Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-02 / 1. szám

Ps&zsig Schuwo­ftcís, vidámság, B kedv búcsúztatta az óévet, ItS szüntette 1963-at Gazdag, eredményes, de nem könnyű esztendő után, vidá­man ünnepelt az egész ország népe, megteltek a vendéglők, az otthonokban összecsendültek a poharak, s boldog új esz­tendőt kívánt egymásnak tízmillió honfitársunk. S ha nem is mondták ki, mindenütt arra gondoltak, hogy 1963-ban talán több lesz az eső, kevesebb lesz a nemzetközi válság, még jobban alakulnak majd az ország, a népgazdaság ügyei, s természetesen egyéni, családi életük. Lehetetlen átfogni 1962. szilveszter éjszakáját, riportereink csak arra vállalkoz­tak, hogy fölvillantanak néhány színt, s legalább ízelítőt ad­nak ennek a kedves elmúlt óévnek az utolsó napjáról, s közös újszülöttünk, az 1963-as év első óráiról. BUÉK, kalauz-kislány Tóth Ilona a ffi-os villamoson­­egész éjjel szolgá­latban volt, s ott­­kívántak neki bol- Idog új esztendőt a jókedvű utasok. A fiatal kalauznőt saját kérésére osz­tották be munká­ba az óév utolsó éjszakáján. Ez azt hisszük elég ritka , hiszen az ün­nepet mindenki szereti baráti kör­ben tölteni. De e kérés érthető, hi­szen Tóth Ilona vőlegénye is ezen a villamoson tel­jesített szolgála­tot. Egyébként a szakma szeretete családi hagyo­mány: a kalauznő édesanyja és édes­apja is a Főváro­si Villamosvasút­nál dolgozik, ko­csivezetők. (Ágoston felv.) SZILVESZTERI VILLÁMSTATISZTIKA Kis összeállítás néhány számmal: pezsgőspalackokról, papírtrombitákról, tupírozott fejekről: ITAL ÉS VIRSLI HARMINCEZERÉRT ■» A lágymányosi új lakóne­gyedben és a Körtér környé­kén nem okozott nehézséget, ha a házimulatságokon elfo­gyott az ital: a Körtéren régész éjjel nyitva tartott egy alkalmi italbolt és büfé. Reg­gel ötig harmincezer forint ára palackozott bort, likőrt, pálinkát és meleg mustáros virslit vásároltak itt a jótor­kú, jógyomrú és jókedvű lágymányosiak. 130 EZER TROMBITA Szilveszter éjszakáján kö­rülbelül 130 ezer papírtrom­bita hangja tette még vidá­mabbá a budapesti utcákat: az egész éjjel nyitva tartó ut­cai bazárokban ugyanis eny­­nyi fogyott belőle este 10 órá­tól, hajnali 5-ig. Körülbelül ugyanennyi színes papírcsá­kót, megszámlálhatatlan szil­veszteri amulettet és egyéb csecsebecsét is vásároltak haj­nalig a budapestiek. 150 EZER „FEJ” EGY NAP ALATT Harmincegyedikén hajnal­tól késő estig hatezer buda­pesti fodrász és kozmetikus buzgólkodott a szilveszterre készülők szépítésén. Nem tel­jes adatok szerint, a mulatsá­gok kezdetéig, mintegy 150 ezer „fejet” jegyezhettek fel napi teljesítménylistájukra, vagyis Budapesten ennyien várták az új évet aznap fris­sen vágott, hauerolt, berakott, ondulált, tupírozott, sőt a szi­várvány valamelyik színére festett frizurával. 