Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)

1989-08-19 / 24. szám

A Lakásbérlők Egyesületének állásfoglalása a hosszú távú lakásgazdálkodási koncepció tervezetéről (1.) Mint arról már lapunk korábbi számában beszámoltunk, a kormány hosszú távú lakásgazdálkodási koncepciójáról a városatyák az őszi parlamenti ülésszakon döntenek. Addig a sajtó — így a Heti Budapest is — helyt ad pro és kontra vé­leményeknek. Ezekben a hetekben tehát össznépi megmé­rettetés alá kerül a vaskos tervezet, melyről a lakosságnak valóban saját(os), így hát feltétlenül hitelt érdemlő véleménye van. Okkal: hazánkban jelenleg csaknem annyi lakás van, mint amennyi család, mégis minden ötödik ember elégedetlen otthonával. A szakemberek szerint (is) a legnagyobb gondot a lakáshoz jutás csaknem fél évszázadra kialakult tradíciója, annak társadalmi igazságtalansága, mindebből fakadóan pedig annak tarthatatlansága okozza. Budapesten és a nagyvárosok­ban mintegy 200 ezer család szeretne lakáshoz jutni, mind reménytelenebbül. Az infláció hatására megtakarításaikból valószínűleg sosem telik építkezésre, vásárlásra. És további félmillióan zsúfoltan, igen rossz minőségű falak között élnek. A fővárosi lakáshelyzet az országosnál is rosszabb. Az összesen 825 ezer lakásból 425 ezer állami bérlakás. Ez utóbbi­nak több mint fele mindössze egy- és másfél szobás, számotte­vő részük félkomfortos, komfort nélküli. Csaknem 300 ezer 1950 előtt épült, melynek felújítására sem az államnak, sem a lakóknak nem futja. A kormány hosszú távú lakáskoncepciójának tervezete a mostaninál reálisabb, igazságosabb mérlegelésre, a piaci vi­szonyok megteremtésére törekszik. Hömpölyög az áradat: a vé­lemények eltérőek, attól füg­gően, ki honnan közelít. Fő­ként, hogy már a falakon be­lül van-e avagy még nem. Budapesten kiváltképp a tele­vízió körzeti műsorában su­gárzott fővárosi tanácsi állás­pontok kavarták fel a kedé­lyeket. Egyébként az adás cél­ja is az volt, hogy — a tájé­koztatáson túl — vitára ser­kentsen a majdani lehetséges döntés tárgyilagossága remé­nyében. A fővárosi koncepciót a Fővárosi Tanács szinte vala­mennyi olyan társadalmi szer­vezetnek közreadta — az egyeztetésben részt vevő, ab­ban illetékes szervezetek mel­lett —, akiktől érdemi hozzá­szólást remél. E válaszokra a Heti Budapest is időről időre fórumnak kínálkozik. Első­ként véleményét a Lakásbér­lők Egyesülete juttatta el szerkesztőségünkbe. Írásban kérte továbbá az alábbi meg­jegyzés hiteles közreadását. Íme! Az alábbi állásfoglalást a Lakásbérlők Egyesülete az Országos Tervhivatal úgyne­vezett lakásgazdálkodási kon­cepciója tervezetével kapcsola­tosan fogalmazta meg és jut­tatta el. Kifejezésre juttatni kívánjuk meggyőződésünket és aggályunkat, hogy bármiképp „szelídítették” a későbbi vál­tozatokat, az esetleges újabb megfogalmazások mögött is az általunk megítélt szándékok húzódnak meg. Ezt tanúsítják a Fővárosi Tanács illetékesei­nek legújabb nyilatkozatai is, amelyek rokonsága, sőt azo­nossága az országos tervhiva­tali tervezettel felismerhetők. Igaz, a Fővárosi Tanács „saját” lakásgazdálkodási kon­cepcióját eddig nem ismer­tük, hiszen — dacára annak, hogy a Fővárosi Tanács ve­zetői a velünk ez év június 9-én kötött megállapodásban erre kötelezettséget vállaltak — azt