Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)
1989-08-19 / 24. szám
A Lakásbérlők Egyesületének állásfoglalása a hosszú távú lakásgazdálkodási koncepció tervezetéről (1.) Mint arról már lapunk korábbi számában beszámoltunk, a kormány hosszú távú lakásgazdálkodási koncepciójáról a városatyák az őszi parlamenti ülésszakon döntenek. Addig a sajtó — így a Heti Budapest is — helyt ad pro és kontra véleményeknek. Ezekben a hetekben tehát össznépi megmérettetés alá kerül a vaskos tervezet, melyről a lakosságnak valóban saját(os), így hát feltétlenül hitelt érdemlő véleménye van. Okkal: hazánkban jelenleg csaknem annyi lakás van, mint amennyi család, mégis minden ötödik ember elégedetlen otthonával. A szakemberek szerint (is) a legnagyobb gondot a lakáshoz jutás csaknem fél évszázadra kialakult tradíciója, annak társadalmi igazságtalansága, mindebből fakadóan pedig annak tarthatatlansága okozza. Budapesten és a nagyvárosokban mintegy 200 ezer család szeretne lakáshoz jutni, mind reménytelenebbül. Az infláció hatására megtakarításaikból valószínűleg sosem telik építkezésre, vásárlásra. És további félmillióan zsúfoltan, igen rossz minőségű falak között élnek. A fővárosi lakáshelyzet az országosnál is rosszabb. Az összesen 825 ezer lakásból 425 ezer állami bérlakás. Ez utóbbinak több mint fele mindössze egy- és másfél szobás, számottevő részük félkomfortos, komfort nélküli. Csaknem 300 ezer 1950 előtt épült, melynek felújítására sem az államnak, sem a lakóknak nem futja. A kormány hosszú távú lakáskoncepciójának tervezete a mostaninál reálisabb, igazságosabb mérlegelésre, a piaci viszonyok megteremtésére törekszik. Hömpölyög az áradat: a vélemények eltérőek, attól függően, ki honnan közelít. Főként, hogy már a falakon belül van-e avagy még nem. Budapesten kiváltképp a televízió körzeti műsorában sugárzott fővárosi tanácsi álláspontok kavarták fel a kedélyeket. Egyébként az adás célja is az volt, hogy — a tájékoztatáson túl — vitára serkentsen a majdani lehetséges döntés tárgyilagossága reményében. A fővárosi koncepciót a Fővárosi Tanács szinte valamennyi olyan társadalmi szervezetnek közreadta — az egyeztetésben részt vevő, abban illetékes szervezetek mellett —, akiktől érdemi hozzászólást remél. E válaszokra a Heti Budapest is időről időre fórumnak kínálkozik. Elsőként véleményét a Lakásbérlők Egyesülete juttatta el szerkesztőségünkbe. Írásban kérte továbbá az alábbi megjegyzés hiteles közreadását. Íme! Az alábbi állásfoglalást a Lakásbérlők Egyesülete az Országos Tervhivatal úgynevezett lakásgazdálkodási koncepciója tervezetével kapcsolatosan fogalmazta meg és juttatta el. Kifejezésre juttatni kívánjuk meggyőződésünket és aggályunkat, hogy bármiképp „szelídítették” a későbbi változatokat, az esetleges újabb megfogalmazások mögött is az általunk megítélt szándékok húzódnak meg. Ezt tanúsítják a Fővárosi Tanács illetékeseinek legújabb nyilatkozatai is, amelyek rokonsága, sőt azonossága az országos tervhivatali tervezettel felismerhetők. Igaz, a Fővárosi Tanács „saját” lakásgazdálkodási koncepcióját eddig nem ismertük, hiszen — dacára annak, hogy a Fővárosi Tanács vezetői a velünk ez év június 9-én kötött megállapodásban erre kötelezettséget vállaltak — azt csak most, augusztus 3-án kaptuk kézhez, de az OT-tervezettel való azonossága nyilatkozataik alapján kétségtelen. Ezért merjük és merjük változatlanul a fővárosi tervet is irracionálisnak, a hazai életviszonyokat figyelmen kívül hagyónak, kifejezetten lakosságellenesnek nyilvánítani. E tervezetek megvalósítása a jogfosztottságba taszítaná viszsza a nemzet egyötödét. Lakásbérlők Egyesülete Az egyesület levelében határozottan kéri, hogy állásfoglalását szó szerint adjuk közre, a későbbi félreértések elkerülése végett. ★ Őszinte sajnálattal kell megállapítanunk és leszögeznünk, hogy a nekünk tanulmányozásra és véleményezésre megküldött úgynevezett vitaanyag a címében jelzett feladatnak és szándékának nem felel meg. Ezen véleményünket az alábbiakkal támasztjuk alá: a) A „Vitaanyag” megállapításai — számos helyen — téves adatokra épülnek. b) A valóságtól elszakadt helyzetelemzésből indul ki, mellőzve még a résztanulmányok reális megállapításait is, mint amilyenek az ÁISH és a PM. állásfoglalások. c) Bár az alapprobléma megoldására több elképzelés is kimunkálható, a „Vitaanyag” semmiféle valós és konzekvens koncepciót nem körvonalaz. d) Módszertanilag hibás és több pontban, önmagán belül is súlyos ellentmondásokkal terhes. e) Lényegében és nyilvánvalóan a jelenlegi tulajdoni és kezelési rendszer túlélését kívánja biztosítani. f) S ami a legszomorúbb — tulajdonképpen kiemelten ezzel kellett volna kezdenünk —, a „Vitaanyag” teljes egészében lakosságellenes és egyetlen olyan javaslatot sem tartalmaz, amely az érintett százezrek sorsára, jövőjére figyelne. Ugyancsak őszinte sajnálattal kell megállapítanunk, sőt leszögeznünk, hogy a szóban forgó anyagban csakis olyan javaslatokkal találkoztunk, amelyek az érintett nagyszámú lakosság életkörülményei romlását, eddig is szerény jogainak csorbítását, sőt megvonását, egészében pedig — mint például a lakáscserék esetén új szerződéssel magas lakbérek beléptetése által — az egykori Tripartitum előírásaira emlékeztető helyhezkötöttségüket eredményezné. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK: 1. Az EVM által készített tanulmány az ENSZ „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozat”-ából indul ki és a legfőbb társadalmi és gazdasági tényezők elemzését erre alapozza. Azonban a vitaanyag egész szemlélete azt tükrözi, hogy összeállítói ezt nemcsak figyelembe venni, de még elolvasni is elfelejtették. Gondolatmenetükből sokkal inkább a röghöz kötött jobbágyság iránti nosztalgia tükröződik, mint a magyar lakosság „hosszú távú” jövője iránti valódi felelősségtudat. 2. Az ezredforduló tájékára olyan terminológiákat vezetne be, mint például „a társadalmilag még elfogadható” színvonalú lakás, illetve „szociális lakásbérlet”-ként a „bérlakásállomány átlagosnál rosszabb minőségű része”. E fogalmak — bár nincsenek kifejtve — mögöttes tartalma pontosan megítélhető az e téren jelenleg meglévő helyzet alapján. Ezt „perspektívaként” még csak említeni is szégyen. Legalábbis szerintünk. 3. Az anyag megismerése alapján olyan benyomásunk támadt, hogy az eltelt hosszú évek nem voltak elegendők ahhoz, hogy a döntéshozók, szakértők elmélyülten és alaposan elemezzék a magyar lakásrendszer múltbeli működését. Nyilván arra sem futotta az időből, hogy szétnézzenek Európa országaiban és vizsgálják, ismertessék a létező és működő megoldások gazdag választékát, vagy ha jártak odakint, akkor nyilvánvalóan sajátos szempontok alapján vonták le a következtetéseiket. Az ugyanis természetes, hogy nincs teljes és kész megoldás, s ami van, azt sem lehet egy az egyből a mi körülményeinkre adaptálni, ugyanakkor elhihetetlen, hogy semmiféle emberséges kivezető út ne létezzen. Feltűnő, hogy ahol az anyag készítői nyugati példát idéznek, azt hibás szemléletük kvázi igazolására használják fel. (Így például a Tájékoztató 127. oldalán az angliai bérlakások arányát 28,5 százalékban jelzi, holott az „Épületfenntartás” című lap 1988.4. számában — angol forrásokra támaszkodó — megjelent tanulmány ezt 60 százalékban állapítja meg!) 4. Miközben a legkülönbözőbb„koncepciók” látnak nap- Világot vagy terveznek ilyeneket pontosan nem körvonalazott időszakokra, párhuzamosan azonnal életbe lépő, elhamarkodott rendeletek látnak napvilágot, megelőzve minden végleges és reális megoldást. Ezek az intézkedések vagy nem illeszkednek semmiféle kellően átgondolt elképzelésbe vagy — ami a legrosszabb lenne! — nagyon is tudatosan, eleve meghatározni kívánják a születő „hosszú távú”-nak mondott koncepció irányvonalát. 