Népújság, 1953. május (35-44. szám)

1953-05-01 / 35-36. szám

2 NÉPUJ SAG Beszélt Molnár elvtárs az ifjúság, a nők, az értelmiségiek megváltozott életéről, s rámutatott arra, hogy milyen fejlődésen ment keresztül megyénk is az elmúlt néhány év alatt. Rámutatott arrai, hogy Petőfibánya, ez újonnan épült Váltó- és Étélgyár, Bélapátfalva, jelentős mértékben járulnak hozzá megyénk iparosításához. — Vannak, akiknek nem tetszenek a mi választásaink — mondotta. Ezek azt suttogják az emberek fülébe: micsoda választás az ilyen, ahol nincsen ellenzék. Nos hát, felteszem a kérdést: akadhat-e egyetlen értelmes dolgozó ember, aki ellenzékben volna a saját uralmával, a dolgozók hatalmával szemben? Akadhat-e egyetlen értelmes dolgozó aki ellenzi azt, ami ebben az országban az ő javára történt és történik, aki ellenzi azt, hogy az élet egyre szebb és jobb lesz, aki visszasírja a 80 filléres napszámot, a munkanélküliséget, az árveréseket? Világos, hogy ilyesmit csak egy őrült tehet. A mi népünk tisztán látja, hogy mire megy ki ez a játék. A mi ellenségeinknek, akik a magyar nép ellenségei, nem az fáj, hogy ma nincs ellenzék. Amikor ők voltak hatalmon, csendőrcsizmával tapostattak el minden ellenzéki megmozdulást. Az fáj nekik, hogy a nép lerázta őket a nyakáról, az fáj nekik, hogy vége a kizsákmányolók és elnyomók aranykorszakának, az fáj nekik, hogy a dolgozó nép urai lett saját sorsának és nem nekik verejtékezik, hanem magának építi az országot, a hazát magának rendezi be. A továbbiakban arról beszélt, hogy mit jelent az ország, megyénk dolgozó népének az ötéves terv hátralévő része, mrt hoz az új ötéves terv városainknak, községeinknek. Elmondotta, hogy csak Petőfibánya fejlesztésére 35 millió forint. Hatvanban az új pályaudvar mellett transzformátorgyár építésére 100 milió forintot fordít kormányzatunk. Az egri új csavargyár 100 millió, Egercsehi szénbánya fejlesztése 300 millió forintba kerül népi állatunknak. Rámutatott arra, hogy ezeknek az eredményeknek eléréséhez fokozott munka, a békéért folyó harcban való helytállás szükséges. Beszélt a tanácsok munkájáról, az ellenség mesterkedéséről, s rámutatott arrai, hogy a mi népi demokráciánk erős, s el tud bánni ellenségeivel. A továbbiakban hangoztatta, hogy új feladatunk megvalósításához az szükséges, hogy azt a békeharcot, melyet a világ dolgozói a Szovjetunió vezetése alatt vívnak, győzelemre vigyük. A Sztálini békepolitikának újabb jelentős eredményei vannak: a koreai hadszíntéren a hadifoglyok kicserélése, a fegyverszüneti tárgyalások újrafelvétele. A Magyar Népköztársaság kormánya is napról napra tanúságát adja békepolitikájának Célunk az, hogy gazdasági és kulturális kapcsolatainkat kiépítsük minden országgal, a kapitalista országokkal is, s így kifejlesszük a békés nemzetközi együttműködést. Befejezőben a következőket mondotta: — Ezért mi nemcsak azt kérjük dolgozó népünktől, hogy álljon ki mellénk szavazatával. Azt is kérjük, hogy álljon ki tetteivel is a mi ügyünk, a saját ügye mellé. Mutassa meg a választási békeversenyben elért te!■ eseményeivel, hogy akar és képes nagyot cselekedni, hogy vállalja a munkát a szocializmus felépítéséért. A bányászok, az üzemi munkások mutassák meg, hogy képeseik a felszabadulási munkaverseny eredményeit is túlszárnyalni. A parasztok, dolgozzanak termelőszövetkezetekben, vagy egyénileg, végeznék el példásan a mezőgazdasági munkákat és teljesítsék a legpontosabban az állam iránti kötelességeiket. Az értelmiségiek segítsenek munkásnak, parasztnak, hogy könnyebben adhassák meg a vállalt feladatokat. Munkás, paraszt és értelmiségi tette:ve! mutassa meg, hogy megértette Rákosi Mátyás pártjának céljait, mutassa meg, hogy magáévá teszi ezeket a célokat, hogy vállalja az eszközt és vállalta a célt, az erőfeszítést a boldog, szabad, szocialista Magyarországért. Molnár Erik elvtárs szavait kitörő lelkesedéssel fogadták