Népújság, 1953. augusztus (62-70. szám)

1953-08-02 / 62. szám

7 NEPÚJSÁG Pártcsoport bizalmi tapasztalatcsere Hatvanban • Javítsuk tovább a pártcsoportok munkáját _ Vasárnap délelőtt a hatvani járás pártbizottsága pártcsoport­­bizalmiak részére tapasztalat­­csereértekezletet tartott. Az érte­kezleten részt vettek a járás leg­jobb pártcsoportbizalmiai, a me­gye összes járási pártbizottságá­gának szervező titkárai, vala­mint Sallós Gyula elvtárs, a me­gyei pártbizottság párt- és tö­­megszervezeti osztályának veze­tője és az osztály többi munka­társa. Az értekezleten­­ Barta Ká­roly elvters, a hatvani JB szer­vezőtitkára megnyitó szavai után — Stork Károly elvtárs, a megyei pártbizottság munkatár­sa tartott beszámolót. Stork elv­társ beszámolójában értékelte a megye és a hatvani járás párt­­csoportjainak munkáját, ismer­tette a megye jól dolgozó párt­csoportjainak módszereit, beszélt a pártcsoportbizalmi felelősség teljes, szép munkájáról, a kom­munisták nevelésének és aktivi­zálásának jelentőségéről, a­ párt­csoport bizalmi segítésének fon­tosságáról, a pártvezetőség és a pártcsoport bizalmi kapcso­latáról, és megszabta azokat a feladatoka­t, melyek a pártcso­portok előtt állnak, a párt politi­kájáért, a kormányprogramm megvalósításáért folyó harcban. A beszámolóhoz elsőnek Barta e­ltár,s szólt hozzá. Elmondotta, hogy a hatvani járásban 107 pártcsoport működik s főleg az üzemekben lévők dolgoznak jól. Általános tapasztalat, hogy ott eredményes a pártcsoportok munkája, ahol a pártszervezet vezetősége törődik velük, irá­nyítja, segíti és ellenőrzi a párt­­csoport bizalmi, a pártcsoport munkáját. „Lőrinciben — mon­dotta — a választások ideje alatt a pártcsoportbizalmik tar­tottak legtöbb kisgyűlést. A nagygombosi állami gazdaság pártszervezete minden két hét­ben vezetőségi ülésen szabja meg a négy pártcsoport bizalmi feladatát. A pártcsoportbizal­miak ebédidő alatt és munkaidő után foglalkoznak a hozzájuk tartozó párttagokkal, segítenek problémájuk megoldásában, kö­zösen beszélik meg, hogyan ér­hetnek el legjobb eredményt a munkában.’’ Ezután arról be­szélt, hogy több pártcsoport bi­zalmi elhanyagol;a a pártépítést, nem javasol a hozzátartozó leg­jobb pártonkívüliekből tagjelöl­tet. Mindez azt is bizonyítja, hogy az alapszervezetek nem támasz­kodnak eléggé pártcsoportbizal­­miakra, bár az utóbbi időben van javulás ezen a téren. A pro­pagandisták kiválogatásánál már meghallgatták a pártcso­­portbizalmiak véleményét és most a hallgatók kiválogatását végző bizottságok munkájába is bevonták őket. „A legnagyobb hiba — mondotta befejezésül — hogy sok helyen nem ismerik a pártcsoport bizalmi feladatát. Ezen a járási pártbizottság úgy segít, hogy a JB tagjaii pártcso­portbizalmi értekezleteket tarta­nak, ahol tisztázzák a pártcso­port feladatát.” Barta elvtárs után Leffelholcz elvtársnő és Kocsik Mihály elv­társ, a Selypi Cementgyár két pártcsoport bizalmija szólalt fel. Elmondották, hogy üzemük el­elnyerte az élüzem címet és ez a pártszervezet és a vállalatveze­tőség jól összehangolt munkájá­nak, a kommunisták példamuta­tásának és a pártonkívüliek moz­gósításának eredménye. Leffel­­holcz elvtársnő beszélt arról, hogy Nagy elvtárs beszéde után az ellenség náluk a munkafegye­lem lazításával igyekezett ár­tani. A pártcsoportbizalmiak és a népnevelők közös értekezletet tartottak, vállalást tettek a mun­ka megjavítására, az ellenség szétzúzására. Mivel nagyon égető a nyersanyag biztosítása, közösen brigádot szerveztek és rövid idő alatt megteremtették