Bécsben zajlik le, érte­kezletet tartanak azon orszá­gok képviselői, amelyek a Középeurópai Kupában részt óhajtanak venni. A megbeszé­lésen az eddigi hírek szerint az alapító országokon kívül (Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Ausztria, Olaszor­szág) ott lesznek Bécsben NDK-beli, svéd, holland, vonását a labdarúgósportba. Tudományosan bebizonyított tény, hogy az alapmozgások 8—12 éves korban idegződnek be. Ha ebben a korban már szakemberek foglalkoznak a gyerekek szakmai nevelésével, úgy a későbbiek folyamán már technikailag helyesen képzett fiatalok kapcsolódnak a labdarúgó versenysport vér­keringésébe. Ez természetesen, elsősorban, gazdasági és szer­vezési kérdés is. Széleskörű­­társadalmasítás nélkül el sem képzelhető e feladat megol­dása. Különösen az Edzők Testületére vár komoly mun­ka ezekben a kérdésekben, de labdarúgósportunk fejlesztésé­nek sok más, idei tervének végrehajtásában is, — hang­súlyozta Barcs Sándor. Edves nyugat-német és svájci sportemberek is. Az idei EK-ra egyelőre csak tervek vannak. A leg­utóbbi bázeli értekezleten ugyanis abba maradtak a sportvezetők, hogy január 21-ig kidolgozzák a KK-nak azt a tervezetet, amely orszá­guk labdarúgó sportjának a legjobban megfelel. A javaslatok már Bécsiben vannak. A magyar javaslat úgy szól, hogy június 28 és július 30 között, a bajnoki szünetben részt venne négy magyar csapat a KK küzdelmé­ben. Természetesen ezt a négy csa­patot is — úgy mint tavaly — az első hat közül sorrendben választanák ki. A mérkőzése­ket vasárnaponként, esetleg esti találkozók keretében szer­dán és szombatonként lehetne játszani. A csehszlovák, a jugoszláv és az osztrák javaslat is ha­sonló. Az olaszok már június elején szeretnék elkezdeni a KK-t. Abban a legtöbb javaslat egyetért, hogy a KK­ ne csak egy oda-vissza vágó forduló­ból álljon, hanem legalább két esetleg három fordulóból. Tehát mindjobban kidombo­rodjon a kupa jellege. Kérdés viszont, hogy az egyesületek számára nem lenne-e túl meg­terhelő, ha négy és fél hét alatt esetleg nyolc mérkőzést kellene játszaniuk? Mindezek­re a kérdésekre választ ka­punk január 21-én, amikor ki­írják az idei KK-t, s minden bizonnyal az eddigieknél szí­nesebb, érdekesebb és változa­tosabb formában bonyolítják majd le. T. I. Új tervek az idei KK-ra 1961 feladataira készülnek Az a bizonyos sípszó alapo­san visszavetette Farkas I. Istvánt nagyszerűen indult já­tékvezetői pályafutásában. Emlékeznek, ugye? Az I. Jorzsa—Ferencváros rangadón Vilezsál lába lövésre lendült és a labda nagy erővel vágó­dott Török hálójába. A játék­vezető egyet sípolt. A gólt kettős sípszó jelzi. A játékvezető úgy látta, — fél­évvel az események után is ezt vallja —, hogy Vilezsál lövése előtt egy pillanattal Orosz szabálytalankodott. Ezért fütyült csak egyet és nem kettőt. Nem gólt ítélt, hanem szabadrúgást. Az ellenőrök másképp lát­ták. Pályán kívül „bírálták fe­lül” a játékvezető ítéletét.