Népújság, 1956. március (18-26. szám)

1956-03-03 / 18. szám

ÏUAG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK? NÉPÚJSÁG IMD X. ÉVFOLYAM 18. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR 1956 MÁRCIUS 3. SZOMBAT ! üaraló mainka, mír, béke Î — Jól van fiam, csak vigyázzatok rá! KÖSZÖNTJÜK EGY BBR&TUSKIT, A­ SZOVJET KÉPET A magyar és a szovjet nép barátságát köszöntjük. Két olyan nép barátsága, amely a szabadság, a felemel­­kedés útján, a szocializmus, a kommunizmus útján halad, két olyan nép barátságát, amely a szabadságban forrt ös­­­sze, erősödött széttéphetetlenné. Színié hagyomány már hazánkban, hogy dolgozó né­pünk az év egyik hónapját a két nép barátsága elmélyí­tésének szenteli. A magyar—szovjet barátsági hónap ideje alatt — melyet ez évben március 4-től április 4-ig rende­zünk meg — tovább erősödik a magyar és a szovjet nép barátsága, mélyebb gyökeret ereszt népünk internacionaliz­musa. A barátsági hónap ideje alatt a szovjet emberek é­ltéről még többet hall népünk. Megismeri azokat az eredményeket, melyeket az ipar, a mezőgazdaság, a kul­túra és a tudomány, a kommunizmus építése terén elért, megismeri a Szovjetunió a szovjet nép áldozatos munkáját, melyet a világbékéért folytat. Az idei barátsági hónap azonban túlnő a termelési, a tudományos, a kulturális és a nemzetközi tapasztalatok átadásán. Olyan hatalmas történelmi esemény gazdagítja most e hónapot, mint az SZKP XX. kongresszusa, amely méltán váltott ki nagy visszhangot az egész világon. Me­gyénk dolgozói is nagy lelkesedéssel figyelték a kongres­­­szus munkáját Érthető és jogos ez az érdeklődés. A kong­resszus napjaink történelmével az emberiség — közte né­pünk — mai gondjaival és a nagyszerű jövendővel foglal­kozott. Nagy gondossággal, mindenre kiterjedő figyelemmel, alapossággal vizsgálta a kongresszus a nemzetközi hely­­zetet, a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit, ugyanakkor megvitatta és kitűzte az elkövetkezendő évek nagyszabású népgazdasági feladatait. í*: A kongresszus félreérthetetlenül kinyilvánította: a Szovjetunió és a körülötte tömörülő országok népei — kö­zöttük a magyar nép is — nem akarnak háborút, hanem ellenkezőleg: békét akarunk! Mi nem egy véres háborúban akarjuk fölényünket bebizonyítani, hanem a békés, alkotó munkában. Igen! Ezt akarja a petőfibányai bányász, a gyöngyösi háziasszony, az egri érte­miségi, a mezőtárkányi tsz-tag. Igen, ezt akarja megyénk, hazánk dolgozó népe! Ennek természetesen nem örülnek az emberi haladás ellenségei. Ez érthető is. De bármennyire nem tetszik is ez nekik a nemzetközi helyzet ma olyan képet mutat és úgy alakul, ahogy a béke hívei akarják Amint Hruscsov elv­­társ a Központi Bizottság beszámolójában mondotta: ..Ko­runknak az a fő jellemvonása, hogy a szocializmus kilé­pett egy ország kereteiből és világrendszerré vált. A kapi­­talizmus erőtlennek bizonyult ahhoz hogy megakadályozza ezt a világtörténelmi folyamatot". S ha a világ elnyomói úgy képze­ik, hogy elébe ál­lhatnak a történelmi fejlődés­nek, hogy megakadályozhatják a szocializmus fejlődését, — még­hozzá az általuk elképzelt módon, pusztító háború út­ján — mélységesen tévednek A szocialista világrendszer ma erősebb, mint valaha és egy újabb világháború feltét­lenül a tőkések, az elnyomók uralmának teljes bukásával végződne. A történelem törvénye, a békés népek ereje és ba­rátsága legyőzhetetlen! Megyénk dolgozó népe a Központi Bizottság beszámoló­ját és a népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves tervét — ezt az óriási távlatú tervet — tanulmányozva sokat tanul, sok tapasztalatot szerez nagy barátjától. Ez a terv, amely az eddig elért eredményeken, a felépült szocialista, gazda­sági és társadalmi renden alapszik és a kommunizmus csíráit hordozza magában a mi jövőnket is a mi távlata­inkat is mutatja. Ezért a XX. kongresszus nagyban mélyí­tette népünk barátságát. A nehézipar elsődleges fejlesztése mellett, gyorsan növelni az iparban és a mezőgazdaságban a termelékenységet — ez a feltétele, hogy mi is gyorsab­ban haladjunk a megkezdett úton. Erre tanít bennüket a marxizmus—leninizmus, ezt igazolja a Szovjetunió pél­dája. A barátsági hónap számos megnyilvánulása, rendez­vénye segítséget nyújt célunk megvalósításában A ma be­fejeződött szovjet mezőgazdasági héten sok tsz-tag, sok dolgozó paraszt ismerkedett meg az élenjáró szovjet