Népújság, 1953. június (45-52. szám)

1953-06-04 / 45. szám

2 N­ÉPÚJSÁG A pártcsoport bizalmiak feladata az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben A szocializmus felépítésé­nek Programm­ja, melyet dolgozó népünk a választáson megbonthatatlan egységben fo­gadott el, kemény, áldozatkész, szívós munkát, a termelés min­den frontján való egységes helytállást követel meg. Ez szükségessé teszi a pártpolitikai munka fokozását, a választási harc és a választási békeverseny lendületének törés nélküli to­vábbvitelét. A pártcsoportoknak — melyek az alapszervezet pillérei, legki­sebb szervezeti egységei — eb­ben a munkában igen jelentős feladatuk van. A pártcsoport áll legközelebb a termeléshez, köz­vetlenül ott működik, ahol a termelési tervek végrehajtásán dolgoznak, ahol a terv sorsa valóra válik, — munkacsopor­tokban, brigádokban, egyes részlegekben. S most, amikor egész dolgozó népünk ötéves ter­vünk negyedik évének sikeres határidő előtti teljesítéséért har­col, megnőttek a követelmények a pártcsoportok­kal szemben is. A pártcsoportok legfőbb fela­data napjainkban, hogy állan­dóan és kitartóan harcoljanak a termelési, begyűjtési tervek tel­jesítéséért, túlteljesítéséért. E harc sikeréért folyó harcnak legbiztosabb záloga a személyes példamutatás, az a legjobb ér­ve a jobb munkára való mozgó­sításnak, ha minden párttag pél­dát mutat. A­z állami gazdaságok és az tszcs-k pártcsoportjai előtt most az a feladat áll, hogy a munkacsapatokban, brigádok­ban fellendítse a mun­kaver­­senyt, minden erőt mozgósítson a gyors mezőgazdasági mun­kákra, a növényápolásra, emel­lett az aratás gondos előkészí­tésére. A jól végzett­­ növény­ápolás nagy mértékben emeli a terméshozamot, különösen, ha azt az eddig bevált agrotechni­kai eljárásokkal végzik. Ezért a pártcsoport tagjainak terjeszte­niök, népszerűsíteniük kell az új mezőgazdasági eljárásokat, élen kell í­árniuk az új módszerek al­kalmazásában, terjesztésében. A pártcsoportok jó munkája nagymértékben a pártcsoport­­bizalmi jó munkájától függ. A pártcsoport bizalmi a pártszerve­zet tisztikarának a tagja, akire azt bízta a párt, hogy nevelje a hozzátartozó párttagokat és pártonkívülieket új szocialista erkölcsre, áldozatkészségre, helytállásra, példamutatásra, hazafiságra. A pártcsoport bizal­mi jó, vagy rossz munkája je­lentékenyen hozzájárul a párt­­csoport eredményes, vagy hiá­nyos munkájához. Ahol a párt­­csoport bizalmi élenjár a terme­lésben, rendszeresen foglalkozik csoportja tagjaival, pártmegbíza­­tással látja el őket, ott megjavul a pártcsoport munkásai és jelen­tősen elősegíti az egész munka­csapat, vagy brigád munkáját. A hevesvezekényi Béke tszcs-ben Majoros Miklós pártcsoport­­bizalmi elvtárs ez évben már több mint 250 munkaegységet teljesített, s a hozzátartozó párt­tagok is 160—170 között. Majo­ros elvtárs rendszeresen meg­tartja a csoportértekezletet, egyénileg foglalkozik a pártcso­port tagjaival és majdnem min­dennap megtartják a sajtófei - olvasás­t. A jó munka eredmé­nye, hogy abban a brigádban, ahol Majoros­­lvtárs és a> cso­­portj ához tartozó párttagok dol­goznak, megmutatkozik a kom­munista példamutatás, vidáman megy a munka, jó a munka­­fegyelem,­­ s a brigád az első helyen áll. A pártcsoport bizalmi felada­­­­ta az is,­­hogy nagy gon­dot fordítson az újonnan belé­pett tszes tagok, az új munká­sok nevelésére. Meg kell szeret­tetni a nagyüzemi gazdálkodást azokkal, akik tegnap még egyé­­nileg, kisparcel­án gazdálkodtak, türelmesen arra kell nevelni őket, hogy becsüljék a­ közös