­­Törölték Farkast az országos keretből. Hiába bizonygatta, hogy neki csak azt szabad ítélnie, amit látott, amiről — közvetlen közelről — meggyő­ződött. Akik 100—150 méterre álltak vagy ültek az esettől, f csalhatatlannak tartották ma­­feukat. Azóta csak az MTK—Sal­gótarján mérkőzést vezette, 1960 őszén, az élvonalbeli osz­tályban. Nem volt megeléged­ve magával. Érezte a féléves kiesést, a nagy mérkőzések légkörének hiányát. Nem volt önbizalma. Az új Esztendőben is legfontosabb tervei között önbizalmának visszaszerzése szerepel. Kon­díciója körül nem lesz semmi hiba, játékvezető társaival együtt részt vesz a JT fizikai alapozó edzésein. Elméletileg is tovább képezi magát. A fizikai és elméleti felkészülés sikere rajta múlik. Ezektől nem fél, önbizalma vissza­nyeréséhez azonban a JT ve­zetőségének, egész kollektívá­jának segítsége szükséges. Ha leteszi a sípot és lehúz­za a bőrszeges cipőt, akkor is jó vezető. A Fővárosi Szállí­tási Vállalat egyik IFA S­ibiomo tehergépkocsiján „a szakma kiváló dolgozója” cí­met is megszerezte. Másfél­évtizedes balesetmentes gép­kocsivezetésért miniszteri ki­tüntetésben is részesült. He­lyes ítélőképesség, helyzetfel­ismerés, gyors elhatározó készség szükséges a hétköz­napok munkájához, az ünnep­napok oly ritkán hálás fel­adatainak elvégzéséhez. Farkas I. István gépkocsi­­vezető, labdarúgó NB 1-es já­tékvezető — úgymond — mind a volán mellett, mind a zöld gyepen, 1961-ben is helyt akar állni. * A szőke, lányosképű, karcsú kisfiú valósággal belerobbant labdarúgó-sportunk életébe. A „hagyományok arra kötelezt­­ék volna, hogy az MTK-ba kerüljön, hiszen a 111. ker. TVE-ből rendszerint az MTK- ba kerültek a legtehetsége­sebbek. Mészöly Kálmán — róla van szó — azonban nem a ha­gyományok parancsára, ha­nem a baráti hívó szóra hall­gatott inkább. Kékesi és Ihász — volt osztálytársai — sza­vára, így került a Vasashoz. 1960 tavaszán, Ausztriában, az UEFA-tornán a ragyogóan szerepelt magyar csapat egyik legjobbja volt. A piros-kékek szakvezetői bíztak Mészöly tehetségében, mégis csapatot és játékost sze­rető aggódással állították be először az első csapatba. Azóta sem került ki onnan, sőt mind mélyebb gyökereket ereszt az élvonalban. A labdarúgásnak Magyarországon is sokszázez­res tábora van. De senkit nem lepett meg, hogy az 1960 utol­só napjaiban nyilvánosságra került A- és B-válogatott ke­retben Mészöly Kálmán nevé­vel is találkoztak. 1961. évi tervei? Meg sze­retné hálálni egyesülete és a válogatott szakvezetők bizal­mát. Azt mondja, hogy a Vasas fennállásának tsil évszá­zados jubileumi esztendejére, a chilei világbajnokság előké­születi évére különösen ko­molyan, lelkiismeretesen kell felkészülnie. És ezzel párhuzamosan em­beri fejlődésben is új szakaszt szeretne nyitni. A Gépipari Technikum levelező tagozatá­ra jelentkezik Mészöly Kál­mán vasesztergályos, a Ma­gyar Acélárugyár dolgozója, mert — így mondja a 19 éves fiú — a sportban elért sike­rek az élet egy rövid, nagyon szép szakaszát jelentik csak. Az alapozáshoz — az egész életre — ugyancsak határozot­tan, lelkiismeretesen hozzá akar kezdeni. Vedres József Farkas 1. István oreszsig k­­rímin Nemcsak az óévtől búcsúzott... A Kisuczki-család igazi „fut­­ball-dinasztia”. Nevüket 1928 óta tartja nyilván a sportközvéle­­mény. Turay, Titkos, Cseh N­. egykori játékostársa, az „idős” Kisuczki életének jelentős részét még most is a sport tölti be. A zöld gyepen először idősebb fiá­nak, Tominak adta át a staféta­botot, aki rövid sportpályafutása után a mez helyett a civilruhát választotta. A „váltó” harmadik tagja,­ a