Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1972 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-15 / 1. szám

w Milyen lesz a téli tárolás? Kellő mennyiség, kellő választék Ha valaki azt a fáradsá­got venné magának, hogy végigjárja a megye élés­kamráját, az bizony több napba telne. Hiszen a SZŐ­V­­TERMÉK közös vállalat csu­pán Egerben 25 pincében, a hűtőházban és jó néhány szabadtéri prizmában tárolja a téli, tavaszi hónapokra va­ló cikkeket. Ezenkívül tárol­nak még Gyöngyösön, Hat­vanban, Kálban, Horton és Csányban is. Már a felsoro­lás is jelzi, hogy a közös vállalatnak hatalmas men­­­nyiségű árut kell biztosítani ahhoz, hogy zavartalan le­gyen a zöldség-gyümölcs el­­látás azokban a hónapokban, amikor a friss termékhez nem juthat a vásárló. Gecse János, a közös vál­lalat áruforgalmi osztályve­zetője előveszi a kimutatá­sokat. 550 vagon áru — Az idei tárolási terv ki­alakításánál az elmúlt évek tapasztalataira alapoztunk — mondja. A terv szerint, 537 vagon árut kell biztosíta­nunk a téli, tavaszi ellátás­hoz, de ez a mennyiség va­lószínűleg 550 vagonra emel­kedik. Csak a nagyobb mennyiségeket említve el­mondhatom, hogy burgonyá­ból mintegy 330 vagon, vö­röshagymából 67 vagon, fe­jes káposztásból mintegy 32 vagon áll majd a fogyasztók rendelkezésére. A fejes ká­posztánál egyébként olyan tárolási módszert alkalma­zunk ebben a szezonban, hogy szinte május elsejéig kapható lesz ez az igen ke­resett cikk. Bőségesen táro­lunk sárgarépából és gyökér­ből is, az előbbiből 15, az utóbbiból 16 vagonnal. A sárgarépát és a gyökeret az idén új módszerrel tároljuk.­­Mindkét növényféleséget be­leszántják a földbe és tőre­ kés szalmával takarják. Ez biztosítja a jó minőséget, és emellett jóval kevesebb a veszteség is. ) Az elmúlt években akadt néhány hiánycikk, mint például a fokhagyma, lencse, szemes bab. Lesz-e ezekből a cikkekből elég? — Elmondhatom, hogy igen. Fokhagymából példá­ul egy vagon árunk van,­­ez tökéletesen fedezi az igénye­ket. De lesz elegendő babból és lencséből is. — Milyen cikkeket tárol­nak még ? — Több olyan zöldségfé­lét, amelyből ugyan nem szükséges hatalmas mennyi­ség, de ugyanakkor nagyon fontos a háziasszonyok szá­mára. Ilyen például a zel­ler, ebből 4 vagon a kész­let, vagy a cékla, amelyből 2,5 vagon fedezi majd a fo­gyasztók igényeit. Ezenkívül kelkáposztából 11, karalábé­ból 3 és egyéb zöldségfé­lékből 2 vagonnal tárolunk. S utoljára, de nem utolsó­sorban említem az almát, ebből mintegy 65 vagonnal jelentkezünk a piacokon. — Elég lesz-e az alma­mennyiség? — Tudomásunk szerint a közeljövőben nagyobb men­­­nyiségű déligyümölcs kerül forgalomba. Emellett azt is meg kell említeni, hogy a megye állami gazdaságai is jelentős almakészlettel ren­delkeznek. Mindezt figye­lembe véve, nyugodtan el­mondhatom, hogy zavarta­lan almaellátást tudunk biz­tosítani. Még exportra is A burgonya, a zöldségfé­lék és az alma mellett a SZÖVTERMÉK vállalat ar­ról is gondoskodik, hogy íz­letes savanyúság is kerüljön az ebéd mellé. A tartósító­üzemben mintegy 90 vagon savanyúságot állítottak elő, ecetes uborkát, paprikát, sa­vanyú káposztát, zöld para­dicsomot. A választék bőví­tésére is gondot fordítottak, a hagyományos ecetes pap­rika mellett az idén olyan paprikát is forgalomba hoz­tak, amely vastagabb húsú és más alakú, mint a régeb­bi fajták. S hogy a sava­nyúságok nem csupán me­gyénkben vívtak ki kedve­ző hírnevet maguknak, arra jó példa, hogy az idén 22 ezer üveg savanyúság az