csak most, augusztus 3-án kaptuk kézhez, de az OT-terve­­zettel való azonossága nyilat­kozataik alapján kétségtelen. Ezért merjük és merjük válto­zatlanul a fővárosi tervet is irracionálisnak, a hazai élet­viszonyokat figyelmen kívül hagyónak, kifejezetten lakos­ságellenesnek nyilvánítani. E tervezetek megvalósítása a jogfosztottságba taszítaná visz­­sza a nemzet egyötödét. Lakásbérlők Egyesülete Az egyesület levelében ha­tározottan kéri, hogy állásfog­lalását szó szerint adjuk köz­re, a későbbi félreértések el­kerülése végett. ★ Őszinte sajnálattal kell meg­állapítanunk és leszögeznünk, hogy a nekünk tanulmányo­zásra és véleményezésre meg­küldött úgynevezett vitaanyag a címében jelzett feladatnak és szándékának nem felel meg. Ezen véleményünket az alábbiakkal támasztjuk alá: a) A „Vitaanyag” megálla­pításai — számos helyen — téves adatokra épülnek. b) A valóságtól elszakadt helyzetelemzésből indul ki, mellőzve még a résztanulmá­nyok reális megállapításait is, mint amilyenek az ÁISH és a PM. állásfoglalások. c) Bár az alapprobléma megoldására több elképzelés is kimunkálható, a „Vita­anyag” semmiféle valós és konzekvens koncepciót nem körvonalaz. d) Módszertanilag hibás és több pontban, önmagán be­lül is súlyos ellentmondások­kal terhes. e) Lényegében és nyilván­valóan a jelenlegi tulajdoni és kezelési rendszer túlélését kí­vánja biztosítani. f) S ami a legszomorúbb — tulajdonképpen kiemelten ez­zel kellett volna kezdenünk —, a „Vitaanyag” teljes egészé­ben lakosságellenes és egyet­len olyan javaslatot sem tar­talmaz, amely az érintett száz­ezrek sorsára, jövőjére figyel­ne. Ugyancsak őszinte sajnálat­tal kell megállapítanunk, sőt leszögeznünk, hogy a szóban forgó anyagban csakis olyan javaslatokkal találkoztunk, amelyek az érintett nagyszámú lakosság életkörülményei rom­lását, eddig is szerény jogai­nak csorbítását, sőt megvoná­sát, egészében pedig — mint például a lakáscserék esetén új szerződéssel magas lakbé­rek beléptetése által — az egykori Tripartitum előírásai­ra emlékeztető helyhezkötött­­ségüket eredményezné. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK: 1. Az EVM által készített tanulmány az ENSZ „Az Em­beri Jogok Egyetemes Nyilat­­kozat”-ából indul ki és a leg­főbb társadalmi és gazdasági tényezők elemzését erre ala­pozza. Azonban a vitaanyag egész­­ szemlélete azt tükrözi, hogy összeállítói ezt nemcsak figyelembe venni, de még el­olvasni is elfelejtették. Gondo­latmenetükből sokkal inkább a röghöz kötött jobbágyság iránti nosztalgia tükröződik, mint a magyar lakosság „hosszú távú” jövője iránti valódi felelősségtudat. 2. Az ezredforduló tájékára olyan terminológiákat vezetne be, mint például „a társadal­milag még elfogadható” szín­vonalú lakás, illetve „szociális lakásbérlet”-ként a „bérlakás­állomány átlagosnál rosszabb minőségű része”. E fogalmak — bár nincsenek kifejtve — mögöttes tartalma pontosan megítélhető az e téren jelenleg meglévő helyzet alapján. Ezt „perspektívaként” még csak említeni is szégyen. Legalább­is szerintünk. 