Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-04 / 45. szám

2 NÉPÚJSÁG A pártcsoport bizalmiak feladata az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben A szocializmus felépítésének Programmja, melyet dolgozó népünk a választáson megbonthatatlan egységben fogadott el, kemény, áldozatkész, szívós munkát, a termelés minden frontján való egységes helytállást követel meg. Ez szükségessé teszi a pártpolitikai munka fokozását, a választási harc és a választási békeverseny lendületének törés nélküli továbbvitelét. A pártcsoportoknak — melyek az alapszervezet pillérei, legkisebb szervezeti egységei — ebben a munkában igen jelentős feladatuk van. A pártcsoport áll legközelebb a termeléshez, közvetlenül ott működik, ahol a termelési tervek végrehajtásán dolgoznak, ahol a terv sorsa valóra válik, — munkacsoportokban, brigádokban, egyes részlegekben. S most, amikor egész dolgozó népünk ötéves tervünk negyedik évének sikeres határidő előtti teljesítéséért harcol, megnőttek a követelmények a pártcsoportokkal szemben is. A pártcsoportok legfőbb feladata napjainkban, hogy állandóan és kitartóan harcoljanak a termelési, begyűjtési tervek teljesítéséért, túlteljesítéséért. E harc sikeréért folyó harcnak legbiztosabb záloga a személyes példamutatás, az a legjobb érve a jobb munkára való mozgósításnak, ha minden párttag példát mutat. Az állami gazdaságok és az tszcs-k pártcsoportjai előtt most az a feladat áll, hogy a munkacsapatokban, brigádokban fellendítse a munkaversenyt, minden erőt mozgósítson a gyors mezőgazdasági munkákra, a növényápolásra, emellett az aratás gondos előkészítésére. A jól végzett növényápolás nagy mértékben emeli a terméshozamot, különösen, ha azt az eddig bevált agrotechnikai eljárásokkal végzik. Ezért a pártcsoport tagjainak terjeszteniök, népszerűsíteniük kell az új mezőgazdasági eljárásokat, élen kell íárniuk az új módszerek alkalmazásában, terjesztésében. A pártcsoportok jó munkája nagymértékben a pártcsoportbizalmi jó munkájától függ. A pártcsoport bizalmi a pártszervezet tisztikarának a tagja, akire azt bízta a párt, hogy nevelje a hozzátartozó párttagokat és pártonkívülieket új szocialista erkölcsre, áldozatkészségre, helytállásra, példamutatásra, hazafiságra. A pártcsoport bizalmi jó, vagy rossz munkája jelentékenyen hozzájárul a pártcsoport eredményes, vagy hiányos munkájához. Ahol a pártcsoport bizalmi élenjár a termelésben, rendszeresen foglalkozik csoportja tagjaival, pártmegbízatással látja el őket, ott megjavul a pártcsoport munkásai és jelentősen elősegíti az egész munkacsapat, vagy brigád munkáját. A hevesvezekényi Béke tszcs-ben Majoros Miklós pártcsoportbizalmi elvtárs ez évben már több mint 250 munkaegységet teljesített, s a hozzátartozó párttagok is 160—170 között. Majoros elvtárs rendszeresen megtartja a csoportértekezletet, egyénileg foglalkozik a pártcsoport tagjaival és majdnem mindennap megtartják a sajtófei - olvasást. A jó munka eredménye, hogy abban a brigádban, ahol Majoroslvtárs és a> csoportj ához tartozó párttagok dolgoznak, megmutatkozik a kommunista példamutatás, vidáman megy a munka, jó a munkafegyelem, s a brigád az első helyen áll. A pártcsoport bizalmi feladata az is,hogy nagy gondot fordítson az újonnan belépett tszes tagok, az új munkások nevelésére. Meg kell szerettetni a nagyüzemi gazdálkodást azokkal, akik tegnap még egyénileg, kisparcelán gazdálkodtak, türelmesen arra kell nevelni őket, hogy becsüljék a közös vagyont, takarékoskodjanak