or­szághatáron túlra, Jugoszlá­viába is eljutott. Mindezek mellett érdemes azt is megemlíteni, hogy a közelmúltban befejeződött a vállalat szeszfőzdéjének re­konstrukciója s jelenleg ha­vonként mintegy 90—100 hektoliter pálinkát állítanak elő. A pálinkát a fogyasz­tási szövetkezetek boltjai forgalmazzák. A számadatokat nézve az a kép alakul ki az ember­ben, hogy nem lesz külö­nösebb ellátási gond a zöld­ségfélékből a következő hó­napokra. Nincs baj a minőséggel — Valóban mondja Gecse János — igyekeztünk min­den cikkből a kellő mennyi­séget beszerezni s emellett arról is gondoskodtunk, hogy a választékkal se legyen probléma. Jelenleg a kedve­zőtlen időjárás okoz válla­latunknak gondot, a szokat­lanul meleg idő nehézzé te­szi a biztonságos tárolást. A mostani idényben ugyanis arra törekedtünk, hogy min­den olyan cikket szabad­téri tárolókban tartsunk, amelyet lehet. A prizmákban tárolt áruk megvédése azon­ban komoly apparátust és nagy szervezettséget igényel. Eddig a tárolt termékek mi­nőségével még nem volt baj, reméljük a jövőben sem lesz. Azt szeretnénk elérni, hogy az új zöldségfélék meg­jelenéséig sem a minőség­gel, sem a mennyiséggel ne legyen semmi probléma s jó ellátást tudnánk biztosítani. Ezt szeretnék a házias­­­szonyok is, s remélhetőleg a tavasz végén is kedvező lesz az összhang a forgalmazó vállalat és a fogyasztók kö­zött. Kaposi Levente Burgonyaprizmák a káli határban tsz állami földek tsz-tulajdonba adásáról A MÉM miniszteri érte­kezlete legutóbbi ülésén töb­bek között az állam a földek termelőszövetkezeti tulajdon­ban adásáról tárgyalt. A földtulajdon és a földhasz­nálat továbbfejlesztéséről hozott 1967. évi törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a tsz-ek megvásárolják azo­kat a földeket, amelyek hasz­nálatukban vannak ugyan, de tulajdonosuk az állam. A törvény hatályba lépése óta 1738 termelőszövetkezet csak­nem 630 000 hektárnyi álla­mi föld tulajdonba adását kérte, ebből 584 000 hektárt a tsz-ek meg is kaptak. A kérelmek elbírálásánál fi­gyelembe vették, hogy nagy­­üzemileg hasznosítható-e a terület, amennyiben nem, úgy nem adták tsz-tulajdon­­ba. Hasonlóképpen jártak el akkor is, amikor már a fo­lyamatban levő kisajátítások céljára szükséges földet akartak tulajdonukba ven­ni a közös gazdaságok. Az állami tulajdonban és a ter­melőszövetkezetek használa­tában lévő 1 131 000 hektár­nyi földterületnek mindent egybevetve 55 százalékát vették már át tulajdonjogi­lag is a termelőszövetkeze­tek, amelyek aranykoronán­ként 10 forintért váltják meg a földeket és ezt az összeget öt év alatt kell kifizetniük. A miniszteri értekezlet megállapította, hogy az át­adások üteme megfelelő, a tsz-ek anyagi lehetőségeik figyelembe vételével vásá­rolják meg a területeket. A közös gazdaságok azért igye­keznek az eddig ingyenes, tartós használatukban levő földeket tulajdonukba ven­ni, mert a hosszú távú terve­zésnél minden esetben figye­lembe veszik ezeknek a te­rületeknek a hozamát is, és a megfelelő termelési bizton­ságot a tulajdonba vétellel igyekeznek elérni. Megtárgyalta a miniszteri értekezlet az 1971. január el­sejei hatállyal átszervezett kilenc szűkített hatáskörű tröszt tevékenységét is. Meg­állapította, hogy a trösztök döntési jogkörrel felruhá­zott igazgató tanácsa új tí­pusú, demokratikus vezető testületként működnek és te­vékenységük összhangban van a népgazdasági és az ágazati érdekekkel. Kedve­zően alakultak kapcsolataik a szállító és a vevő vállala­tokkal, valamint a