Gyöngyös város dolgozói. Lelkesen éltették a pártot, Rákosi elvtársat, a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságát, egységesen tettek hitet a Magyar Függetlenségi Népfront mellett. Amit pártunk és kormányunk ígért, azt maradéktalanul valóra is váltotta Pétervásárán a házakat fellobogózták, s homlokukon messzelátszó belük hirdették: „Egy emberként állunk a népfront mögé, minden földet bevetünk május 1-ig.” A község és a járás választói meleg szeretettel várták Usztai Gyula elvtárs vezérőrnagyot, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagját. A gyűlés délelőtt 10 órára volt hirdetve, de már 8 órakor megindultak a választók a Szabadság-téren felállított szónoki emelvény felé. Zárt sorokban, vörös és nemzeti színű zászlókkal, a választási nagygyűlést üdvözlő táblákkal, vonult a többezres tömeg, hogy meghallgassa a nép képviselőit. Úszta Gyula elvtársat az úttörők után Kovács Antal négyholdas dolgozó paraszt üdvözölte. Fogadalmat tett, hogy nemcsak maga, de az az utca is ahol lakik, május 17-re teljesíti félévi adóbeadási kötelezettségét. Ezután lépett a mikrofon elé Úszta Gyula vezérőrnagy. Bevezetőben ismertette az elmúlt választások óta elért eredményeinket, s hangsúlyozta hogy amit pártunk és kormányunk ígért, azt maradéktalanul valóra is váltotta. Heves megye a múltban szegény, elmaradott mezőgazdasági megye volt, a kizsákmányolók szórakozóhelye. Ma fejlett ipari megye lett és Kékesen, Mátraházán, Galyatetőn és Parádon, a megye, valamint az ország legszebb üdülőiben nem a kapitalisták, hanem a dolgozók legjobbjai üdülnek, szórakoznak. Nincs többé nyomor, nincs többé munkanélküli a mi hazánkban — mondotta Úszta elvtárs Az új országgyűlés feladata lesz ötéves tervünk hátralévő részének megvalósítása, valamint a második ötéves terv törvénybe iktatása,, melyben hazánkban is felépítjük a szocializmust. Példákkal támasztotta alá, hogy mit jelent ötéves tervünk hátralévő időszaka, az új ötéves terv megyénk, a járás számára. Parádsasváron új üveggyár és úttörőtábor épül, Pétervásárán 25.000 forintos költséggel új sportpáya, szülőotthon létesül. Villany, mozi, kultúrotthon, könyvtár lesz minden községben. Az új ötéves terv, az előttünk álló feladatok végrehajtása jobb munkát, a békeharcban való fokozott helytállást követel meg a járás minden dolgozójától. Hosszan zúgott a taps Úszta elvtárs beszámolója után lelkesen éltették a részvevők győzelmeink szervezőjét a pártot, népünk szeretett vezérét, első képviselőjelöltjét, Rákosi Mátyás elvtársat. A Magyar Függetlenségi Népfront programmja a béke, a munka, a jólét és a felemelkedés A szép selypi sportpályán a Szovjetunió ötödik ötéves tervének nagyszerű távlatait mutatják be a kiállított képek. Zene és énekszóval vonulnak a különböző üzemek dolgozói, vörösnyakkendős úttörők, egyenruhás vájárok, vájártanulók, diszisták foglalják el helyüket a szépen díszített emelvénnyel szemben. Tíz óra után Szabó Ferenc a cukorgyár titkára üdvözli a népfrontbizottság nevében a nagygyűlésen megjelenteket és javaslatot tesz a díszelnökség tagjaira. A díszelnökség megválasztása után úttörő szavasat hangzik el, majd Váczi Sándor elvtárs a megyei pártbizottság titkára Heves megye képviselőjelöltje tartja meg ünnepi beszédét. Váczi elvtárs beszéde elején ismertette a nemzetközi helyzetet a második világháború után egészen napjainkig, hogy lássák a dolgozók, „milyen nemzetközi helyzetben dönt dolgozó népünk afelett,hogy kit küld az országgyűlésbe, kit állít ügyének önzetlen szolgálatába." Beszélt az imperialista Háborúra törekvő Egyesült Államok agresszív politikájáról, profithajhászásáról, a koreai nép hősi harcáról és ismertette azt a nagyjelentőségű nemzetközi változást, melyet a Szovjetunió kezdeményezésére értek el a világbékéért harcoló népei. Utalt Malenkov, Molotov, Csou En Laj, Kim Ir Szen elvtárs javaslatára, melyek nagyban elősegítették