112 MENTESÍTŐ VONAT, 100 MA VAUT KÜLÖNJÁRAT A fővárosból nagyon sokan utaztak vidékre szilveszter előtt, ezért a MÁV 112 men­tesítő vonatot, a MÁVAUT pedig körülbelül 100 külön­járatot indított a nagy forga­lom lebonyolítására. Január 1-én délután a MÁVAUT, a különjárat kocsijain kívül, vidékről is „kölcsönkért” jó Természetesen nemcsak Budapesten, de mindenütt az országban, falvakban, váro­sokban bizakodva, derűsen, vidáman köszöntötték az új évet az emberek. Dunaújváros Sokan otthon, a televízió és a rádiókészülék mellett töltöt­ték a szilvesztert, de megtel­tek az Aranycsillag, a Kohász és a többi étterem helyiségei is. A Vasmű művelődési há­zában a KISZ rendezett kar­nevált. A karnevál „hercege az újévi malac volt, „akit” hordozható farácsos trónszé­ken vittek végig a teremben. A forróhangulatú szilvesz­teri éjszakán a Vasmű meleg­üzemeiben zavartalanul folyt a munka, a kohászok egy óra körül csapoltak először vasat, az acélműben négy óra körül nyitottak először utat az izzó acélfolyamnak. A szülőotthon­ban hajnal felé jelentkezett az első dunaújvárosi polgár, a kis Ady Endre, dr. Ady En­dre vasúti forgalomirányító feleségének a kisfia. Győr Este 8—9 órakor már meg­teltek a városban a szórakozó­helyek. A Vörös Csillag Szálló helyiségeiben három zenekar húzta a talpalávalót: öt nem­zet fiai­­—­ csehek, lengyelek, románok, németek és franciák — dicsérték győri szakácsok konyhaművészetét. A Szabadság, a Nádor és a többi győri vendéglőkben is nagy volt a forgalom. A hely­belieken kívül több mint 200 Győr környéki tsz-tag töltötte a szilvesztert a városban. Szeged Szegeden, a nagy textilgyá­rak művelődési termeiben, több mint harminc reprezen­tatív étteremben, vendéglőben tízezrek búcsúztatták vidám szórakozás közben az 1962-es óesztendőt. Csak a vendéglátó­­ipari vállalat helyiségeiben több mint félezer csapos és felszolgáló mérte az italokat, s terítette az asztalokat, elsősor­ban a Tisza-parti városban jel­legzetes étel- és italkülönle­gességekkel. Baranya A baranyai városok és köz­ségek szórakozóhelyein, mű­velődési otthonaiban mintegy százezer ember búcsúzott vi­tám hangulatban az óévtől. A Fenyves Szálló, a Mecsek új, korszerű létesítménye, az óév utolsó napjaiban nyitotta meg a kapuit. A városra néző üvegfalú társalgóban száz pécsi pár töltött kellemes szil­veszterestét. Balaton A Balatonon a hagyomá­nyos szokásokkal köszöntötték az új esztendőt. A délutáni órákban jégvitorlások futot­tak száz kilométeres sebesség­gel a tavon. A mólókról szá­zak figyelték a szél lovasai­nak bravúros mutatványait, és akinek bátorsága volt egy kis téli „hajózásra”, beülhe­tett a­­ kormányos mellé. Miskolc A város reprezentatív ét­termében, az Avasban, csak­nem kétezer vendég köszön­tötte az új évet. Természete­sen, nem hiányzott az aszta­lokról a híres miskolci ko­csonya, a korhely- és kolbá­­szos bableves sem. Telt ház volt a híres em­lékű Rorarius cukrászdá­ban is, ahol 134. alkalommal ünnepelték az új évet. A diós­győri Lenin Kohászati Mű­vek Bartók Béla művelődési otthonában csakúgy, mint a Borsodi Szénbányászati Tröszt bányászklubjában, munkatár­sak, csalátagjaikkal együtt köszöntötték az új esztendőt. A városi tanács diósgyőri kórházának szülészeti osztá- Szilveszterezett az ország néhány autóbuszt, hogy a Bu­dapestre vissza igyekvők tö­megeit idejében haza szállít­hassa. Nagy volt a fővárosi villa­mos és autóbusz vonalak for­galma is. A „szilveszteri pend­­lizés” nagyobb volt, mint a sok évi átlag: éjféltől a haj­nali üzemkezdetig mintegy negyedmilliónyian utaztak a fővárosban villamoson