Hétfői Hírek, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-12 / 7. szám
rin " táz és víz jártál-e ott, ahol mennydöhög és lángol a föld? Ahol poklok legmélyebb bugyrából dob csóvát ég felé az elszabadult tűz nyelve és szikrázik, megolvad, elhamvad az óvatlan élet? Ahol nem csitul éjszaka sem a tüzes csap harsogó tiltakozása, s messziről fenyeget: ne közelíts, mert itt én vagyok az úr. S láttad-e, ahogyan az Ember, felejtve a pihenés édes szelídségét, nap, s nap után nemet kiált a lángnak? Ahogyan gyűri akarata alá az órákat és jut el a katlan tarkáig. Ahogyan megidézi gép és technika óriás-szelét, hogy hamvába hulljon a természetgyújtotta fáklya és visszaadja méhe kincsét a föld annak, akinek jár: embernek, hazának. A nézed-e a tévé kék fény 11 ernyőjén az elszabadult folyók megvadult rohanását? Mondod-e, míg kávédból kortyolsz, nehéz lehet most nekik. Hökkensz-e, amikor a házak kertkapujában kavarog a szőke folyó árja, s a gátra ponyvát, zsákot, nádruhát szab a víz virrasztásában megfáradt kéz? Számolod-e, hányan vannak ott végig a gátakon? S hányan maradnak míg csak vissza nem kotrődik medrébe a télbe vadult folyó. Emberek a gázkitörés fáklyalángjánál. Emberek a Tisza, a Bodrog gátjain. Nehéz tél, nehéz napok, mondjuk, s beleborzongunk a zsanai 18 nap erejébe. Nevét sem tudjuk az olajbányásznak, a mérnöknek, a honvédnek, aki szabadító gránátot indított, a gátőrnek és a vízügyi munkásnak, az ideiglenes költöztetéseket lebonyolító tanácsiaknak. Névtelen marad száz, ezer, tízezer ember, aki ott végzi most már sok nap óta monkáját, ahova az elemek dühe kényszerítette, gázkitörés és vizek áradása mellett. Egy ország figyel rájuk, mert nagy dolgot cselekszenek. Milliós értékeket mentenek óráról órára és napról napra. Életeket vigyáznak; földért, energiáért, épségben maradó házakért, nyáron majd termő rétekért adjai az éjjeleket és a nappalokat. Övék legyen a tisztelet és a hála. A megáldozott éjszakákért és a verítékes nappalokért. Az erőért és a kitartásért, amelyet egy ország segítsége táplál, s amely mindig és mindenkor diadalmaskodik az elemek háborgásán. Az Emberé legyen a tisztelet, aki győzni tud tűz és víz felett. V. M. A Vörös Hadsereg katonái mintegy másfél hónapos ostrom után, 1945. február 13-án szabadították fel Budapestet. Az egyetlen újságoldalt sárgává aszalta az idő. Szakadt lapját tapintva egy megtépázott ország képe sejlik fel az évtizedek derengéséből: a 34 esztendővel ezelőtti Iijpesté. „A Vörös Hadsereg”, „Újpest népe!” „Takarítsátok el a romokat!” „Alakítsátoküzembizottságokat!” „Tegyétek ártalmatlanná a nyilasokat!” — címek az 1945. január 27-én megjelenő Szabad Újpest első számából. Fordítok, olvasom a szerkesztők szándékát: „Most, hogy a demokratikus magyar sajtó újpesti képviseletében megjelentünk, kedves olvasóink támogatását kérjük. Elveinkhez híven, igazi népi lap kívánunk lenni... Kérjük, írjanak levelet szerkesztőségünkbe, mert csak így válhat a lap a közélet nevelőjévé.” ★ Éhező, romos országban lapot csinálni nem volt egyszerű dolog. „Az engedélyt megkaptuk a szovjetektől. Aztán meggyőztük a Jókai utcai nyomdászt: nyugodtan csnálhat újságot a demokratikus pártoknak és szervezeteknek. — emlékezik Andrásfi Gyula, a hajdani újpesti partizánok egyike, a szerkesztőbizottság tagja. — De hol volt akkor papír? Megtudtuk: a Nyugati pályaudvar környékén van egy papírraktár. Egylovas kocsival bekocogtunk. Szerencsével jártunk.” Újpest január 9-én