Heves Megyei Élelmiszergazdaság, 1991 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1991-01-15 / 1. szám

XXII. évfolyam, 1. szám MAGUNK DOLGA Történelmi év volt 1990 és az új esztendő is ennek je­gyében folytatódik. Az út azonban nemcsak dicső­séggel jár; küzdelem, vívó­dás, tervezés és önmarcan­­golás, mindezt felelős­ségérzet és kötelességtudat kíséri. Hogy milyen lesz az új esztendő azon múlik, mennyire tudjuk a demok­ratikus átalakulás szekerét a jobb jövő irányába terelni. Ez a helyes irány pedig ha­tékony lépések sora a célok­ban, a termelésben, a tudo­mányban, a szervezésben egyaránt. Csak olyan lépéseket te­gyünk, amelyek hasznára vannak népünknek, ered­ményesebbé teszik a terme­lést, biztonságossá a megél­hetést. A demokrácia önmagá­ban nem kenyér; a kivívott lehetőséggel meg kell tanul­ni élni. Olyan irányba szer­vezzük munkánkat és olyan mértékben alakítsuk a ter­melés rendjét, hogy több jusson az ország asztalára és olcsóbban. Az átgondo­latlan vagy elhamarkodott szervezés ellensége a gaz­dálkodás eme rendjének. Annyit és olyan mérték­ben kell tehát változtatni vagy a meglevőt erősíteni, hogy az ne csökkentse, ha­nem növelje a jövedelmező­séget. A jövedelmezőség ne csak a hozamokban, hanem az eladhatóságban, a fel­használhatóságban és a személyes boldogulásban testesüljön meg. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésé­nek töretlen fejlődése és ésszerű átszervezése külö­nösen fontos, nem tűri a tü­relmetlenséget, a kapko­dást, hiszen ez hozza létre az ország kenyerét, köz­­használatú szóval ez az élet. 1991 tehát a köteles­ségtudat, a felelősség válla­lása a döntések meghozata­lában és megvalósításában minden szinten. Lapunk, az Élelmi­szergazdaság, annak tettre kész szerkesztőkollektívája - ahogy két évtizeden át tö­retlenül - az idén is jó part­ner kíván lenni a kibonta­kozás sikeres megvalósítá­sában. Kovács András MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI LAP ÁRA: 2,30 Ft „Ne legyen az agrárértelmiség politikai célpont” 1991-ET TÚLÉLNI CSAK ÖSSZEFOGÁSSAL LEHET Nehéz, küzdelmes eszten­dőt zár 1990-ben a hazai élel­miszer-gazdaság. A gazda­ságra jellemző válságtünetek felerősödtek az ágazatban is. Az állami támogatások nagy­arányú leépítése, a tetemes aszálykár, a rég óhajtott új föld- és szövetkezeti törvény hiánya, a tulajdonviszonyok rendezetlensége mind, mind rányomja bélyegét a napi munkára. Ilyen bizonytalan­ságok közepette készülnek a gazdaságok 1991-re. Hogy van-e támpont, milyenek lesznek a feltételek azt egye­lőre világosan nem látják. Ám, hogy valamelyest kön­­­nyítsen a helyzeten az Agrár­kamara Heves, Pest, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok me­gyék több mint kétszáz mező­­gazdasági szakemberének részvételével közép-magyar­országi agrárpolitikai konfe­renciát rendezett Gödöllőn. Dr. Kocsis Károly, az Ag­rártudományi Egyetem rek­tora megnyitójában arról szólt, hogy a felsőoktatási in­tézetben jelentős átalakulási folyamatnak részesei az ott levők. Az elmúlt félévben ugyanis fontos intézkedése­ket tettek annak érdekében, hogy még inkább nyissanak az üzemek, a gyakorlati élet felé. Szeretnék a kutatási eredményeikkel még inkább szolgálni a termelést. Ezután dr. Sárossy László, a Földművelésügyi Miniszté­rium politikai államtitkára tartott bevezető előadást. Szólt arról, hogy az utóbbi másfél-két esztendőben az élelmiszer-gazdaság terüle­tén dolgozó vezetők, állami gazdasági igazgatók és fő­ként a termelőszövetkezeti elnökök a politikai indulatok célpontjaivá váltak. Felhábo­rítónak tartotta ezt, különö­sen akkor, amikor olyan ne­héz körülmények között dol­gozik a magyar agrárértelmi­ség. Rámutatott, hogy ezt mi­előbb hagyják fel azok, akik a teljesen értelmetlen és feles­leges rágalomhadjáratot foly­tatnak és kezdeményeznek. Hangoztatta, hogy a Föld­művelésügyi Minisztérium­nak az elmúlt hét hónapban - mióta az új kormány meg­alakult - nem sikerült közös gondolkodásra bírnia az ag­rárértelmiséget. Ez súlyos mulasztás volt, amelyért fele­lősség terheli a szaktárcát. Ez az időszak tulajdonkép­pen a tanulás időszaka volt, amely véleményük szerint nem volt haszontalan. A jövő azonban mégis csak az, hogy egymásra találjon a két fél. Az összefogás vezethet át azokon a komoly gondokon, amelye­ket meg kell oldaniuk. Enélkül teljesen kilátástalan az elmoz­dulás, az előbbrelépés. A kormány igényt tart az országos hatáskörű érdekvé­delmi szervezetek vélemé­nyére - emelte ki az államtit­kár. Hozzátette, hogy 1991- re nem tételes tennivalókat sorakoztat fel a minisztéri­um, mint ezt korábban tet­ték. A