3. Az anyag megismerése alapján olyan benyomásunk támadt, hogy az eltelt hosszú évek nem voltak elegendők ahhoz, hogy a döntéshozók, szakértők elmélyülten és ala­posan elemezzék a magyar lakásrendszer múltbeli műkö­dését. Nyilván arra sem fu­totta az időből, hogy szétnéz­zenek Európa országaiban és vizsgálják, ismertessék a léte­ző és működő megoldások gazdag választékát, vagy ha jártak odakint, akkor nyilván­valóan sajátos szempontok alapján vonták le a következ­tetéseiket. Az ugyanis termé­szetes, hogy nincs teljes és kész megoldás, s ami van, azt sem lehet egy az egyből a mi körülményeinkre adaptálni, ugyanakkor elhihetetlen, hogy semmiféle emberséges kivezető út ne létezzen. Feltűnő, hogy ahol az anyag készítői nyuga­ti példát idéznek, azt hibás szemléletük kvázi igazolására használják fel. (Így például a Tájékoztató 127. oldalán az angliai bérlakások arányát 28,5 százalékban jelzi, holott az „Épületfenntartás” című lap 1988.4. számában — angol forrásokra támaszkodó — megjelent tanulmány ezt 60 százalékban állapítja meg!) 4. Miközben a legkülönbö­­zőbb­„koncepciók” látnak nap-­ Világot vagy terveznek ilyene­ket pontosan nem körvonala­zott időszakokra, párhuzamo­san azonnal életbe lépő, elha­markodott rendeletek látnak napvilágot, megelőzve minden végleges és reális megoldást. Ezek az intézkedések vagy nem illeszkednek semmiféle kellően átgondolt elképzelés­be vagy — ami a legrosszabb lenne! — nagyon is tudatosan, eleve meghatározni kívánják a születő „hosszú távú”-nak mondott koncepció irányvona­lát. 5. Mindezeknek az elvi, gyakorlati jelentőségű prob­lémáknak a tisztázása nélkül és előtt lehetetlennek véljük valódi közmegegyezéshez ve­zető megoldás kidolgozását és megalkotását. (A Lakásbérlők Egyesülete állásfoglalásának közlését kö­vetkező számunkban folytat­juk.­ A Fővárosi Tanács a koncepció szakmai vitájához, az egyez­tetéshez az alábbi állami, társadalmi és politikai szervezetek, intézmények véleményét kérte, illetve kéri ki: Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Pénzügy­minisztérium, Országos Tervhivatal, Szociális és Egészségügyi Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisz­­térum, SZÖVOSZ, Országos Takarékpénztár, Fővárosi Bíró­ság, Fővárosi Főügyészség, Országgyűlési képviselők buda­pesti csoportja, Fővárosi Tanács bizottságai és szakigazgatási szervei, I—XXII. Kerületi Tanácsok fővárosi tanácstagi csoport­jai, I—XXII. Kerületi Tanácsok végrehajtó bizottságai, MTESZ Építőipari Tudományos Egyesülete, Magyar Urbanisztikai Társaság, Magyar Építőművészek Szövetsége, Magyar Keres­kedelmi Kamara Építőipari Ingatlankezelési Tagozata, Lakás­­szövetkezetek Budapesti Szövetsége, Lakásbérlők Egyesülete, Fogyasztók Országos Tanácsa, Szakszervezetek Budapesti Ta­nácsa, Hazafias Népfront Budapesti­ Bízo­t­tssága, Baloldali If­júsági Társulás, Baloldali Alternatív Egyesülés, Fiatal De­mokraták Szövetsége, Független Jogász Fórum, Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, Magyar Cigányok De­mokratikus Szövetsége, Magyar Demokrata Fórum, Magyar­­országi Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt, Otthont Teremtők Országos Egyesülete, Szabad Demokraták Szövetsége. „Menj a New Yorkba...” Megújul a ház, tudsz róla? — kérdezte minap kollégám, a patinás Hungária Kávéház egyik emeleti asztalánál. A hír hallatán legalább annyira nem lepődtem meg, mint a szemközti falon lógó Karinthy­­portré. Hiszen már évek óta újul ez a szebb napokat is lá­tott valamikori New York­­palota. Az állványok, deszkák, gerendák legalábbis ezt ígé­rik. — De tényleg — erőskö­­dött kollégám —, ha nem hi­szed, kérdezd meg az új főnö­köt. Tauzin Károly igazgató csak ezen a helyen új ember. Ami a szakmát illeti . .. Mert mint megtudtam, 1958-ban kez­dett a Margitszigeti Nagyszál­lóban mint tanuló és évek múltán ott lett üzletvezető­­helyettes. (Egyébként magam is olvastam írásos visszaemlé­kezéseit a kezdeti időkről Egy szobapincér feljegyzéssel cím­mel.) Január elseje óta a Hungária Kávéház igazgatója.