minden területen és küzdjenek a tszes, vagy állami gazdaság vagyonának gyarapításáért. A pártcsoport bizalmi ezt úgy tudja biztosítani, ha összeegyezteti munkáját a munkacsapatban, vagy brigádban dolgozó DISZ- csoportvezetők és szakszervezeti bizalmiak munkájával, — így tudják csak közös munkával a nőket, a fiatalokat mozgósítani, a jobb munkára, a közös vagyon megvédésért. A pártcsoport bizalmiinak rendszeresen foglalkoznia kell — amellett, hogy a párt- és kormányhatározatokat ismerteti a dolgozókkal — a pártépítő munkával, a párt belső rendjének megszilárdításával. Szégyen az a pártcsoport biizalmira, de az egész pártcsoportra, ha olyan párttag van köztük, aki nem fizeti rendszeresen a tagdíját, aki elmulasztja a párttal szemben legelemibb kötelességét. Az sem válik becsületére egyetlen pártcsoportnak sem, ha elhanyagolják a pártonkívüli dolgozókkal való rendszeres foglalkozást, nem igyekeznek új embereket nevelni, akik a párt sorait erősítenék. A pártcsoport bizalmi, a párttagok feladata most az, hogy a munkacsapatokban, brigádokban ne engedjék elveszni az olyan pártonkívülieket, akik a választási békeversenyben példát mutattak és a népnevelő munkában is megállták helyüket, — úgy foglalkozzanak velük, úgy neveljék őket, hogy minél előbb tagjelöltek lehessenek. A pártcsoport bizalmi egyik legszebb feladata, hogy biztosítsa a csoport tagjainak és a legjobb pártonkívülieknek a poliiikai fejlődést, a politikai tanulást. Éppen ezért kemény harcot kell most folytatni a növány ápolási munkák mellett a politikai iskolák sikeres befejezéséért. Alig választ el bennünket egy pár hét a vizsgától, ezért minden erővel arra kell törekedni, hogy a politikai iskolák halgatói teljes számban megjelenjek a foglalkozásokon, hogy minden egyes hallgató sikeresen vizsgázzon. Számolják fel az olyan helytelen nézetet pártcsoportbizalmijaink, mint amilyet a kisrjánai, füzesabonyi Petőfi és a tiszanánai Petőfi tszcs-ben a pártcsoportbizalmiak hangoztatnak, hogy azért nem tudják megszervezni a hallgatók részvételét a politikai iskolákon, mert a dolgozók el vannak fáradva. S ezzel a titikár elvtársak is egyetértenek. Nem a dolgozók fáradtak itt el, hanem egyes vezetők kényelmeskednek és a pártcsoportbizalmiakban aludt el a kötelességteljesítés felelősségérzete. Ezek az elvtársak még mindig nem ismerik a politikai iskola jelentőségét Nem látják, hogy minden eddigi sikerünk alapja a párttagok, a dolgozók nevelése és nagyarányú fejlődése. Ezeknek az elvtársaknak meg kell magyarázni, hogy a politikai tanulás feltétele eredményeinknek, azok megszilárdításának, a politikai tömegmunka fokozottabb javításának, a nehézségek leküzdésnek, újabb győzelmek elérésének. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek pártcsoport bizalmijai, de minden egyes párttag mutasson példát a termelőmunkában és tanulásban egyaránt. Pártszervezeteink, pártcsoportjaink vessék harcba a politikai munka minden fegyverét a legfontosabb feladatra, a minisztertanács határozatának végrehajtására, s a politikai iskolák vizsgáinak sikeres biztosítására. Lelkesítsék, mozgósítsák a dolgozókat az odaadó munkára, a nehézségek leküzdésére. Kreskai János MR politikai munkatársa A megyei pártválasztmány ülésén elhangzott hozzászólásokból A Népújság vasárnapi számában közölte Váczi Sándor elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának a kibővített választmányi ülésen elhangzott beszámolóját. Az alábbiakban a hozzászólások egy részét ismertetjük: SZECSKŐ KÁLMÁN, az egercsehi bánya pártbizottságának titkára bevezetőben elmondotta, hogy Egercsehi bánya dolgozói a választási békeversenyben megállták helyüket, tettekkel bizonyították be, hogy hívei a népi demokráciának. A választás előtt a népnevelők, kommunisták aktív pártmunikát végeztek nemcsak a bányatelepen, hanem a környező falvakban is. A pártbizottság és az alapszervezetek azonban elhanyagolták a gazdaságvezetés pártellenőrzését, nem hívták fel a gazdaságvezetés figyelmét a lazaságok felszámolására, s ez kihatott a terv teljesítésére. Hiba még, hogy nem biztosították a műszakik a műszaki feltételeket, — május 1-től mindössze két nap teljesítette tervét az üzem. A továbbiaikban a párt és a tömegszervezetek kapcsolatáról beszélt és itt hiányosságként említette meg, hogy a pártbizottság nem hívta fel a tömegszervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy a választási békeverseny lendületét tovább vigyék, megelégedett a pártbizottság is a tömegszervezetek vezetőivel együtt azzal, hogy a választásra mozgósította a dolgozókat, és nem gondoltak arra, hogy a népfront programmjának teljesítéséért tovább kell a harcot folytatni. KÁLOSI JÁNOSNÉ elvtársnő, Terek község tanácselnöke a tanácsok tömegkapcsollatáról beszélt. Elmondotta, hogy a választás ideje alatt megerősödött a tanács kapcsolata a tömegekkel, ehhez hozzájárult, hogy a dolgozóknak a problémáit gyorsan megoldották. — A választási munkák sorain — mondotta — sok segítséget kaptunk a felsőbb szervektől mind a párt, mind a tanács vonlán. És ezt továbbra is elvárjuk, hogy a felsőbb szervek segítsenek munkánkban Eddig sokszor előfordult, hogy az „instruktorok" csiaik beléptek hozzánk, megkérdezték, hogyan állunk ezzel, vagy azzal és mentek tovább. Ezzel nem segítenek, hanem csak idegesítenek bennünket. A felsőbb szervek munkatársainál tapasztalható, hogy nem eléggé tartják a kapcsolatot velünk. Ezt tapasztaltam értekezleten és több helyen. Előfordult, hogy a megyebizottság, vagy a JB dolgozói külön csoportba elhúzódva beszélgetnek és nem kérdezik meg tőlünk, hogy miben segíthetnénk. Ha megkívánják tőlünk, hogy tartsuk a kapcsolatot a tömegekkel, mi is megkívánjuk a felsőbb szervektől, hogy ők is tartsák mivelünk. Voltam a Szovjetunióban és az ottani tapasztalatom alapján mondhatom, hogy a Szovjetunióban minél magasabb funkcióban van egy elvtárs, annál közelebb van a dolgozókhoz. A bolsevikok azért tudnak minden feladatot sikeresen megoldani, mert a tömegek széles rétegei között élnek, a dolgozók tömegeire támaszkodnak. A kolhozokban elmondották, hogy az agrotechnikai eljárások alkalmazását nem papíron odják meg nekik, hanem a gyakorlatban mutatják meg, hogyan kell azt eredményesen alkalmazni. így kell dolgozniok a mi vezetőiknek is, s akkor a jó eredmény nem marad el. SÜTŐ SÁNDOR elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője hozzászólásában kihangsúlyozta, hogy falusi pártszervezetenk, tanácsszervezetenk és a többi szerveink munkájának középpontjában a növényápolás, az aratás, csöntés, begyűjtés előkészítése és annak végrehajtása áll. A továbbiakban rámutatott, hogy a növényápolási munkában még több helyen tapasztalható a választási munka utáni megpihenés, a „ráérünk arra még“ hangulat. Ez káros és a magasabb terméshozamot veszélyezteti. A növényápolásban a legdöntőbb, hogy a kommunisták érezzék a felelősséget, és példát mutassanak a munkában. Biztosítani kell, hogy az aratás előtt a növényápolás döntő részét befejezzük