va­gyont, takarékoskodjanak min­den területen és küzdjenek a tszes, vagy állami gazdaság va­gyonának gyarapításáért. A pártcsoport bizalmi ezt úgy tud­ja biztosítani, ha­ összeegyezteti munkáját a munkacsapatban, vagy brigádban dolgozó DISZ- csoportvezetők és szakszervezeti bizalmiak munkájával, — így tudják csak közös munkával a nőket, a fiatalokat mozgósítani, a jobb munkára, a közös vagyon megvédésért. A pártcsoport bizalmiinak rend­szeresen foglalkoznia kell — amellett, hogy a párt- és kor­mányhatározatokat ismerteti a dolgozókkal — a pártépítő mun­kával, a párt belső rendjének megszilárdításával. Szégyen az a pártcsoport biizalmira, de az egész pártcsoportra, ha olyan párttag van köztük, aki nem fi­zeti rendszeresen a tagdíját, aki elmulasztja a párttal szemben legelemibb kötelességét. Az sem válik becsületére egyetlen párt­csoportnak sem, ha elhanyagol­ják a pártonkívüli dolgozókkal való rendszeres foglalkozást, nem igyekeznek új embereket nevelni, akik a párt sorait erő­sítenék. A pártcsoport bizalmi, a párttagok feladata most az, hogy a munkacsapatokban, bri­gádokban ne engedjék elveszni az olyan pártonkívülieket, akik a választási békeversenyben pél­dát mutattak és a népnevelő munkában is megállták helyü­ket, — úgy foglalkozzanak ve­lük, úgy neveljék őket, hogy minél előbb tagjelöltek lehesse­nek. A pártcsoport bizalmi egyik­­ legszebb feladata, hogy biztosítsa a csoport tagjainak és a legjobb pártonkívülieknek a poliiikai fejlődést, a politikai tanulást. Éppen ezért kemény harcot kell most folytatni a nö­­vány­ ápolási munkák mellett a politikai iskolák sikeres befeje­zéséért. Alig választ el bennün­ket egy pár hét a vizsgától, ezért minden erővel arra kell törekedni, hogy a politikai isko­lák ha­lgatói teljes számban megjelenj­­ek a foglalkozáso­kon, hogy minden egyes hall­gató sikeresen vizsgázzon. Számolják fel az olyan hely­telen nézetet pártcsoportbizal­­mijaink, mint amilyet a kisrjánai, füzesabonyi Petőfi és a tisza­­nánai Petőfi tszcs-ben a párt­csoportbizalmiak han­gozta­tn­a­k, hogy azért nem tudják meg­szervezni a hallgatók részvéte­lét a politikai iskolákon, mert a dolgozók el vannak fáradva. S ezzel a titikár elvtársak is egyet­értenek. Nem a dolgozók fáradtak itt el, hanem egyes vezetők kényel­­meskednek és a pártcsoport­­bizalmiakba­n aludt­ el a köteles­­ségtel­jesítés felelősségérzete. Ezek az elvtársak még mindig nem ismerik a politikai iskola jelentőségét Nem látják, hogy minden eddigi sikerünk alapja a párttagok, a dolgozók nevelé­se és nagyarányú fejlődése. Ezeknek az elvtársaknak meg kell magyarázni, hogy a politi­kai tanulás feltétele eredmé­nyeinknek, azok megszilárdí­tásának, a politikai tömeg­munka fokozottabb javításának, a nehézségek leküzdé­snek, újabb győzelmek elérésének. Az állami gazdaságok, a­­ termelőszövetkezetek párt­­csoport­ bizalmijai, de minden egyes párttag mutasson példát a termelőmunkában és tanulásban egyaránt. Pártszervezeteink, pártcsoportjaink vessék harcba a politikai munka minden fegyve­rét a legfontosabb feladatra, a minisztertanács határozatának végrehajtására, s a politikai is­kolák vizsgáinak sikeres bizto­sítására. Lelkesítsék, mozgósít­sák a dolgozókat az odaadó munkára, a nehézségek leküzdé­sére. Kreskai János MR politikai munkatársa A megyei pártválasztmány ülésén elhangzott hozzászólásokból A Népújság vasárnapi­­ szá­mában közölte Váczi Sándor elvtársnak, a megyei pártbizott­ság titkárának a kibővített vá­lasztmányi ülésen elhangzott be­számolóját. Az alábbiakban a hozzászólások egy részét ismer­tetjük: SZECSKŐ KÁLMÁN, az eger­csehi bánya pártbizottságának titkára bevezetőben elmondotta, hogy Egercsehi bánya dolgozói a vá­las­ztási bék­e­ve­r­sen­ybe­n megállták helyüket, tettekkel bi­zonyították be, hogy hívei a népi demokráciának. A választás előtt a népnevelők, kommunisták ak­tív pártmunikát végeztek nem­csak a bányatelepen, hanem a környező falvakban is. A párt­­bizottság és az alapszervezetek azonban elhanyagolták a gazda­ságvezetés pártellenőrzését, nem hívták fel a gazdaságvezetés fi­gyelmét a lazaságok felszámolá­sára, s ez kihatott a terv telje­sítésére. Hiba még, hogy nem biztosították a műszakik a mű­szaki feltételeket, — május 1-től mindössze két nap teljesítette tervét az üzem. A továbbiaikban a párt és a tömegszervezetek kapcsolat­áról beszélt és itt hiányosságként em­lítette meg, hogy a pártbizottság nem hívta fel a tömegszerveze­­tek vezetőinek figyelmét arra, hogy a választási békeverseny lendületét tovább vigyék, meg­elégedett a pártbizottság is a tömegszervezetek vezetőivel együtt azzal, hogy a választásra mozgósította a dolgozókat, és nem gondoltak arra, hogy a népfront programmjának telje­sítéséért tovább kell a harcot folytatni. KÁLOSI JÁNOSNÉ elvtársnő, Terek község tanácselnöke a ta­nácsok tömegkapcsollatáról be­szélt. Elmondotta, hogy a válasz­tás ideje alatt megerősödött a tanács kapcsolata a tömegekkel, ehhez hozzájárult, hogy a dolgo­­zókna­k a problémáit gyorsan megoldották. —­ A választási munkák sorain — mondotta — sok segítséget kaptunk a fel­sőbb szervektől mind a párt, mind a tanács vonlán. És ezt továbbra is elvárjuk, hogy a fel­sőbb szervek segítsenek mun­kánkban Eddig sokszor elő­fordult, hogy az „instruktorok" csiaik beléptek hozzánk, megkér­dezték, hogyan állunk ezzel, vagy azzal és mentek tovább. Ezzel nem segítenek, hanem csak idegesítenek bennünket. A felsőbb szervek munkatár­sainál tapasztalható, hogy nem eléggé tartják a kapcsolatot ve­lünk. Ezt tapasztaltam értekez­leten és több helyen. Előfordult, hogy a megyebizottság, vagy a JB dolgozói külön csoportba el­húzódva beszélgetnek és nem kérdezik meg tőlünk, hogy mi­ben segíthetnénk. Ha megkíván­ják tőlünk, hogy tartsuk a kap­csolatot­ a tömegekkel, mi is megkívánjuk a felsőbb szervek­től, hogy ők is tartsák mivel­ünk. Voltam a Szovjetunióban és az ottani tapasztalatom alapján mondhatom, hogy a Szovjet­unióban minél magasabb funk­­cióban van egy elvtárs, annál közelebb van a dolgozókhoz. A bolsevikok azért tudnak minden feladatot sikeresen megoldani, mert a tömegek széles rétegei között élnek, a dolgozók töme­geire támaszkodnak. A kolho­zokban elmondották, hogy az agrotechnikai el­járások alkalma­zását nem papíron o­d­ják meg nekik, hanem a gyakorlatban­­ mutatják meg, hogyan kell azt eredményesen alkalmazni. így kell dolgozniok a mi vezetőik­nek is, s akkor a jó eredmény nem marad el. SÜTŐ SÁNDOR elvtárs, a me­gyei pártbizottság mezőgazd­a­­sági osztályának vezetője hozzá­szólásában kihangsúlyozta, hogy falusi pártszervezete­nk, tanács­­szervezete­nk és a többi szerve­ink munkájának középpontjában a növényápo­lás, az aratás, csön­­tés, begyűjtés előkészítése és annak végrehajtása áll. A to­vábbiakban rámutatott, hogy a­ növényápolási munkában még több helyen tapasztalható a vá­lasztási munka utáni megpihe­nés, a „ráérünk arra még“ han­gulat. Ez káros és a­ magasabb terméshozamot veszélyezteti. A növényápolásban a legdöntőbb, hogy a kommunisták érezzék a felelősséget, és példát mutas­sanak a munkában. Biztosítani kell, hogy az­ aratás előtt a nö­vényápolás döntő