pénz­ügyi szervekkel. Autósok és gyalogosok érdeke Az utóbbi években a köz­úti balesetek során keletke­zett anyagi károk és szemé­lyi sérülések számának ro­hamos emelkedése a közle­kedésre, s ezen keresztül a gépjármű-biztosításra irá­nyította a figyelmet. Egy esztendeje, 1971. január el­sején lépett érvénybe a ren­delet, amely általánosan kö­telezővé tette a felelősség­­biztosítást, minden Magyar­­országon közlekedő akár bel­földi, akár külföldi rend­számmal ellátott gépjármű­re. E biztosítás védelme alatt áll az ország valamennyi ál­lampolgára, sőt a magyar gépjárművek által okozott károkkal szemben a hazánk­ban tartózkodó külföldiek is, tehát minden gyalogos és minden autós, egyszóval mindenki, aki részt vesz a közlekedésben és neki gép­járművel kárt okoztak. Van aki óvatos, van aki kevésbé az. Ezért az emberek saját belátásától függ, kötnek-e biztosítást vagy sem, egy­két kivétellel , és ezek közé tartozik a gépjármű felelős­ségbiztosítás is. Ez a meg­szorítás érthető, hiszen ha valaki összetöri a kocsiját és nincs pénze a javításra, legfeljebb gyalog, vagy vil­lamoson jár, de egy karam­bol, vagy gázolás áldozatá­nak kártalanítása nem függ­het a kár okozójának anya­gi helyzetétől. A biztosító fizetőképes akkor is, amikor egy magánszemély a leg­jobb akarattal sem tudná megtéríteni a több százezer forint összegű kárt, a kere­setkiesést, a sérült vagy hozzátartozói részére meg­ítélt életjáradékot. Egy éve a gépjárművek által okozott károkat egysé­gesen a biztosító rendezi. Ebben az évben a biztosí­tott gépjárműpark több, mint 24 százalékkal nőtt, és ezen belül a biztosított te­hergépjárművek és autóbu­szok száma 155 százalékkal emelkedett. Természetesen mindez növelte a megtérí­tendő károk összegét. 1971. tizenegy hónapja alatt csak a kötelező felelősségbiztosí­tás alapján 150 millió fo­rintot fizetett ki a biztosító, 130 százalékkal többet, mint tavaly az egész év folya­mán. Az új év első napjaiban „Helyszíni nyilatkozat” el­nevezésű nyomtatványokkal látta el ügyfeleit a Biztosí­tó, amelyet 15 ezer­­ forinton aluli, személysérüléssel nem járó baleseteknél a helyszí­nen kitölt a balesetben ré­szes mindkét fél és nyilat­koznak a felelősséget illető­en, ez segíti a jogalap tisz­tázását, és meggyorsítja a kárrendezést. A nyomtatvá­nyon hely van a baleset le­írására, sőt helyszínrajzra is. Külön rovatban lehet fel­tüntetni a tanúkat, akiknek szerepe ugyancsak fontos le­het. A biztosító munkatársai remélik, hogy ez a nyomtat­vány tovább fogja csökken­teni az ismeretlen kárt oko­­zók számát — így kevesebb embert ér károsodás. E „Helyszíni nyilatkozat” mel­lett természetesen az AB- nak a részletesebb „kárbe­jelentésre” is szüksége van. A közvélemény az Állami Biztosító tapasztalatai sze­rint rendkívül hasznos és időszerű volt a gépjármű fe­lelősségbiztosítás általánosan kötelezővé tétele, mert a vét­lenek érdekeit szolgálja és számukra anyagi biztonságot nyújt. A kötelező gépjármű­felelősségbiztosítás első fél­évi díja 1972. január elsején esedékes. Élelmiszergazdaság a nagyvilágban r*f*sssssss*/rrxfsrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss*ssssssssssssssssss*ss. m A lennel €*rdő$gazd­álkodás­­ fejlődése A szejm erdőgazdálkodási és faipari bizottsága meg­vizsgálta a lengyel erdőgaz­dálkodás és faipar 1966— 1970-es ötéves tervének tel­jesítését. Ebben az időszak­ban az erdőgazdálkodás fő feladatát a meglévő faállo­mány ésszerű hasznosítása jelentette. Különböző ellen­őrzések rávilágítottak