Népújság, 1953. december (97-106. szám)

1953-12-03 / 97. szám

I VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 9 KÉPÚJSÁG AZ MDP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM Ara 50 fillér 1953 DECEMBER 3. Naponta többezer dolgozó igényeit elégíti ki az egri Állami áruház ★' *■] A dolgozók igényeinek kielégítéséért A mi hazánkban legfőbb érték az ember. Az az ember, aki szorgos két kezével építi országát, jövőjét, aki a szocializmus útján halad előre. Ennek az embernek igényei is vannak, igények, melyet munkája, vagy életének szebbé tétele megkövetel. Pártunk Központi Vezetősége többször igen fontos feladatot tűzött ennek érdekében gazdasági életünk különböző szervei elé. Legfontosabb feladatként népünk életszínvonalának fokozottabb emelése áll most előttünk. Ahogy a munkánkban, tervünk teljesítésében nagy jelentőségű lépéseket tettünk előre, úgy az emberekről való gondoskodás terén is komoly fejlődést mérhetünk le. Ennek különösen a kormányprogramm megjelenése adta a lendületet, melynek minden célkitűzése középpontjában a dolgozó ember áll. A dolgozók életszínvonalának felemelését szolgálják úgy a mezőgazdasági, mint az ipari, vagy kulturális intézkedések. Azonban a helyes politika megvalósításához nem elegendők csupán a rendeletek. Ez csak a szilárd vázat adja, amely köré mindenkinek — munkabeosztásának megfelelően kell felsorakozni, egységbe tömörülni, hogy a feladatokat megvalósíthassuk. Az utóbbi néhány hónapban különösen nagy fejlődést láthatunk kereskedelmi szerveinknél, melyekre dolgozóinknak a legtöbb panaszuk volt. Üzletek, éttermek kiszolgálói sokszor durva, udvariatlan magatartást tanúsítottak a kiszolgálás közben. Üzleteinkből sokszor hiányzott igen fontos árucikk. Most a vállalatvezetők a szükséges áruk beszerzésére, az alkalmazottak pedig a vevők udvarias kiszolgálására törekszenek. Gyáraink dolgozói a mennyiség mellett elsősorban a minőséget tartják szem előtt, hogy népünknek sok és tartós anyagot, jó cigarettát, erős bakancsot, ízletesen elkészített készételeket juttathassanak. És hogy valóban a korányprogrammnak megfelelően, ennek minden pontját teljesítve akarunk élni, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a közelmúltban megnyitott élelmezési és ruházati üzletek, az egri és gyöngyösi csemegebolt, a hatvani és egri új ruházati bolt és ezek bőséges, jó minőségű áruellátása. Vagy nem jelent-e jobb életet, nem ad-e több kenyeret mindannyiunk, nem utolsósorban a parasztság asztalára a beadási kedvezmény, a moltévi hátralékok elengedése? De igen. Megnövekedett a termelési kedv, nőtt a piaci felhozatal. Ma sokkal olcsóbb a burgonya, a káposzta stb., mint egy évvel ezelőtt. S a dolgozó parasztság ezért a pénzért, melyet a határozatok értelmében sajátjának mondhat, felruházkodhat, jut belőle a konyhára is, vagy kulturális igényeit is kielégítheti. Ez a kedvezmény nagyon sok dolgozó szobájában szólaltatta meg a rádiót, a hatvani Dózsa, a gyöngyösi Kossuth és sok más tszcs-ben valósította meg a csoport meggazdagodásának terveit, rakta le alapját jövő évi magasabb részesedésüknek. Kielégítést nyernek dolgozóink kulturális igényei is. A többi mellett a hatvani MÁV és kiskörei Dózsa tszcs épülő kultúrotthonai tanúként szólnak szavaink mellett. Nem mondhatjuk azonban eredményeink mellett sem azt, hogy minden rendben van. Bőven akad még javítanivaló. Üzemvezetőink között még elég nagy számmal vannak, akik nem érzik munkájukban a kötelességtudást, felelősséget, feladataikat nem kielégítő komolysággal végzik. De ugyanezt megtalálhatjuk még a munkásoknál is. Nem fordulhat elő a jövőben az, hogy dolgozóink kicsi, vagy nagy, de számukra nem megfelelő cipőben járjanak. Ha ők munkahelyeiken tőlük telhetően a