részét befejez­zük és utána minden erőt az aratás elvoks és szem."PS''t",vég nélküli befejezésére fordítsunk. Ezután a növényvédelem je­lentőségéről beszélt, az amerikai szövőlepke és a burgonyabogár kártevő munkájára hívta fel a figyelmet, majd a miniszterta­nács határozata alapján ismer­tette a fel­adatokat. Külön fel­hívta Sütő elvtárs a figyelmet az ellenség fokozottabb táma­dására. — Az előbbi évek ta­­pasztalata azt bizonyítja, hogy ebben az időben, mikor egész évi kenyerünkről van szó, az osz­tályellenség fokozza támadását. Már most azt híreszteli, hogy nem szabad korán aratni, nem szükséges a sarlóhántás, ezt so­­ha nem csinálták megyénkben. Az ellenség elleni harc fontos feladata pártszervezeteinknek, népnevelőinknek, minden becsü­letes dolgozónak egyaránt. TAKÁCS KÁLMÁN elvtárs, a megyei pártbizottság agit. prop. osztályának vezetője a válasz­tási agitációs munkát értékelve megállapította, hogy a válasz­tási munkák eredményében oroszlánrésze van a népnevelő munka hatalmas fellendülésé­­nek,­­ főleg szervezeti megerő­sítésének, de részben tartalmi színvonalának növekedésében is. De veszélyes az, hogy a válasz­tás után számos pártbizottság­nál, pártszervezetnél a megnihe­tés hangulata alakult ki. Bizo­nyítja ezt, hogy több helyen nem sikerültek a népnevelő érte­kezletek, mert a pártbizottságok elhanyagolták ezek segítését. Komoly tudat van a pártokta­tás terén is. A gyöngyösi, hat­vani, hevesi, pétervásári járás több községében a hallgatóknak csak 40—50 százaléka jelent meg a politikai iskolán, s nem egy olyan tszcs van, ahol meg sem tartották a foglalkozást. Nem lehet lemérni ezek elhanya­golásának óriási veszélyét. Rákosi elvtárs a 49-es választás után azt mondta, hogy eredő­é­nyeink nagy része elsikkad ak­kor, ha megpihenünk a babéro­kon. Ez a jelenség majdnem minden járásunknál, pártszer­vezetünknél tapasztalható. Eze­ken a helyeken az ellenségnek adtuk át a teret, s az ellenség sok helyen újra támadásba len­dült. A továbbiakban a tömegek meggyőzésének !e­endőségéről a népnevelőmunka fejlődéséről, szervezettségéről beszélt Ta­kács e­ v­árs. K­ihangsúlyozta „az ellenséget a választá­­sok idején azért tudtuk meg­verni, mert szervezetten támad­tunk, mert minden dolgozóhoz eljutottak népnevelőink. Ezután részletesen megszabta a nép­­nevelőmunka feladatait,­­ na­gyon fontos a népnevelőmunka megszilárdítása érdekében, hogy a népnevelők a hozzájuk beosztott dolgozókat legalább kéthetenként egyszer felkeres­sék és valójában neveljék őket. Nagyon fontos továbbra is a kisgyű­lési előadók munkájának erősítése, a kisgyűlési előadók­­kal való foglalkozás, a népne­velő értekezletek színvonalának emelése, a népnevelőkkel való egyéni foglalkozás. Különös gonddal kell segíteni az új népnevelőket, akik a dol­gozók legjobbjaiból kerülnek ki, akik erősítik a népnevelő hálóza­­­tot. A pártbizottságoknak, párt­­szerveze­­knek a jövőben is nagy­ gonddal kell foglalkozniok a népneveikkel, segíteni kell őket munkájukban, ismertessék meg velük a jó tapasztalatokat, tartsanak tapasz­alatcsere érte­­kez­eteket, használják fel a vá­lasztási munka tapasztalatait. Befejezésül a politikai iskolák előtt­ álló­ feladatokat ismertette Takács elvtárs. Legfontosabb most, hogy az oktatás sikeres befejezését mindenhol biztosít­suk. Számos falusi szervezetnél olyan hangulat alakult ki, hogy sok a munka, nem lehet az okta­­tást megtartani. Az elmúlt év­ben is tapasztalható volt ha­sonló hangulat. Ahol azonban a pártbizottság, a pártszervezet törődött a politikai iskolákkal, ott sikerrel