arra, hogy az ésszerű erdőgazdál­kodás elveit sok esetben sú­lyosan megsértették, ami a fakitermelés lehetőségeinek kihasználatlanságához, ugyanakkor a faállomány csökkenéséhez vezetett. Az ellenőrzések eredményei erő­sen megingatták azt a köz­keletű nézetet, hogy a kiter­melést a hagyományos sza­kaszos eljárással célszerű vé­gezni. A legnagyobb elmaradás kitermelésre előírt fatömeg vágásánál volt tapasztalha­tó, ezzel szemben igen nagy volt az úgynevezett alkalmi vágások aránya, ami hátrá­nyosan befolyásolta az er­dőgazdálkodás hatékonysá­gát és a faállomány fejlődé­si lehetőségeit. E többéves elmaradások következtében a faállomány többfelé túlságo­san sűrű, a növekedés gyen­gült és a fák kevébé voltak ellenállók a különböző bio­­lógiaia és atmoszférikus té­nyezőkkel szemben. Az al­kalmi vágások növekedése miatt csökkent a fa haszon­értéke és ipari feldogozásra való alkalmassága is. Pozitív ténynek könyvel­hető el, hogy az elmúlt öt évben az állami erdőkben az erdősített terület mintegy 177 000 hektárral növekedett. Továbbra is időszerű fel­adat marad az erdészeti munkák gépesítésének növe­lése, minthogy a felújítás és erdősítés terén meglévő le­maradást igen nehéz lesz be­hozni : az erdőgazdálkodás egyre nagyobb munkaerő­­hiánnyal küzd. Igaz viszont, hogy öt év alatt jelentősen fejlődött az erdőgazdálkodás gépesítése. Ez azonban első­sorban a kitermelésben és a kivágott fa elszállításában mutatkozott meg, nem pedig magában az erdőművelés­ben. Az állami erdőgazdasá­gok eredményei között em­líthetjük meg azt, hogy el­sősorban a munka gépesíté­se terén sikerült teljesíteni a felemelt beruházási tervet. Nem sikerült azonban teljes mértékben megbirkózni a talajjavítási feladatokkal. A faipar a beruházási fel­adatokat nem teljesítette. A legnagyobb elmaradás a papír-cellulóz-iparban, a bú­toriparban és a lemezgyár­tásban tapasztalható. Lénye­gében arról van szó, hogy csak igen nagy késéssel si­került a tervezett termelő­­kapacitást elérni. A bútor­ipar egyebek között a terme­lési műszakok alacsony szá­ma miatt nem tudta kihasz­nálni termelési kapacitását. A bizottságban kialakult vitában felszólalt J. Maciec­­howski képviselő, akii kije­lentette, hogy a tárca által előterjesztett jelentés nem ad mindenki számára érthe­tő választ azokra az alapve­tő kérdésekre, amelyek az erdőgazdálkodásban és fa­iparban történt előrehaladás­sal vagy a fejlődést biztosí­tó intézkedésekkel kapcsola­tosak. A jelentés nem tér ki olyan — az erdőgazdálkodás szempontjából alapvető — kérdésre, mint az erdőren­dezési terv. Az erdőrendezés elsőrendű fontosságú feladat minden olyan ország számá­ra, amely­­ ésszerű erdőgaz­­­dálkodást folytat. Lengyel­­országban e fogalom vala­hogy értékét veszítette. A tárca igen nagy érde­me viszont, hogy növeke­dett az ország erdősített te­rületeinek aránya. Az erdő­sítés üteme igen gyors: öt év alatt évente 35 900 hek­tárral nőtt az erdősített te­rület. Azt is világosan le kell szögezni, hogy —­ egyes né­zetekkel ellentétben — a vá­gás nem túlzott méretű: az elmúlt ötéves tervben a vá­gási terv túllépése csak mér­sékelt volt és egyáltalán nem veszélyeztette a faállo­mányt. rekkel — anélkül, hogy mes­terséges úton előállított élel­miszer fogyasztására kény­szerülne. Ehhez azonban — állapítja meg Pawley — két korszakalkotó terv megvaló­sítására van szükség: műve­lés alá kell venni az Ama­zonas vízgyűjtő területe és az Egyenlítői Afrika óriási — ma már műveletien — te­rületeit, másfelől