Heti Válasz, 2004. október-december (4. évfolyam, 41-53. szám)
2004-11-11 / 46. szám
„De nehéz a dolga a parányi egérnek, amely a maga kristálygömbjébe beleüvegesedve benne él [...] benne élünk kristálygömbünk »csarnokvizében«, amivel látunk. Eszközei vagyunk valamilyen sorsnak, de sem az nem világos, hogy végső soron végzetünk bennünket mire használ majd, sem az, hogy mi magunk mire valók vagyunk.” Határ Győző hongruscule-i magányában megismétli a - számára valószínűleg ismeretlen - Heisenberg által felhangosított Niels Bohr-szöveget („az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk”), vagy a Németh László-i hipertónianapló hasonló tanulságát: „Önmegfigyelőknek: Vigyázz, hogy a megfigyelő szemében ott ne dobogjon a kísérleti nyúl szíve.” Hogyan viselkednek hát e léthelyzetben az emberek? A későbbi római császár, Julianosz ifjúsága nem történelmi kisiklás áldozata, hanem a zsarnokságé. Egy éppen berendezkedő szokásrend függvénye. Ahol az áldozat maga is elfogadja a gyilkosság logikáját. Persze kérdés: ha a regény minden olvasója tudja, hogy végül Julianosz uralkodó lesz, nem oltja-e ki a veszély izgalmát a happy ending tudata, nem vész-e el így a katarzis lehetősége, tragédia helyett mesét adva csak a regényben? A katarzis talán épp így erősödik fel. Ugyanis még egyetlen népirtás sem teljesedhetett be. Mindenfajta irtás ellenében továbbél az emberiség. Tehát a megjelöltség sohasem jelent megmásíthatatlan végzetet. A katarzist itt nem az áldozattá válás váltja ki, hanem éppen a túlélés esélye. A megjegyzett, a rab - és ezt Határ Győző ne tudná? - csak úgy élhet, ha a túlélés esélye élteti. Ha nem adja fel magát belülről. A regény szereplője képes így élni. Még nem tudja, hogy ő lesz a győztes. Még csak elképzel egy túlélőt, egy esetleges győzőt, aki majd úgy cselekszik, ahogy ő most szeretné. A regényben ő a rab, aki kihasználja rabsága idejét, hogy esetleg segíthessen mást (talán bátyját, akinek hatalomra jutása neki szintén halált jelenthet!) a győzelemre. Épp ez a játék emeli meg erről az oldalról a regényt. Egy véletlen sorsban az emberi történelmet (illetve a történelem helyére kerülő történeteket) példázza: tökéletes irtás elképzelhetetlen, de hogy ki lesz a túlélő, az valóban a véletlenen múlhat. A halálra szánt herceg úgy él, mintha életre készülne. A regény kerete a kelepcékcsapdák-börtönök láncolata, de ami kitölti: a herceg eszmélkedése. Mint a varázsló Határ Győző első megjelent regényének, a Heliánénak végszava a tolerancia, amit az író az emberiség egészének szeretne programjává tenni. Valahogy úgy, ahogy Archie Dumbarton gyakorolta az Éjszaka minden megnő című regényében, megmentette-megváltotta újra a világot, úgy, hogy az ne is tudjon róla. Tehát: minden egyes ember éljen a teljes közösségért - de személyes tetteiért ne várjon kiváltságot. A kozmoszt - szerinte - jellemző „özön közöny”-nyel szemben az ember józan, „felvilágosult” áldozatvállalása álljon. Az embert lefokozó történetek és az ezeket hordozó nyelv derűs játékossága adja azt az ellentétet, amellyel Határ Győző írásai világát alakítja. Kitűnő nyelvi leleménnyel, nagyszerű szerkesztőkészséggel írott regényeiben, pontosan felépített drámákban és ellentétekből komponált verseiben mutatja be a történetek befejezhetetlenségét, a világban való tájékozódás lezáratlanságát. A nyelv gyönyörködtet, a kompozíció biztat: bennük és általuk az életutak töredezettségét mutatja fel, rádöbbent az ember állandó kiszolgáltatottságára, de elvárja az életre elszánt akarat erejének formálódását. Kétségbe ejt és gyönyörködtet. Világok keresztezési pontján szövegeiben magát az ütközetet játszatja le. Évtizedek óta él magányban, rejtekezve, mint a varázsló, mégis a század uralkodó eszméit és helyzeteit hozza működésbe fantáziája színpadán: versben, filozófiai esszében, drámában. Műveinek olvasója maga is résztvevő lesz ezekben a csatákban. És közben élvezettel, gyönyörködve követi a briliáns mondatokat, szójátékokat, a mesteri ötleteket, látja épülni és hallani korok díszleteit. Tátongó sebeket mutat. Reményeket épít. Vérbeli játékos. Bárha tudja, ez a játék vérre megy. ► Kabdebó Lóránt Határ Győző kétségbe ejt és gyönyörködtet. Reményeket épít. Vérbeli játékos. Bárha tudja, ez a játék vérre megy 2004. II. 11. Heti Válasz ► 55