Heti Válasz, 2003. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

2003-03-03 / 10. szám

Ma is fénylő zöld csillag ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­--------------------------------------------------------* A FOGYASZTÓI TÁRSADALMAKBAN kÜLÖNÖS pola­rizáció ment és megy végbe, aminek a XX. század kultúrforradalmi vívmánya, a meg­számlálhatatlanul sok műfajúvá terebé­lyesedett elektronikus zene is áldozatául esett. De úgy, hogy a polarizációnak ma­ga is katalizátora lett - hozzájárult a szó­rakoztatóipar és a tömegkultúra létrejöt­téhez, majd globális uralmához. Az egyik oldalon: anyagi javak után áhítozó, törte­tő hangyaemberek, beleragadva egy ha­mis, virtuális világ mézébe, a másikon pe­dig: sarokba bújt álmodozók, szabálytala­nok, különcök, félreállított újítók, ön­pusztításukkal tüntetők. Eme láthatatlan kisebbség feltűnően tragikus sorsú tagja volt idehaza Radics Béla, más néven R. B. Kapitány, aki gitár­királyként és a magyar Jimi Hendrixként ír­ta be magát a magyar popzene történeté­be. Pedig mindössze öt évig, vagyis 1968- tól 1973-ig tartott tündöklése, és csupán egyetlen kislemeze jelent meg. Ráadásul azon is csak az egyik szám, a Zöld csillag az ő szerzeménye. Az viszont igazi kurió­zum: profetikus látomás a zöld csillagról, önfeladás és hódolat egy magasabb lét­forma előtt. Az Illés, a Metró, az Omega és a Hun­gária akkoriban szintén elsöprő népszerű­ségnek örvendtek, de mivel az első vonal­ba tartoztak, számos nagylemez őrzi mun­kásságukat. Radicsnak sosem sikerült az első vonalba kerülnie, egy fikarcnyit sem volt hajlandó alkalmazkodni. Önfejű, ön­törvényű gitáros volt, aki fénykorában tíz­­tizenkét órát gyakorolt, a zenélést, kon­certezést szent ügynek tartotta, minden másra fittyet hányt. A színpadon maga volt a megtestesült szabadság, s hamar szokássá vált személyének éltetése, a hangos „bélázás". A rajongás legneveze­tesebb példája, mikor koncert előtt a tö­meg azt kiabálta az utcán: „A Kapitányt a pártba, a Kapitányt a kormányba!", más visszaemlékezések szerint: „Bélát a párt­ba, Taurust a kormányba!" Pedig ha va­lakitől, hát Radicstól még az a fajta bur­kolt rendszerbírálat is távol állt, mint amilyet az Illés olykor megengedett ma­gának. Ennek ellenére korlátokat nem is­merő magatartása, elképesztő tehetsége és kisugárzása miatt felforgató elemnek számított: szálka volt a kultúrpolitika sze­mében. A zöld csillagról énekelt... a vö­rös helyett! Valójában nem kevesebbet vitt véghez, mint hogy három fő zenekarával - a Sakk- Matt-tal, a Tűzkerékkel és a Taurus Ex-T. 25-75-82-vel - meghonosította Magyar­­országon Jimi Hendrix, Eric Clapton és a blues alapú rockzene más korai nagysá­gainak szerzeményeit, és ezzel a beat kor­szakából átlépett a rock korszakába. Az ál­tala szélesre tárt kaput, melyen milliók zúdultak át, 1982-ben bekövetkezett ha­láláig hűségesen és makacsul őrizte. Nem tehetett mást, mert bár 1970-ben az Ifjú­sági Magazin felmérése szerint az év leg­jobb szólógitárosa volt, a hetvenes évek közepétől alig játszhatott szerepet a ze­nei életben. Erkölcsi tartását, feddhetet­lenségét azonban csak önpusztító ivással volt képes megóvni. Helyzetéről utolsó interjújában a következőket mondta: „Nem akarok és nem is fogok részt venni ebben a véres kenyérharcban. Az, amiért én ezt az egészet igazi lelkesedéssel el­kezdtem, ma már halott, elmúlt. Sok min­den hamissá vált, a zenéről egyre keve­sebb szó esik, a pénz, az anyagiasság tel­jes mértékben megrontotta a hazai rock­zenét... rengeteg pofont kaptam a szak­mától, és továbbra sem várok semmi jót." Harminc éve ugyancsak el kell tűnnie a süllyesztőben Baksa-Soós Jánosnak és együttesének, a Kexnek, valamint Orszácz­­ky Miklósnak, Ráduly Mihálynak és Pataki Lászlónak, a Syrius zseniális muzsikusai­nak. A korát tíz évvel megelőző Kex tün­döklése másfél évig tartott (1969-1971), a szintén korszakalkotó Syrius pedig három nagyszerű évet kapott a sorstól (1970-1973). Előbbitől egy kislemez és fél CD, utóbbitól két CD hallgatható ma. Radics Béla esetében talán valamivel jobb a helyzet. Szerzeményeiből tíz év alatt három lemezt készített a Tűzkerék Revival Band, amely ma átalakult formá­ban, Tűzkerék XT néven ad elő Radics ál­tal szerzett vagy játszott számokat. 1993 óta működik a Tűzkerék Alapítvány, 1999 óta pedig a Radics Béla R. B. Emléktársa­ság, mindkettő a gitárkirály emlékét és hagyatékát ápolja. 2001-ben Radics szü­letésének 55. évfordulója alkalmából az emléktársaság emlékkoncertet rendezett a magyar blues- és a rockzenészek krém­jének részvételével, s az akkor készült fel­vételt ki is adta. Radics életéről és pályá­járól eddig két könyv született: az egyik Ómolnár Miklós R. & B. Kapitány, avagy pengék és halak című interjúkötete (1986), a másik Tóth Tamás Béla és Zol­tán János munkája, a Csodálatos utazás, az utóbbi nemrég látott napvilágot egy demókból készült válogatás-CD-vel együtt, amely igazi unikum, bár az erede­ti felvételek minőségén nem sikerült je­lentősen javítani. Sajnos ugyanez történt a Taurus legsikeresebb, 1972-ben a Budai Ifjúsági Parkban adott koncertjének 2001-ben megjelent felvételével is, mindazonáltal valóságos csoda, hogy har­minc év múltán meg lehet hallgatni a le­gendás hangversenyt. Az emléktársaság legfeljebb két-három jó minőségű CD kiadását tartja lehetségesnek, egyet azonban mindenképpen szeretne közzé­tenni. Jelenleg Kisfaludy András, a Kex egykori dobosa (aki Radics egyik zeneka­rában, az Alligátorban is dobolt) készít dokumentumfilmet a gitárkirályról. T. Sz. 2003/03/07 heti Válasz : 75

Next