Népújság, 1953. február (10-17. szám)

1953-02-01 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK NÉPUJSÁ­G AZ MPP HE­VES MEGYEI PÁ­RT­B­I­Z­OTTS­Á­G­­N­A­K­LAPJA X. ÉVFOLYAM 10. SZÁM. Ara 50 fiLlér 1953 FEBRUÁR 1. A Népújság irodalmi és fényképpályázata Egercsehi bánra harca a szállításért Az élet elleni mesterkedésekről A magyar sajtó napján 1942 február 1-én jelent meg, az akkor mélységes illegalitás­ban, ezernyi veszély és ádáz ül­dözés közepette harcoló kommu­nista párt lapja, a Szabad Nép első száma. Az újság, a Horthy­­uralom és a háború szörnyű éj­szakájában megvilágította a magyar nép útját, harcba hívta a magyar munkásosztályt a magyar dolgozó népet , moz­gósította, szervezte és nevelte a fasizmus ellen, a rablóháború el­len a nemzeti függetlenségért, a dolgozók felszabadulásáért és a békéért vívott küzdelemre. Ak­kor néhány száz példányban je­lent meg a Szabad Nép, szer­kesztőit, készítőit és terjesztőit halálveszedelem­ben vegezté — első szerkesztőjét, Rózsa Ferenc elvtársat, a Horthy-fasiszták pribékjei halálra kínozták. Azóta 11 esztendő telt el, a sokszázezres példányszámban megjelenő Szabad Nép eljut a legeldugodtabb tanyavilágba, mindenütt hűséges fegyvertársa segítője, útmutatója dolgozó né­pünknek. Pártunk központi lap­ja mellett, ma már minden me­gyében, sőt számos üzemünkben, városunkban megjelenik a párt újságja, hogy saját területén, közvetlenül is támogassa egy­­egy megye üzem, vagy város dolgozóinak a szocializmus épí­téséért vívott harcát. Nagy és megtisztelő feladatok állnak a magyar sajtó munka­társai előtt. Soha még a magyar nemzet történetében nem volt a sajtónak ilyen szabadsága, mint most, soha nem végzett olyan gigászi munkát országunk, mint éppen napjainkban. a népünk hatalmas munkájáról hírt adni, beszámolni a békéért folyó harc győzelmeiről, szervezni, irá­nyítani dolgozóink áldozatos, lelkes munkáját, leleplezni az el­lenséget, e megmutatni teljes mivoltában, — ez a kötelessége és feladata a kommunista új­ságírásnak. A mindennapi ember élete, or­szágépítő munkája, a kül- és belpolitikai helyzet tárgyilagos, igazsághű bemutatása — ez a ma újságja. Ha fellapozzuk a régi újságokat csak gyilkossá­gokról, főúri körvadászatokról, bálokról, s lóversenyekről olvas­­­hatunk. A dolgozó ember leg­feljebb a bírósági hírekben ke­rült az újság hasábjaira. A bul­várlapok n­agy szenzációi, a ki­agyalt rémtörténetek helyett, Rákosi elvtárs útmutatása nyo­mán igyekeznek — és sikerrel is — a sajtó munkásai megtalálni a mi szenzációnkat, a szocializ­mus építésében, a szocialista embertípus kialakulásában, a békéért folyó harcban, a terv­­teljesítés nagy eredményeiben. Heves megye dolgozóinak lap­ja a Népújság, mint az elmúlt esztendőben, úgy az 1953-as év első napjaiban is segítséget adott a terv teljesítéséért folyó harcban, az ellenség leleplezésé­ben és meggyűjö­tetésében. El­juttattuk minden üzemünkhöz a rózsaszentmártoni IX-es akna versenyfelhívását az évi terv tel­jesítésére — s ennek nyomán egyik üzem a másik után jelenti be csatlakozását a lelkes kezde­ményezéshez. Megmutattuk mi az