5. Mindezeknek az elvi, gyakorlati jelentőségű problémáknak a tisztázása nélkül és előtt lehetetlennek véljük valódi közmegegyezéshez vezető megoldás kidolgozását és megalkotását. (A Lakásbérlők Egyesülete állásfoglalásának közlését következő számunkban folytatjuk. A Fővárosi Tanács a koncepció szakmai vitájához, az egyeztetéshez az alábbi állami, társadalmi és politikai szervezetek, intézmények véleményét kérte, illetve kéri ki: Belügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Országos Tervhivatal, Szociális és Egészségügyi Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérum, SZÖVOSZ, Országos Takarékpénztár, Fővárosi Bíróság, Fővárosi Főügyészség, Országgyűlési képviselők budapesti csoportja, Fővárosi Tanács bizottságai és szakigazgatási szervei, I—XXII. Kerületi Tanácsok fővárosi tanácstagi csoportjai, I—XXII. Kerületi Tanácsok végrehajtó bizottságai, MTESZ Építőipari Tudományos Egyesülete, Magyar Urbanisztikai Társaság, Magyar Építőművészek Szövetsége, Magyar Kereskedelmi Kamara Építőipari Ingatlankezelési Tagozata, Lakásszövetkezetek Budapesti Szövetsége, Lakásbérlők Egyesülete, Fogyasztók Országos Tanácsa, Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, Hazafias Népfront Budapesti Bízottssága, Baloldali Ifjúsági Társulás, Baloldali Alternatív Egyesülés, Fiatal Demokraták Szövetsége, Független Jogász Fórum, Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, Magyar Cigányok Demokratikus Szövetsége, Magyar Demokrata Fórum, Magyarországi Demokratikus Ifjúsági Szövetség, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Otthont Teremtők Országos Egyesülete, Szabad Demokraták Szövetsége. „Menj a New Yorkba...” Megújul a ház, tudsz róla? — kérdezte minap kollégám, a patinás Hungária Kávéház egyik emeleti asztalánál. A hír hallatán legalább annyira nem lepődtem meg, mint a szemközti falon lógó Karinthyportré. Hiszen már évek óta újul ez a szebb napokat is látott valamikori New Yorkpalota. Az állványok, deszkák, gerendák legalábbis ezt ígérik. — De tényleg — erősködött kollégám —, ha nem hiszed, kérdezd meg az új főnököt. Tauzin Károly igazgató csak ezen a helyen új ember. Ami a szakmát illeti . .. Mert mint megtudtam, 1958-ban kezdett a Margitszigeti Nagyszállóban mint tanuló és évek múltán ott lett üzletvezetőhelyettes. (Egyébként magam is olvastam írásos visszaemlékezéseit a kezdeti időkről Egy szobapincér feljegyzéssel címmel.) Január elseje óta a Hungária Kávéház igazgatója. Megújulásról rebesgetnek a jólértesültek — vágok mindjárt a közepébe. — Ez így talán egy kicsit túlzás, de változtatni mindenképpen szeretnénk. — Ha nem titok ... — Természetesen nem. Szeretném elérni a harmincas évek színvonalát! — Biztos, hogy jól értettem? — Hát persze. Nézze, ez egy csodálatos épület kívül-belül, s minden szempontból nagy hagyományai vannak. Kis túlzással szólva, a korábban említett években ez az irodalom egyik „fellegvára” volt, írók, zenészek, művészek állandó törzshelye. Ebben a kávéházban „élt” Karinthy, Kosztolányi ... Igazán nagyon szeretném — ha lehet egyáltalán — visszavarázsolni azt a kort, azt a hangulatot. — Hát dolga az lesz bőven. — Tudom. És azt is, hogy nem lesz könnyű, mert sok minden hiányzik. Ma már például alig van igazi kávéházi tálca, csésze és egyéb kellékek. De eltűnt a kávéházi pincér is, akinek kedves volt a vendég. — Hallomásból tudom, akkoriban a főúr — ha úgy adódott — hitelezett is olykorolykor hó végén az író vagy szerkesztő úrnak ... — No, persze persze. Mi kitaláltunk egy más megoldást. Miután a ház azért — szerencsére — jó néhányuknak ma is kedvenc helye, megszokott asztaltársaságoknak úgynevezett törzsvendéglapocskával ismerjük ezt el. _ ? — A számla végösszegéből negyven százalékot mi állunk. Bármennyire is hihetetlen, valóban az a tervem, hogy ez a ház valamikori rangjához-nevéhez illően ismét az irodalom és más művészetek egyik alkotóműhelye is legyen. Annak ellenére, hogy végül is gazdálkodóegység vagyunk és a vállalat éppen most készül részvénytársasággá alakulni. Tehát nemigen számíthatunk sok anyagi támogatásra „központi keretből”. Pedig a kávéház egyedülálló gyönyörű belsője is javításra szorulna ittott. — Mi lesz, ha egyszer csak az „ellenség keze beteszi a lábát” ide is egy dollárcsekkel? Akkor mit csinál? — Nem is lenne olyan nagy baj... Beszélgetünk még egy ideig és közben tekintetem a repedezett mennyezeti