Heti Válasz, 2004. október-december (4. évfolyam, 41-53. szám)

2004-11-11 / 46. szám

„De nehéz a dolga a parányi egérnek, amely a maga kristálygömbjébe beleüve­­gesedve­­ benne él [...] benne élünk kris­tálygömbünk »csarnokvizében«, amivel látunk. Eszközei vagyunk valamilyen sorsnak, de sem az nem világos, hogy vég­ső soron végzetünk bennünket mire hasz­nál majd, sem az, hogy mi magunk­­ mi­re valók vagyunk.” Határ Győző hong­­r­uscule-i magányában megismétli a - számára valószínűleg ismeretlen - Heisen­berg által felhangosított Niels Bohr-szöve­­get („az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk”), vagy a Németh László-i hipertónianapló ha­sonló tanulságát: „Önmegfigyelőknek: Vigyázz, hogy a megfigyelő szemében ott ne dobogjon a kísérleti nyúl szíve.” Ho­gyan viselkednek hát e léthelyzetben az emberek? A későbbi római császár, Julianosz ifjú­sága nem történelmi kisiklás áldozata, ha­nem a zsarnokságé. Egy éppen berendez­kedő szokásrend függvénye. Ahol az áldo­zat maga is elfogadja a gyilkosság logiká­ját. Persze kérdés: ha a regény minden ol­vasója tudja, hogy végül Julianosz uralko­dó lesz, nem oltja-e ki a veszély izgalmát a happy ending tudata, nem vész-e el így a katarzis lehetősége, tragédia helyett me­sét adva csak a regényben? A katarzis ta­lán épp így erősödik fel. Ugyanis még egyetlen népirtás sem teljesedhetett be. Mindenfajta irtás ellenében továbbél az emberiség. Tehát a megjelöltség sohasem jelent megmásíthatatlan végzetet. A ka­tarzist itt nem az áldozattá válás váltja ki, hanem éppen a túlélés esélye. A megjegy­­zett, a rab - és ezt Határ Győző ne tudná? - csak úgy élhet, ha a túlélés esélye élteti. Ha nem adja fel magát belülről. A regény szereplője képes így élni. Még nem tudja, hogy ő lesz a győztes. Még csak elképzel egy túlélőt, egy esetleges győzőt, aki majd úgy cselekszik, ahogy ő most szeretné. A regényben ő a rab, aki kihasználja rabsága idejét, hogy esetleg segíthessen mást (ta­lán bátyját, akinek hatalomra jutása neki szintén halált jelenthet!) a győzelemre. Épp ez a játék emeli meg erről az oldal­ról a regényt. Egy véletlen sorsban az em­beri történelmet (illetve a történelem he­lyére kerülő történeteket) példázza: töké­letes irtás elképzelhetetlen, de hogy ki lesz a túlélő, az valóban a véletlenen múlhat. A halálra szánt herceg úgy él, mintha élet­re készülne. A regény kerete a kelepcék­­csapdák-börtönök láncolata, de ami ki­tölti: a herceg eszmélkedése. Mint a varázsló Határ Győző első megjelent regényének, a Heliánénak végszava a tolerancia, amit az író az emberiség egészének szeretne programjává tenni. Valahogy úgy, ahogy Archie Dumbarton gyakorolta az Éjszaka minden megnő című regényében, meg­­mentette-megváltotta újra a világot, úgy, hogy az ne is tudjon róla. Tehát: minden egyes ember éljen a teljes közösségért - de személyes tetteiért ne várjon kiváltságot. A kozmoszt - szerinte - jellemző „özön közöny”-nyel szemben az ember józan, „felvilágosult” áldozatvállalása álljon. Az embert lefokozó történetek és az ezeket hordozó nyelv derűs játékossága adja azt az ellentétet, amellyel Határ Győ­ző írásai világát alakítja. Kitűnő nyelvi le­leménnyel, nagyszerű szerkesztőkészség­gel írott regényeiben, pontosan felépített drámákban és ellentétekből komponált verseiben mutatja be a történetek befejez­­hetetlenségét, a világban való tájékozódás lezáratlanságát. A nyelv gyönyörködtet, a kompozíció biztat: bennük és általuk az életutak töredezettségét mutatja fel, rá­döbbent az ember állandó kiszolgáltatott­ságára, de elvárja az életre elszánt akarat erejének formálódását. Kétségbe ejt és gyönyörködtet. Világok keresztezési pontján szövegeiben magát az ütközetet játszatja le. Évtizedek óta él ma­gányban, rejtekezve, mint a varázsló, mégis a század uralkodó eszméit és hely­zeteit hozza működésbe fantáziája színpa­dán: versben, filozófiai esszében, drámá­ban. Műveinek olvasója maga is résztvevő lesz ezekben a csatákban. És közben élve­zettel, gyönyörködve követi a briliáns mondatokat, szójátékokat, a mesteri ötle­teket, látja épülni és hallani korok díszle­teit. Tátongó sebeket mutat. Reményeket épít. Vérbeli játékos. Bárha tudja, ez a já­ték vérre megy. ► Kabdebó Lóránt Határ Győző kétségbe ejt és gyönyör­ködtet. Remé­nyeket épít. Vérbeli játékos. Bárha tudja, ez a játék vérre megy 2004. II. 11. Heti Válasz ► 55

Next