Hétfői Hírek, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-03 / 27. szám

Lipi bácsi elment... Szombaton, 88 éves ko­­rában elhunyt Her­man Lipót festőművész, a szeretett, népszerű Lipi bá­csi. Nagy művész, igaz em­ber volt, szimbólum, foga­lom és példakép. Neve, életműve összefor­rott szeretett városával, Budapesttel, a Gellért­heggyel — ahol élt és al­kotott — a Fészekkel és a Hungáriával, ahol néhány éve még mindennapos vendég volt. A híres mű­vészasztal, a Fehér Holló társaság egyik alapító és rangidős tagja volt, gel­lérthegyi otthona pedig a magyar irodalom és képző­művészet legrangosabb képviselőinek kedves talál­kozóhelye. Lipi bácsi híres volt nemcsak mint festő­művész, hanem mint élő anekdotagyűjtemény is. Fáradhatatlan munkabírá­sáról legendák születtek: szinte halála napjáig fes­tett, s írta — rajzolta em­lékeit, kékfedelű irkáiba. Nemrég büszkélkedett ve­le: már a húszezredik ol­dalnál tart... Eddig csak töredékek jelentek meg be­lőle, 1958-ban kiadott „Mű­vészasztal” című, ma már könyvritkaságnak számító kötetében. Herman Lipót a ra­jongásig szerette a szépet, legyen az egy göcsörtös fa a Gellérthegy oldalában, egy lobogóhajú, barnára sült lány a Duna-parton vagy egy ínycsiklandozó tál a Fészek Klub törzsasz­talánál. Az életet szerette, az élet szépségeit ábrázolta ecsettel, ceruzával. (—ft—) Önarckép Halál Velencében Olasz film. Thomas Mann novellájából írta — Micola Badaluccióval­ — és rendez­te: Luchino Visconti. Thomas Mann írásai nem filmre születtek: cselekmé­nyük — lemeztelenítve, meg­fosztva a gondolatoktól, a leíró részek páratlan szép­ségétől — elvesztik varázsu­kat, atmoszférájukat. Vis­­continak sem sikerült hiány­talanul átmentenie filmsza­lagra e novellaremeket. Pe­dig a kor- és környezetrajz aprólékosan hiteles, a színé­szi alakítások egytől egyig kiválóak, a rendezés érze­lem- és gondolatgazdag, az operatőri munka helyenként bravúros. A „Halál Velencé­ben” jelentős mű, de nem éri utól a „Rocco és fivérei"-t és a „Leopárd"-ot, Visconti korábbi, feledhetetlen film­alkotásait. Gustav von Aschenbach alakját Dirk Bo­garde kelti életre, Tadzio szerepére pedig Bjorn An­dersent választotta ki a ren­dező. A svéd fiú alkatilag al­kalmas is a kulcsfontosságú figura megformálására, de ez nem minden. A kisebb szerepekben Silvana Manga­­no, Romolo Valii és Mark Burns játéka érdemel elis­merést. Kivágják a magas C-t Magyar előadóművészek sikere negyvenegy országban Az adatok azt bizonyítják: az elmúlt évben magyar elő­adóművészek és együttesek a világ 41 országában léptek a közönség elé, a Szovjet­uniótól az Egyesült Álla­mokig, Ciprustól Kubáig, Gibraltártól Brazíliáig. A koncertigazgatóság — a ma­gyar művészek, együttesek külföldi vendégszereplésé­nek impresszálási díjaiból — forintra átszámítva — 1966-ban nem egész 3 millió, az elmúlt évben pedig már csaknem 13 millió forint be­vételt könyvelhetett el A legtöbbször még jelentősebb ez az ösz­­szehasonlítás, ha a komoly zene iránti nemzetközi ér­deklődés adatait nézzük meg. A komoly­zene 1966- ban mindössze 393 ezer fo­rint impresszálási díjbevé­telt hozott, tavaly viszont ennek majdnem tízszeresét, mintegy 3 milliót. 