­­ Megújulásról rebesget­nek a jólértesültek — vágok mindjárt a közepébe. — Ez így talán egy kicsit túlzás, de változtatni minden­képpen szeretnénk. — Ha nem titok ... — Természetesen nem. Sze­retném elérni a harmincas évek színvonalát! — Biztos, hogy jól értettem? — Hát persze. Nézze, ez egy csodálatos épület kívül-belül, s minden szempontból nagy hagyományai vannak. Kis túl­zással szólva, a korábban em­lített években ez az irodalom egyik „fellegvára” volt, írók, zenészek, művészek állandó törzshelye. Ebben a kávéház­­ban „élt” Karinthy, Kosztolá­nyi ... Igazán nagyon szeret­ném — ha lehet egyáltalán — visszavarázsolni azt a kort, azt a hangulatot. — Hát dolga az lesz bőven. — Tudom. És azt is, hogy nem lesz könnyű, mert sok minden hiányzik. Ma már pél­dául alig van igazi kávéházi tálca, csésze és egyéb kellé­kek. De eltűnt a kávéházi pincér is, akinek kedves volt a vendég. — Hallomásból tudom, ak­koriban a főúr — ha úgy adó­dott — hitelezett is olykor­olykor hó végén az író vagy szerkesztő úrnak ... — No, persze­ persze. Mi ki­találtunk egy más megoldást. Miután a ház azért — szeren­csére — jó néhányuknak ma is kedvenc helye, megszokott asztaltársaságoknak úgyneve­zett törzsvendéglapocskával ismerjük ezt el. _ ? — A számla végösszegéből negyven százalékot mi állunk. Bármennyire is hihetetlen, va­lóban az­­ a tervem, hogy ez a ház valamikori rangjához-ne­­véhez illően ismét az iroda­lom és más művészetek egyik alkotóműhelye is legyen. An­nak ellenére, hogy végül is gazdálkodóegység vagyunk és a vállalat éppen most készül részvénytársasággá alakulni. Tehát nemigen számíthatunk sok anyagi támogatásra „köz­ponti keretből”. Pedig a kávé­ház egyedülálló gyönyörű bel­sője is javításra szorulna itt­­ott. — Mi lesz, ha egyszer csak az „ellenség keze beteszi a lábát” ide is egy dollárcsek­kel? Akkor mit csinál? — Nem is lenne olyan nagy baj... Beszélgetünk még egy ideig és közben tekintetem a repe­dezett mennyezeti stukkókra, félszemű csillárra téved. Ady portréja is mogorva a falon. Amikor a pincér hozza a számlát, hirtelenjében nem is tudom, mennyi borravalót ad­jak ... Látó János KOSZTOLÁNYIK KÁVÉHÁZA heti Bim­u'i­s i­n Sörtúra és kastélyprogram Évről évre szép számmal keresik fel magyar turisták az NSZK különböző vidékeit, ám nagy részük egyénileg utazik. Nem tudják talán, hogy az utazási irodák, közöttük az IBUSZ is, nagy választékban kínálnak szervezett utazáso­kat — egyéni és társas formá­ban. Az IBUSZ őszi-tavaszi prog­­ramfüzetében az NSZK-ba szervezett utak közül biztos sikerre számíthatnak a mün­cheni Oktoberfestre ajánlott utak. Az NSZK-ban minden tájnak és minden évszaknak megvan a maga látványos ün­nepe: Bajorország leghíresebb ünnepe a müncheni Oktober­fest, a világ legnagyobb sör­ünnepe. Az Oktoberfest tulaj­donképpen