feketehajú, csikófrizurás Robi. NB I-es csapatba, a Csepel­be, az utánpótlás válogatottba való jutás, gólkirályság jelezte a fiatal jobbösszekötő sikersorozatá­nak főbb állomásait, — no meg a fiatal korában megkötött házas­ság. És a sikerrel együtt, az az­zal járó problémák... A több­szöri fröccsözések, kimaradások, a sportszerűtlen magatartás és azon a bizonyos májusi napon három verekedés közösen ered­ményezték azt, hogy a futballtól héthónapos búcsút kellett vennie. A Csepel vezetősége azonban nemcsak büntetni, hanem nevelni is akarta a fiatal labdarúgót. A fenyítéssel együtt nyújtotta a se­gítő kezet is. A több mint féléves eltiltás — így vélekednek a cse­peli vezetők, — használt, és a te­hetséges játékos ígérete szerint a közeljövőben a Kisuczki Róbert név ismét szerepelni fog a válo­gatók noteszében. Amikor Szilveszter estéjén el­köszöntünk a Kisuczki-családtól, az összekoccanó poharak nem­csak az új évet köszöntötték, ha­nem egy családi ünnep kezdetét is: a megváltozott Kisuczki Ró­bert búcsúját az óévtől, amely számára­­nagyon komoly tanul­ságot hozott. Steigerwald József Befolyásolná-e Törököt az ausztráliai túra? Ismeretes, hogy Török Gyulát olimpiai bajnokunkat, három mérkőzésre Ausztráliába hívták. Meghívója, Galeleri, ausztrál baj­nok azonban — külföldi hírügy­nökségek szerint — január else­jével profiszerződést írt alá. Te­hát Törökkel nem mérkőzhet. Kérdés, hogyha elfogadnák az ausztrál meghívást, ki lenne baj­nokunk ellenfele ott? A meghí­vásról is hétfőn döntenek, figye­lembe véve a fenti körülménye­ket és azt, hogy Török Európa­­bajnoki felkészülését mennyire befolyásolná ez a túra? Török Gyulával kapcsolatban érdekes hír, hogy tavasszal, valószínűleg, ismét lég­súlyban indul! A fiatal versenyző számára ma már nem jelent különösebb gondot az 51 kiló állandó „tartása”. Edzésről­ a pályaudvarra siettek az U. Dózsa jégkorongozói Az U. Dózsa jégkorongozói vasárnap a koraesti órákban edzést tartottak a Millenári­son. Edzés után indult el a gárda a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol négy mér­kőzést játszanak. — Az első mérkőzésünket — mondotta Szamosi Ferenc edző — az Empor Rostock ellen január 4-én játsszuk, másnap a Dynamo Rostock lesz az ellenfelünk. Január 9-én Berlinben a Weisswas­­ser—Dynamo Berlin vegyes csapatával, 11-én pedig, ugyancsak Berlinben, a Dyna­mo Berlinnel mérkőzünk. Szamosi Ferenc elmondotta, hogy az NDK-beli mérkőzé­sek nemcsak az Ú. Dózsa szempontjából jelentősek, de jégkorong válogatottunk né­hány hét múlva sorra kerülő nemzetközi tornája szempont­jából is. A budapesti nemzet­közi tornán ugyanis az NDK B-válogatott­ja is részt vesz és az Ú. Dózsa ellen játszó csapatokban számos NDK B-válogatott szerepel. Poz ed­ző azt is tervbe vette, hogy — amennyiben erre lehetőség nyílik — megnézik az NDK—­­Norvégia válogatott jégkorong mérkőzést is. Sízőink gazdag versenyműsora (amelyhez már „csak“ a hó hiányzik...) Télapó a jelek szerint harag­ban van sízőinkkel. November­ben kibontotta már hóval teli zsákját a Mátrában, de az első hó hamar elolvadt, s azóta az or­szág legmagasabb pontján is csak „száraz” edzést végezhetnek a versenyzők. — Hogyan pótolható ez a hiány? — kérdeztük Novák Ferenctől, a Síszövetség Edzőbizottságának el­nökétől. — Szakmai