szabadult fel. A helyi újság már e hónap végén megjelent, s attól kezdve hetente kétszer jutott el az olvasókhoz. Nem véletlen, hogy a főváros peremkerületei közül éppen itt jelent meg Mód Aladár szerkesztésében elsőként a lap. Ugyanis már a Horthyterror idején több baloldali orgánumot adtak ki ugyancsak az ő irányításával a munkáskerületben. ★ Mit akart közölni az újság olvasóival, arról a lap vezércikke tanúskodik: „1t1 el kell követni mindent, hogy Újpest sokat szenvedett dolgozó népe mielőbb kiemelkedjék mai helyzetéből. Cél: a szabad és demokratikus Újpest megteremtése.” Odébb ott a hadijelentések rövid összefoglalása a biztató hírrel: „Budapesten a német egységek felszámolása rövidesen teljesen befejeződik.” Az újságoldal nem gumit tartják a szerkesztők, így azután heves vitában alakult ki, hogy mi kerüljön a lap első számába. „Sokat civódtunk az egykori Körkávéházban, mely akkoriban szerkosztáságul szolgált — mondja Mód Aladárné, az újság munkatársa.— Vitáink az éjszakába nyúltak. Lévén kijárási tilalom, jobb híján a biliárdasztalokon szundikálljunk reggelig.” A cikkekben a legaktuálisabb kérdések fogalmazódtak meg. A városrész közellátásáról szóló írás például felveti, hogy a megyeri Károly-uradalomból kellene élelmiszert szerezni. Az eredmény: az asszonyok elhajtották a teheneket a helyi kórházhoz. Így kaphattak tejet a betegek. A hírek rovata értesíti a lakosságot: „A Szociális Telepen mindennemű orvosi rendelés megkezdődött.” S a gyárak is éledeztek: „Megindultak az üzemek a bőriparban” — tudatja az egyik hír. S a munkabér sem volt akkori szemmel nézve lebecsülendő: „50 dkg kenyér jut fejenként, jegy nélkül.” Az egykori olvasók bizonyára lelkendeztek e rövidke írás olvastán: „Becslés szerint a jövő hét elején a forgalom (mármint a villamos — a szerk.) az Újpest—Rákospalota vonalon megindul.” ★ Könyvtár mélyén lapuló egyetlen újságoldal. Történelem — betűkbe zárva... Mécs G. László Asztalokon aludtak Történelem, betűkbe zárva Megkezdték a módszer kidolgozását Közös Megegyezéssel, munkaszerződéssel Sok ezer munkás jövőjéért Bürokráciamentesen • Kereset és törzsgárdatagság Alkotmányunk minden magyar állampolgárnak biztosítja a munkához való jogot. Egyensúlyi helyzetünk és fizetési mérlegünk javítása azonban megkívánja, hogy mindenki — legjobb tudása és képessége szerint — olyan munkát végezzen és ott dolgozzon, ahol kellő hasznot hoz a népgazdaságnak. Szükség van tehát — mint az a Munkaügyi Minisztérium napokban tartott aktívaértekezletén is felvetődött — az üzemeken belüli s egyes területeken a vállalatok közötti munkaerő-átcsoportosításra. Hazánkban a demográfiai előrejelzések szerint nem számíthatunk a foglalkoztatottak számának számottevő növekedésére. Bizonyos területeken — olyan üzemeknél, ahol gazdaságosan dolgoznak, 20—30 forintért termelnek ki egy dollárt, és külföldön is jó áron értékesíthető termékeket állítanak elő — szükség lenne egyes iparvállalatok további gyors, dinamikus fejlesztésére, hogy még többet értékesíthessenek és számottevően növelhessék devizabevételeinket. Ehhez — az új és korszerű gépek és berendezések mellett — mindenekelőtt szakképzett vagy betanítható munkások kellenek. Ezt pedig jelenleg csak egyféleképpen: a nagyüzemen belüli vagy vállalatok közötti munkaerő-átcsoportosítással lehet elősegíteni. Mielőbbi megszervezését szükségessé teszi az is, hogy a leggazdaságtalanabb üzemek termelését csökkentik — ha nem tudnak gyorsan átállni, vagy