legjobban elvégzik munkájukat, akkor ők is elvárják, hogy pénzükért igényeiket kielégítő árut vásárolhassanak. A legkisebb, szinte már jelentéktelennek látszó panaszt is ki kell vizsgálni, és akkor minden vasáruüzletben lesz húsdaráló, teaszűrő, mosdótál, a diákszállókban víz, óvodákban jó tűzhely és tüzelő. A dolgozókról való gondoskodás elsősorban a vezetőség feladata. Mindenben követniük kell azt az utat, melyet megjelöltek számukra, amely irányítja munkájukat. A kormányprogramm pontjainak nem teljesítése akadályozza a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítését. Mindent el kell követni azért, hogy minden téren kielégítően érvényesüljön a dolgozókról való gondoskodás elve. ) A MÉH-vállalatok 119,5 százalékra teljesítették vasgyűjtési tervüket Heves megyében a MÉH-vállalatok a vasgyűjtő hónap ideje alatt jó munkát végeztek. Mindenütt segítségükre siettek a gyűjtőknek, kocsikat adtak rendelkezésükre, hogy könnyítsék munkájukat. Az eredmény nem is maradt el. A MEH-vállalatok vasárnap estig vasgyűjtési tervüket 119,5 százalékra teljesítették. A városok közül a legjobb eredményt Eger érte el, ahol 17 és fél vagon vasat, valamint 45 és fél mázsa színesfémet gyűjtöttek össze. Egerben az MTH fiataljai voltak a legszorgalmasabb gyűjtők, akik brigádokat szerveztek és 126 mázsa vashulladékot adtak át a MEH-vállalatnak. Lemaradtak a hatvani MTH-iskolások, akik mindössze 36 mázsa vashulladékot gyűjtöttek. Gyöngyösön az általános iskolák tanulói jártak az éten. A III. számú iskola hat mázsa vasat, 204 kiló fémet, a IV. számú iskola pedig öt mázsa vasat és 128 kiló fémet adott át a MÉH-vállalatnak. A vasgyűjtő-hónap ideje alatt rosszul dolgoztak a helyi DISZ- szervezeek. Nem szervezték meg a vasgyűjtést, nem alakítottak brigádokat, nem sokat törődtek a gyűjtéssel. Ez a nemtörődömség különösen a falusi DISZ-szervezeteknél volt tapasztalható. November 29-én a vasgyűjtő hónap utolsó vasárnapján a DISZ-tagok sehol sem gyűjtöttek. Nagyrészt ennek „köszönhető”, hogy a földművesszövetkezetek nagyon lemaradtak a gyűjtésben. A DISZ- szervezetek mellett ők sem törődtek a vasgyűjtés szervezésével. MEGYÉNK BÉKEÜZENETE Füzesabony, Heves, Pétervására járási székhelyekre vasárnap reggel feldíszített kocsik, autók érkeztek egymás után, rajtuk boldog emberek. Járási béketalálkozóra jöttek el az üzemek, falvak, községek küldöttei, hogy legszentebb ügyünkről, a béke ügyéről tanácskozzanak. Sok különböző ember — munkás, paraszt, egyénileg dolgozó és szövetkezeti tag értelmiségi, kisiparos, háziasszony, vallásos ember, öreg és fiatal érkezik, de valamennyien egyformán éreznek: a béke a legdrágább, a béke ügyéért mindent megteszünk, és adják át követeléseiket, üdvözléseiket tartalmazó békeokmányaikat . A megjelent dolgozók gondolatát, akaratát fejezte ki Simon Sándor boconádi dolgozó: „Minél előbb üljenek össze a nagyhatalmak képviselői és tárgyalják meg a béke kérdését”. Felszólalt többek között Kolozsvári Béla is: „100 évvel ezelőtt Petőfi dalolta: .Békét, békét a világnak, de ne zsarnok kézből ...’ Most kéthónapos kisfiamra gondolok és azt akarom, hogy ő már békében éljen.” A felszólalások után a békeharcban élenjárókat díszes okmánnyal tüntették ki. Ezután az egybegyűltek tiszteletére Heves és környékének kultúrcsoportjai műsort adtak. A békéért minden áldozatra készek vagyunk A pétervásári járás békeharcosai vasárnap nagy napot köszöntöttek. Ezen a napon vitték el a munkások, parasztok, értelmiségiek üzeneteit, békeakaratuk bizonyságai; a járás békeküldötte. Közé 400 küldött hozta el a járási székhelyre a többezer békeharcos üzenetét: békét akarunk, a békéért harcolunk, a békéért minden áldozatra készek vagyunk. ■ Erről tanácskoztak a gyönyörűen díszített