a további munka feltételeit. Most még fokozottabban foglalkoznak a munkafegyelemmel, megma­gyarázzák, milyen kárt jelent egy igazolatlan mulasztás is, s a beszélgetések után napról napra­ csökken az igazolatlan mulasztások száma. Nagy István elvtárs rózsa­­szentmártoni pártcsoportbizalmi elmondotta, hogy ő egyenlete­sen osztotta el a párttagokat a pártonkívüliek között és ez ered­ményre vezetett. Nehezíti azon­ban a munkáját, hogy az üzem­­vezetőség nem teljesíti a dolgo­zók jogos kérését. Kovács Ferenc a Mu­ravidéki Erőműből arról beszélt, hogy a munkaversenyt a pártonkívüliek mozgósításával viszik sikerre. A pártcsoport bizal­­m­iak javaslatára a kisgyűlése­­ken, a termelési értekezleteken jegyzőkönyvet vezetnek s ha a kisgyűlésen felvetett problémá­kat nem orvosolják, a következő héten felelősségre vonják a mu­lasztót. Elmondotta azt is, hogy a pártcsoport munkáját egy ideig csak kampányszerűen vé­gezte, mert a pártszervezet nem irányította, nem foglalkozott vele. Végezetül kijelentette, hogy a kommunisták példamuta­tásai az, mely az Erőmű tervtel­jesítését nagymértékben elő­segíti. Szabó Béláné, a Hatvani Cu­korgyár pártcsoport bizalmija el­mondotta, hogy rendszeresen foglalkozik a hozzátartozó párt­tagokkal, akik pontosan fizetik a tagdíjat és a termelésben is megállják a helyüket. Buzánszki Sándor, ugyancsak a­ cukorgyár pártcsoport bizalmijai elmondotta, hogy a csoportjában nincs 100 százalékon alul teljesítő, a tag­sági díját is mindenki pontosan fizeti. Skerlecz Istvánná, aki a hat­vani II. körzetben pártcsoport­bizalmi, arról beszélt, hogy ők minden hónapban tartanak párt­csoport értekezletet, de hetenként összehívja a pártonkívülieket is és megvitatják a sajtóban meg­jelent fontosabb cikkeket. El­mondotta, hogy segítenek a­ ter­melőcsoport pártszervezetének is, leleplezik azokat, akik a cso­port szétzilálását akarják. Fog­­lalkoztak a régi tagjelöltekkel is, akik között oyanok is voltak, akik — bár hosszabb idő óta tagjelöltek — még ezidáig nem végeztek olyan munkát, hogy ki­érdemeljék a párttagságot. Java­solták, hogy ezeknek adjanak határidőt s ha addig sem végez­nek jó munkát, zárják ki a párt­ból. Hozzászólt még a beszámoló­hoz Horváth József elvtárs, a Mátravidéki Erőmű párttitkára, Jenei János elvtárs, az egri já­­rási pártbizottság szervezőtitkára és Dorkó József elvtárs, a petőfi­­bányai pártbizottság titkára. Va­lamennyien értékelték területü­kön a pártcsoportok munkáját és ígéretet tettek, hogy a jövőben több segítséget adnak a pártcso­portok munkájához. A hozzászó­lásokat Stork elvtárs foglalta össze és megállapította­, hogy sokkal több eredmény van a pártcsoportok munkájában, mint amit e­ddig láttunk. További jó munkára lelke­sítette a pártcsoportbizalmia­­kat 6 elmondottal, hogy most a legfontosabb: a dolgozók javas­latainak felhasználása, a párt­­csoportbizalmiak és a pártszer­vezet vezetőségének összehan­golt munkája. Segítsék elő az alulról jövő bírálat kifejlesztését Gyűjtsék össze a dolgozók ja­vaslatait, a munkát ne kam­pányszerűen, hanem rendszere­sen végezzék, tartsák meg pon­tosan a­ pártcsoportértekezlete­­ket, törődjenek­ az új dolgozók­kal. Munkájukat akkor tudják csak eredményesen végezni, ha Rákosi elvtárs és Nagy elvtárs beszéde alapján dolgoznak, ha minden erővel mozgósítják a párttagokat és a pártonkívülie­ket a kormányprogramm meg­valósításáért. A máfrafüredi DISZ-szervezetről A máfrafüredi ifjúság színe­­java három évvel ezelőtt kire­pült a fészkéből. Öten honvéd­tisztek, vagy