javítani helyzetükön — szanálásra, illetve összevonásra kerülnek, így az itt dolgozók nem tudnak a továbbiakban a népgazdaság számára hasznos, hatékony munkát végezni. Mi legyen velük? Szocialista társadalmunk nem engedheti meg, hogy elküldjék őket, vagy akár csak átmeneti időre is munka nélkül maradjanak. Gondoskodni kell, tehát továbbfoglalkoztatásukról, s ha szükséges, átképzésükről. Ennek legegyszerűbb módja a szervezett munkaerő-átirányítás, -átcsoportosítás. A minisztérium illetékesének tájékoztatása szerint a dolgozók közös megegyezéssel, munkaszerződéssel — mintha áthelyezéssel mennének — kerülnének át egyik vállalattól a másikhoz. Az ezzel kapcsolatos követelmény- és feltételrendszer kidolgozását már megkezdték. Olyan megoldás szükséges, amely lehetővé teszi, hogy az ilyen dolgozó felesleges bürokrácia, tehát értékes időveszteség nélkül azonnal munkába állhasson új munkahelyén, s ha szükséges, termelés közben sajátíthassa el az új ismereteket. Helytelen lenne, ha néhány hetes segéllyel, vagy akár teljes fizetéssel a dolgozóra bíznák a munkahelykeresést. Ezt sokan pótszabadságnak tekintenék, maszek munkára használnák fel. A vállalatok közötti létszám átirányításáról olyan módon kell gondoskodni, hogy az ne adjon lehetőséget lazítgatásra, viszszaélésekre. Ha a dolgozó nem fogadja el az új munkahelyet, ugyanúgy felmondhat, kiléphet, mintha azt más is munkahelyen tenné meg — ilyen esetben azonban nem illetik meg a szervezett átcsoportosítással járó kedvezmények. Az új vállalatokhoz, új üzemekbe kerülő munkások nem járnak rosszul, a gazdaságosabb termelés lehetővé teszi, hogy a nagyobb teljesítmény arányában többet kereshessenek, és nagyobb nyereségre, több prémiumra számíthatnak. Természetesen fontos, hogy ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mintha már régóta ott dolgoznának. Ez egyúttal felveti: mi lesz a törzsgárdatagságukkal? Tehetnek-e arról, hogy sok évi munka után új vállalathoz helyezik át őket? Elveszítsék-e ezért a törzsgárdatagsággal járó kedvezményeket? A fogadó vállalatnak méltányolnia kell ezt: a megbízható, jó munkaerőt ne kapja ingyen, vállalja át törzsgárdaéveit is. A tartalékok feltárása, a munkaerő „újraelosztása”, a szervezett átcsoportosítás nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Továbbfejlődésünk, fizetési mérlegünk javítása, sok ezer munkás jövője függ tőle. Ehhez pedig alapos számításokra, elemzésekre, átgondolt döntésekre van szükség! Tőke Péter Télen máig Síideg volt? Amikor májusban arattak Kis jégkorszak + Csúcsmelegek, csúcsíridegek Csapadék- és szélrekord „Földünk éghajlatváltozásai” címmel érdekes kiállítás nyílt a TIT Természettudományi Stúdiójában. Gazdag anyagát dr. Koppány György meteorológus állította össze. Enyhe februárban, hűvös augusztusban gyakran emlegetjük: bezzeg régen nyáron volt nyár, télen volt tél, akkoriban még minden a helyén volt, így van-e valójában? Minél távolabb utazunk a múltba, annál több és mind szélsőségesebb kilengést találunk Földünk éghajlatában. Százmillió éveken át például jégmentesek voltak a pólusok. Aztán jégkorszakok jöttek-mentek. (A legutolsó 18 ezer éve vendégeskedett a Földön.) A XI—XIII. században viszont Európa éghajlata annyira enyhe volt, hogy Angliában szőlőt termesztettek! Régi hazai időjárási följegyzések így emlékeznek például az 1117-ik esztendő telére: „Oly lágy idő volt, hogy februárius elején olly iszonyú égzsattogások voltak, mint nyáron.” 