stukkókra, félszemű csillárra téved. Ady portréja is mogorva a falon. Amikor a pincér hozza a számlát, hirtelenjében nem is tudom, mennyi borravalót adjak ... Látó János KOSZTOLÁNYIK KÁVÉHÁZA heti Bimu'is in Sörtúra és kastélyprogram Évről évre szép számmal keresik fel magyar turisták az NSZK különböző vidékeit, ám nagy részük egyénileg utazik. Nem tudják talán, hogy az utazási irodák, közöttük az IBUSZ is, nagy választékban kínálnak szervezett utazásokat — egyéni és társas formában. Az IBUSZ őszi-tavaszi programfüzetében az NSZK-ba szervezett utak közül biztos sikerre számíthatnak a müncheni Oktoberfestre ajánlott utak. Az NSZK-ban minden tájnak és minden évszaknak megvan a maga látványos ünnepe: Bajorország leghíresebb ünnepe a müncheni Oktoberfest, a világ legnagyobb sörünnepe. Az Oktoberfest tulajdonképpen mulatságok egybefüggő eseménysorozata, a Theresienwiesen felállított óriási sörsátrakban mérik a jófajta bajor sört. Az NSZK-ban több mint 1000 fajta sört ismernek, nincsenek az ország egész területén egységesen kapható sörfajták, az eltérések a sör készítési módjából és a helyi víz minőségéből adódnak. A bajor sör igen ízletes, erről személyesen is meggyőződhetnek azok, akik részt vesznek az IBUSZ 3—4 napos, autóbuszos vagy személygépkocsis, Oktoberfestre szervezett utazásain. Nürnberg városát a középkorban a német birodalom ékszerdobozaként emlegették, óvárosa ma is hűen őrzi középkori jellegét. Advent idején itt látható Németalföld legnagyobb Christkindlmarktja, azaz karácsonyi vására, amely igazi látványosság. Az IBUSZ ötnapos utazásokat szervez erre az eseményre. Újdonság a Bajor kastélyok című út, amelynek során az utasok a következő programokon vehetnek részt: Münchenben a Nymphenburgkastély és parkjának meglátogatása, Ettalban a kolostortemplom, Oberammergauban, melynek népművészete messze földön ismert, a híres fafaragások, majd a híres Lindenhof-kastély megtekintése, kirándulás a neuschwansteini „mesevárhoz”. A látnivalókban gazdag ötnapos utazást búcsúvacsora zárja a müncheni Mattheser szözőben. Elsősorban síelőknek, de az egyéb téli sportokat kedvelőknek is ajánlja az IBUSZ az üdülést a bajor Alpokban. A 800 méter magasan fekvő Schliersee és az 1100 méter magasan fekvő Spitzengsee és környéke kiváló téli-nyári üdülőhely. Számos jól karbantartott, különböző nehézségi fokú lesikló- és sífutópálya áll rendelkezésre, melyek kabinnal, ülőszékkel, illetve húzóliftekkel közelíthetők meg. Síkölcsönzés, síoktatás a helyszínen megoldható. Korcsolyapálya, lovasszán, uszoda és szauna áll a pihenők rendelkezésére. Az IBUSZ ide nyolcnapos utazásokat ajánl (januártól március végéig). TÜZES ÉJSZAKA 0 A hetvenes évek végén az egyik legrangosabb popversenyen, a japán Yamaha-fesztiválon Vincze Viktória harmadik helyezést ért el Hány éjjel váltam című dalával. Később zenekarával, s jó ritmusú rockzenéjével hívta fel magára ismét a figyelmet. De igazi sikereket a nyugati országokban arattak. Számos kis-, valamint nagylemezüket hozták forgalomba például Japánban és Angliában. Fiery Night (Tüzes éjszaka) című angol nyelvű korongjuk bár nálunk is megjelent, sőt kelendő, ennek ellenére látszatcsend veszi őket körül. S vajon mi ennek az oka? Csupán a tény: a Viki és a Flört túl van az itthoni teltházas tavaszi koncertturnén, mégis külföldről kapnak egyre több ajánlatot. — Megkeresett bennünket egy tekintélyes New York-i lemezcég, amelynek remélem, közös munka lesz a végeredménye — mondja az énekesnő. — Idehaza sajnos nincs se pénz, se komoly igény a könnyűzenei koncertekre, „kénytelenek” vagyunk külföldön szerepelni. Októberben például Svájc hat nagyvárosában lépünk fel. De mi még mindig drukkolunk, hogy sikereink tartósak legyenek, s ne csak külföldön, hanem itthon is minél többen ismerjenek meg bennünket. Azt már csupán mellékesen jegyzem meg, hogy a könnyűzene nemcsak a fiatalokat befolyásolhatja pozitívan, hanem jó befektetés esetén jövedelmező üzletággá terebélyesedhet. S végül: a nyugati országokban jelentős teret és figyelmet kap ez a műfaj...