Heti Válasz, 2003. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
2003-03-03 / 10. szám
Ma is fénylő zöld csillag --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------* A FOGYASZTÓI TÁRSADALMAKBAN kÜLÖNÖS polarizáció ment és megy végbe, aminek a XX. század kultúrforradalmi vívmánya, a megszámlálhatatlanul sok műfajúvá terebélyesedett elektronikus zene is áldozatául esett. De úgy, hogy a polarizációnak maga is katalizátora lett - hozzájárult a szórakoztatóipar és a tömegkultúra létrejöttéhez, majd globális uralmához. Az egyik oldalon: anyagi javak után áhítozó, törtető hangyaemberek, beleragadva egy hamis, virtuális világ mézébe, a másikon pedig: sarokba bújt álmodozók, szabálytalanok, különcök, félreállított újítók, önpusztításukkal tüntetők. Eme láthatatlan kisebbség feltűnően tragikus sorsú tagja volt idehaza Radics Béla, más néven R. B. Kapitány, aki gitárkirályként és a magyar Jimi Hendrixként írta be magát a magyar popzene történetébe. Pedig mindössze öt évig, vagyis 1968- tól 1973-ig tartott tündöklése, és csupán egyetlen kislemeze jelent meg. Ráadásul azon is csak az egyik szám, a Zöld csillag az ő szerzeménye. Az viszont igazi kuriózum: profetikus látomás a zöld csillagról, önfeladás és hódolat egy magasabb létforma előtt. Az Illés, a Metró, az Omega és a Hungária akkoriban szintén elsöprő népszerűségnek örvendtek, de mivel az első vonalba tartoztak, számos nagylemez őrzi munkásságukat. Radicsnak sosem sikerült az első vonalba kerülnie, egy fikarcnyit sem volt hajlandó alkalmazkodni. Önfejű, öntörvényű gitáros volt, aki fénykorában tíztizenkét órát gyakorolt, a zenélést, koncertezést szent ügynek tartotta, minden másra fittyet hányt. A színpadon maga volt a megtestesült szabadság, s hamar szokássá vált személyének éltetése, a hangos „bélázás". A rajongás legnevezetesebb példája, mikor koncert előtt a tömeg azt kiabálta az utcán: „A Kapitányt a pártba, a Kapitányt a kormányba!", más visszaemlékezések szerint: „Bélát a pártba, Taurust a kormányba!" Pedig ha valakitől, hát Radicstól még az a fajta burkolt rendszerbírálat is távol állt, mint amilyet az Illés olykor megengedett magának. Ennek ellenére korlátokat nem ismerő magatartása, elképesztő tehetsége és kisugárzása miatt felforgató elemnek számított: szálka volt a kultúrpolitika szemében. A zöld csillagról énekelt... a vörös helyett! Valójában nem kevesebbet vitt véghez, mint hogy három fő zenekarával - a Sakk- Matt-tal, a Tűzkerékkel és a Taurus Ex-T. 25-75-82-vel - meghonosította Magyarországon Jimi Hendrix, Eric Clapton és a blues alapú rockzene más korai nagyságainak szerzeményeit, és ezzel a beat korszakából átlépett a rock korszakába. Az általa szélesre tárt kaput, melyen milliók zúdultak át, 1982-ben bekövetkezett haláláig hűségesen és makacsul őrizte. Nem tehetett mást, mert bár 1970-ben az Ifjúsági Magazin felmérése szerint az év legjobb szólógitárosa volt, a hetvenes évek közepétől alig játszhatott szerepet a zenei életben. Erkölcsi tartását, feddhetetlenségét azonban csak önpusztító ivással volt képes megóvni. Helyzetéről utolsó interjújában a következőket mondta: „Nem akarok és nem is fogok részt venni ebben a véres kenyérharcban. Az, amiért én ezt az egészet igazi lelkesedéssel elkezdtem, ma már halott, elmúlt. Sok minden hamissá vált, a zenéről egyre kevesebb szó esik, a pénz, az anyagiasság teljes mértékben megrontotta a hazai rockzenét... rengeteg pofont kaptam a szakmától, és továbbra sem várok semmi jót." Harminc éve ugyancsak el kell tűnnie a süllyesztőben Baksa-Soós Jánosnak és együttesének, a Kexnek, valamint Orszáczky Miklósnak, Ráduly Mihálynak és Pataki Lászlónak, a Syrius zseniális muzsikusainak. A korát tíz évvel megelőző Kex tündöklése másfél évig tartott (1969-1971), a szintén korszakalkotó Syrius pedig három nagyszerű évet kapott a sorstól (1970-1973). Előbbitől egy kislemez és fél CD, utóbbitól két CD hallgatható ma. Radics Béla esetében talán valamivel jobb a helyzet. Szerzeményeiből tíz év alatt három lemezt készített a Tűzkerék Revival Band, amely ma átalakult formában, Tűzkerék XT néven ad elő Radics által szerzett vagy játszott számokat. 1993 óta működik a Tűzkerék Alapítvány, 1999 óta pedig a Radics Béla R. B. Emléktársaság, mindkettő a gitárkirály emlékét és hagyatékát ápolja. 2001-ben Radics születésének 55. évfordulója alkalmából az emléktársaság emlékkoncertet rendezett a magyar blues- és a rockzenészek krémjének részvételével, s az akkor készült felvételt ki is adta. Radics életéről és pályájáról eddig két könyv született: az egyik Ómolnár Miklós R. & B. Kapitány, avagy pengék és halak című interjúkötete (1986), a másik Tóth Tamás Béla és Zoltán János munkája, a Csodálatos utazás, az utóbbi nemrég látott napvilágot egy demókból készült válogatás-CD-vel együtt, amely igazi unikum, bár az eredeti felvételek minőségén nem sikerült jelentősen javítani. Sajnos ugyanez történt a Taurus legsikeresebb, 1972-ben a Budai Ifjúsági Parkban adott koncertjének 2001-ben megjelent felvételével is, mindazonáltal valóságos csoda, hogy harminc év múltán meg lehet hallgatni a legendás hangversenyt. Az emléktársaság legfeljebb két-három jó minőségű CD kiadását tartja lehetségesnek, egyet azonban mindenképpen szeretne közzétenni. Jelenleg Kisfaludy András, a Kex egykori dobosa (aki Radics egyik zenekarában, az Alligátorban is dobolt) készít dokumentumfilmet a gitárkirályról. T. Sz. 2003/03/07 heti Válasz : 75