a feszült nemzetközi helyzet viszonylagos enyhülését. Ezután népünk békeakaratáról, a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségéről beszélt. A Magyar Függetlenségi Népfront felhívásának tükrében mutatta meg, hogyan változott meg megyénk dolgozóinak élete is. „Megyénk számára is sokat jelent a szovjet nép testvéri segítsége — mondotta Váczi elvtárs. Azt jelenti, hogy a felszabadulás előtti 16 iparüzemmel szemben ma már 26 nagyipari üzem dolgozik. Azt jelenti, hogy üzemeinkben 1531 helyett 23.288 ipari munkás dolgozik. A bányászatban 2146 helyett 9.282 bányász dolgozik. Azt jelenti, hogy megyénkben is véglegesen és önökre megszűnt a munkanélküliség. Dolgozó parasztságunk számára azt jelenti, hogy a felszabadulás után 66.000 dolgozó paraszt jutott földhöz. Értelmiségünknek azt jelenti, hogy megbecsült tagjai lettek a társadalomnak, tehát megbecsülést és munkalehetőséget kaptak.” A továbbiakban a Szovjetunió segítségéről, pártunk gondoskodásáról és népünk áldozatvállalásáról beszélt Váczi elvtárs, melyek elősegítették és a jövőben is biztosítják építésünket, fejlődésünket. Beszélt a dolgozó parasztság új szerepéről, megváltozott életéről, melyet pártunknak, a munkás-paraszt szövetségnek köszönhet és ismertette a népfront felhívásának azokat a pontjait, melyek a jövőben méginkább könnyebbé, gondtalanabbá teszik dolgozó parasztjaink életét. Kihangsúlyozta: a Szövetunió baráti segítsége mellett minden eredményünket, vívmányainkat a dolgozó tömegek lelkes, nehézségeken, akadályokon áttörő munkája hozta létre. A tervek, a számok, melyek a népfront felhívásában szerepelnek, csak a feladatokat szabják meg. A tervek megvalósítását a munkások, parasztok és értelmiségiek miliői váltják valóra. A dolgozók keze nyomán lesz a tervből valóság, a számokból acél, vas, szén, gépek, új házak, gyárak, iskolák, új városok, több kenyér, több hús, több ruha. Most, amikor dolgozó népünk hitet tesz szavazatával népi demokratikus rendszerünk elért vívmányai mellett, a béke ügye mellett, további gyors ütemű fejlődésünk mellett tettekkel adja meg szavazata aranyalapját. A bányák, az üzemek, a mezőgazdasági dolgozók szárnyalják túl teljesítményükkel a felszabadulásunk tiszteletére kibontakozott munkaverseny nagyszerű eredményeit. A Magyar Függetlenségi Népfront programmja: béke, munka, jólét, felemelkedés. Minden dolgozónak kötelessége, hogy ennek megvalósulását segítse. A választások napján sorakozzunk fel egyemberként a Magyar Függetlenségi Népfront zászlaja alá és kövessük egyemberként a Magyar Dolgozók Pártját, népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat. A hazáért, az ötéves tervért, nagy békealkotásainkért szavazzunk a népfrontra — fejezte be beszédét Váczi elvtárs. Váczi elvtárs beszámolóját többször szakította félbe a választási nagygyűlés részvevőinek lelkes tapsa. Éltették a pártot éltették Rákosi elvtársat, éltették a Szovjetuniót, melynek felemelkedésünket, megváltozott életünket köszönhetjük. A beszámoló után a selypi úttörők és a selypi cukorgyár kultúrcsoportja szórakoztatta a jelenlévőket, majd zárt sorokban fegylmezetten vonult fel a lelkes, ünneplő tömeg. 1953 május î. A szovjet kormány V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere április 27-én elküldötte Párizsba a szovjet kormány válaszát a népek békekongresszusa bizottságának. Ismeretes, hogy ez a bizottság javasolta a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának, hogy az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötése céljából kezdjenek tárgyalásokat A szovjet kormány válaszának szövege a következő-Tisztelt Uraim' A szovjet kormány megkapta ez év március 27-i, a népek békekongresszusának felhívását tartalmazó táviratukat, amelyet a bizottság megbízásából dr Josef Wirth, Pietro Kenni és Frédéric Joliot-Curie írt alá. E felhívás javasolja, hogy a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország kössön békeegyezményt. A Szovjetunió kormánya — a békét és a népek közötti együttműködést szolgáló politikáját követve — egyetért a népek békekongresszusának felhívásával és az abban foglalt javaslattal. A szovjet kormánynak meggyőződése, hogy nincsen olyan vitás vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne az érdekelt országok közötti megállapodással békés úton rendezni. A szovjet kormány ennek megfelelően kijelenti, hogy mindig kész más államok kormányaival együttműködni az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása magasztos céljainak érdekében. A szovjet kormány megbízásából: V. MOLOTOV, a Szovjetunió külügyminisztere válasza a népek békekongresszusának! Egyre lendületesebben harcolnak a francia dolgozók a kenyérért és a demokratikus szabadságjogokért A francia dolgozók, mind fokozottabb erővel harcolnak közvetlen követeléseikért, a bérek emeléséért, a demokratikus szabadságjogokért, a törvényellenesen bebörtönözött hazafiak kiszabadításáért. A legfontosabb akció közt említjük meg a touloni, marseille-i, toulouse-i, lyoni, rennesi közlekedési alkalmazottak újabb sztrájkjait (Toutonban például 10 nap alatt négy sztrájk volt), valamint a gázgyárak és villanytelepek dolgozóinak rövdebb munkabeszüntetéseit. Sok ilyen munkabeszüntetés után április 16-án a hadianyaggyárakban és a haditengerészeti minisztérium üzemében „akcióknapot” tartottak. A CGT és a „Force Ouvrière” felhívására a Párizs egyik külvárosában lévő „Bernard-Moteurs’‘gyári kohászai egy hét alatt háromszor szüntették be a munkát. Sztrájkok voltak a marseille-i hajójavító üzemekben is. A dolgozók számos gyárban komoly sikereket értek el. Igen figyelemreméltó, hogy a dolgozók egyre erősebben küzdenek az akcióegységért. A Renault-gyárban néhány napja szintén voltak sztrájkok, s a CGT, a „Force Ouvrière”, a Keresztény Dolgozók Franciaországi Szövetsége és a Független Szakszervezeti Szövetség megállapodott a közvetlen követelések programmja tekintetében. A párizsi kerület e fontos üzemének 40.000 dolgozójához körkérdést intéztek a követeléseikért vívott harc formáiról. Másik fontos példája az akcióegységért folyó mozgalomnak a vasutasok (a javítóműhelyek, a fűtőházi és a forgalmi dolgozók) országos értekezlete, amelyen a CGT küldötteivel együtt rászívott a Keresztény Dolgozók Franciaországi Szövetsége, a „Force Ogvriere“ és a szervezetlen dolgozók több mint 200 küldötte is. Az értekezlet úgy határozott, hogy április 20-a és 27-e közt országszerte „harci hetet" tartanak a közvetlen követelésekért és a demokratikus szabadságjogokért. A francia dolgozók a CGT felhívására úgy ünneplik meg május elsejét, mint a közvetlen követelésekért és a békéért, a A kapitalista országok dolgozói népgyűlésekkel, összejövetelekkel, tüntetésekkel ünneplik meg május elsejét. Belgium Kommunista Pártja országszerte május elsejei tüntetéseket szervez. Máris közzétette május elsejei jelszavait. Ezek a jelszavak lelkes visszhangra találtak a dolgozók körében. A forresti Demoor-gyár dolgozóinak határozata felszólítja a jobboldali szocialista vezetés alatt működő Belga Dolgozók Általános Szövetségét, hogy szervezzenek közös tüntetést a békéért, s a szociális hanyatlás ellen. A „Független Spanyolország” illegális rádióállomás felolvasta Spanyolország Kommunista Pártja központi bizottságának május elsejei felhívását. Most, amikor a fasizta terror országszerte borzalmasan fokozódik, amikor az ország amerikai gyarmattá vált, Spanyolország Kommunista Pártja a legelszántabban harcol a demokratikus köztársaságért. A párt fölhívja a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket, a kisiparosokat, a kiskereskedőket lógjanak össze a Franco-ellenes nemzeti frontba, indítsanak harcot a Franco fasiszta kormány ma ellen, s tömörüljenek ajobboldali szocialista vezérek támogatta monarchia-visszaállító kísérleteivel szemben. A