járási kultúrothonban hosszú órákon át. Erről beszélt Tamási Lajos író, aki egyszerű, meleg hangon ismertette a békeharcosok seregének erejét, harcos munkáját. A békéért folyó nagy küzdelmet ismerték meg a békeküldöttek Li- Po-Nam koreai békeharcos- lány szavaiból. A békéről, az életről hangzott itt a szó. S amilyen szeretettel csengő hangon szállt a hang a békéről, az életről, olyan gyűlölettel volt teli a szó, mikor azokról beszéltek, akik el akarják verni ezt az életet, akik az élet, az virulás helyett vért, pusztulást akarnak. Szepesi Zoltánné üzemi dolgozó elmonda: szereti gyermekeit, dolgozótársait, a gyárat, amelyben dolgozik — ezért áll a békeharcosok sorába. Teljes szívével együttérez a hős koreai néppel, akik vérükkel védelmezték a mi boldog életünket, melyet nem adna semmiért, melynek megvédéséért, szépítéséért nem győzhetünk eleget tenni. Farkas Józsefné a bodonyi parasztasszonyok nevében beszélt: Gyermekeinket az új életre, az élet örömeinek akarjuk nevelni. Ezért harcolunk a békéért. ..Odakiáltjuk a világnak, hogy a magyar anyák nem siratni akarják gyermekeiket, hanem gyönyörködni akarnak fiaikban, akik részt vesznek a még szebb élet építésében.” Nagypál Benedek recski küldött, a régi keserves summás életet elevenítette fel, ezzel állította szembe mai boldog életét. ,,S ha ezt a boldog életet fenyegetik, még az életünket is feláldozzuk érte" — mondotta. A békéről, a boldog életről beszélt itt minden és mindenki, a nagy sikert arató kultúrműsor, a népi zenekar lendületes indulói, a kiosztott díszoklevelek, éppúgy, mint a lelkes békeharcosok. A békéről beszélt Gecse István igazgató tanító. Fodor József bányász a tárnái éi őszi dolgozó paraszt, a recski tszcstag. S valamennyien ígéretet tettek: ha hazametnnek még jobban végzik munkájukat, még több dolgozót nyernek meg a békemozgalomnak. Füzesabonyban 150 békéharcos gyűlt össze a béketalálkozóra, ahol az Országos Béketanács küldötte, Ónodi Miklós elvtárs tartott beszámolót. Beszédében ismertette a béketalálkozó jelentőségét, a jelenlegi nemzetközi helyzetet, a világ népeinek békeharcát és megszabta a békéért vívott harcunk feladatait. Rámutatott a Szovjetunió következetes békepolitikájára, melynek eredménye az az enyhülés, amely a feszült nemzetközi helyzetben a legutóbbi időkben megmutatkozott. Mindezek mellett a háborús veszély továbbra is fennáll az imperialisták részéről és ezért kell szívósan, minden embernek a maga munkaterületén harcolni a békéért. A járási békeküldöttek feladata jól ismerni a nemzetközi helyzetet és azt mindenkivel megismertetni. „Végezd becsületesen munkádat, tájékozódj a nemzetközi helyzetről és világosíts fel másokat.” Szoros összefüggés áll fenn a békeharc és a kormányprogramm között, mert kormányunk programmja további békés életünkért és jólétünkért harcoló békepolitika. „Dolgozzunk híven a kormányprogram szellemében. Tegyük jó munkával szebbé, gazdagabbá mindannyiunk életét. Emejük szüntelenül népünk életszínvonalát, így harcoljunk a békéért, a boldog életért. Ezzel járulunk hozzá legjobban a világ népeinek békeharcához, ebből tudja meg a világ, hogy népünk valóban a béke népe. Törhetetlen harcunk eredménye csak egy lehet „a béke legyőzi a háborút” — fejezte be beszédét Ónodi elvtárs. A beszámoló elhangzása után a hazánkban tanuló kínai fiatalok egyke, Pong Fej a 499 milliós Kína forró üdvözletét tolmácsola a magyar békeharcosoknak, ismertette a világot átfogó hatalmas békemozgalom nagyságát, beszámolt magyarországi tapasztalatairól, hazája Kína új országépítéséről, majd a kínai-magyar barátság szellemében éltette a világbékét. Számos felszólaló volt a járás községei képviseletében megjelent, dolgozó parasztok, tszcs- és MNDSZ-tagok, gépállomások