Heti Válasz, 2010. július-szeptember (10. évfolyam, 26-39. szám)

2010-09-02 / 35. szám

50 Atilla és mente Az atilla a XIX. század elején megje­lenő dolmányfajta, eredetileg Atilla­dolmány volt a neve, egy XVII. szá­zadi Attila-ábrázoláshoz hasonló dolmányforma. A magyar férfiviselet­ben a dolmány az ing felett hordott kabát (a mai viseletben zakó), a felet­te viselt, gyakran prémes, a csípőtől akár a földig is érő hosszúságú kabát (nagykabát) a mente. Az atillát lehe­tett hordani szövetből hétköznapi vi­seletként és selyemből a díszmagyar részeként. Az atilla volt a 1948-as honvédsereg egyenruhája is, műkincsét használja , kényszerítik a magyar vásárlót, hogy be­menjen a bevásárlóközpontokba - miköz­ben esetleg szívesebben vennének magyar motívumot ábrázoló ruhát. Pedig soha nem volt nagyobb létjogosult­sága a népi, nemzeti motívumok használá­sának, mint a globalizált világban - állítja F. Dózsa Katalin. Szerinte Magyarország ezzel tudna kitűnni, hiszen az egyedi sok­kal nagyobb érdeklődést kelt, mint a nagy divatmárkák másolása. Szerinte az a fajta népi ruha, amit a turistaboltokban árulnak, divatjamúlt, de vannak figyelemre méltó kísérletezések, például a középkori vagy a honfoglalás kori motívumok használata. Épp ez utóbbira talált rá a közelmúltban Takács M. Zsuzsanna iparművész, aki be­leszeretett a honfoglalás kori formakincs­be, és a motívumokat pólón, ruhán, zakón is használja. Akkor kezdett foglalkozni ez­zel a témával, amikor pár évvel ezelőtt a bajor sörfesztiválon tapasztalta, hogy ott mindenki megbecsüli a nemzeti visele­tét, az úgynevezett Trachtot, és abban jár. Szerinte egyre inkább kialakul Magyaror­szágon is az a réteg, amelyik nyitott a ha­gyományos motívumokkal készített ru­hákra, a jelképeink megjelenítésére, sőt keresik is az ilyen öltözéket. Például a fi­ataloknak is tetszik a Swarovski kristál­lyal kirakott csodaszarvas egy fekete pó­lón, vagy a finom kis hímzések, fémes ha­tású nyomatok, liliom, életfa, griff és pal­­metta. Minden egyes ruhadarabon meg­jelenik egy ilyen motívum vagy annak egy kis részlete. Bár Takács M. Zsuzsanna az iparművészeti főiskolára járt, ott nem ta­lálkozott a honfoglalás kori motívumokkal, így a Nemzeti Múzeum millecentenáriumi kiállításának 1996-os katalógusát, Ré­vész László régész e témában írt könyvét és Huszka József A magyar turáni ornamentika története című 1929-es tanulmányát hasz­nálja forrásként. Magyarország különleges hely az öltöz­ködési kultúra szempontjából, mert a ma­gyar népben van tehetség a viseletkészí­tésre - állítja Tankó Judit. Miközben a hol­landok a fapapucsot, a bajorok a dirndlit, a skótok a kockás szoknyát tudják felmutat­ni, addig nálunk a Kárpát-medencében leg­alább 120 olyan magyar viselet van, ami figyelemre méltó. Tankó Judit tapaszta­lata szerint a külföldiek mindig rácsodál­koznak egy-egy előadás után, hogy milyen gazdag a magyar hagyománykincs. Szőcs Géza kulturális államtitkár la­punknak elmondta: fontosnak tartja örök­ségünk megbecsülését. Szeptember­ben mutatják be azt a listát, amelyet az UNESCO egyezménye értelmében Ma­gyarország szellemi örökségének tekint. Ezen több olyan, a népművészethez, nép­viselethez kapcsolódó elem szerepel - a hímzéstől a csipkeverésig -, amely egyér­telműen jelzi a kormány elkötelezettségét ezeknek az értékeknek a megőrzésében. Párizs és a díszmagyar A világ híres divattervezői ma is bátran nyúlnak a magyar motívumokhoz - mond­ja F. Dózsa Katalin. Jean Paul Gaultier pél­dául Dita von Teese színésznőn mutatott be 2008. tavaszi-nyári kollekciójában magya­ros modellt, és Vivienne Westwood is hasz­nált magyaros motívumokat. A hazai szak­emberek felismerik ezeket a stíluselemeket, de az átlag magyar ember - az oktatás hiá­nyosságai miatt - nem tudja, hogy a drága ruhával magyar motívumot vásárolt. A magyar motívumkincs külföldi felhasz­nálása nem új keletű. Már a múlt század harmincas éveire is jellemző volt, amikor a külföldi viselettörténet-tankönyvekben is szereplő világhírű tervezőnk, Tüdős Klá­ra felhívta e gazdag forrásanyagra a figyel­met. A francia divat akkori első számú csil­laga, Elsa Schiaparelli két hónapot töltött a Néprajzi Múzeumban, és több modellje ké­szült magyaros motívummal, valamint egy másik akkori szabósztár, Molyneux is járt Pesten és mutatott be Párizsban az 1930- as években magyaros szabású modelleket - sorolja a példákat F. Dózsa Katalin. A mű­vészettörténész szerint a szocializmus évei alatt is nagyszerű divattervezőink és ipar­művészeink voltak, a párizsi Lafayette áru­házban is lehetett magyar népművészeti motívumokkal készült blúzokat kapni. E sikerek ellenére ma a legtöbb magyar embernek nincs ünnepi, nemzeti vagy nép­viselete. Miközben az osztrák, a német, az angol, a svéd politikusok viseletet öltenek a nagy ünnepeken, addig nálunk - a ma­­gyarkodó jelzőtől tartva - nem vesznek fel nemzeti ruhát politikai vezetőink, díszma­gyarban meg egyenesen kinevetnék őket. Amikor Schmitt Pál pár éve Fidesz-alel­­nökként Bocskaiban mondott beszédet március 15-én, a média országos botrányt csinált belőle, így nálunk a politikai poron­don napjainkban a hölgyek kiváltsága a né­pies vagy az úriasabb zsinóros ruha. A fér­fiaknál a díszmagyar, a kismagyar, a Bocs­kai vagy atilla helyett egyelőre marad az öl­töny, mindaddig, amíg az előbbieket vala­melyik külföldi divatcég be nem hozza a nemzetközi divatba. ■

Next