mulatságok egybe­függő eseménysorozata, a The­­resienwiese­n felállított óriá­si sörsátrakban mérik a jófaj­ta bajor sört. Az NSZK-ban több mint 1000 fajta sört is­mernek, nincsenek az ország egész területén egységesen kapható sörfajták, az eltéré­sek a sör készítési módjából és a helyi víz minőségéből adódnak. A bajor sör igen íz­letes, erről személyesen is meggyőződhetnek azok, akik részt vesznek az IBUSZ 3—4 napos, autóbuszos vagy sze­mélygépkocsis, Oktoberfestre szervezett utazásain. Nürnberg városát a középkorban a né­met birodalom ékszerdoboza­ként emlegették, óvárosa ma is hűen őrzi középkori jellegét. Advent idején itt látható Né­metalföld legnagyobb Christ­­kindlmarktja, azaz karácsonyi vására, amely igazi látványos­ság. Az IBUSZ ötnapos uta­zásokat szervez erre az ese­ményre. Újdonság a Bajor kasté­lyok című út, amelynek so­rán az utasok a következő programokon vehetnek részt: Münchenben a Nymphenburg­­kastély és parkjának megláto­gatása, Ettalban a kolostor­templom, Oberammergauban, melynek népművészete messze földön ismert, a híres fafara­gások, majd a híres Linden­­hof-kastély megtekintése, ki­rándulás a neuschwansteini „mesevárhoz”. A látnivalókban gazdag ötnapos utazást búcsú­­vacsora zárja a müncheni Mattheser szözőben. Elsősorban síelőknek, de az egyéb téli sportokat kedvelők­nek is ajánlja az IBUSZ az üdülést a bajor Alpokban. A 800 méter magasan fekvő Schliersee és az 1100 méter magasan fekvő Spitzengsee és környéke kiváló téli-nyári üdülőhely. Számos jól karban­tartott, különböző nehézségi fokú lesikló- és sífutópálya áll rendelkezésre, melyek ka­binnal, ülőszékkel, illetve hú­zóliftekkel közelíthetők meg. Síkölcsönzés, síoktatás a hely­színen megoldható. Korcsolya­pálya, lovasszán, uszoda és szauna áll a pihenők rendel­kezésére. Az IBUSZ ide nyolc­napos utazásokat ajánl (ja­nuártól március végéig). TÜZES ÉJSZAKA 0 A hetvenes évek végén az egyik legran­gosabb popversenyen, a japán Yamaha-fesz­­tiválon Vincze Viktória harmadik helyezést ért el Hány éjjel váltam című dalával. Ké­sőbb zenekarával, s jó ritmusú rockzenéjével hívta fel magára ismét a figyelmet. De igazi sikereket a nyugati országokban arattak. Szá­mos kis-, valamint nagylemezüket hozták forgalomba például Japánban és Angliában. Fiery Night (Tüzes éjszaka) című angol nyel­vű korongjuk bár nálunk is megjelent, sőt kelendő, ennek ellenére látszatcsend veszi őket körül. S vajon mi ennek az oka? Csupán a tény: a Viki és a Flört túl van az itthoni teltházas tavaszi koncertturnén, mégis kül­földről kapnak egyre több ajánlatot. — Megkeresett bennünket egy tekintélyes New York-i lemezcég, amelynek remélem, kö­zös munka lesz a végeredménye — mondja az énekesnő. — Idehaza sajnos nincs se pénz, se komoly igény a könnyűzenei kon­certekre, „kénytelenek” vagyunk külföldön szerepelni. Októberben például Svájc hat nagyvárosában lépünk fel. De mi még min­dig drukkolunk, hogy sikereink tartósak le­gyenek, s ne csak külföldön, hanem itthon is minél többen ismerjenek meg bennünket. Azt már csupán mellékesen jegyzem meg, hogy a könnyűzene nemcsak a fiatalokat be­folyásolhatja pozitívan, hanem jó befektetés esetén jövedelmező üzletággá terebélyesedhet. S végül: a nyugati országokban jelentős teret és figyelmet kap ez a műfaj...

Next