és au­tóbuszon. TAXI-SZILVESZTER — Abnormális volt a szil­veszter éjszaka — mondották az Autótaxi forgalmi osztá­lyán. — Az elmúlt évekkel el­lentétben, most csak éjfél után egy órakor kezdődött el a taxi-csúcsforgalom, s tar­tott egészen reggel 9 óráig. Régebben este nyolc órakor már nem lehetett kocsit ta­lálni az állomásokon, reggel viszont már bőven volt. A vállalat összes kocsija egész éjszaka kint volt az utcán. A gépkocsivezetők 11—12 órát ültek egyhuzamban a volán mögött, hogy ne legyen egy pillanatra sem fennakadás. Ha kétszer ennyi kocsink lett vol­na, akkor sem győztük volna kielégíteni az igényeket... A legfrissebb budapesti A telefon ébresztő szolgála­tának az új esztendő első hajnalán jóval kevesebb dolga akadt, mint a hétköz­napokon: a szokásos 2200— 2400 előfizető helyett január 1-én reggel 10 óráig csupán 233-mal kellett álmából fel­­csengetniök. A legfrissebb bu­dapesti telefonelőfizető éjfél után 10 percre kért ébresztőt. A népszerű telefonszolgálat kedves és pontos kezelőnői nagyon sajnálták, hogy kér­désünkre nem mondhatták meg, ki volt 1963 első éb­resztett­je, mert a telefonszá­mot és a nevet titkosan kell kezelniök, annyit azonban el­árultak, hogy az ébresztőt egy szolgálatba induló vasutas kérte. Szesztestvérei­ a mentőkocsin A mentőknek sok dolga akadt Szilveszter éjszaka. Éj­félig százhuszonhatszor, éj­féltől reggel nyolcig pedig nyolcvanszor vonultak ki. A mentők egyébként csaknem kétszeresére bővített appará­tussal dolgoztak, de szeren­csére, ezen a jókedvű éjsza­kán nem akadt komolyabb dolguk. Legtöbb munkájuk a részegekkel volt, akik elcsúsz­tak, elestek a jeges utcán. Mindössze egy nagyobb bot­rányos eset történt, a rendőr­ségi anyagban ismertetett vendéglői verekedés áldozatait Horváth Károlyné 37 éves zuglói asszonyt és Raffael György 36 éves segédmunkást a Központi Honvédkórházba szállították. Szilveszter az URN­-k­ocs­inán Fél liter brandy egy hajtásra és más esetek Égszínkék URH-kocsinkkal lassan, tempósan szeltük át várost, mikor rádiónkban a központból felhangzott a hívószámunk: — Óbudán, a Sípos halász­csárdához közel, autógázolás. Rákapcsoltunk, de néhány perccel elkéstünk. A kerület­ben cirkáló másik URH-kocsi parancsnoka már intézkedett: az elütött férfinál a mentő­kocsi orvosa zúzódást álla­pított meg. Benéztünk a szomszédos őrsre. A kályha mellett kó­cos hajú kislány. Értelmes, tiszta szemében riadt félelem. T. Rozikának hívják, Békás­megyeren lakik. Már az autó­ban meséli el, hogy még délután jött el hazulról , most amikor lestoppoltunk a Donász utcai háznál, bizony kevés hiányzott az éjfélből. Kiderült, hogy Rozikával 70 Ft-ot küldött a nagymama, öccsével moziba ment, cu­korkát vett, majd a kistest­vérkét 40 Ft-tal hazaküldte, ő pedig a HÉV-vel bejött Óbudára. A rendőrjárőr fi­gyelt fel a kis „csavargóra” aki félt, hogy otthon meg­verik, mert elköltött a pénz­ből. „Átadtuk” Rozikát és mikor az anyja kérte a 30 fo­rintot, főhadnagyunk pótolta az elköltött tízeseket. Ro­zika­­ először találkozásunk óta — felmosolygott. — Kérjük az összes URH- kocsikat — hangzik a rádión, mi is vételre kapcsolunk. — Itt a Főkapitányság — boldog újévet elvtársak. 