tisztjelöltek, né­­gyen egyetemi hallgatók, leg­alább tizenketten ipari tanulók, szakemberek lettek. Akkor és utána két évig úgy nézett ki, hogy a fiatalok távozásával a mátrafüredi DISZ ereje távo­zott el. A feltörő fiatalság érez­te a szervezettség hiányát, de nem volt ereje úgy talpraállni, hogy j­ó munkát végezhessen. Pártunk a­lapszervezete segí­tett.. Nemcsak azzal, hogy egy vezetőségi tagot adott a DISZ- nek. — az egész vezetőség együtt él a fiatalokkal — a mun­kában. Mutatkozott is ered­mény. Bebizonyosodott, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondták: „nincs fiatalság Fü­reden.” Az újból alakuló és új vezetőséget választó DISZ-gyű­­lé­sen 42 fiatal vett részt. Az egységbe tömörült fiata­lok lelkesedése nem lohadt le azóta sem. A kezdeti sikereket a sportkör aratta, négy hónap alatt a röplabda fejlődött leg­erősebben. Megalakult a kultúr­­csoport is, s bár vannak még nehézségek, rövidesen szereplé­sükkel szórakoztatják majd a dolgozókat. Terveink vannak: 1953—1954-ben alapismereti DISZ-iskola működik. Politikai nevelést, szakmai segítséget kap­nak fiataljaink. Szilárdítanunk kell még a fegyelmet, segíteni kell még munkájukban a veze­tőséget, hogy még inkább eg­­­gyé forrjon a tagsággal. Ser­kentenünk kell a kultúrcsoportot, meg kell szerveznünk a téli sportot is, így él, így dolgozik, így ter­vez a mátrafüredi fiatalság. Vannak nehézségeink, is, de leküzdjük a­zokat. A 42 DISZ- fiatal legalább öt helyen dol­gozik egy-egy megmozdulásra kerékpáron igyekeznek haza. De megállják helyüket a mun­kában is. S ma már örömmel je­lenthetjük: akik két-három hó­nappal azelőtt mosolyogtak, ha a DISZ-ről volt szó, ma öröm­mel mondják: diszista vagyok. Büszkék, mert a­ kollektíva be­fogadta őket, büszkék, mert azokhoz a fiatalokhoz tartoznak, akik néhány nap múlva Buka­restben az ifjúság millióit kép­viselve egységesen állnak ki a béke, az ifjúság boldog jövő­je mellett. Bodor Imre levelező Levél Langa Sándor Petőfi altáró frontmesterének A több­­­ szénért folyó csatából egész csapatom ki akarja ven­ni a részét. Ennek érdekében párosversenyre hívlak, hogy nagy nemzeti ünnepünk, augusztus 20 tiszteletére üze­münk tartozásából minél töb­bet törlesszünk. Mindezt az alábbi vállalásom szerint érem el: 1. Csapatomat úgy segítem, hogy a harmadik negyedéves tervet szeptember 25-re be­fejezzük, s ezzel 875 tonna szenet törlesztünk a vállalat tartozásából. 2. A termelés elő­feltételeit — fa, üres csitle — úgy biztosítom, hogy a 480 percet csapatom minden tagja a szenelésre tudja fordítani. 3. Ezenfelül négy 100 százalékon aluli dolgozót patronálok, hogy a harmadik negyedév végére napról napra tervüket túltelje­sítsék. így járulok hozzá, hogy minél több szenet kapjon a ne­hézipar, hogy több gépet tud­jon előállítani, hogy több és olcsóbb ruha, cipő és élelem jusson mindannyiunk számára. Nagy K. Sándor frontmester Egercsehi Bányai ^pQ0PQQiyyyvyyyyyvvvv^rvYiry^r>rVVVVlO('rtr>iVVyvv>QOQnoOQOO0O00QO0000000000000000000Q0000000Q000Q0^^QQQQQQQ^ 1 190 tonna színpor fógia­mozott A Recski Ércbánya dolgozói újabb bizonyítékát adták annak, hogy szeretik hazájukat és az egész magyar népet Már három évvel ezelőtt észrevették, hogy az ércelőkészítő mű kifolyó csa­tornáján keresztül a vízzel együtt értékes anyagok is távoz­nak az üzemből. Azonnal szól­tak a műszaki vezetőknek, akik rögtön intézedtek, hogy az el­folyt anyagot fogják fel és tá­rolják a laboratórium mellett. Azóta három éven keresztül ez év július 1-ig körülbelül 1000 tonna ilyen anyagot