oka, a bélapátfalvai cement­gyár munkáiban tapasztalható hiányosságoknak — s a bírálat nyomán ma már egyre eredmé­nyesebbé válik a gyár dolgozói­nak versenye. Lelepleztük dolgo­zó népünk ellenségét Zorád Jó­zsef vállalati igazgatót, a zagy­vaszántói plébánost, dr. Vizi Miklós kanonokot, a kulákvédő hevesi járási tanácstitkárt, az Egri Bútorgyár jobboldali szo­ciáldemokrata vezetőjét. Munkánkban, a magyar sajtó őseinek, a Vörös Újságnak, az Új Márciusnak példái mellett, a bolsevik sajtó a lenini Iszkra, a lenini-sztálini Pravda tapaszta­latainak kincsestára nyújt felbe­csülhetetlen segítséget. Ennek a segítségnek eredménye, hogy la­punkat megszerette, becsüli a megye dolgozó népe, hogy a munkás- és parasztlevelezők nap mint nap egyre nagyobb szám­mal keresik fel soraikkal a szer­kesztőséget. Legjobb barátjuknak tekintik pártunk megyei lapját, őszintén, kendőzés nélkül közük a bánya, az üzem az építkezés, a falu eredményeit, bírálják fo­gyatékosságait. — röviden: tá­mogatják az új típusú magyar sajtót feladatai teljesítésében. Cseh Pál Recskről, Tóth László Hevesvezekényről, Berecz Kata­lin Szilvásváradról, Venczel Ká­roly Rózsaszentmártonból és még sokan mások, a leghűsége­sebb támaszai, fegyvertársai a magyar sajtónak, a Népújság­nak. Az a 350 munkás- és paraszt­levél, amely január folyamán szerkesztőségünkhöz érkezett, nemcsak azt bizonyítja, hölgy me­gyénk dolgozó népe az ország tulajdonosának, a szocializmus építése részesének érzi és vallja magát, hanem azt is, hogy a kommunista sajtó ma széleskörű megbecsülésnek örvend, bíznak benne, tudják, hogy „a sajtó a legerősebb fegyver amelynek se­gítségével a párt, a maga neki szükséges nyelvén, minden nap, minden órában beszél a munkás­­osztállyal." Nemcsak a sajtó munkatársai­nak, hanem az egész dolgozó né­pünknek nagy ünnepe február 1: a magyar sajtó napja. Ezen a napon emlékeznünk kell a magyar sajtó történetének hősi napjaira, az illegalitás éveire, s azokra a dicsőséges napokra, melyek a felszabadulás óta eltel­tek. A szovjet nép felszabadító harca nyomán léphetett nyíltan porondra, a kommunista sajtó, s azóta is elszántan, tántorítha­­tatlanul harcoltak és harcolnak lapjaink a népi demokrácia győ­zelméért, a hároméves, s most az ötéves terv sikeréért. De nemcsak emlékezést jelent a második magyar sajtónap. Je­lenti azt is, hogy a magyar saj­tónak, így a Népújságnak is az eddiginél fokozottabb erővel kell harcolnia ötéves tervünk sike­réért az imperialisták csatlósai és ügynökei ellen. Jobban kell tájékoztatni dolgozó népünket a megye, az ország, a világ életé­ről. Mindenkor észre kell venni az újat, még bátrabban kell bírálni, még nagyobb erővel kell népün­ket a termelés feladataira, s az imperialisták elleni harcra moz­gósítani, s még jobban kell támogatni pártunk szervezetei­nek munkáját, mint eddig.