Népújság, 1953. október (79-87. szám)

1953-10-01 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! M$ > - je( NÉp UJ SA­G­A 7 M 1) DM IX. ÉVFOLYAM, 79. SZÁm. Ara 50 fillér 1953 OKTOBER 1. L yl­isb­b étel kölcsöne A dolgozó nép állama, a dolgozó néphez fordult: je­gyezz békekölcsönt! S nem kétséges, népünk nem fog késle­kedni a válasszal. A kölcsönjegyzés egyik legnagyszerűbb kifejezési formája, csalhatatlan fokmérője, mennyire egy a nép hazájával, kormányával, mennyire magáénak vallja, s tekinti eddigi alkotásainkat, eredményeinket, ragyogó jö­vőnk minden célkitűzését. A kölcsönjegyzés sikere az áldo­zatvállalás, a helytállás, a nép egységének mindennél be­szédesebb bizonyítéka. Négy ízben jegyzett már dolgozó népünk, négy ízben adta már megtakarított forintjait a bányász, a tisztviselő, a dolgozó paraszt, a mérnök jövőnkért, a béke alkotásaiért , a békéért. Nem lehet ebben az országban olyan ember, aki ne látná, mkj lett forintjainkból. Államunk becsülettel elszámolt, ebből ezt építettük, ebből ennyi jár vissza. Fel­építettük Sztálinvárost, Komlót, Kazincbarcikát, ezer és ezer nyertes kapta vissza a sorsoláskor jegyzett forintjainak többszörösét. Korszerűsítettük Petőfi-bányát, megépítettük a Váltógyárat, az egri, a hatvani, gyöngyösi bölcsődét — ezer és ezer dolgozó vette fel nyereményét a sorsolás után. Kibővítettük a főiskolákat, egyetemeket, növeltük a kórházi ágyak számát, új gyógyszereket gyártunk, újabb tömegeket vontunk be a társadalombiztosításba , és újabb ezrek kap­ták vissza forintjaikat a legutóbbi sorsoláskor is. A nép állama a nép javára, a nép védelmére fordította a kölcsön­kapott forintokat — becsülettel számol el vele. Dolgozóink hozzájárulása, a falvak és városok forintjai szebbé, gazdagabbá és megelégedettebbé tette a mi megyénk lakóinak életét is. Heves megye, országunk kicsi tükörképe, ipari megye, kulturált megye, a szabad és boldog emberek megyéje lett. Alig két hónappal ezelőtt látott napvilágot a kormány programmjában pártunk hatalmas jelentőségű határozata. Az eltelt igen rövid idő alatt államunk annyit tett a dolgo­zó népért, a szebb életért, mint egész történelmünk alatt együttvéve talán senki sem. Ez a néhány hónap szinte teljes pompával bontakoztatta ki életünk minden szépségét, né­pünk minden alkotó kezdeményezését, kézzelfogható közel­ségbe hozta szocialista jövőnket, az élet gyújtópontjába helyezte az embert. Ma ebben az országban éppen úgy, mint a Szovjetunióban, minden a népért, az alkotó, a dolgozó, az építő emberért történik. Az árleszállítás másfélmilliárd fo­rintja, a falu életszínvonalát megemelő rendeletek eredmé­nyeinek milliói máris éreztetik hatásukat, máris vidámabb az élet, vidámabb a munka, gazdagabb a jövő. A rövid két hónap alatt megjelent minisztertanácsi határozatok vastag könyvet töltenének ki, s a könyv minden lapja, a rendeletek miden sora, minden ember szívéhez szólnak, átformálják minden család életét — hősj költeményei szabad hazánk építésének. A város és a falu, mukás, s a paraszt, az értelmiségi nem is késlekedett a válasszal. Öntudatlanul, szinte kibug­­­gyant belőlük a válasz: „Soha ennyire nem éreztük ma­gunkénak ezt a hazát.” S hozzátették: „rajtunk áll most, hogy még szebb legyen az életünk, még ragyogóbb, még biztatóbb, még békésebb jövőnk”. „Rajtunk áll” — és most erről van szó. A nép állama kéri a népet, segítsen még kö­zelebb hozni saját jövője szépségeit, segítse leszakítani azt a gyümölcsöt, melynek ízét ő fogja élvezni. Ezt kéri a nép állama, s lehet-e becsületes ember ebben az országban, aki nem hallgat erre a