fejeznék be az okta­­tási évet. Ezek az elvtársak megértették — és most is meg kell értenie mindenkinek, hogy aki az oktatást elhanyagolja, az a párt erősítését, a­ párt építé­sét hanyagolja el és gyengíti a politikai munka tömeghatását is. Ugyancsak fontos feladat a jövő évi oktatás előkészítése, a pro­pagandisták kiválasztása is. Mindezeket a feladatokat akkor tudjuk végrehajtani, ha az alap­­szervezeti titkárokat képessé tesszük ezeknek a feladatoknak önálló megvalósítására, — fe­jezte be hozzászólását Takács elvtárs. A hozzászólások további is­mertetésére lapunk következő számában visszatérünk. 1953 június 4. I Külpolitikai jegyzetek Békeszólamok és A világ békeszerető emberi­sége nagy felháborodással vette hírét, hogy a Szovjetunió ellen ismét provokációt követtek el: április 26-án éjszaka felségjel nélküli amerikai repülőgép ejtő­ernyős kémeket, diverzánsokat dobott le Ukrajna vidékén. Joggal vetődik fel a békét akaró százmil­l­ókban a kérdés: lehet-e hinni Eisenhowernek, az Egyesült Államok elnökének szavaiban? A tények azt bizo­nyítják, hogy április 16-án el­mondott békeszólamai nem má­sok, mint a levegőbe puffogta­­to­tt frázisok, szavai és tettei között olyan a különbség, mint a tűz és víz között. Az Egyesült Államok egyes agresszív köreit úgy látszik nem zavarja az a tény, hogy háborút készítenek elő, miközben a békéről beszél­nek. Hogyan segíthetné elő a nem­zetköz­i feszültség enyhítését az, hogy­ Bad­ Wiesseben és egyéb helyeken a­z amerikai agresszív körök különleges kémiskolákat tartanak fenn, volt Gestapo ügynököket fogadnak szolgála­tukba, százmillió dollárt költe­nek a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba kül­dött kémek, diverzánsok pénze­lésére? Szép kis „dipl­omácia“ az, amikor a kémszolgálat tisztjeit diplomáciai futárnak, hadirepülő-, haditengerészeti attasénak álcázzák. És mind­ennek a teteje a diplomáciai Coca-cola Az „Avanti“ című római lap egy érdekes történetet közöl az olasz iskolák életéből. A tör­ténet színhelye a római „Frat­teli i Bandiéra“ iskola, ahol négyezer gyermek tanul. Egyszer az iskolába meg­jelent egy választékosan öltö­zött úriember. Azt hitték róla, hogy tanfelügyelő. Megszem­lélte az osztályokat, s bejelen­tette, hogy „holnap moziba mennek. A belépődíj alacsony: mindössze 30 líra.“ Másnap a gyerekek befizették a 30 lírát az iskolában. Kaptak fejenként egy üveg „coca-colét“, azután párosával sorbaálltak és moziba mentek. A film a rossz szellemről és a jó hercegről szólt, akinek ejtőernyős kémek „eszközei“ náluk: ciánkáli, gép­pisztoly, titkos rádióállomás. A diplomata urak összeesküvéssel „foglalkoznak“. Ezt­­ tapasztal­tuk mi is a felszabadulás óta el­telt­­ nyolc év alatt. Az elfogott és méltó büntetés­ben részesített ejtőernyősök esetéből az a tanulság szá­munkra, hogy ismét bebizonyo­sodott: nem valami elszigetelt „epizódról“ van szó, hanem ez a háborúra törekvő imperialiit­a körök külpolitikájának szerves része. Még éberebbeknek kell lennünk a háborús uszítók és ügynökeikkel szemben, harcol­nunk kell a hamis illúziók ellen, még nagyobb erő­feszítéssel kell küzdenünk a béke megvédésé­ért. A napnál is világosabban láthatjuk: azok uszítottak a szovjet emberek meggyilkolásá­ra, akik a magyar nép nyakára vasjármot akasztanának, kezére bilincset vernének. A legutóbbi hetek eseményei ismételten azt igazolják: a Szovjetunió rendíthetetlenül küzd a tartós béke biztosítá­sáért minden provokáció el­len. A Szovjetunió szavait tettei igazolják, hatalmas ered­ményeket ért el a békés építő munka terén. A magyar