Heti Válasz, 2002. március-április (2. évfolyam, 9-17. szám)
2002-04-05 / 14. szám
ícldjLbt tffo/dcL xhUj VÁLASZTÁS ELŐTTI LELTÁR SCHLETT ISTVÁNNAL Politológusnak áll a világ, a médiavezérelt demokrácia egyik legfontosabb szereplője az elemzéseket másodpercekbe sűrítő politikatudós. A Heti Válasznak nyilatkozó Schlett Istvánt az ELTE jogi karának épületében naponta megpillanthatja az érdeklődő, a képernyőről azonban „száműzte” önmagát. M A politológusok között több a médiaképes új arc, mint a pártok soraiban. Eközben a „nagy öregek" is zavartalanul elemeznek, ön viszont váratlanul eltűnt. ►N Látja, itt vagyok, Mi Korábban a televízión keresztül - ön látogatott el hozzánk. Miért vonult vissza? «n Lehetséges, hogy rám untak a szerkesztők. Persze az sincs kizárva, hogy én untam meg a gyakori médiaszereplést. »! Tegyük fel, hogy az utóbbi a helyes válasz. ► N Egy politológusnak, egy történésznek a normális terepe nem a televízió. A tudománynak saját terei vannak. Ennek ellenére volt időszak, amikor nekem is akadt közéleti mondanivalóm; a publicisztika műfaját választottam. Ma nem érzem, hogy különösen fontos feladatom lenne a médiában. Mondhatnám úgy is: a dolgok rendben mennek, ilyenkor nem kell mindenkinek beszélni. ►n A szocialisták azt mondták: a kampánycsend előestéjén veszélyes lehet kormányfőjelölti párbajt rendezni a közgazdaság-tudományi egyetemen - a gyorsreagálású politológusok magyarázatai nélkül ugyanis nem vita a vita. Egy Orbán-Medgyessy csata rögtönzött értékelésére sem vágyik? ►w Őszintén szólva nem. A közügyekben minden állampolgár - legyen halbiológus vagy politológus az illető - állást foglalhat, a tudománynak nem lehet döntőbíró szerepe a politikában. A politológus sem hivatottabb másoknál megítélni, hogy mi helyes és mi helytelen. A demokráciában ugyanis az állampolgár a politikai jogok birtokosa; a szakképzettségből, a műveltségből nem származnak többletjogok. A politológus, aki részt akar venni a pártharcokban, állampolgárként megteheti. Ilyenkor azonban célszerű, ha belép a politikai arénába: vállalhatja az álláspontját, de ne bújjon a tudományosság mögé, ne rejtse véka alá az elkötelezettségét. ►► A pártelkötelezettségtől áthatott elemzésekhez hozzászokhatott a nagyérdemű. Furcsa ugyanakkor, hogy néhány politológus a kreált hírekre is gond nélkül „rárepül". Többen bedőltek például a Népszabadság és az egyik roma jogvédő közös játékának. A napilap azt állította, hogy a cigány politikusnak bérelt helye van az MSZP országos listáján, miközben a pártban ezt szinte senki nem gondolta így. ►M Aki Rómában él, éljen a rómaiak módjára! Aki a médiába megy, ki van téve az újságírók kérdéseinek. A politológus - udvarias ember módjára - igyekszik a kérdésekre válaszolni. Ha álhírekről kérdezik, azokra válaszol. Ugyanakkor nem minden szakember tudja követni a botránypolitizálásra fogékony média tempóját. Én például képtelen vagyok félperces „elemzésekkel" elkápráztatni a közönséget; nem látom ilyen egyszerűnek a politikai jelenségeket. ►h Évekkel ezelőtt azt mondta: nem lenne szerencsés, ha a jog és az erkölcs szabályozói elkerülnék a politikai szférát. Ma úgy tűnik, a politika eszköztárába minden belefér, ami a média számára kedves. ►N A „minden lehetséges" posztmodern állapota kiszámíthatatlanná teheti a világot. Manapság előfordul, hogy egyesek rögtön publicisztikát írnak, ha nem tetszik egy bírói ítélet. Végkövetkeztetésük persze az, hogy a bírót bizonyára megvásárolták. Pedig el is töprenghetnének az ítéleten, hátha az ő jogértelmezésük sántít. Sőt beláthatnák: a jogot néha többféleképpen lehet értelmezni. Végtére is a bíró nem jogszolgáltató automata. ►r Az nem hír, ha valaki az őt sújtó ítéleten töpreng. Politikailag célszerűbb azt mondani, hogy „oda az igazságszolgáltatás függetlensége". Néhány baloldali véleményformáló erre esküszik. ►w Megértem, hogy egy politikus nyilvánossághoz akar jutni, de ha ezért minden árat képes megfizetni, ez az ő személyes - politikai, erkölcsi vagy akár büntetőjogi - felelőssége. Ha valaki mindenre képes, csak azért, hogy beszéljenek róla, jó lenne, ha kikerülne a politikai mezőből. Egyszerű állampolgárként úgy látom: az ilyen embertől félni lehet, hiszen nem ismer, nem ismer el bizonyos gátakat. Sokan azt mondják, hogy a demokráciát lábbal tipró kormánytól kell félni. Lehet, hogy a baloldali politikusok részéről ez csak választási taktika, ám számos értelmiségi és „értelmiségi" kezdi komolyan elhinni, hogy lehet félnivalója Magyarországon. FOTÓ: GRIECHISCH TAMÁS 20 . heti válasz 2102/01 /ls