kérésre, aki nem akarja, hogy több és olcsóbb legyen az élelmi cikk, a ruha, a könyv, szebb és gazdagabb az élet, aki nem akarja, hogy mindannak a szép­ségnek, melyet jövőnk ígér, békés élvezője legyen? Nem! Mindenkinek érdeke ez, szent ügye saját maga, családja, saját népe érdekében. A mostani kölcsönjegyzésnek különös jelentősége van. Az a tény, hogy a munkások és alkalmazottak körében a jegyzés félhavi keresetük arányában történik, s hogy annál magasabb jegyzést nem szabad elfogadni, hogy az önkén­tességet városon, falun szigorúan be kell tartani, azt bizo­nyítja, hogy most nem a „túljegyzés”, hanem egész népünk egységes jegyzése a fontos. Nem erőn felül hanem minden ember erejéhez mérten, de mindenkitől kér államunk, aki egynek érzi magát építésünkkel, aki életünk szebbé tételéért folyó harc katonájának vallja magát. Nem egyesek erőfeszí­tésére, hanem a városok és falvak dolgozó népe együttes ál­dozatvállalására, dolgozó parasztjainknál különösen a jó őszi munkára számít, ezt kéri államunk. Éppen a mostani kölcsönjegyzés, amely életszínvonalunk további emelésének, a további árleszállítások útjának döntő láncszeme, elsősor­ban népünk egységének, a munkás-paraszt szövetségnek legfényesebb kifejezője. Az elmúlt nyolc, nem egyszer kemény és küzdelmes esztendő alatt megyénk dolgozó népe is a hősi tettek egész sorát hajtotta végre. Az újjáépítés, a három, majd az ötéves terv sikeréért folyó harcban, tántoríthatatlanul követte pár­tunkat, kormányunkat, s nem egyszer bizonyította be, hogy nincs híjával az áldozatvállalásnak, a helytállásnak. De az sem lehet kétséges, hogy a „válaszadásban” a kom­munistáké, a vezetőké az első szó. Nekik kell élenjárni a jegyzésben, nekik kell elsők között lenni kölcsönadott forint­jaikkal, s a jegyzés után nekik kell türelmes, okos szóval, új életünk megmutatásával, a kormány programmjának szakadatlan ismertetésével meggyőzni a legszélesebb dolgo­zó tömegeket, hogy a további árleszállítások, életünk szebbé tételének kulcsa a mostani kölcsönjegyzés sikere. A dolgozó nép állama a dolgozó néphez fordult: jegyezz békekölcsönt! Ne késlekedjünk egy pillanatig sem a válas­­­szal, jegyezzünk egységesen a béke, a szebb, a boldogabb élet, népünk felemelkedésének kölcsönéből. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK FELHÍVÁSA A NEGYEDIK BÉKEKÖLCSÖN JEGYZÉSÉRE Magyarország dolgozó népéhez Felszabadult népünk átkötő ereje gyökeresen megváltoztatta országunk arculatát. A termelésben elért nagy eredményeink gazdagabbá tették hazánkat, megerősítették népi demokratikus államunkat. Hazánk nem elmaradt ország többé, hanem fejlett ipari ország. Eredményeinket a munkásosztály, a dolgozó paraszt­ság, az értelmiség, egész népünk odaadó munkájának köszönhet­jük. A szocializmus építésének programmja nemcsak a jövő ragyogó távlatait nyitotta meg népünk előtt, eredm­énye­ n­, lehe­tővé teszik, hogy népünk jólétét emeljük, a dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteit egyre inkább kielégít­hessük. A kormány programmjának megvalósítása egész népünk osz­tatlan elismerését váltja ki és fokozza népünk munkalendületét. Azok az intézkedések, amelyek több mint tízezer fogyasztási cikk árának leszállításában, az áruk minőségének javításában jelent­keznek, amelyek jelentős kedvezményeket nyújtanak a mezőgazda­­sági lakosságnak, amelyek a lakásépítés programmját valósítják meg, népünk mindennapi életét szebbé és boldogabbá teszik. Eredményeink eléréséhez jelentősen hozzájárult az a több­­ezermillió forint, amelyet dolgozó népünk népgazdaságunk fejlesz­tésére kölcsön­jegyzéssel bocsátott eddig az állam rendelkezésére. A kormány programmja is bizonyítéka annak, hogy az államköl­­csönök dolgozóink gyümölcsöző befektetései, amelyeknek minden forintja bőségesen térül vissza az egész ország és valamennyi dolgozója javára. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa ezért elhatározta, hogy ebben az évben is államkölcsönt bocsát ki. Az új állam­kölcsön, a Negyedik Békekölcsön, 1053 október 1-én 1000 milllió forint összegben kerül kibocsátásra. A népgazdaság anyagi erőforrásainak jelentős megnöveke­dése lehetővé tette azt is, hogy ebben az esztendőben a kormány csökkentse a kibocsátásra kerülő államkölcsön összegét, az új államkölcsönt pedig elsősorban olyan beruházásokra fordítsa, ame­lyek az életszínvonal közvetlen emelését szolgálják; a könnyű­ipar, s az élelmiszeripar fejlesztésére és főként a mezőgazdasági termelés növelésére. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meg van győ­ződve arról, hogy felhívása az egész magyar nép körében, város­ban és falun egyaránt, telkes visszhangra talál. A Negyedik­ Békekölcsön népünk anyagi és kulturális felemelkedését szolgálja, még szorosabb egységbe kovácsolja, új nagy győzelmekre lel­kesíti népünket. A Negyedik Békekölcsön forintjai hozzájárulnak a kormány célkitűzéseinek megvalósításához, elősegítik, hogy több és jobb fogyasztási cikk álljon a lakosság rendelkezésére, szebb és egész­ségesebb lakások nyújtsanak boldog otthont dolgozóinknak, új mezőgazdasági gépek, több műtrágya, korszerű agrotechnika dúsabb termeléssel tegye gazdagabbá népünk életét. Magyar dolgozók! Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! A haza javára, a maga hasznára jegyezzen mindenki béke­kölcsönt! Budapest, 1953 szeptember 30. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA. íz! A pénzügyminiszter közleménye a Negyedik Békekölcsön kibocsátási feltételeiről 1. A Negyedik Békekölcsön 1953 október 1-én kerül kibocsá­tásra. A visszafizetés időtar­tama 20 év, azaz 1973 októ­ber 1-ig minden kötvény visszafizetésre kerül. 2. A kölcsönt kizárólag a lakos­ság körében lehet elhelyezni. A kölcsönjegyzés rendjét a pénzügyminiszter állapítja meg. 3. A kölcsön 100 millió forintos osztályokra tagozódik. Minden osztály 20.000 sorozatból áll. Egy-egy osztály kötvényeinek „sorozati száma” 20.001 -től 40.000-ig, egy-egy sorozaton belül a kötvények „száma” 01-től 50-ig terjed. 4. A kölcsön 100 forintos név­értékű alapcímletekben kerül kibocsátásra. Forgalomba ke­rülnek összevont kötvények 200 és 500 forintos névérték­­ben, amelyek kettő, illetve öt darab 100 forintos kötvények­nek felelnek, meg. Az össze­vont kötvényeknek öt, illető­leg két „száma” van. Az ös­­­szevont kötvények az azon feltüntetett „számokénak megfelelő öt, illetőleg két nyereményre jogosítanak. Az 50 forintos félkötvény és az időközi elszámolások céljaira szolgáló negyedkötvények a 100 forint névértékű kötvény­re eső nyeremény megfelelő hányadára jogosítanak. A nyeremények összege évi 5 százalékos kamatozásnak fe­­lel meg. A nyereményekből 20 százalék nyereményilleték levonásra kerül. A kölcsön nyereményei: a 100.000 forintos főnyeremény, az 50.000, 25.000, 10­000, 5000, 1000, 500, 200 fo­rintos nyeremények, melyek a 100 forintos kötvényre vonat­koznak és magukban foglal­ják a kötvény névértékét is. A nyeremények kifizetése 1954 október 1-től minden év áp­rilis és október első napján esedékes. A kölcsön 20 éves időtartama alatt minden ese­­­­dékesség előtt kell nyere­­­­ménysorsolást tartani. Az egyes nyereménysorsolásEzenkívül minden sorsoláson van még 1 darab 100.000 fo­rintos főnyeremény is. 8. A nyereménnyel ki nem sor­solt kötvények 1958 október 1 -től 1973 október 1-ig ter­jedő 15 év alatt névértékben kerülnek kisorsolásra. 