körökben — hang­zott a válasz - sokat vitáztak arról, helyes-e sízőinket külföl­dön felkészíteni. A külföldi tá­borozás minden áron való eről­tetése természetesen hiba volna. Ma azonban már elfogadott állás­pont az, hogy versenyzőink kedvezőbb klí­májú országokban végezhetik a téli havas alapozást — részben saját költségük ép szabadságuk terhére. Az Ú. Dó­zsa például Zakopanéban végzett alapozást december hó közepe táján. A Vasas a napokban uta­zott el ugyancsak Zakopanéba, s január első felében ugyanitt tá­borozik valószínűleg a Bp. Előre is. Most az a kérdés, ki válasz­totta meg jobban az időpontot? Mert, ha a külföldi táborozás után itthon sokáig nincs hó, ez törést okozhat a felkészülésben. Ha viszont megindul a havazás, akkor az V. Dózsa bizonyos előnnyel indul az idény verse­nyein. — Milyen versenyek lesznek ezen a télen? — Az első, érdekesebb esemény január 13—15-én Lillafüred baj­noksága. Ezt követi január 21-én a Dózsa Tibor-emlékverseny, a Vasas jubileumi futóversenye Galyatetőn, majd a Mátra Kupa Kékesen. A februári események közül a 3—5-én sorra kerülő Bu­dapest bajnokság, a 9-én kezdődő országos bajnokságok (9—15-ig: sí­futás, 12: ugrás, 16—21: alpesi bajnokság) emelkednek ki. Feb­ruárban tartják meg a lillafüredi új sánc avatását is. Sízőinknek nemzetközi rutinjuk gyarapítására is lesz alkalmuk. Az országos sífutóbajnokság,­­ például csehszlovák, lengyel és NDK versenyzők egészítik ki a mezőnyt. Nemzetközi jellege lesz a­ lillafüredi sánc­avatónak is. A nagy külföldi versenyekről sem hiányoznak majd verseny­zőink: ott lesznek például január 29-én a klingenthali (NDK) ugró­versenyen, valamint a március 13—14—i Szlovák Nagydíjon. A leg­jelentősebb azonban — február 25—26-án — az 1962. évi VB főpróbáját jelentő Zakopanéi emlékverseny lesz, amelyen lemérhetjük, meny­nyire maradtunk el a nemzet­közi élvonaltól? — És mi segíthetné elő felzár­kózásunkat? - Például a tömegek bekap­csolása a sí­sportba. Erre több­féle intézkedés történt és törté­nik a jövőben is. A szövetség szakoktatókat bocsát a Diák Sportközpont iskolai táborainak rendelkezésére, az egyesületek átadják használt felszerelésüket a falusi sportköröknek, a BTST sí­­állomásán pedig ügyeletet tart egy-egy edző, hogy a hozzáfor­dulóknak szakmai tanácsokat ad­jon. Reméljük, így sok „műked­velővel” szerettetjük meg majd a sí-versenysportot. Hadd tegyük hozzá: bármilyen mostohák a hazai hőviszonyok, bármilyen korlátozottak nálunk a sí­sport lehetőségei, a tömegesítés bizonyára köze­lebb viszi majd versenyzőin­ket a nemzetközi élvonalhoz. És segítheti a sportág tömege­­sítését az ebben az évben meg­­induló Kilián György testnevelési mozgalom nyújtotta lehetőségek kihasználása is. Ocsovai Gábor TOTO-POSTA A TOTO I. heti telitalálata 1. Bologna—Roma 2:0 1 2. Catania—Bari félbesz. 3. Lanerossi—Spal 1:0 1 4. Lazio—Atalanta 1:2 2 5. Lecco—Juventus 2:2 x 6. Milan—Fiorentina 4:1 1 7. Sampdoria—Padova 3:0 1 8. Torino—Intern. o:l 2 9. Udinese—Napoli i:i x 10. Lens—Angers törölve II. Rennes—Monaco 1:3 2 12. Grenoble—Nimes 1:2 2 13. Troyes—Rouen 0:2 2 Ili. Etienne—Si. Franca» is*- i A H. H. tippjei a 2. hétre 1. Atalanta—Juventus 2 x 2. Bari—Lanerossi 1 2 3. Fiorént.—Intern. 