rendszerváltás után a nagy- és kisüzemeknek csu­pán keretet nyújtanak, a fel­tételek alapján, csodavárás nélkül kell dönteniük a leg­fontosabb feladatokról. Nem feledkezhetnek azonban meg arról, hogy­ az agrártermelés a politikai stabilitás kiemel­kedő része marad a jövőben is. Köszönetet mondott az üzemeknek azért, hogy 1990-ben is megtermelték a kenyeret, nőtt az agrártermé­kekből a kivitel és sikerült a hazai élelmiszer-ellátást is megfelelően biztosítani. Kiemelte, hogy fontos a kormány hároméves prog­ramjához igazodva az új ag­rárpolitika kialakítása és eh­hez igazodó szabályozórend­szer megalkotása. Jelentette, hogy 1991-ben tovább csök­kennek az állami támogatá­sok, ugyanakkor a mezőgaz­dasági termelés 2-3 százalé­kos csökkenésére számíta­nak. A vállalkozóknak azon­ban biztosítják a munkájuk­hoz szükséges feltételeket. Eközben 35-40 százalékos élelmiszer-áremelés várható! Nélkülözhetetlennek tartja a szaktárca vezetése, hogy a magyar parasztság anyagi és erkölcsi kárpótlásban része­süljön. Ehhez viszont szük­ség van arra, hogy az Ország­gyűlés megszavazza a kár­pótlási törvényt, ígéretet tett arra, hogy a kormány a tervezet vitájában messzemenő kompromis­­­szumkészséget fog tanúsíta­ni. Az agrárágazat visszafej­lesztése torz vízió, a költség­­vetési nyomás azonban óriá­si. Egyelőre csak tervezet szintjén szerepel ebben az „agrárcsomag" és remélhető­leg meglesz a lehetősége an­nak, hogy az 1991 -es eszten­dőt az ágazat túlélje. Nem lenne ugyanis jó, ha a költ­­(folytatás a 2. oldalon) 1991. január 15. A cukorrépa-termesztés tapasztalatai 1990-ben Megálltak a gépek, elcsen­desedett a határ. Befejező­dött a cukorrépa betakarítá­sa is. Mivel ez a növény kerül le legkésőbb a szántóföldről, ez egyben azt is jelenti, hogy ezzel befejeződött az 1990-es év - legalábbis a mezőgazdá­szok szempontjából. Lehet számolni, mérleget készíteni, hogy milyen is volt ez a gazdasági év. A cukorré­pa szempontjából vegyes ér­zelmekkel lehet visszagon­dolni. Mivel a szépre mindig jó visszaemlékezni, már a ré­pa vetésének idején nagyon sok gazdaság emlegette az 1989-es évet. Több üzemünk számára minden idők legeredménye­sebb éve volt a tavalyi. Ter­mésátlagokat és gazdasági mutatókat tekintve egyaránt. Nem csoda, hogy sokan a kezdet kezdetén megeléged­tek volna az előző év eredmé­nyeivel. Kezdetben úgy tűnt, hogy reális esély van az előző év megismétlésére. A márci­usi és áprilisi időjárás kedve­zett a mag vetésének majd kelésének. Az előző éveknél jóval nagyobb területen vé­gezték el partnerüzemeink a kapálást, ennek eredménye­ként a területek meghatározó többsége tiszta, gyommentes maradt. Szerencsénk volt a növény betegségeivel és kár­tevőivel kapcsolatban is. Egy-egy beavatkozással sike­rült hatásosan megvédeni a növényt a gombabetegségek, illetve a rovarkártevőkkel szemben. Mindezideig szép eredményekkel kecsegtetett ez az ágazat. Ez után követ­kezett az a két hónap, amely a nyári szabadságok, üdülé­sek idején mindenkinek a vá­gya. Napsütéses, csapa­dékmentes száraz idő. A Ba­laton partján ez valóban ideális idő nyáron, de nem így van ez a szántóföldeken. Ma már közismert tény, hogy az aszály milyen károkat oko­zott a mezőgazdaság külön­böző területein. Sajnos ez alól a cukorrépa sem kivétel. A nyár eleji remények szerte­foszlottak és már csak abban reménykedhettek az üzemek, hogy a betakarítás idején kedvez majd az időjárás és a meglévő termést minimális veszteséggel be tudják taka­rítani. Ahogy ez már ilyen esetekben lenni szokott ez sem jött be. Az a csapadék, amelyet július és augusztus hónapokban hiányoltunk, novemberben lehullott. Ezzel az elmúlt jó egynéhány év legkegyetlenebb betakarítá­sát eredményezte. A felázott talajon a gépek nem tudtak dolgozni. A nor­mális esetben november 20- áig tartó betakarítás decem­ber 20-áig elhúzódott. Az em­bereknek és a gépeknek egyaránt meg kellett küzde­nie ebben az időszakban a sárral. Az év eleji szép remények nem váltak valóra. Az átlag­termés az előző évinek csak a háromnegyed része, és a cu­kortartalom sem kiemelkedő. A gyár szempontjából a partnereink 2500 hektárral nagyobb területen termeltek cukorrépát ez évben mint 1989-ben, mégis a felvásá­rolt répa összes mennyisége elmaradt az előző évitől. A gyenge terméseredmé­nyek ellenére ez a növény ez évben is nyereséges ágazat a mezőgazdasági partnereink többségénél. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az alacsony hozamok ellenére a cukorré­pa vetésterülete - előre látha­tóan - nőni fog a Mátravidéki Cukorgyárak körzetében. Bódis Zoltán répaosztály-vezető

Next