Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1991 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1991-01-15 / 1. szám
XXII. évfolyam, 1. szám MAGUNK DOLGA Történelmi év volt 1990 és az új esztendő is ennek jegyében folytatódik. Az út azonban nemcsak dicsőséggel jár; küzdelem, vívódás, tervezés és önmarcangolás, mindezt felelősségérzet és kötelességtudat kíséri. Hogy milyen lesz az új esztendő azon múlik, mennyire tudjuk a demokratikus átalakulás szekerét a jobb jövő irányába terelni. Ez a helyes irány pedig hatékony lépések sora a célokban, a termelésben, a tudományban, a szervezésben egyaránt. Csak olyan lépéseket tegyünk, amelyek hasznára vannak népünknek, eredményesebbé teszik a termelést, biztonságossá a megélhetést. A demokrácia önmagában nem kenyér; a kivívott lehetőséggel meg kell tanulni élni. Olyan irányba szervezzük munkánkat és olyan mértékben alakítsuk a termelés rendjét, hogy több jusson az ország asztalára és olcsóbban. Az átgondolatlan vagy elhamarkodott szervezés ellensége a gazdálkodás eme rendjének. Annyit és olyan mértékben kell tehát változtatni vagy a meglevőt erősíteni, hogy az ne csökkentse, hanem növelje a jövedelmezőséget. A jövedelmezőség ne csak a hozamokban, hanem az eladhatóságban, a felhasználhatóságban és a személyes boldogulásban testesüljön meg. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésének töretlen fejlődése és ésszerű átszervezése különösen fontos, nem tűri a türelmetlenséget, a kapkodást, hiszen ez hozza létre az ország kenyerét, közhasználatú szóval ez az élet. 1991 tehát a kötelességtudat, a felelősség vállalása a döntések meghozatalában és megvalósításában minden szinten. Lapunk, az Élelmiszergazdaság, annak tettre kész szerkesztőkollektívája - ahogy két évtizeden át töretlenül - az idén is jó partner kíván lenni a kibontakozás sikeres megvalósításában. Kovács András MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI LAP ÁRA: 2,30 Ft „Ne legyen az agrárértelmiség politikai célpont” 1991-ET TÚLÉLNI CSAK ÖSSZEFOGÁSSAL LEHET Nehéz, küzdelmes esztendőt zár 1990-ben a hazai élelmiszer-gazdaság. A gazdaságra jellemző válságtünetek felerősödtek az ágazatban is. Az állami támogatások nagyarányú leépítése, a tetemes aszálykár, a rég óhajtott új föld- és szövetkezeti törvény hiánya, a tulajdonviszonyok rendezetlensége mind, mind rányomja bélyegét a napi munkára. Ilyen bizonytalanságok közepette készülnek a gazdaságok 1991-re. Hogy van-e támpont, milyenek lesznek a feltételek azt egyelőre világosan nem látják. Ám, hogy valamelyest könnyítsen a helyzeten az Agrárkamara Heves, Pest, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyék több mint kétszáz mezőgazdasági szakemberének részvételével közép-magyarországi agrárpolitikai konferenciát rendezett Gödöllőn. Dr. Kocsis Károly, az Agrártudományi Egyetem rektora megnyitójában arról szólt, hogy a felsőoktatási intézetben jelentős átalakulási folyamatnak részesei az ott levők. Az elmúlt félévben ugyanis fontos intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy még inkább nyissanak az üzemek, a gyakorlati élet felé. Szeretnék a kutatási eredményeikkel még inkább szolgálni a termelést. Ezután dr. Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára tartott bevezető előadást. Szólt arról, hogy az utóbbi másfél-két esztendőben az élelmiszer-gazdaság területén dolgozó vezetők, állami gazdasági igazgatók és főként a termelőszövetkezeti elnökök a politikai indulatok célpontjaivá váltak. Felháborítónak tartotta ezt, különösen akkor, amikor olyan nehéz körülmények között dolgozik a magyar agrárértelmiség. Rámutatott, hogy ezt mielőbb hagyják fel azok, akik a teljesen értelmetlen és felesleges rágalomhadjáratot folytatnak és kezdeményeznek. Hangoztatta, hogy a Földművelésügyi Minisztériumnak az elmúlt hét hónapban - mióta az új kormány megalakult - nem sikerült közös gondolkodásra bírnia az agrárértelmiséget. Ez súlyos mulasztás volt, amelyért felelősség terheli a szaktárcát. Ez az időszak tulajdonképpen a tanulás időszaka volt, amely véleményük szerint nem volt haszontalan. A jövő azonban mégis csak az, hogy egymásra találjon a két fél. Az összefogás vezethet át azokon a komoly gondokon, amelyeket meg kell oldaniuk. Enélkül teljesen kilátástalan az elmozdulás, az előbbrelépés. A kormány igényt tart az országos hatáskörű érdekvédelmi szervezetek véleményére - emelte ki az államtitkár. Hozzátette, hogy 1991- re nem tételes tennivalókat sorakoztat fel a minisztérium, mint ezt korábban tették. A