9. A nyereménnyel kisorsolt, va­6ok alkalmával minden 100 millió forint névértékű osz­tályra a következő nyere­ményeket kell kisorsolni: lamint a névér­tékben vissza­váltásra kerülő kötvényeket 1976 október 1-ig lehet be­váltani. E határidő után a még be nem váltott kötvények érvényüket vesztik és azokra sem a névértékét, sem a nye­reményt nem lehet már ki­fizetni. Erősödik a szövetkezeti­ mozgalom a gyöngyösi járásban (Tudósítónktól.) A termelőszövetkezetek orszá­gos tanácskozása óta új ter­melőszövetkezet alakult VI­­onta községben, huszonegy dol­gozó paraszt választotta a nagy­üzemi gazdálkodás útját. Banka József az alakuló gyűlésen el­mondotta, hogy jövőjét a ter­melőszövetkezetben akarja meg­alapozni, mert látja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az egyetlen helyes út a parasztság előtt. Kovács Géza, dolgozó pa­raszt is hitet tett a nagyüzemi gazdálkodás mellett. „Úgy fo­gunk dolgozni, hogy munkán­kon és jövedelmünkön keresz­tül bebizonyítsuk a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás fölényét az egyénivel szemben." Az újonnan alakult termelő­­szövetkezet­ valamennyi tagja megfogadta, hogy­ minden ere­jével és tudásával a több ter­mésért harcolnak. A gyöngyösi járásban az újonnan alakult tsz mellett a meglévő termelőszövetkezetek is új tagokkal erősödtek. Például a domoszlói Alkotmány 12, a karácsondi Dózsa négy, a vi­­sontai Petőfi kettő, a gyöngyösi Kossuth tsz két új tagot vett fel sorai közé. Előfordul az is, hogy a ter­melőszövetkezetből kizárt tag újra kéri felvételét. Például a nagyrédei Munka termelőszövet­kezetből három héttel ezelőtt ki­zárták Jekkel János csoport­tagot, mert munkáját hanyagul végezte, állandóan elégedetlen­kedett, s hátráltatta a szövetke­zet fejlődését. Jekkel János a kizárás után számvetést csinált, s rájött arra, hogy családja megélhetését sehol sem tudja úgy biztosítani, mint a szövet­kezetben. Ez valóban így is van, hiszen a Munka tsz tagjainak bőségesen jutott búza, szépen kaptak árpát, kukoricát, még hátra van a napraforgó után járó olaj, szappan, majd a cu­kor, burgonya, bor és pénzjö­­vedelem kiosztása. Ezenkívül a háztáji gazdaságból is jelentős jövedelme v­olt a tagságnak. A következő közgyűlésre Jek­­kel János újra elment és kérte a tagságot, vegyék vissza a szövetkezetbe. Elmondotta, hogy most már végleg meggyökere­zett benne a szövetkezeti gaz­dálkodás gondolata, s megígér­te, hogy ezután jobb munkát fog végezni. A tagság alaposan megfontolta a kérelmet és egy­hangúlag­ visszavette tagjai so­rába Jekkel Jánost. Ezek a példák a termelőszö­­vetkezeti mozgalom megerősö­dését, kiszélesedését bizonyítják. Eridh János Begyűjtési versenyfelhívással készül Apc november 7 megünneplésére Apc község dolgozó paraszt­sága november 7 tiszteletére versenyre hívta ki a járás köz­ségeit. A dolgo­zó parasztok vállalták, hogy kukoricabeadá­­sukatt október 1-re, tojás- és baromfibeadásukat október 30-ra, míg hízósertés és vágó­marhabeadásukat november 5-re 100 százalékban teljesítik. A tejbeadási tervüket havonta folyamatosan teljesítik. . Az őszi szántás­vetést októ­ber 15-re, az őszi betakarítást október 10-re, az őszi búza ve­tését október 20-ra, a téli siló­zást október 25-re, az őszi mélyszántást pedig november 20-ra befejezik. A szüretet ok­tóber 10-én fejezik be vállalá­suk értelmében és bérbeadási kötelezettségüknek november 5-ig maradéktalanul eleget tesz­nek.

Next