újabb ha­talmas területeket kell ön­tözni desztillált tengervízzel. Pawley véleménye szrint e gigászi tervek az elkövetke­ző 100 évben valóra válhat­nak — feltéve, ha a nyolc­vanas években a szükséges döntéseket meghozzák. A fo­lyóirat egy másik cikkében Genevieve Clementnek a francia kőolajipari kutató­­intézet tudományos munka­társának cikkét olvashatjuk arról, hogy a fejlődő orszá­gokban már megkezdték an­nak a kitűnő gyermektáp­­szernek a gyártását és for­galmazását, amely fehérjé­ben gazdag algát tartalmaz. Ezt a táplálékot az aztékok és a Gsád-tó partvidékén élő törzsek már ősidők óta ismerték. Súlyos aszály Afganisztánban­ Afganisztánban már két éve rendkívül nagy száraz­ság uralkodik. Becslések sze­rint búzában a hiány 500 000 tonna. Ez a mennyiség lé­nyegesen meghaladja az elő­ző évit. Abdul Majid, az afganisz­táni földművelésügyi minisz­térium tervezési osztályának vezetője Rómában a FAO értekezletén jelentette be ezeket a riasztó adatokat. A vízhiány nemcsak ijesztő ga­bonahiányra vezetett Afga­nisztánban, hanem azt a ve­szélyt is magában hordja, — miután takarmányból sincs elég — hogy veszélyes mér­tékben csökkenteni kell az ország szarvasmarha-állomá­nyát. Ha nem érkezik se­gély, akkor Afganisztán 26 milliós állatállományának mintegy 70 százalékát le kell vágni. Az állatállomány Af­ganisztánban a lakosság je­lentős részének létalapja. il­lárd 36 milliárd embert képes eltartani Walter Pawleynak, az ban közzétett cikkében azt ENSZ élelmezési és mező- olvashatjuk, hogy az embe­­gazdasági szervezete főigaz­ r­ség még 100 évig táplál­­gatójának a FAO folyóirata- hozhat minőségi élelmisze- Ritka zsákmány Ritka vadászzsákmány ke­rült puskavégre az egerbak­­tai erdőben. A környékbeli lakosság már szinte legen­dákat szőtt arról, hogy a közeli hegyekben háromlá­bú, félagancsú szarvasbika tűnik fel időnként. A külö­nös vadállat csak ritkán, s mindig más-más erdőrész­ben mutatkozott. Évek so­rán megfigyelték azt is, hogy a külső megjelenésében kü­lönös szarvasbika sosincs egyedül: állandóan egy szé­pen fejlett, tizenkettes bika kíséri. Sok vadász pályázott az érdekes vad leterítésére, míg végül is a héten­­ Mata Ferencnek, az egri Dobó István Vadásztársaság vadá­szának kedvezett a szeren­ A segítőkészség szép példája Egerfarmos község lakos­sága példás ünnepi „aján­dékkal” kedveskedett az egyik falubeli családnak. Ka­rácsony napján történt, hogy a községben lakó Virág Ist­ván termelőszövetkezeti traktoros lakásán egy sza­bálytalanul beépített fage­renda tüzet okozott a ké­ményben és ennek követ­keztében az egész tetőszer­­kezet leégett. A tetemes anyagi kárt fokozta a két­ségbeesés: mi lesz velük most a tél közepén — három kiskorú gyerekkel, tető nél­kül fejük felett. A szeren­csétlenség hallatára kará­csony napján és az azt kö­vető napokban — egyetlen hívó szó nélkül — szinte az egész falu megmozdult a bajba jutott család gyors segítésére. Lebontották az üszkös, elégett tetőszerke­zetet, téglát, faanyagot, cse­repet bocsátottak rendelke­zésre. A községi tanács ezer forint értékű faanyagot, az ÁFÉSZ a régi jégverem te­tőszerkezetét ajánlotta fel. A helybeli Aranykalász Terme­lőszövetkezet kétezer forint pénzbeli segítség mellett díj­mentes fuvarral, fűrészelés­sel és ácsmunkával sietett kárt szenvedett dolgozója se­gítésére. Az összefogás és az embe­ri segítőkészség eredménye­ként néhány nap alatt rend­behozták az épületet és vis­­­szaköltözhetett megszokott otthonába a Virág-család.

Next