Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-04-08 / 3. szám
Pest, kedden Április §. 1945. 3. Megjelenik minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött nyomatási íven. — Iktatmánydij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr.,háromszori hirdetés’ mind.pet.hasábsoráért 6 kr. ezp. TARTALOM : Nézetek az iparvédelemről/I. úr leveléből.) — A’ mezei gazdaság’ tudományos előmozdító eszközei. — Serbia’ külkereskedése 1843. - A’gyarmati és répaczukorgyártás. Iparstatistiai adatok Eperjes sz. kir. városáról (Hunfalvi J. közi. sz.) — Ipariskolák’ ügye Csehországban.— Egyesületi mozgalmak. (Iparegyesület.) Dunavizállás. KIADJA \ IPAREGYESILET. Előfizethetni helyben az Iparegyesölet’ jegyzői hivatalában(íjvilágutcza Ilkey-ház) vagy alulirt szerkesztőnél (Molnárutcza, 146. sz.) ; 1 évnegyedre helyben 1 for 30 hr., postán 2 fr.; 3 évnegyedre helyben 4 for. 30 hr. , postán 6 for. ezüst pénzben. Meretek az ipar védelemről. ( S úr’ leveléből.) A’ ki a’ nemzetek polgárisodásának, ’s jólétük fejlődésének menetét a’ történetek nyílt lapjain keresztül vizsgálja, nem lehet három meggyőződést le nem vonnia. Egyik az, hogy a’ rendszeres tudomány amaz iskolai tanár, mintha a’ földmivelési korszak az ipar és kereskedés korszakától szoros, meghatározott vonalakban elválasztható volna, ’s csak egyik körnek tökéletes megfutása után lehetne, ’s kellene a’ másikba átlépni; ezen álomtant — mondom az élet soha és sehol nem követé. Nem követték, ’s nem követhetik pedig különösen azon nemzetek, mellyek egy világrész civilisatiójávali érintkezésükben olly szükségeket éreznek, miknek hatalmától nem szabadulhatnak; ’s azért, ha magok szorgalmával nem fedezik, idegen szorgalomnak adóznak fedezésükért; legkevésbé követik ’s követhetik pedig azon nemzetek, mellyek a’ civilisátióval, illy érintkezésük mellett tág ’s terjedelmes országot laknak, mellynek egyes részei úgy természeti, mint népességi viszonyokban véletlenül különbözők; hol tehát a’ kevésbé népes, de termékeny vidékeknek honi műiparra van szükségük , melly a’ földmívelést lehetővé tegye, nyers termékeit részint értékesítse , részint a’ kereskedés segedelmével biztos fogyasztó piaczczal éltesse; más vidékeknek ismét műiparra van szükségük, miszerint a’ helybeli földművelés sovány mezeje által folytonosan el nem foglalható kezek , ’s vélök a’ természet kínálkozó erői haszonvétlenül nem vesztegeljenek. És ezen különböző vidékek különféle munkálatait közvetíteni, egyik vidék terményeinek eldeletében a’ másikat részesíteni, ’s ekkint eszközölni, hogy földmívelés és müipar egymást kölcsönösen élesszék, egymásra kölcsönösen jutalmazólag viszahassanak erre van hivatva a’ honi földmívelésre, honi müiparra alapított kereskedés, a’ nemzetek jólétének, ’s a’ polgárisodás áldásainak eme nagy locomotívje. És ez az egyik meggyőződés. Második , hogy ipar és szorgalom a’ nemzetek jólétének leghatályosabb tényezője, mellynek lehető legnagyobb munkásságra kifejtése nélkül az idegen szorgalomtóli tributarius függésnek szellemi ’s anyagi nyomoraitól nem lehet menekedni. Harmadik meggyőződés végtére , hogy a’ statusgazdászat nem olly tudomány, mellynek hasonlón a’mathezishez minden kigondolható viszonyok között egyenlőn változhatlan törvényei legyenek, hanem inkább olylyan, mellynek törvényeit minden nemzetnek saját viszonyaiból kell levonnia. Ezen három meggyőződés mindenikében elegendő indokot kell a’ magyar gondolkodó hazafinak találnia, hogy tehetsége szerint közredolgozzék, miszerint Magyarországban a’ műipar felvirágozzék. Az első és második meggyőződésnek hazánk körülményeire alkalmazása nem kiván bővebb taglalgatást. A’ harmadikból azonban önként azon kérdés fejüilt ki : minő státusgazdászati törvényeket lehet tehát józanul hazánk viszonyaiból következtetni ? Ha törvényhozás mezején állanánk, ’s a’ nemzet akaratának ottani nyilatkozványa öntehetségével szabhatná ki a’ cselekvés ösvényét: lehetnének hazafiak, kiket kebleknek Istene tökéletes tiszta meggyőződéssel a’ korlátlan kereskedési szabadság bajnokaivá avatna fel; lehetnének mások, kik hasonló tiszta ösztönből a védvámok rendszerét ajánlanák. De minden esetre kettő közt választanánk. Vagy azt mondanék : ne tegyük magunkat a külföldi szorgalom függelék adózóivá, hanem fedezzük önszorgalommal kellékeinket. Vagy pedig azt mondanék : nyissunk szabad kereskedést a’ világ minden részeivel, ’s a’ mink magunknak nincs, azt ott vegyük, hol legjobban ’s legolcsóbban kaphatjuk. De hogy e’ közül sem egyiket sem másikat ne válasszuk, hanem azt mondjuk, „mi sem magunk gyártani nem akarunk, sem gyárászati szükségeinket onnan nem akarjuk fedezni, honnan legjobban,’s legolcsóbban kaphatnék; hanem a’ világ szabad versenyétől elzárkózottan akarunk egyetlenegy szomszéd tartomány műszorgalmának gyarmatiig monopolizált árusai lenni; ’s mint illyenek akarunk napról napra mindinkább elszegényedni; —hogy ezt mondjuk, hogy ezt mondhassuk, az merő erkölcsi lehetetlenség. Ha ezen okoskodás a’ törvényhozás körére nézve