Heti Válasz, 2005. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)
2005-08-25 / 34. szám
KÖRKÉP IV. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM , 2005. AUgUSztus 25. A HÉT EMBERE MEGSEBZETT ÓRIÁS A MINISZTERELNÖK DECEMBER 5. ELŐTTI MAGATARTÁSÁVAL, ILLETVE A KÉSVE MEGÍTÉLT ERDÉLYI KULTURÁLIS TÁMOGATÁSOKKAL INDOKOLTA LAPUNKNAK KALLÓS ZOLTÁN ERDÉLYI NÉPRAJZKUTATÓ, MIÉRT NEM VETTE ÁT AUGUSZTUS 20-ÁN A CSÁNGÓ DÍJAT. AZ UTÓBBI KÉT ÉVBEN A NEGYEDIK, HATÁRON TÚLI MAGYAR KITÜNTETETT UTASÍTJA VISSZA A KORMÁNY ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT ELISMERÉST. ■ É. A. korkep@hetivalasz.hu Tiltakozási formaként ez maradt a határon túli magyarságnak? Nem szeretnék politikai ügyet kovácsolni belőle - ha bármelyik kormány J viselkedett volna hasonlóan, ugyanígy J cselekszem. Nagyon bántott a december ötödikei szavazás, amikor a miiniszterelnök annak érdekében kampányolt, hogy az emberek nemmel szavazzanak a határon túli magyarok kettős állampolgárságára. Amikor értesítettek a kitüntetésről, az első kérdésem az volt: ki adja át ezt a jutalmat? Ha azt mondták volna, Gyurcsány Ferenc, azonnal visszautasítottam volna. Miért kell megosztani a magyarságot? Egy a nyelvünk, egy a kultúránk, azonos a történelmi sorsunk, így is visszautasította, és indokul a támogatások elmaradására hivatkozott. Nem tartottam helyesnek, hogy pénzt vegyek fel akkor, amikor az árvíz miatt a legégetőbb szükség lett volna a csángó gyermekek támogatására. Tizennégy éve minden esztendőben 50-60 moldvai gyermeket nyaraltattunk. Most egy szemet sem. Július végén írták ki a pályázatot, amikor már értelmetlen nyári táborozást szervezni. Ez sértette ennyire? Éppen emiatt nem pályáztunk. Pedig idén humanitárius jelentősége is lett volna a tábornak. De mit tudjak erre mondani? Nem követelőzhetünk, s nem vagyunk magyar állampolgárok. Ha akarnak, adnak, ha nem akarnak, nem adnak. Övék az ország, a hataralom. Mi pedig maradunk a munkánál, a vele járó sikerélménynél. A kulturális miniszternek írt nyílt levelében az áll: „Magyarországon nincs meg a megfelelő akarat a romániai szórvány magyar közösségek művelődési, oktatási rendszerének támogatására.” Milyen konkrét jeleit látja ennek? „ Nem követelőzhetünk, nem vagyunk magyar állampolgárok. Ha akarnak, adnak, ha nem akarnak, nem adnak. rf Nem elég konkrét jel, hogy nem kapjuk meg idejében a pénzeket, és akkor is egyre kevesebbet? Óriási a felelősségünk. A mezőségi Válaszúton 25 évig nem volt magyar oktatás. Hat éve indítottunk négy kisgyermekkel, most az alapítványom által létrehozott óvodában és iskolában negyven gyermek tanul. Harmincszobás internátust építünk, de nem sikerül befejezni. A pályázatok késnek, nem tudjuk, mi van az Illyés Közalapítvány támogatási alapjával. Miből tudják pótolni a kieső működési forrásokat? Vannak még jó emberek. Pályafutásának első szakaszát legendás gyűjtőmunkája határozta meg. Mikor vált önből kultúraszervező? Számomra mindig is magától értetődő volt, hogy a gyűjtés nem lehet öncélú. Mi lett volna, ha ráülök az anyagra, mint sokan mások? A táncházmozgalom zenei alapja nagyrészt tőlem származik. Gyűjtőmunkám előtt a Mezőség szinte teljesen ismeretlen Kallós Zoltán • 1926-ban született a Kolozsvár melletti Válaszúton. • Tanítóképzőt végzett, majd a kolozsvári zeneakadémián folytatta tanulmányait, amit származása miatt többször meg kellett szakítania. • Tanítóként és faipari munkásként dolgozott. Két alkalommal is bebörtönözték. •1971-ben jelent meg a Balladák könyve, amely a legnagyobb folkloristák sorába emelte. • 1996-ban Kossuth-díjat, 2002-ben Corvin-láncot kapott. • 2005. augusztus 20-án kitüntették volna, amit Bugár Béla felvidéki politikus, Farkas Árpád erdélyi költő és Erdélyi Géza szlovákiai püspök korábbi tettéhez hasonlóan visszautasított volt. Úgy tartották, hogy a szórványvidék „holt tenger”, azután kiderült, hogy a hangszeres zene csúcsa. Alapítványom célja a népi szellemi, tárgyi javak éltetése és népszerűsítése a fiatalság körében. Ez a kultúra tartott meg minket ezer éven át. Ám a középpontban most is a gyűjtés áll. Tizenhárom éves koromtól csinálom, és folytatom, amíg mozdítani tudom a kisujjamat. Nem fogytak még el a rejtett kincsek? Mindig előkerül valami. Szeptembertől egy katolikus és egy unitárius faluban gyűjtünk vallásos anyagot. Eddig nyolcvanórányi videofilmet rögzítettünk. Válaszút a település neve, ahol visszakapott családi birtokán létrehozta az alapítványa által működtetett iskolát és a múzeumot. A gyerekek hatévesen kerülnek az internátusba, hogy magyarul tanulhassanak. Minden pénteken hazavisszük őket, vasárnap délután jönnek vissza Kicsikék még, igénylik a családot. Nem kaptak magyar állami támogatást, most mégis Esztergomban táboroznak. Pungur Béla lelkésznek és feleségének köszönhetően már negyedik éve rá vendégül minket a református egyház. A hívek - a katolikusok is - mindennap süteménnyel és élelemme jönnek hozzánk. Amikor Párkányban a szlovákiai magyarok megtudták hogy itt vagyunk, átjött a presbiter, és meghívta, megvendégelte az égész társaságot. A magyarság nem osztható meg. Erre az a legnagyobb bizonyosság, ami itt történt. I PS ■ iBH'MSTTl