nép bízik a Szovjetunió vezette béketábor erejében, a béke ügyé­nek győzelmében. A háborús uszítók pedig megtanulhatják, hogy olyan kemény dióba pró­bálnak beleharapni, amibe bele­törik a foguk. az iskolában kalandjai ezúttal nem azzal végződtek, hogy feleségül vette a mesebeli hercegkisasszonyt. Ez alkalommal a király nem leánya kezével, hanem egy üveg „coca-colával“ ajándékozta meg a herceget... Egyszóval: közönséges rek­lámfilm volt az egész! Az iskolásgyerekek ezután egy „műszaki“ kisfilmet láttak, amely valamilyen, a „coca-colá- hoz“ hasonló moslék gyártását mutatta be. Ez is csak közönsé­ges reklámfilm volt. Az olasz közoktatásügyi mi­nisztérium tehát, mint az „Avanti“ írja, a „technikai okta­tás“ ürügyével kereskedelmi reklám terjesztésére vál­lalko­­zik... Megyénk békeharcosai jelentik a Béke-Világtanácsnak Megyénk békeharcosai, bányászok, üzemi dolgozók, a mezőgaz­daság szocialista szektorainak dolgozói, egyénileg dolgozó parasz­­tok, fiatalok és öregek egyaránt munkafelajánlásokkal és béke­­védelmi szerződések kötésével készülnek a Béke-Világtanács ülé­sére. A munkafelajánlások és békeszerződések arról tanúskodnak, hogy jobb és több munkával járulnak­­ hozzá megyénk békeharco­sai a békezápor erősítéséhez, a béke megvédéséhez. Benedek András és Kerek Já­nos a Mátrai Ásványbánya két sztahanovista kővágója páros versenyre hívta ki Molnár And­rás és Szabó József egyénileg dolgozó parasztokat. Kerek Já­nos és Benedek András vállalta, hogy június 20-ig tervteljesíté­süket 140 százalékra emelik, amellett, hogy a munka minősé­ge 100 százalékos lesz. Molnár András és Szabó József dolgozó parasztok elfogadták a verseny­­rehívást és vállalták, hogy jú­nius 20-ig a szőlőjükben elvégzik a második kötést, a második ho­­rd­ást, a második permetezést és féléves beadási tervüket 100 százalékig teljesítik. (Kovács István.) „Csatlakozunk a Sopronkor­­pácsiak versenykihívásához, a holdankénti 200 mázsás cukor­répa termés eléréséért — írja a füzesabonyi Petőfi tszcs tagjai nevében Kovács András tsz el­nök — versenyre hívjuk a megye és a Hatvani Cukorgyár körzetében lévő termelőcsoporto­­kat, állami gazdaságokat." A vállalás teljesítése érdekében az egyes munkacsapatok is ver­senyeznek. A Béke és­­ Új élet munkacsapat 250 mázsás ter­mést akar elérni, a Május 1 munkacsapat holdanként 260 mázsás cukorrépatermés eléré­sére tett vállalást. „A növényápolási munkák időbeni jó elvégzésével harcolok a nagyobb terméshozamért, hogy beadási tervemet könnyebben túl­teljesíthessem. Gabonatermésemből a beadási kötelezettségemet a csép­őgéptől teljesítem és beadási tervemnek 102 százalékra teszek eleget" —írja Katona Imre nagykökényest 15 holdas középparaszt a Béke­ Világtanácsnak küldött levelében. Bocsó Mihály petőfibányai kétszeres sztahanovis­a vájár a Béke-Világtanács tiszteletére vállalta, hogy tervét 200 száza­lékra teljesíti és hat gyengébben dolgozó társának adja át mun­kamódszerét. „Mi még iskolások vagyunk — írja Soós Erzsébet az egri irodai szakiskolából — de jó ta­nulással, a fegyelem megszilár­dításával harcolunk a békéért és küzdünk az egyesek ellen. és Szabó Zsigmond a kömlői Kossuth tsz tagja 48 kisgyűlés megszervezését vállalta Kömlő különböző termelőcsoportjaiban. A kisgyűléseket a határban, ebédszünetek alkalmával tart­ják meg. Az egri Dohánygyár dolgozói önköltség csökkentésével és taka­rékossággal üdvözlik a Béke­világtanács ülését. Vladár Jó­­zsefné szivarkészítő vállalta, hogy június 15-ig 1000 darab szivarborítékot takarít meg. (Licska Péterné levelező.)

Next