2 x 4. Milan—Lazio 1 5. Napoli—Catania 1 x 6. Padova—Bologna x 1 7. Roma—Sampdoria 1 8. Spal-Lecco x 2 9. St. Francais-Toulouse x l 10. Angers—Reims 2 x 11. Rennes—RC Paris 2 12. Rotien^Nice 2 i Suarez győzött ismét a Sao Paolo-i szilveszteri futóversenyen Sao Paoloban, a brazil kávé hazájában, évről évre nem­zetközi futóversenyt rendeznek szilveszterkor. Legutóbb az argentin Suarez nagy fölénnyel nyerte meg ezt a versenyt, s most arra készült, hogy ezt a győzelmét 1960 szilveszterén is megismételje. Tervét sikerült valóra váltania. Az NDK- beli Grodetzki személyében ugyan igen nehéz ellenfélre ta­lált a kitűnő argentin futó a 7400 m-es távon, de izgalmas hajrá után, minimális különbséggel, mégis sikerült megvé­denie elsőségét. A győztes Suarez ideje 22:25.1, a második helyezett Grodetzkié 22:25.9 perc volt. A harmadik helyen a belga Allonsius végzett. Az európai futók tehát — akár­csak 1959-ben — most is átengedték az elsőséget Dél- Amerikának. Gerevith­ Aladár egészséges tervei idósportunk fejlődése szolgálatában Gerevich Aladár, többszörös olimpiai bajnokunk, 35 évi aktív sportolás után visszavonult. Visz­­szavonult, de nem a vívótermek­től, ugyanis azzal a kéréssel fordult a Magyar Vívó Szövetség­hez, hogy a jövőben mint a szövetség ed­zője működhessék. Erről az elképzeléséről így be­szél: — A római olimpia után elnök­ségi ülésen vitattuk meg az olim­pián szerzett tapasztalatokat és hi­bákat. Az ülésen elhangzottak után született meg javaslatom, amely három fő pontból áll. Jövőben ténykedésemnek fő vonala a válo­gatott keret munkájába való be­kapcsolódásom lenne. A kiváló mesterek irányításával felkészülő vívók az edzéseken, az iskolázás befejezése után, a mesterek túl­terheltsége miatt nem kapnak kellő szakmai irányítást, így ezt az űrt pótolnám, hogy a versenyzőkkel előírt akciókat gyakoroltatnák, azokat ellenőrizném. — Javaslatom igen fontos része a vidéki vívóélet szakmai javítá­sa. Több vidéki városban vette­k­ részt olimpiai beszámolón, s itt jöttem rá, hogy nem jó, sőt, nincs is szakmai kapcsolat vidék és Budapest között. Úgy gondoltam, hogy egy-egy vi­déki vívócentrumot évente két-k­ét alkalommal meglátogatnék. Meg­tekinteném edzésmódszereiket és annak megfelelően szakmai taná­csokkal látnám el a fiatalokat. El­képzeléseim között természetesen a budapesti egyesületek szakmai segítése és ellenőrzése is szerepel. Szeretném több évtizedes vivő­­múltam tapasztalatait megfelelően hasznosítani a magyar utánpótlás­nál. Azt hisszük, hogy ez mindenkép­­pen hasznos volna! Mátai Györgyi 10 felnőtt bajnokság a 10 éves j­u­leuntra Rózsavölgyi világrekord-javításra készül A Bp. Honvéd atlétái elége­detten tekinthetnek vissza elmúlt évi eredményeikre. Tíz évi ke­mény munkájuk 1960-ban hozta meg gyümölcsét. A bajnokságok során Csutorás Csaba 200 m-en, Korda István 400 m-en, Rózsa­völgyi István 1500 m-en, Iharos Sándor 5000 és 10 000 m-en, No­­szály Sándor magasugrásban, Ka­locsai Henrik távolugrásban, Mis­­kei János rúdugrásban, Szécsényi József diszkoszvetésben, Hubai Gyula pedig a tízpróbában győ­zött. A tízéves jubileumot tehát tíz felnőtt egyéni pályabaj­noksággal ünnepeltek meg a piros-fehérek. A legnagyobb sikernek - jogo­san - mégis azt tartják, hogy ők nyerték meg 1960-ban az ösz­­szesített egyesületi