5. A jókívánságot viszonozni már nem volt időnk... fu­tottunk a Keletihez, a Bethlen utcába. Az 1. számú ház előtt, a Vasutas-vendéglőnél óriási csete­paté. Az ivóból a ven­dégek asztalokkal, székekkel „robbantak” ki és a bent kez­dődött verekedést az utcán folytatták. Két régi haragos társaság, csapott össze, csak úgy röpködtek a cigányká­romkodások. A riadóautóból kiszállt rendőrök nagyon rövid idő alatt rendet teremtettek. A verekedők közül Horváth Ká­­rolynét hátbaszúrták és Raf­fael György is erősen vérzett. A mentők roham-műtőkocsi­­jában nyújtottak nekik első­segélyt, mindkettő sérülése súlyos, de nem életveszélyes. Hajnalodott, amikor betér­tünk a Szobi utcai kórházba, hogy megnézzük, hogy van az a fiatalember, akit Óbu­dán elgázolt az autó. Meg­nyugtató választ kaptunk. Nem volt megnyugtató azon­ban P. János 16 éves diák állapota: súlyos alkoholmér­gezéssel szállították be, foga­dásból egy hajtásra leöntött egy fél liter Brandy. A Nemzetinél tilosat kap­tunk. Rendőr kopogott be az ablakon: — Főhadnagy elvtárs... Vi­gyék el ezt az ötéves kis­lányt, a Szigetvári utcában lakik. Beemeltük a kocsiba és a szürkülő reggelben a gyerek pontosan megmutatta, hogy melyik házban lakik. Elme­sélte, hogy a szülők össze­­verekedtek és egymást ker­getve valamerre elfutottak. D. Ilonka sírva a járdaszegélyen maradt. Odahaza a nagymama szo­rította magához féltő gond­dal unokáját... A szülőkről az URH-kocsik rádió-hang­szórói a cikk megírásáig nem adtak hírt... Sándor Ernő lyára az első csecsemő, Csor­ba Andriska 0 óra 30 perc­kor érkezett. Debrecen A Hajdúságban a termelő­szövetkezetek sokhelyütt pezs­­gős szilveszteri vacsorákkal kötötték egybe az új év kö­szöntését. A hortobágyi csár­dában állt a vigalom, olyany­­nyira, hogy a csárda nem is zárt be. Idős Burai Zsiga és zenekara hétfőn délután 4 órától kedd reggel virradatig, hat óráig húzta a talpalávalót. S a „túlórázó” vendégek még kedden délelőtt tíz órakor is javában nótáztak a pusztai vendégfogadóban. A népszerű debreceni Don­gó színpad a tizedik szilvesz­tert érte meg. Sokat pendliz­tek ezen az éjszakán is: ötö­dik, éjfél utáni szereplésük a megyei tanácsháza nagytermé­ben volt, ahol annak idején első előadásukat tartották. Salgótarján Salgótarján reprezentatív szórakozóhelyén, a Salgó Étte­remben és presszóban délután 5 órakor már minden hely foglalt volt. Nagysikerű szil­veszteri vasas­ bált rendeztek az Aélárugyár művelődési há­zában és a megye bányász művelődési házaiban is. .Felavatták­ az első budafoki és tétényi sárga villamosokat A város szívétől távol eső XXIX. kerület lakói örömmel ünnepelték az eladott HÉV- közlekedés megszűnését, illet­ve a budafoki és a nagytété­nyi sárga villamosok premier­jét. A kerületi tanács, a nép­frontbizottság és a tömeg­szervezetek kezdeményezésé­re, tétényi utasok nagy cso­portja már háromnegyed ti­zenkettőkor felköszöntötte a 43-as járat első szerelvényé­nek vezetőjét és kalauzait. Hasonlóképpen ünnepelték Budafokon, éjfél után, a Kör­térről érkező első 47-es villa­mos személyzetét is. Az új esztendő első perceiben szol­gálatba lépő villamosok dol­gozóit forró feketekávéval vendégelték meg, s mind­egyiknek műanyag-tárgyakból álló csomagot ajándékoztak a XXII. kerületi lakosok számá­ra megtakarítást és kényel­met jelentő új villamosvonal megnyitásának emlékére. „Ez kell nekünk, nem az atombomba...