és tanácsok dolgozói közül. Mindannyian boldogok voltak, hogy itt megjelenhettek, testvéri üdvözletüket tolmácsolták a szovjet és a kínai népnek. Ígéretet tettek arra, hogy saját munkaterületükön ezután még jobban végzik munkájukat, mert tudják, hogy ezzel is erősítik a népek békeharcát. Az ülés végén a részvevők dísztáviratot küldtek az Országos Béketanácsnak, koreai békeharcosok leveleit olvasták fel, majd az elnökség elismerő okleveleket osztott ki a járás legjobb békeharcosainak. Minden embernek harcolni kell a békéért A világ dolgozói nemcsak állítják a békét, hanem küzdenek is érte A hevesi kulturház termében gyűltek össze Heves és környékének dolgozói közül hatszázan, hogy hitet tegyenek a béke mellett. A békegyűlést a magyar és a szovjet Himnuszelhangzása után Újhelyi Dezső, a békebizottság titkára nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket és a vendégeket: Gergely Sándor írót, Be Ki Zsun koreai küldöttet, a megyei pártbizottság és a megyei békebizottság kiküldőkét. Majd Újhelyi elvtárs felkérte Gergely Sándort, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Gergely elvtárs beszámolt arról, hogy a békét akaró emberek felismerték, hogy nincs olyan vitatott kérdés, melyet tárgyalással ne lehetne eldönteni. Az amerikai burzsoázia első számú ellensége a békének. Ezzel szemben a szovjet ember mindent megtesz azért, hogy a világot ne pusztítsa el ismét a háború tüze. A háború ellen nemcsak a népi demokratikus országok dolgozói küzdenek, hanem az Egyesült Államokban is milliók álltak a béke zászlaja alá. Majd a vietnami háborúról beszélt: „A vietnami dolgozók harca is a béke ügyét szolgálja. Ezt a harcot támogatják a francia dolgozók is.” Ma már a világ dolgozói nemcsak áhítják, a békét, hanem küzdenek is érte. A magyarországi békemo?galmat minden igazi hazafi támogatja. Majd ismertette a magyar dolgozók nyolc év alatt elért eredményét. „Ki akarná azt, hogy’ ezek az alkotások a háború martaléává váljanak? A becsületes dolgozók nem!” „Harcolunk a végsőkig a háború ellen és harcolunk a szebb és boldogabb életért” — fejezte be beszédét Gergely elvtárs. Az ihneni beszéd után esőnek Be Ki Zsun, a koreai ifjúság, DJVSZ küldötte szólalt fel. Ismertette a koreai dolgozók békéért vívott harcát. „Már négy hónapja, hogy az amerikai Imperialisták a világ dolgozóinak nyomásával kénytelenek voltak megkötni a fegyverszünetet. Az amerikaiak mindent elkövetnek, hogy ismét láng borítsa a koreai földeket, házakat és hogy ismét szórhassák bacilus bombáikat”. Majd Heves és környékének dolgozói, tanulói szólaltak, fél November havi tervét 103 százalékra teljesítette a Bükkhegységi Ásványbánya A Bükkihegységi Ásványbánya dolgozói a múlt héten lemaradtak tervük teljesítésében. Szombaton havi tervük esedékes részének teljesítésében még , 99 százaléknál tartották. Hétfőn, a hónap utolsó napján, amikor munkahelyükre érkeztek, rövid megbeszélést tartottak. Megfogadták, hogy ezen a napon, behozzák a mult heti lemaradást és maradéktalanul teljesítik havi tervüket. Nem is sokáig tanakodtak, nagy szorgalommal kezdtek munkához, hogy győzelemre vigyék havi tervük teljesítését. Az eredmény óráról órára javult. Egyre több csille fehérmészkő hagyta el a felnémet bányaüzemet. Délelőtt 9 órakor már elérték a 100 százalékot. 10 órára 101 százalék, délre pedig 103 százalékot mutatott a termelési grafikon. Az eredmény elérésében nagy részük volt az üzem sztahanovistáinak, akik segítségükre siettek a fiatalabb bányászoknak is. Az üzemben egyetlen 100 százalékon alul teljesítő nem akadt. A vállalat sztahanovistái csatlakoztak a tatabányaiak felhívásához és elhatározták, hogy a jövőben tervük sikeres teljesítése érdekében valamennyien egy-egy új bányászt nevelnek.