1970-hez viszonyítva is 55,4 százalék az emelkedés. A magyar zeneművészet képviselői közül kik szere­peltek az elmúlt évben leg­többször külföldön? Kar­mesterek: Ferencsik János, aki hét országban összesen 31 alkalommal vezényelt, vala­mint Lehel György, aki 33 ízben állt külföldi karmes­teri emelvényen. Előadómű­vészeink közül hosszú évek óta Fischer Annie neve sze­repel legtöbbször a világ hangversenytermeinek mű­során. Tavaly 46 koncertet adott, többek között Auszt­ráliában, Angliában, Dániá­ban, Hollandiában és az NSZK-ban. Kovács Dénes hegedűművész az elmúlt év­ben összesen 13-szor kon­certezett Angliában és Olasz­országban. Két ifjú zongora­­művészünk: Kocsis Zoltán és Ránky Dezső 1971-ben tört az élvonalba. Kocsis 21, Ránky 25 önálló külföldi hangversennyel. Kiss Gyula hegedűművésznek 13, Szabó Csilla zongoraművésznőnek 12, Per­ényi Miklós gordon­kaművésznek pedig 16 fellé­pése volt. Az együttesek közül a ta­valyi „rekorder”, a Bartók­­vonósnégyes, 89 fellépéssel. Szerepeltek Angliában, az NSZK-ban, Olaszországban, Hollandiában, a Szovjetunió­ban, Spanyolországban és Japánban is. A Tátrai-vo­nósnégyes 32-szer, a Kodály­­vonósnégyes 18-szor lépett pódiumra külföldön. Az Ál­lami Hangversenyzenekar 26, a Magyar Rádió és Televí­zió Szimfonikus Zenekara 28 hangversenyt adott, a Madrigál-kórus pedig 9 or­szágban, összesen 24 kon­certen szerepelt. Növekszik az érdeklődés a könnyű műfaj magyar kép­viselői iránt is. Az ő imp­­resszálásukból származó díj­bevétel 36 százalékkal volt nagyobb 1971-ben, mint az azt megelőző évben. Ezen belül a hazai beatzenekarok iránt mutatkozott a legna­gyobb érdeklődés, de éppúgy keresettek voltak a népi ze­nekarok (például a KISZ raj­kózenekara, tavaly 31 alka­lommal vendégszerepelt kül­földön), a táncosok és az éne­kesek is. Csak akkor, ha... A növekvő érdeklődés fo­kozottabb gondosságra kész­teti a koncertigazgatóságot. A világ legnagyobb hang­versenyügynökségei, imp­resszárióirodái mellett, mind több új, kisebb rendező iroda és impresszárió jelentkezik. Ez utóbbiakkal a koncert­­igazgatóság csak akkor tár­gyal, ha előzőleg meggyő­ződik arról: megfelelő erköl­csi hitellel és anyagi bázis­sal rendelkeznek. Többször előfordult ugyanis, hogy olyan külföldi impresszárió akart magyar művészeket szerződtetni, akinek csupán üzleti tervei voltak, bank­­garanciája, üzleti tőkéje azonban nem. Ilyen impresz­­szárió szerette volna lekötni, USA-turnéra Moldován Ste­fániát, az Állami Operaház kiváló magánénekesnőjét. Mint a koncertiroda ellenőr­zése nyomán kiderült: az impresszáriót — szakmai kö­rökben — sehol a világon nem ismerik, anyagi fedezet­tel nem rendelkezik, ezért a szerződés nem jöhetett lét­re. A koncertiroda vezetői be­fejezésül elmondották a HH- nak: munkájuknak csak ré­sze a magyar művészek kül­földi vendégszereplésének megszervezése és lebonyolí­tása. Nem kevésbé fontos feladatuk, hogy védjék a külföldre utazó magyar mű­vészek anyagi és erkölcsi ér­dekeit. Végül: bár fontos a bevé­tel — hiszen ennek jelentős része a Kulturális Alapnak jut —, impresszálási mun­kájuk alapja: a hazai kö­zönség se nélkülözze hosz­­szabb ideig legkiválóbb elő­adóművészeinket. Garai Tamás ÖN KIVÁLASZTJA, MI ELKÉSZÍTJÜK A budapesti Bútoripari Vállalat közkedvelt „M" családjának termékei a MODUL Lakberendezési Áruházban Bútorfalak furnér- és színválaszték szerint, elemenkénti bontásban. Heverőinket, különféle foteleinket az ön által kiválasztott szövettel készítjük el. Budapest Vill., Bacsó Béla u. 49-51. • DEBRECENBEN július 3-án kezdődik a nemzetközi Bartók Béla kórusfesztivál. Csehszlovákiát a brnói gép­gyár madrigál-kórusa