“ Külföldiek az IBUSA-szilveszterestekep.­ A zenés szóra­kozóhelyek, kávé­házak, vendéglők és eszpresszók he­lyiségeiben csak hajnal felé lehe­tett néhány üres asztalt látni. Mire a szilveszterező város elcsendese­dett, nem sok ma­radt a vendéglátó vállalatok újév éjszakájára szánt italkészletéből: a kétezer hektoliter hordós, a hatszáz hektoliternyi pa­lackos borból, az ötezer üveg pezs­gőből, valamint a százhetvenezer üveg szódából és ásványvízből. Különösen em­lékezetes és vi­dám éjszakát töl­töttek Budapesten a már hagyomá­nyossá vált, IBUSZ-­szilveszte­­rek külföldi ven­dégei. December 30-ától kezdve, egymás után ér­keztek a csopor­tok, autóbuszon, vonaton és repülő­gépen a Szovjet­unn­­óból, Ausztriá­ból, az NDK-ból, az NSZK-ból, Ju­goszláviából, Len­gyelországból, Olaszországból, Romániából, és más országokból. Az IBUSZ a Gel­lért és a Royal Szállókban, a Ci­tadella Étterem­ben, a Hungáriá­ban és a Gundel­­nél rendezett szá­mukra vidám szil­veszterestét. Kivilágos kivir­­radtig kiváló han­gulat volt a Gel­lért Szálló termei­ben. Háromszáz lengyel, százötven NDK-beli, mint­egy 40—40 jugo­szláv, olasz, oszt­rák, USA-beli és szovjet vendég szórakozott itt. Amikor a hangu­lat — nem utolsó­sorban a Törley és a Tokaji hatá­sára — tetőfokra hágott, együtt ropták a csárdást amerikaiak és oro­szok, lengyelek és németek. Jó ba­rátságban köszön­tötték az új esz­tendőt, barátkoz­tak a külföldiek és a márványte­remben hálózó 700 magyar vendég. 6—8 nyelv ideige­­nes akcentusán harsogott — ma­gyarul — a nóta, hogy „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” A hangulatot leg­jobban Mike Grif­fith, csikágói fia­talember fejezte ki, aki, előttünk csárdásozva Bar­bara Paliga len­gyel ápolónővel, így kurjantott szé­les jókedvében: „Ez kell nekünk, nem az atombom­ba!” S kiáltására Janka Potocnik ljubjanai külke­reskedelmi igaz­gató, Jozef Kami­nak rodzionkówi lengyel bányász, Hans Friedrich Schwarcz NDK- beli egyetemi hall­gató, Janina Lipszkaja szovjet turistalány, és a mellettük levő magyar fiatalok harsány és helyes­lő hurrázása volt a válasz. Nemzetközi twist a Gellértben (Tömöri felvételei Nagykörút, 1963. január 1. délelőtt Kihalt a nagykörút. Aki legény volt éjszaka, most otthon az igazaik álmát alussza. Az új „népszokás” nyomai mindenütt: a gép­­kocsik kipufogó csövébe dugva, antennájára húzva, ablaktörlőlapátja alá szorítva hajdan volt dicső papírtrombiták szomorú maradványai. Néhány mindenre elszánt utcaseprő kétségbeesett igyekezettel teszi tisztába az agyonszemetelt járdaszéleket, s a szilvesztertér opti­mizmusának rekorderei, a léggömb- és csákóárusok dideregnek a nemrég olyan forgalmas alkalmi bazárokban. Mire várnak? Talán jövő szilveszterre? S néhány, félig kialudt ember siet dolgozni, azok, akiknek ja­­nuár elseje már az év első munkanapja. Köztük az újságírók, hogy kicsit elkésve, de ők is — az év első lapjával — boldog új évet less várjanak, minden kedvez olvasónak*

Next