1185—86-ban: „Januárban virágzottak a fák, áprilisban ért a cseresznye, májusban aratták a gabonát, és augusztus elején volt a szüret.” „A XVII.—XVIII. században viszont „kis jégkorszak” volt kontinensünkön. 1739—40-ben a Szepességben is cudar idők jártak: „Hóban ugyancsak rendkívül gazdag tél volt... Emberek, állatok fagytak meg, utóbbiak még az istállókban is.” Ugyanerről a télről egy váci krónika: „Több mint 60 ezer szarvasmarha fagyott meg.” A közelmúlt időjárási katasztrófáira mármindannyian jól emlékszünk: árvizek, hurrikánok, szökőár, trópusi vihar a Fülöp-szigeteken, a Szahel övezet szárazsága, hóhalál Észak-Dakotában. Érdekesek azok a szélséges éghajlati adatok, azlyekről már műszeres méhik tanúskodnak. Csúcst lehet a mexikói San Luist mértek: plusz 57,8 fokig kpaszkodott a hőmérők gangszála. Nálunk Pécs 1950. július 5-én plusz 1 fokos volt a hőmérsék Negatív rekordok: az Itarktiszon mínusz 88,3, abériai Ojmjakonban min 71,1 fok volt a hőmérsék mélypont. Hazánkban a nyolc-tapolcai mínusz 35 , a csúcstartó. A legnagyb hőfokingadozást egy ugyanazon a napon Breningban (USA) tapasztalt 1916. április 23-án plusz fokról mínusz 49 fokra hant a hőmérséklet. Az erősebb szelet szintén USA-ban regisztrálták. IS április 12-én óránkénti kilométer sebességgel szagoott az orkán. Nálunk a Sdaörsön 1940-ben mért kilométeres sebesség a S2 rekord..A napi csapadéknximum az Indiai-óceán 1952. március 16-án észe 1870 milliméter. Hazánkt a Komárom megyei Dad milliméterrel az abszolúttavezető. • Télen mindig hideg, a ron mindig meleg volt? – Münz Andr. Tavaszra várva zöldség-, és virágmagvak. (Apostol Péter felvétele) Még havasak és lucskosak a pesti utcák, ám a kiskertek tulajdonosai már a tavaszi munkára gondolnak. A vetőmagboltokban most még bőségesek a készletek, s egy kis sorban állás árán könnyen beszerezhetők a KÉT HÓNAPIG Stewardessiskola Százötvenen jelentkeztek stewardessnek, de többségük „elvérzett” a felvételi vizsgán, s végül is tizenöt lány és hét fiú került be a MALÉV légi utaskísérő tanfolyamára. Nem csoda, hisz igen ' magasak' itt a követelmények: az érettségi, a jó megjelenés és legalább középfokú nyelvvizsga egy idegen nyelvből — csak a jelentkezéshez volt elegendő. A felvételin tájékozottnak kellett lenniük földrajzban, irodalomban, politikában és egyebekben is. A megfeleltek most két hónapig tanulják az egészségügyi alapismereteket, az elsősegélynyújtást, a repülőgépek biztonsági berendezéseinek kezelését, s az általános repüléselméleti, technikai, meteorológiai ismeretek alapjait. S, persze, el kell sajátítaniuk a „légi pincérkedés” tudnivalóit, köztük még a különböző nemzeti és vallási étkezési szokásokat is, hogy ne jöjjenek zavarba, ha a kedves utas vegetáriánus, vagy csak kóser, esetleg mohamedán ételeket hajlandó elfogadni. Továbbá tanulnak földrajzot, idegenforgalmi helytörténeti ismereteket, szép magyar beszédet, angolt, oroszt, németet, franciát és sok egyebet. A tanfolyam végén sikeresen vizsgázó új „szuvik” a nyári idényben kezdik meg szolgálatukat a MALÉV járatain. í Kisiklott egy tehervonat Vasárnap hajnalban Tatabánya-Felső és Szár vasútállomások között egy tehervonat több kocsija kisiklott és mindkét vágány elzáródott. A vizsgálat során kiderült, hogy a balesetet (amelynél senki sem sérült meg) síntörés okozta. Az egyik vágányt már helyreállították, s azon megkezdődhetett a forgalom. A másik vágányon egész éjjel dolgoztak, s előreláthatólag hétfőn délutánig azt is rendbehozzák.