és utána minden erőt az aratás elvoks és szem."PS''t",vég nélküli befejezésére fordítsunk. Ezután a növényvédelem jelentőségéről beszélt, az amerikai szövőlepke és a burgonyabogár kártevő munkájára hívta fel a figyelmet, majd a minisztertanács határozata alapján ismertette a feladatokat. Külön felhívta Sütő elvtárs a figyelmet az ellenség fokozottabb támadására. — Az előbbi évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy ebben az időben, mikor egész évi kenyerünkről van szó, az osztályellenség fokozza támadását. Már most azt híreszteli, hogy nem szabad korán aratni, nem szükséges a sarlóhántás, ezt soha nem csinálták megyénkben. Az ellenség elleni harc fontos feladata pártszervezeteinknek, népnevelőinknek, minden becsületes dolgozónak egyaránt. TAKÁCS KÁLMÁN elvtárs, a megyei pártbizottság agit. prop. osztályának vezetője a választási agitációs munkát értékelve megállapította, hogy a választási munkák eredményében oroszlánrésze van a népnevelő munka hatalmas fellendülésének, főleg szervezeti megerősítésének, de részben tartalmi színvonalának növekedésében is. De veszélyes az, hogy a választás után számos pártbizottságnál, pártszervezetnél a megnihetés hangulata alakult ki. Bizonyítja ezt, hogy több helyen nem sikerültek a népnevelő értekezletek, mert a pártbizottságok elhanyagolták ezek segítését. Komoly tudat van a pártoktatás terén is. A gyöngyösi, hatvani, hevesi, pétervásári járás több községében a hallgatóknak csak 40—50 százaléka jelent meg a politikai iskolán, s nem egy olyan tszcs van, ahol meg sem tartották a foglalkozást. Nem lehet lemérni ezek elhanyagolásának óriási veszélyét. Rákosi elvtárs a 49-es választás után azt mondta, hogy eredőényeink nagy része elsikkad akkor, ha megpihenünk a babérokon. Ez a jelenség majdnem minden járásunknál, pártszervezetünknél tapasztalható. Ezeken a helyeken az ellenségnek adtuk át a teret, s az ellenség sok helyen újra támadásba lendült. A továbbiakban a tömegek meggyőzésének !eendőségéről a népnevelőmunka fejlődéséről, szervezettségéről beszélt Takács e várs. Kihangsúlyozta „az ellenséget a választások idején azért tudtuk megverni, mert szervezetten támadtunk, mert minden dolgozóhoz eljutottak népnevelőink. Ezután részletesen megszabta a népnevelőmunka feladatait, nagyon fontos a népnevelőmunka megszilárdítása érdekében, hogy a népnevelők a hozzájuk beosztott dolgozókat legalább kéthetenként egyszer felkeressék és valójában neveljék őket. Nagyon fontos továbbra is a kisgyűlési előadók munkájának erősítése, a kisgyűlési előadókkal való foglalkozás, a népnevelő értekezletek színvonalának emelése, a népnevelőkkel való egyéni foglalkozás. Különös gonddal kell segíteni az új népnevelőket, akik a dolgozók legjobbjaiból kerülnek ki, akik erősítik a népnevelő hálózatot. A pártbizottságoknak, pártszervezeknek a jövőben is nagy gonddal kell foglalkozniok a népneveikkel, segíteni kell őket munkájukban, ismertessék meg velük a jó tapasztalatokat, tartsanak tapaszalatcsere értekezeteket, használják fel a választási munka tapasztalatait. Befejezésül a politikai iskolák előtt álló feladatokat ismertette Takács elvtárs. Legfontosabb most, hogy az oktatás sikeres befejezését mindenhol biztosítsuk. Számos falusi szervezetnél olyan hangulat alakult ki, hogy sok a munka, nem lehet az oktatást megtartani. Az elmúlt évben is tapasztalható volt hasonló hangulat. Ahol azonban a pártbizottság, a pártszervezet törődött a politikai iskolákkal, ott sikerrel fejeznék be