rendszerváltás után a nagy- és kisüzemeknek csupán keretet nyújtanak, a feltételek alapján, csodavárás nélkül kell dönteniük a legfontosabb feladatokról. Nem feledkezhetnek azonban meg arról, hogy az agrártermelés a politikai stabilitás kiemelkedő része marad a jövőben is. Köszönetet mondott az üzemeknek azért, hogy 1990-ben is megtermelték a kenyeret, nőtt az agrártermékekből a kivitel és sikerült a hazai élelmiszer-ellátást is megfelelően biztosítani. Kiemelte, hogy fontos a kormány hároméves programjához igazodva az új agrárpolitika kialakítása és ehhez igazodó szabályozórendszer megalkotása. Jelentette, hogy 1991-ben tovább csökkennek az állami támogatások, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés 2-3 százalékos csökkenésére számítanak. A vállalkozóknak azonban biztosítják a munkájukhoz szükséges feltételeket. Eközben 35-40 százalékos élelmiszer-áremelés várható! Nélkülözhetetlennek tartja a szaktárca vezetése, hogy a magyar parasztság anyagi és erkölcsi kárpótlásban részesüljön. Ehhez viszont szükség van arra, hogy az Országgyűlés megszavazza a kárpótlási törvényt, ígéretet tett arra, hogy a kormány a tervezet vitájában messzemenő kompromisszumkészséget fog tanúsítani. Az agrárágazat visszafejlesztése torz vízió, a költségvetési nyomás azonban óriási. Egyelőre csak tervezet szintjén szerepel ebben az „agrárcsomag" és remélhetőleg meglesz a lehetősége annak, hogy az 1991 -es esztendőt az ágazat túlélje. Nem lenne ugyanis jó, ha a költ(folytatás a 2. oldalon) 1991. január 15. A cukorrépa-termesztés tapasztalatai 1990-ben Megálltak a gépek, elcsendesedett a határ. Befejeződött a cukorrépa betakarítása is. Mivel ez a növény kerül le legkésőbb a szántóföldről, ez egyben azt is jelenti, hogy ezzel befejeződött az 1990-es év - legalábbis a mezőgazdászok szempontjából. Lehet számolni, mérleget készíteni, hogy milyen is volt ez a gazdasági év. A cukorrépa szempontjából vegyes érzelmekkel lehet visszagondolni. Mivel a szépre mindig jó visszaemlékezni, már a répa vetésének idején nagyon sok gazdaság emlegette az 1989-es évet. Több üzemünk számára minden idők legeredményesebb éve volt a tavalyi. Termésátlagokat és gazdasági mutatókat tekintve egyaránt. Nem csoda, hogy sokan a kezdet kezdetén megelégedtek volna az előző év eredményeivel. Kezdetben úgy tűnt, hogy reális esély van az előző év megismétlésére. A márciusi és áprilisi időjárás kedvezett a mag vetésének majd kelésének. Az előző éveknél jóval nagyobb területen végezték el partnerüzemeink a kapálást, ennek eredményeként a területek meghatározó többsége tiszta, gyommentes maradt. Szerencsénk volt a növény betegségeivel és kártevőivel kapcsolatban is. Egy-egy beavatkozással sikerült hatásosan megvédeni a növényt a gombabetegségek, illetve a rovarkártevőkkel szemben. Mindezideig szép eredményekkel kecsegtetett ez az ágazat. Ez után következett az a két hónap, amely a nyári szabadságok, üdülések idején mindenkinek a vágya. Napsütéses, csapadékmentes száraz idő. A Balaton partján ez valóban ideális idő nyáron, de nem így van ez a szántóföldeken. Ma már közismert tény, hogy az aszály milyen károkat okozott a mezőgazdaság különböző területein. Sajnos ez alól a cukorrépa sem kivétel. A nyár eleji remények szertefoszlottak és már csak abban reménykedhettek az üzemek, hogy a betakarítás idején kedvez majd az időjárás és a meglévő termést minimális veszteséggel be tudják takarítani. Ahogy ez már ilyen esetekben lenni szokott ez sem jött be. Az a csapadék, amelyet július és augusztus hónapokban hiányoltunk, novemberben lehullott. Ezzel az elmúlt jó egynéhány év legkegyetlenebb betakarítását eredményezte. A felázott talajon a gépek nem tudtak dolgozni. A normális esetben november 20- áig tartó betakarítás december 20-áig elhúzódott. Az embereknek és a gépeknek egyaránt meg kellett küzdenie ebben az időszakban a sárral. Az év eleji szép remények nem váltak valóra. Az átlagtermés az előző évinek csak a háromnegyed része, és a cukortartalom sem kiemelkedő. A gyár szempontjából a partnereink 2500 hektárral nagyobb területen termeltek cukorrépát ez évben mint 1989-ben, mégis a felvásárolt répa összes mennyisége elmaradt az előző évitől. A gyenge terméseredmények ellenére ez a növény ez évben is nyereséges ágazat a mezőgazdasági partnereink többségénél. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az alacsony hozamok ellenére a cukorrépa vetésterülete - előre láthatóan - nőni fog a Mátravidéki Cukorgyárak körzetében. Bódis Zoltán répaosztály-vezető