pontversenyt. A szép győzelem kivívásában jelentős része van a Bp. Honvéd kiváló szakmai tudással és peda­gógiai érzékkel rendelkező edzői­nek: Antal Gyulának, Cziráki Józsefnek, Süjtör Józsefnek, Bolyki Istvánnak, valamint az utánpótlással foglalkozó Szijj Ferencnek és Miller Józsefnek, s Cziráki Józsefné társadalmi ed­zőnek. — Most az a célunk — mondta újév napján Horváth Pál dr. szakosztályvezető -, hogy 1961-ben is megtartsuk vezető helyünket és szakosztályunk elérje a baráti országok honvédelmi sportegyesü­leteiben versenyző atléták ered­ményeit. Elsősorban a lengyel Légióra és a csehszlovák Duklára gondolok. Ehhez azonban további lelkiismeretes munkára van szük­ség. Atlétáink a tél folyamán igen kemény edzésekkel igyekez­nek megalapozni a jövő évi jó szereplést. Rózsavölgyi István ko­moly nemzetközi versenyen is in­dul januárban. Idén is elutazik az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen az ottani fedettpálya versenyeken. Az a szándéka, hogy az egy angol mérföldes futásban megjavítsa az ir Delaney 4:01,4-es — nem hivatalos — fedettpálya világrekordját. Rózsavölgyi eddig a világ máso­dik legjobb eredményét érte el ezen a távon, fedett pályán, de most komoly reménye van arra, hogy túlszárnyalja a világcsúcsot. ---- -------------____ RECKNAGEL VERESÉGE volt az érdekessége a Garmisch­­partenkirchenben megrendezett hagyományos „négy sánc” síugró versenynek. Az NDK olimpiai baj­noka, előzőleg edzésen 81 és 86 m-t ugrott, a versenyen csak 77,5 m-t tudott elérni, s így átengedte az elsőséget a szovjet Csakadzé­nak. Csakadze 214 pontot ért el egy 84 és egy 74 m-es ugrással, míg Reck­­nagel pontszám­a SU.a . vol. „Szegény“ huligán A prágai Venczel téren éjfél felé járt az idő, amikor a kései járókelőknek, színházból jövők­nek, furcsa élményben volt ré­szük. Egy meglehetősen ittas hul­ligán, erejét akarván fitogtatni, megtámadta az egyik siető, ala­csonytermetű járókelőt. Egyszerű esetnek látszott, hiszen csak egy jól irányzott ütés kell hozzá és kész a jó „móka”. Ám az ökölt csapás nem csattant el és a né­­zők csodálkozva látták, hogy a huligán kalimpálva lebeg a járda fölött, azután lezuhan, de úgy, hogy szinte durran. Ott is ma­radt fekve. — Ez csupán egy asi haraii szerű fogás volt! — mondta szek­rényen a megtámadott emberke, majd nyugodt léntekkel folytatta útját hazafelé. Be sem mutat­­kozott a nézőknek. Pedig nem­ volt más, mint Jiri Masin, a judo 1958. évi Európa-bajnoka, aki jelenleg a csehszlovák válogat­­ott cselgáncsosok edzője. Éppen a Slávia díszközgyűléséről tartott hazafelé. Akkor kapta meg az ér­demes sportmesteri címet. Telj­­esen megérdemelten, nemde?! A HASTINGSZ nemzetközi sakk­ verseny 4. fordulójában Szabó döntetlenül mérkőzött a jugos­szláv Gu­poric­­csal. A küzdelem élcsoportjában jelenleg Bonda­­revszkij (szovjet) és Grigorics holtversnyben áll 2,5 ponttal, mö­­göttü­k Szabó következik 2 pont­tal és egy függő játszmával. HÉTFŐI IN­REK Politikai hetilap Főszerkesztő: Parragi György Szerkesztő: Gombé Pál Szerkesztőség: Bp.* V.­ Bajcsy-Zs. út 78. IV. eme Telefon: 118—007 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Kiadóhivatal: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343—100. Terjeszti a Magyar Posta^^.^ Zrínyi Nyomda 4*» -

Next