az oktatási évet. Ezek az elvtársak megértették — és most is meg kell értenie mindenkinek, hogy aki az oktatást elhanyagolja, az a párt erősítését, a párt építését hanyagolja el és gyengíti a politikai munka tömeghatását is. Ugyancsak fontos feladat a jövő évi oktatás előkészítése, a propagandisták kiválasztása is. Mindezeket a feladatokat akkor tudjuk végrehajtani, ha az alapszervezeti titkárokat képessé tesszük ezeknek a feladatoknak önálló megvalósítására, — fejezte be hozzászólását Takács elvtárs. A hozzászólások további ismertetésére lapunk következő számában visszatérünk. 1953 június 4. I Külpolitikai jegyzetek Békeszólamok és A világ békeszerető emberisége nagy felháborodással vette hírét, hogy a Szovjetunió ellen ismét provokációt követtek el: április 26-án éjszaka felségjel nélküli amerikai repülőgép ejtőernyős kémeket, diverzánsokat dobott le Ukrajna vidékén. Joggal vetődik fel a békét akaró százmillókban a kérdés: lehet-e hinni Eisenhowernek, az Egyesült Államok elnökének szavaiban? A tények azt bizonyítják, hogy április 16-án elmondott békeszólamai nem mások, mint a levegőbe puffogtatott frázisok, szavai és tettei között olyan a különbség, mint a tűz és víz között. Az Egyesült Államok egyes agresszív köreit úgy látszik nem zavarja az a tény, hogy háborút készítenek elő, miközben a békéről beszélnek. Hogyan segíthetné elő a nemzetközi feszültség enyhítését az, hogy Bad Wiesseben és egyéb helyeken az amerikai agresszív körök különleges kémiskolákat tartanak fenn, volt Gestapo ügynököket fogadnak szolgálatukba, százmillió dollárt költenek a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba küldött kémek, diverzánsok pénzelésére? Szép kis „diplomácia“ az, amikor a kémszolgálat tisztjeit diplomáciai futárnak, hadirepülő-, haditengerészeti attasénak álcázzák. És mindennek a teteje a diplomáciai Coca-cola Az „Avanti“ című római lap egy érdekes történetet közöl az olasz iskolák életéből. A történet színhelye a római „Fratteli i Bandiéra“ iskola, ahol négyezer gyermek tanul. Egyszer az iskolába megjelent egy választékosan öltözött úriember. Azt hitték róla, hogy tanfelügyelő. Megszemlélte az osztályokat, s bejelentette, hogy „holnap moziba mennek. A belépődíj alacsony: mindössze 30 líra.“ Másnap a gyerekek befizették a 30 lírát az iskolában. Kaptak fejenként egy üveg „coca-colét“, azután párosával sorbaálltak és moziba mentek. A film a rossz szellemről és a jó hercegről szólt, akinek ejtőernyős kémek „eszközei“ náluk: ciánkáli, géppisztoly, titkos rádióállomás. A diplomata urak összeesküvéssel „foglalkoznak“. Ezt tapasztaltuk mi is a felszabadulás óta eltelt nyolc év alatt. Az elfogott és méltó büntetésben részesített ejtőernyősök esetéből az a tanulság számunkra, hogy ismét bebizonyosodott: nem valami elszigetelt „epizódról“ van szó, hanem ez a háborúra törekvő imperialiita körök külpolitikájának szerves része. Még éberebbeknek kell lennünk a háborús uszítók és ügynökeikkel szemben, harcolnunk kell a hamis illúziók ellen, még nagyobb erőfeszítéssel kell küzdenünk a béke megvédéséért. A napnál is világosabban láthatjuk: azok uszítottak a szovjet emberek meggyilkolására, akik a magyar nép nyakára vasjármot akasztanának, kezére bilincset vernének. A legutóbbi hetek eseményei ismételten azt igazolják: a Szovjetunió rendíthetetlenül küzd a tartós béke biztosításáért minden provokáció ellen. A Szovjetunió szavait tettei igazolják, hatalmas eredményeket ért el a békés építő munka terén. A magyar