gyűjtöttek össze. Két hónappal ezelőtt a recski ércelőkészítő mű a gépek átsze­relése miatt leállt. A munkálatok befejezése után első dolguk az volt, hogy a laboratórium mel­lett felhalmozott anyagot feldol­gozzák Az üzem dolgozói közül sokan nem reménykedtek abban, hogy ebből az anyagból nagyobb mennyiségű szinport nyernek. A feldolgozás azonban bebizonyí­totta, hogy érdemes volt éveken keresztül szorgalmasan felfogni az értéktelennek látszó anyagot A több mint 1000 tonna össze­gyűjtött anyagból 190 tonna színport nyertek, melyet útnak indítottak kohóinkhoz, hogy ab­ból vasat és ércet öntsenek. 1953 augusztus 1. A béketábor győzelme Koreában Világraszóló nagy jelentőségű győzelmet aratott a béke­tábor ereje Koreában. Július 27-én 12 órával a fegyverszü­neti egyezmény aláírása után elhallgattak a halált osztogató gyilkos fegyverek a koreai csatamezükön, ahol három évig folyt a vér, ahol három évig napról napra gyilkolták halomra az amerikai légiban­diták Észak-Korea ártatlan lakosait, nem kímélve sem aggot, sem anyát, sem gyer­meket. Bűnös kalandjukat, Észak-Korea elfoglalását, rab­­igába döntését tűzön-vizen ke­resztül akarták vinni, hogy azután onnan támadhassanak a nagy kínai népre, akik hos­­­szú, kemény harcokban leráz­ták magukról az imperialisták bilincseit. Az amerikai imperialisták galád terve nem sikerült. A hazáját és szabadságát védel­mező hős északkoreai nép el­lenállt a hódítóknak és a kí­nai népi önkéntesek segítségé­vel nemcsak sakkban tartot­ták őket, hanem egyik csa­pást a másik után mérték a betolakodókra. Az esztelen rablóháború be­szüntetése érdekében elsőnek a Szovjetunió emelte fel sza­vát, amikor két évvel ezelőtt Malik elvtárs személyében ja­vasolta a szembenálló felek­nek, hogy kezdjenek tárgyalá­sokat a fegyverszünet megkö­tése érdekében. E javaslat mellett szólt a világ minden békeszerető embere. Éppen ezért az amerikai imperialis­ták kénytelenek voltak a ja­vaslatot elfogadni és tárgyaló­­asztalhoz ülni. Úgy gondol­ták az amerikaiak, hogy amit a fronton nem tudtak elérni, elérik­­ majd a tárgyaláso­kon. A fegyverszünet meg­kötése ellenében hatalmas te­rületet követeltek az észak­­koreaiaktól. Nam-Ir tábornok, a koreai és a kínai fegyver­szüneti küldöttség vezetője visszautasította az imperialis­ták követeléseit és napról nap­ra leleplezte hódító szándéku­kat. Az amerikai imperialis­ták és csatlósaik az ENSZ zászlaja mögé bújva két évig húzták a tárgyalásokat és amikor a megegyezés felé kö­zeledtek, mindig találtak „ürü­gyet“, mellyel megakadályoz­ták a fegyverszünet aláírását. Legutóbb Li Szin Man, a délkoreai bábelnök a világ­­történelemben példátlanul álló módon sértette meg a hadi­fogoly-egyezményt, amikor 25.000 északkoreai és kínai hadifoglyot „szabadon bocsá­tott“ és besorozta őket a dél­koreai hadseregbe, valamint Csang­ Kaj-sek bandái közé. A világ szeme feszülten fi­gyelte a délkoreai eseménye­ket, melyek az amerikaiak hallgatólagos beleegyezésével történt. Még az angol-francia és több más burzsoá lapok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Li Szin Man cselekede­téért a felelősség az amerikai imperialistákra hárul. A ko­reai és a kínai fél ennek elle­nére javasolta a tárgyalások folytatását és a fegyverszünet megkötését. A tárgyalásokon Harrison altábornagy, az ENSZ-haderők küldöttségének vezetője kénytelen volt Nam­ Ir tábornok kérdéseire némi biztosítékot adni a fegyver­szüneti szerződések megtartá­sa érdekében. Az amerikai imperialisták a hatalmas béketábor követelé­sére, a világ közvéleményé­nek nyomására kénytelenek voltak megegyezni és aláírni a fegyverszüneti szerződést. Ez­zel az amerikai imperialisták Koreában is súlyos erkölcsi­­­­reséget szenvedtek. De korai volna még azt hinni, hogy a világuralomra törekvő imperialisták lemond­tak koreai terveikről, lemond­tak a háborúról. Az amerikai hadimágnások, hadianyaggyá­rosok továbbra is gyártják a gyilkos fegyvereket és azon mesterkednek, hogy meggyújt­­sák a háború tüzét. Kim Ir Szen marsall és Peng Ten Huai tábornok a fegyver­szüneti szerződés aláírása napján napiparancsot intéztek a koreai néphadsereghez és a kínai népi önkéntesekhez. A napiparancs a többi között így hangzik: „A fegyverszüneti egyezmény aláírása az első lé­pés a koreai kérdés békés rendezése felé és ezért előnyös a világ népeinek békéje szem­pontjából. A koreai és a kí­nai nép, valamint a világ ös­­­szes békeszerető népei öröm­mel fogadják, s lelkesen tá­mogatják a koreai fegyverszü­netet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete haderejének pa­rancsnoksága oldalán vannak azonban még harcias elemek — különösen a Li Szin Man­­klikk — melyeknek egyáltalá­ban nem tetszik a koreai fegyverszünet megvalósulása és amelyek ezért erősen ellen­zik a fegyverszüneti egyez­mény aláírását. A koreai nép­hadsereg és a kínai népi ön­kéntes alakulatok összes har­cosainak fokozniuk kell tehát éberségüket.“ Fokozniuk kell éberségüket­ az egész világ békeszerető né­peinek is, köztük a magyar dolgozóknak is, akik orvosság­gal és orvosokkal segítették a hős koreai nép harcát. Korea példája bebizonyította, hogy meg lehet fékezni a háború sötét erőit és megálljt lehet parancsolni a háborús gyújto­­gatóknak. Nyitott szemmel kell figyelni az amerikai im­perialisták és csatlósaik min­den tevékenységét, hogy ide­jében leleplezzük terveiket, melyeket a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen szőnek. Keszei István ­i olasz nép elutasította De Gasperi klerikális kormányát Az olasz képviselőházban 1922 óta most bukott meg először a kormány A kormány bukása a június 7-i szavazás következ­ménye, a klerikális­ keresztény­­demokrata párt — amely addig az ország vezető pártja volt — verességet szenvedett. De Gas­peri a klerikálisok vezére, aki a választások előtt a parlamentben keresztül hajszolta a csaló vá­lasztási törvényt, nem akart be­lenyugodni vereségükbe Nem akarta tudomásul venni a dol­gozó nép követelését és fittyet hányt a kommunista és a bal­oldali pártok előretörésére. Nagy huzavona után — annak ellené­­re, hogy pártja vereséget szen­vedett a június 7-i választáso­kon — ismét klerikális kormányt alakított. Ezúttal nem nagy si­kerrel. Bemutatkozása után a parlament megtagadta a bizal­mat De Gasperitól, aki görcsösen ragaszkodott a hatalomhoz. Az olasz dolgozók olyan kor­mányt követelnek, amely figye­lembe veszi a dolgozók igényeit, kenyeret, munkát, szabadságot biztosít a számukra és amely nem bocsátja vomba az amerikai imperialistáknak Olaszország függetlenségét. AKIK MEGYÉNK IFJÚSÁGÁT KÉPVISELIK A VIT­EA Országh K. András, egercsehi Ifjú vájár, DISZ-titkár, rend­szeresen 200 százalékot teljesít. Korózs Lajos, a Fémszerelő vényárugyár ifi dolgozója, félné­­meti DISZ-titkár. Megyeri Mária, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár ifjú sztaha­novistája. Inklovics Mária, a Mátra­­vidéki Fémművek dolgozója, országgyűlési képviselő, Dóczi Kálmán, az egri Bútor­gyár ifjú dolgozója, DISZ-tit­­kár, Lakatos István, a rózsaszent­­mártoni IX-es akna élenjáró fiatal vájárai. «

Next