kép­viseli, XVI. és XVII. századi zeneszerzők műveivel. Be­mutatják Reznicek 1969-ben írt Magnificat-kantátáját és a világűr hősei tiszteletére az idén alkotott Ignis aeter­­nus című szerzeményét is. A SZMOKTUNOVSZKIJ, a nálunk is népszerű kiváló szovjet filmművész, a Ham­let, a Bűn és bűnhődés és az Egy év kilenc napja cí­mű filmek férfi főszereplője nemrégen fejezte be a for­gatást a Puskin nyomán írt Kis tragédiák című filmben, amelyben Mozartot alakítja. A kritika nagy elismeréssel méltatja Szmoktunovszkij játékát. A művész egyébként a közelmúltban a moszkvai Kis Színház tagja lett, ahol Alekszej Tolsztoj egyik tragé­diájának főszerepében debü­tál. Képünkön: Szmoktu­novszkij, egyik legutóbbi filmjében, Csajkovszkij sze­repében. A filmet az ősszel mutatják be a hazai film­színházak. • A CANNES-i filmfeszti­vál idei mezőnyéből nyolc produkciót vásárolt meg a Hungarofilm. Ezek: Truman Capote „Üvegház” című tár­sadalmi drámája, az ameri­kai börtönviszonyokról, Gor­don Davison alkotása; „A Catonsville-i kilencek pere”, a vietnami háború ellen til­takozó „A látogatók”, me­lyet a világhírű amerikai rendező, Elia Kazan forga­tott, az „Egy embert találni” című amerikai vígjáték, a Marx-fivérek 1935-ben ké­szült „Botrány az Operában” című burleszkje, a Peter O’ Toole főszereplésével készült angol filmszatíra: „Az ural­kodóosztály”, „A szertartás” című japán film és a cannes-i filmfesztivál egyik legnagyobb sikert aratott filmje, a „Fellini Rómája”. • FÁBRI ZOLTÁN mond­ja a HH-nak: Most érkeztem Romániából. Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Temes­váron kerestem férfifősze­replőket új filmemhez. For­gatása augusztus elején kez­dődik. Címe: „Plusz mínusz egy nap” . Bodor Ádám fia­tal kolozsvári író novellájá­ból készül. A történet egy háborús bűnösről szól, aki 25 éves börtönbüntetése le­töltése után most szabadult. A film operatőrje Illés György lesz.­­ A KESSLER NŐVÉREK 9 — magyar tévéfilmen. „Revü a kofferban” címmel tíz­­részesre tervezett, egyenként egyórás színes varieté-revü sorozat forgatása kezdődik az ősszel a televízióban. A forgatókönyvet Karádi Béla írja, a sorozatot Bánki Iván rendezi. Az egyes részekben a legnépszerűbb magyar komikusok, artisták, éneke­sek és táncosok mellett egy­­egy világhírű vendégművész is fellép. Az első részben az eddig csak filmen látott éne­kes-táncos ikerpár, az NSZK-beli Kessler nővérek, a másodikban pedig Rudy Carrel svájci—francia „show-man” — azaz, nem pontos fordításban: revü­­konferanszié. Az első részt — a Kessler nővérekkel — a tervek szerint szilveszter­kor láthatjuk. 9 BÉRES ILONA szep­tember közepétől a Kamara Varietében vendégszerepel az „Itt-ott-amott” című mű­sorban, melyet Szenes Iván írt és Horváth Tivadar ren­dez. 9 OLIMPIAI SZÜNET. A Fővárosi Nagycirkusz egész nyáron játszik, csak az olimpiai játékok ideje alatt tartja zárva kapuit. Szep­tember közepétől „eljegesí­­tik” a porondot: egy francia jégrevütársulat, a „Paris Glace-Varieté” vendégszere­pel két hónapig a városlige­ti cirkuszban. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kora délutántól hajnalig tartanak a próbák Verdi „Attila” című operájából, melynek bemutatója július 7-én lesz. Képünkön: Lamberto Gardelli, az előadás karmestere, Gregor József, a címszereplő és Marton Éva, Obadella alakítója. Jobb szélen a rendező: Gian Carlo Del Monaco. (Eszt­ergály felv.) — a szereplők kitűnő telje-

Next