­­S mindezeket a feladatokat még magasabb újságírói színvonalon, érdekesebben, népszerűbben, szí­nesebben kell megoldani, mint eddig. Helytállni azonban csak akkor tudunk, ha kiszélesítjük a sajtó hadseregét, a levelezők bátor tá­borát. Megyénk levelezőmozgal­mának új erőt ad a magyar sajtó napja alkalmából megtartandó járási levelezőértekezlet. Leve­lezőink segítsége, dolgozó né­pünk bizalma, s nem­­ utolsósor­ban Lenin, Sztálin tanítása, nagy eszményképünk, a bolsevik sajtó a Pravda példájának kö­vetése, ad erőt a mi lapunknak is, hogy maradéktalanul teljesít­se a reá háruló feladatokat. Az elmúlt vasárnap tartották Egerben az MSZT megyei veze­tőség és küldöttválasztó érte­kezletét. A néphadsereg tiszti­háza gyönyörű díszbe öltözött: a Szovjetunió, a Magyar Nép­­köztársaság és a testvéri népi­­demokráciák zászlaját lengette a szél, amikor megyénk minden tájáról megérkeztek az üzemek, falvak, városok küldöttei. Az értekezleten megjelentek az MDP, az állami szervek és tömegszervezetek megyei vezetői, az MSZT Országos Központ ki-, küldöttei, valamint megyénk kulturális életének képviselői A magyar és a szovjet Him­nusz elhangzása után dr. Né­­medi Lajos főiskolai igazgató elnöki megnyitója következett, majd Horváth Nándor elvtárs, az MSZT heves megyei titkára tar­tott beszámoló. Elmondotta, hogy megyénk dolgozói a kül­döttértekezletet megelőzően többszáz táviratban és levélben keresték fel az MSZT szerveze­teit. Ha ezeket áttanulmányoz­zuk — melyek egy-egy doku­mentumai a Szovjetunióhoz való ragaszkodásnak — jogosan ál­lapíthatjuk meg, hogy megyénk dolgozói e­gy­re­­ inkább érzik: nincs munkájuknak, eredmé­nyeiknek olyan területe, mely­től elválasztható volna a Szov­jetunió segítsége. Ezután a dolgozók leveleiből nézett, nem­ ismertette a szov­jet sztahanovista módszerrel dolgozó üzemek és munkások eredményeit. Megemlítette a hatvani fűtőház munkásait, akik Pányin elvtárs, az ismert szovjet sztahanovista moz­donyvezető módszerével 2000-ről 23.000-re — Ke­resztes János és Kádár Béla 30.000-re — növelték a mo­sástól mosásig félomét­ter tá­volságot. Beszámolt a bányáknál tapasz­talható eredményekről is. Petőfi­­bányán a­ szovjet módszereik se­gítségével 40 százalékos cik­lusban dolgoznak. Ismertette a mezőgazdaság­ban elért eredményeket és ez­zel kapcsolatban rámutatott, hogy Szabó Ferenc a nagyteleki állami gazdaság fejőse a szov­jet fejőgép és a szovjet módszer segítségével 11 hónap alatt 41.000 liter tejet fejt. Ezután a Szovjetunió béke­­harcáról beszélt. — Nincs a földkerekségen egyetlen olyan ország sem •— mondotta — amely annyi áldozatot hozott volna a békéért, mint a Szovjet­unió, de nincs egyetlen olyan ország sem, amely annyira őriz­né és védené a békét, mint a Szovjetunió. A magyar békemozgalom elválaszthatatlanul egybe­fonódik épülő új hazánk és a Szovjetunió szeretetével. Magyar hazánkat szeretni és a Szovjetunióit szerettei egyet je­lent. Ennek megfelelőe­n az MSZT egyik legfontosabb fel­adata, széles­ körben megmutat­ni a szovjet emberek harcát, küzdelmét, helytállását a béke­harcban. Beszélt a párt- és a kormányha­tározatok végrehajtásáról is. Megemlítette, hogy az MSZP feladat­ai közé tarto­zik a többi kö­zött, segíteni a napi feladatok­ra való mozgósításban. Ezután Horváth elvtárs az MSZT szer­vezeti ételéről, eredményeiről és hiányosságairól számolt be Az első