nép bízik a Szovjetunió vezette béketábor erejében, a béke ügyének győzelmében. A háborús uszítók pedig megtanulhatják, hogy olyan kemény dióba próbálnak beleharapni, amibe beletörik a foguk. az iskolában kalandjai ezúttal nem azzal végződtek, hogy feleségül vette a mesebeli hercegkisasszonyt. Ez alkalommal a király nem leánya kezével, hanem egy üveg „coca-colával“ ajándékozta meg a herceget... Egyszóval: közönséges reklámfilm volt az egész! Az iskolásgyerekek ezután egy „műszaki“ kisfilmet láttak, amely valamilyen, a „coca-colá- hoz“ hasonló moslék gyártását mutatta be. Ez is csak közönséges reklámfilm volt. Az olasz közoktatásügyi minisztérium tehát, mint az „Avanti“ írja, a „technikai oktatás“ ürügyével kereskedelmi reklám terjesztésére vállalkozik... Megyénk békeharcosai jelentik a Béke-Világtanácsnak Megyénk békeharcosai, bányászok, üzemi dolgozók, a mezőgazdaság szocialista szektorainak dolgozói, egyénileg dolgozó parasztok, fiatalok és öregek egyaránt munkafelajánlásokkal és békevédelmi szerződések kötésével készülnek a Béke-Világtanács ülésére. A munkafelajánlások és békeszerződések arról tanúskodnak, hogy jobb és több munkával járulnak hozzá megyénk békeharcosai a békezápor erősítéséhez, a béke megvédéséhez. Benedek András és Kerek János a Mátrai Ásványbánya két sztahanovista kővágója páros versenyre hívta ki Molnár András és Szabó József egyénileg dolgozó parasztokat. Kerek János és Benedek András vállalta, hogy június 20-ig tervteljesítésüket 140 százalékra emelik, amellett, hogy a munka minősége 100 százalékos lesz. Molnár András és Szabó József dolgozó parasztok elfogadták a versenyrehívást és vállalták, hogy június 20-ig a szőlőjükben elvégzik a második kötést, a második hordást, a második permetezést és féléves beadási tervüket 100 százalékig teljesítik. (Kovács István.) „Csatlakozunk a Sopronkorpácsiak versenykihívásához, a holdankénti 200 mázsás cukorrépa termés eléréséért — írja a füzesabonyi Petőfi tszcs tagjai nevében Kovács András tsz elnök — versenyre hívjuk a megye és a Hatvani Cukorgyár körzetében lévő termelőcsoportokat, állami gazdaságokat." A vállalás teljesítése érdekében az egyes munkacsapatok is versenyeznek. A Béke és Új élet munkacsapat 250 mázsás termést akar elérni, a Május 1 munkacsapat holdanként 260 mázsás cukorrépatermés elérésére tett vállalást. „A növényápolási munkák időbeni jó elvégzésével harcolok a nagyobb terméshozamért, hogy beadási tervemet könnyebben túlteljesíthessem. Gabonatermésemből a beadási kötelezettségemet a csépőgéptől teljesítem és beadási tervemnek 102 százalékra teszek eleget" —írja Katona Imre nagykökényest 15 holdas középparaszt a Béke Világtanácsnak küldött levelében. Bocsó Mihály petőfibányai kétszeres sztahanovisa vájár a Béke-Világtanács tiszteletére vállalta, hogy tervét 200 százalékra teljesíti és hat gyengébben dolgozó társának adja át munkamódszerét. „Mi még iskolások vagyunk — írja Soós Erzsébet az egri irodai szakiskolából — de jó tanulással, a fegyelem megszilárdításával harcolunk a békéért és küzdünk az egyesek ellen. és Szabó Zsigmond a kömlői Kossuth tsz tagja 48 kisgyűlés megszervezését vállalta Kömlő különböző termelőcsoportjaiban. A kisgyűléseket a határban, ebédszünetek alkalmával tartják meg. Az egri Dohánygyár dolgozói önköltség csökkentésével és takarékossággal üdvözlik a Békevilágtanács ülését. Vladár Józsefné szivarkészítő vállalta, hogy június 15-ig 1000 darab szivarborítékot takarít meg. (Licska Péterné levelező.)