kommunista párt fölhívja a népet, hogy harcoljon a nemzeti függetlenségért és a szuverenitásért, a demokratikus rendszer helyreállításáért, a nemzeti front reakció és a fasizmus ellen, a bebörtönzött francia hazafiak kiszabadításáért folyó harc és az egység napját. Számos tüntetést tartanak mind Párizsban, mind a vidéken. Sok helységben a különböző irányzatú szervezetek közös május elsejei jelszavakat adtak ki. kormányáért, a politikai foglyok kiszabadításáért a demokratikus szabadságjogokért, a munkások, parasztok és az értelmiségiek közvetlen követeléseiért, s az amerikai imperialisták kiszolgálásai ellen. Japán dolgozói nehéz viszonyok közt készülnek május elsejére, a reakció kegyetlen hadjáratot indított életszínvonaluk és demokratikus jogaik ellen. A dolgozók a kommunista pártnak és a japán szakszervezetek általános tanácsának jelszavaival készülnek a tüntetésekre. Május 1-i tüntetések a kapitalista országokban TITO A MINDENES" Jugoszláviában sok munkás, paraszt, értelmiségi, minden becsületes ember készül a nemzetközi ünnepre. Ezekben a napokban a Tito-banda újabb fasiszta önkényre vetemedett, a nép május elsejei tüntetése valójában tilos. A Belgrádban rendezendő úgynevezett „díszszemlén” csak katonai egységek, a Rankovics-féle UDB-titkosrendőrség és a titóisták dédelgetett milltarizált „sportszervezetei“ vesznek részt MÚLT ÉS JÖVŐ Igen, nem tudjátok ti, hogy milyen az életetek. A saját életeteket nem ismeritek, azt hiszitek, mindig így volt. Hogyne! Majd a tőkés ruhát adott, meg könyvet, meg ennivalót — még a tudást is el kellett lopni. Ahogy mondom, ellopni. Erre nem volt semmiféle tízparancsolat. Samu János és Vígh Gyula zavartan meghúzogatja fekete ipariskolás egyenruháját. Május elején tesznek szakvizsgát, s így délutánonkint az öreg Győrfi Gábor géplakatos tanítgatja őket. Sehogy sem akarja, hogy szégyenbe kerüljön a Mátravidéki Erőmű, lelkiismeretes tanítónak bizonyul, már vagy húsz fiatal szabadult fel keze alatt. Most ez a kettő a szívügye. — Én nem tanultam elméletet, nekem nem voltak könyveim, csak könnyeim, de az aztán sok. Még talán apátok is pelenkába járt, mikor én özv. Trinka Ferencné debreceni gép- és kazánjavító műhelyébe kerültem inasnak. Nagy utánjárásba kerültem az is apámnak. Január 1 én szerződtettek, s az öreg inasok egyből felkötöttek a nagy kerékre, jó megforgattak, hogy kijött belőlem minden. Ez volt az avatás. Vertek azután is jónéhányszor, mert ez volt az akkori nevelés alapja. Szakma elsajátítás? Hát idefigyeljetek. Már negyedéves inas voltam, mikor megtanultam menetet vágni. Úgy féltették tőlünk a tudást, mint fösvény az aranyat. Úgy bizony. Hogy mit csináltunk reggel 6 órától este 9-ig? — vasat hordtunk, takarítottunk, meg a jó ég tudja, mit még, csak éppen nem tanultunk. Persze fizetés se volt, meg koszt se. Nem úgy mint most. Bizony ti 1400 forintba kerültök havonta az államnak, ma azért fizetnek, hogy tanuljatok, mi meg anak idején azért fizettünk, hogy tanuljunk, mégse lehetett. Hogy foci? De jó nektek! El se tudjátok már képzelni, milyen volt az inasélet. Még talán a labdát se ismertük. Hát mikor sportoltunk volna? — este kilenc után, mint egy darab fa, sokszor mosdatlanul zuhantunk az ágyra. Könyv, művelődés nem az inasnak való — így tartották. Az inasok túlnyomó része még azt se tudta, mennyi a kétszerkettő. Nyomorult, buta emberek voltunk, azt tettek velünk fiatalokkal, amit akartak. Becsüljétek meg nagyon magatokat, tanuljatok, mert én egy életet adtam volna a jó szóért, az oktatásért. Úgy bizony... Győrfi bácsi megdörzsöli szemüvegét, s ráhajol a munkadarabra. —• No, nézzétek, itt a táblázat.... s a két fiatal ipari tanuló feszült figyelemmel hallgatja az öreg szakmunkás magyarázatát. Megfogadják, ott belül, a szívükben, hogy nem hoznak szégyent oktatójukra, az Erőműre, jó vizsgával hálálják meg a népnek, a pártnak, szép életüket. (gy—6)