kongresszus (1950. XII.) óta napjainkig a szervezetek száma 44-r­ől 116 ra, a taglétszám 16.691-ről 37.932-re emelkedett. Megállapította, hogy a­ propa­gandamunkát elhanyagolták és ezért komoly felelősség terheli a megyei titkárságot. Ezt követőeg a megyénkben járt szovjet elvtársok közvetlen baráti segítségéről beszélt Az­­ Egerben járt szovjet művész­együttes, a Gyöngyösre elláto­gató Sztálin-díjas építőművész Orlov elvtárs és a szovjet kol­­házparasztok felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak megyénk dolgozóinak. Ma is emlékeznek a szovjet emberek segítségére és tanításuk eljutott megyénk minden részébe, oda is, ahol nem jártak. Befejezésül, a feladatokról szólva, a következőket mon­dotta: — Szervezeteinknek úgy kell mozgósítaniok a párt- és a kor­mányhatározatok végrehajtásá­ra, mint a hatvaniak mozgó­sítanak. A kultúrpropagandá­­nak olyan sok és színes formá­ját használják fel, mint a gyön­gyösiek. A szervezetek megerő­sítésénél vegyenek példát a pétervásárai járásról, s úgy szervezzék az új tagságot, mint az egri városi titkárság. — Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép örök barátsága — fejezte be beszédét Horváth elvtárs. A hozzászólók nagy része a saját területükön elért eredmé­nyekről, tapasztalatokról szá­molt be Szoják Margit elvtársnő, a DISZ megyei ti­tikára el­­mondot­­ta, hogy már eddig is érezte, de igazán, tudatosan csak most az értekezleten értette meg, hogy az ifjúság nevelését csak az MSZT segítségével — a Szovjetunió, a hősi Komszo­­moll példájává — tudják he­lyesen megoldani. Szabó Ferenc a nagytelkeki ál­lami gazdaság fejőse beszámolt a szovjet fejőgépekkel elért eredményekről. Elmon­dotta, hogy először mennyire idegen­kedtek a gazdaság dolgozói a géptől. Azután a párt és az MSZP felnyitotta a szemüket, s ma már a 98 tehenes istálló­ban géppel fejik a teheneket. Nagyon megszerették a gépet, mert érzik, hogy kíméli őket. — Azelőtt egy fejős — mondotta — 10—12 évi munka után nem tudott kezében egy vizespoharat megtartani, — aranyb­a reme­gett a keze. Most a szovjet gé­pek segítségével öröm és élve­zet a fejés, s nem megy tönkre az ember. Dr Nagy Lajos gyöngyösi or­vos hozzászólásában a többi kö­zött rámutatott, hogy a Szovjet­unióban leleplezett terrorista or­voscsoportot a kórház dolgozói mélységesen elítélik és megve­tik. Gyűlölik őket azért, mert a szovjet emberek, a szovjet nép békéstpolittikája el­leni­­ törtek és ezáltal a mi népünk, a mi bé­­kepolitikánkat is veszélyeztet­ték. Az értekezleten felszólalt Ta­kács Kálmán elvtárs, az MDP heves megyei bizottságának agit­prop. titkára is. — Amikor ezen az értekezleten megszabjuk további feladatain­kat — mondotta — nem lehet szó nélkül elmenni azoknak az elv­társa­­rnak hozzászólásai mel­lett, akik minden jóakaratuk el­lenére, hibásan nyúltak egyes kérdésekhez. Néhány elvtárs azt mondta, hogy aki még nem is­meri a Szovjetuniót, még ma sem tudja mit köszönhetünk a Szovjetuniónak, az nem tartozik közénk. Aziért ezt a kérdést ra­gadtam ki? Azért mert ha nem látjuk ennek a veszélyességét, akkor leszereljük saját magun­­kat. Nézzük csak meg elvtársak, hogy a mi megyénk dolgozói is­merik-e már mindazt, amit a Szovjetu­ni­ónak köszönhet­üünnk. Meg kell mondanunk, hogy nem. A felszabadu­lás óta milyen ha­­­talmas változáson ment át or­szágunk, s ennek megfel­előem megyénk ipara és mezőgazdasá­ga, dolgozó parasztságunk föld­höz jutott, s ma már egy részük a társasgazdálkodás útjára lé­pett. E változás­i köveik tíz tében nem szorulnak arra, hogy el­adják magukat a kutaknak. • Vajjon tudja-e minden dolgozó paraszt, hogy megváltozott éle­tét a Szovjetuniónak köszönhe­ti? Vagy az iparban. Ma­­ már megyénkben több mint 20.000 az ipari munkások száma. Olyan hatalmas műveket építettünk fel, min­t a Gyöngyösi Vál­tógyár, kibővítettük és fejlesztettük Petőfi bán­y­át, amely 60 vagon és üzem­ből már a 700 felé közele­dik, a­­ közeljövőiben k­apjuk meg az első modern szénkambá­jnt. Új, hatalmas téglaégető kemen­céket építettünk Gyön­gyösön és más helyieken, de sok­íhat innánnk tovább a különböző jelet­ős üzemeiket. Ha csak Gyöngyöst nézzük: az ötéves terv során ha­talmasat fejlődött ez a város. Több mint 300 munkásJa is épült. Nagy lehet­őségek nyíltak a város dolgozói előtt és olyan viszonyok között dolgozhatnak, amiről azelőtt álmodni sem mer­ték­ Kinek köszönhetjük mind­ezt? Nyilvánvaló, hogy az eredményeinket nem le­het elválasztani a Szovjet­uniótól. Látnunk kell, hogy m­ar­ mfekd­annyian értik r­eg­ az összefüg­géseiket a Szovjetunió segítsége és e­lért eredményeink között A mi életünk jelentősen megválto­zott, valóban független emberek lettünk, s ezt r­e üde még jobb, még odaadób: munkával keltl meghálálni D az elért eredmé­nyekről az Arotás minden egyes tagjának nap, mi­i nap beszél­nie kell az eg­szerű dolgozók­­nak. Csak ab­os felvilágosító munkával tudo­k elérni eredmé­nyeink fokozat­át, csa­k így te­hetjük még s­zárdabbá a na­gyar- szovjet b­ ‘á­ságot A hozzászól­­ *o­k uttáira dr. Né­medfi Lajos ha árazati javasla­tot terjesztett fel, majd esti kö­­vetőleg az énoesztet megv­ál­asz­tal­ta a megyei vezetőséget, é az MSZT II. korgre­somsának­ m­­dletteit. Az értekezfileit kultúrerröeor követte Megtartották az MSZT megyei vezetőség- és küldöt­tválasztó értekezletét A hevesi járás 6,8 százalékra teljesítette januári tojásbeadási tervét A hevesi járás számos közsé­gében lelkiismeretesen folyik az új begyűjtési renddel ismerteté­se, melynek eredménye nyomán a járás január havi baromfi­beadási tervét 94 százalékra teljesítette. A községek közül Boconád, Erk jár az élen, Erk 125, Boconád 104 százalékra teljesítette baromfibeadási ter­vét. Nagy István hatholdas bo­­conádi dolgozó paraszt verseny­re hívta Urbánn István hat, Ba­log Ambrus négy­holdas dolgo­zó parasztokat. Verse­nykihívá­­sában vállalta, hogy első ne­gyedévi tojás- és baromfibeadási tervét február 24-re teljesíti. Pélyen Kovács László 10 hol­das dolgozó paraszt már telje­sítette egészévi baromfibeadá­sát, Kömlőn Kádár József egyéni gazda tett eleget első negyed­évi tojásbead­ásának, azonfelül 119 százalékra teljesítette ba­romfibeadását. A gyöngyösi járásban­­ kisgyű­­lések­en, házi agitációk során a dolgozó pa­r­asz­toknak minttegy 80 százalékával ismertették meg a rendeletet. A jó felvilágosító munkai eredménye megmutat­kozik a begyűjtésben. Közel 500 dolgozó paraszt teljesítette első negyedévi, i­letve félévi beadását. Ezek között élenjár Bódi Joachim három, Pólyák János négyholdas vécsi egyéni gazdák­, akik egész évi ba­romfi­­beadásuknak már eleget tettek. Boldog község versenykihí­vását a hatvani járás vala men­­nyi községe elfogadta és most azért folyik a hwc, hogy mielőbb teljesítsék az állam iránti köte­lezet­tségü­ket és megelőzzék a boldogiakat a versenyben. Csány községben a rendelet megjele­nése után azonnal megindult a felvilágosító munka. A párt­­szervezet, a községi ta­nács nép­­nevelői, az állandó bizottsági ta­gok kisgyűlések­em, egyéni be­szélgetéseken magyarázták meg a gyors beadás jelentőségét. A tanács tagjai személyes példa­­mutatással is segítik a begyűj­tést. Pádár János héthol­das dolgozó paraszt 110­ százalékra teljesítette egész évi baroimfi be­­a­dását. A jó felvilágosító mun­ka nyomán a község január­­havi begyűjtési tervét baromfi­ból 266, tojásból 33 százalékra teljesítette. A baromfibegyűjtés kielégítő üteme mellett súlyos a lemara­dás a tojásbegy­űjtésben. A gyöngyösi járás 12, a hevesi járás mindössze 6,8 százalékra teljesUette január havi tervét, de hasonló a helyzet a többi já­rásokban is. A községi taná­csoknak az eddiginél sokkal fokozottabb gondot kell fordíta­nia tojásbeadásra. Elsősorban számolják fel a múlt évi hátralé­kosokat, a főulákokat, akik több százezer tojással adósai álla­munknak. A tömegkapcsolat ki­szélesítésével, az ellenség elleni következetes harccal biztosítsák, hogy megjavuljon a tojáscsa­lás. A JÖVŐ IRODALMÁRAI AZ ISKOLAPADOKBAN Még néháy évvel ezelőtt úgy éreztük, hogy az iskolai életünk viszonylag szűk kerete,­­nem ad elég lehetőséget, az iro­dalmi munkásság k­ibontakozá­­saihoz. Ekko hozták létre az iro­dalmi szakk­öröket, ahol komoly munka ind­u meg, irodalmi tu­dásunk fe­­sértésére. Az elme­i tanévben iskolánk­ban, az é­ri Dobó-gimnázium­ban is meg­alakult az irodalmi szakkör. Lói, bírálói, irodalom­­elméleti, színészi és előadói igé­nyeink szívezett formában­ kap­tak kieléítést. A megalakulás óta szakkfr. gyűlésetek való­sággal ki ünnepekké változtak. Itt'bontolattuk első irodalmi próbálko­­sain­k szárnyait, itt fejlesztetek ki kritikai képes­­sége'nk bon »Igazltuk a leg­­jo­­bban mgje­nt irodalmi mű­veké' é ? valómmal vártuk, ■hogy m szó’ a hivatalos« iro­dalmi éleméiy. Életnekel­­tettük hánes. Shakes­peare, Moliiére,­ Katona, Vörös­marty mondanivalóit, Fagyejev, Szirmnov, K­és Gyula és Szabó Pál ír életünkből mintázott­ jel­­lemei. Fémárban drámai jelenet­­soro­atot mutatunk be, felhasz­nálj­a ehhez a muH és jelen sza­­­kos irod­alomanyagát, írói­nk segítségével bírálju­k az egr s korok társadalmi fonáksá­gai,­­megszólaltatjuk Vadányi, Cs.­konai, Czuczor, Petőfi, Arany mű'eit. Humoros, vidám jele­­nettel, szatírával akarjuk fia­­tal sí mun­kát nevettetni, de taní­ tani is. Ragó Elemér egri Dobó-gimnázium ta­naitójJ

Next