agro­technikával. Már most, a tavaszi munkák idején fogadják meg a hasznos tanácsokat — egy lépéssel vigyék előbbre ezzel is ügyünket. A szovjet technika napján üzemeink dolgozói megis­merkednek a szovjet módszerekkel munkamozgalmakkal. A tapasztalatok felhasználásával minden dolgozó fáradoz­zon a Központi Vezetőség novemberi határozatának a meg­valósításáért, a technika fejlesztéséért. De előrehaladásun­kat szolgálja a szovjet film, a szovjet könyv ünnepe, a ta­lálkozások mind segítenek kialakítani dolgozóinkban a kommunista jellemvonásokat, mind-mind erősíti, mélyíti barátságunkat. A magyar nép és a szovjet nép is ötéves terve meg­valósításán munkálkodik. A mi ötéves tervünk szerényebb, de számunkra és a szocialista tábor számára is nagy jelen­tőségű. Úgy mint az e­múlt tíz évb­en napjainkban is, a jö­vőben is nagy segítséget kapunk terveink megvalósulásához barátunktól, a szovjet néptől. A történelem folyamán nem volt még népünknek ilyen önzetlen barátja nem állt még senki olyan szorosan mellettünk, mint a szovjet nép. A kölcsönös látogatások, a gazdasági, kulturális tudományos segítség né­kül, amit a szovjet nép nyújt, nem haladhat­nánk ilyen léptekkel előre. Sokat, kifejezhetetlenü­l sokat köszönhetünk bará­tunknak, a szovjet népnek köszönhetjük szabad életünket, boldog jelenünket, nagyszerű jövőnket. Há­ával tartozunk ezért És ez a há’a a jobb munka a termelés és a béke frontján való helytállás. A magyar—szovjet barátsági hó­nap küszöbén, mikor szeretettel köszöntjük barátunkat, a szovjet népet, ígérjük, méltók leszünk a jövőben is a szov­jet nép barátságára. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Két évi mátkaság. — Akikről beszélni kell. — Ruttkay nyer­te a férfi, Sájemé a női egyest Heves megye 1956. évi felnőtt egyéni asztalitenisz bajnoksá­gán. MEGYÉNK DOLGOZÓI - HZ SZKP XX. KONGRESSZUSAIM ÚTMUTATÓ&filRÚL A szovjet tudósok élenjáró tevékenységének hatása Egerben is gyü­möcsöző vert HRUSCSOV elvtárs mondta a Központi Bizottság beszá­molójában az alábbi igen meg­szívlelendő mondatot: „Egyet­len társadalmi rendszernek sem érdeke annyira a tudo­mány fejlesztése, és egyetlen társadalmi rendszer sem nyújt a tudomány fejlődéséhez olyan feltételeket, mint a szovjet szocialista rendszer ” Kiemel­te, milyen nagy eredményeket értek el a szovjet tudósok a fizikában, a geológ­ában, a mennyiségtanban, a mechani­kában, a csillagászatban, a zoológiában és a mezőgazda­­sági tudományok néhány ágá­ban. A nép nevében fejezte ki mélységes háláját azoknak a tudósoknak, akiknek ez kö­szönhető. A szovjet tudósok élenjáró tevékenységének a hatása Egerben is gyümölcsöző volt. Tumanyjan és Fjedorov tanul­mányai kukorica kísérleteink­ben segítettek Zságyin Gol­­lerbah Poljanszkij, Szavics és még sokan mások a hidrobioló­giai kutatásokhoz nyújtottak értékes szempontokat, gondo­latokat. Felső­oktatásunkban számos szovjet tapasztalat já­rul hozzá az oktatási, nevelési színvonal emeléséhez. A Központi Bizottság be­számolója nem félt feltárni a hibákat sem. Kifogásolta, hogy a tudomány „egyes területe­ken határozottan elmaradt a népgazdaság növekvő igényei és egyes területeken a külföl­di tudományos eredmények mögött”. Ennek egyik okát ab­ban látta, hogy sok tudomá­nyos intézmény gyenge kap­csolatot tart a termeléssel, ku­tatási témáik gyakorlatilag je­lentéktelenek. Sok kutatóinté­zet földrajzilag nincs a leg­megfelelőbb helyen, távol fek­szik a termelési bázistól Nagy a centralizáció, aránytalanul sok intézmény van Moszkvá­ban, Leningrádban, a nagy­városokban. A Tudományos Akadémia intézetei, a minisz­tériumok kutató intézetei, az egyetemek és főiskolák egy­mástól elszigetelten tevékeny­kednek. Nincsenek összefog­va a tudományos erők, párhu­zamosan foglalkoznak több helyen ugyanazzal a kérdés­sel, ami bizony pazarlás az anyaggal és a kutatókkal. Olyan gondolatok ezek, ame­lyekkel nekünk is igen beha­tóan kell foglalkoznunk mert ezen a téren nekünk is van ja­vítani valónk.­­ A tudomány szerepéről Bul­ I­ganyin elvtárs is szólt. A kö­zöny, az önelégültség vesze­delméről, a bírálat és önbírá­lat jelentőségéről, egyes tudó­sok monopolisztikus vezetői tö­rekvéseiről, a tudományos munkások számának emelésé­­­­ről és képzésük javításáról a tudományos fokozatról adott , elvi jelentőségű útbaigazítá­sokat Bennünket különösen érint az a kijelentése, hogy a tudományos kutatómunkába be kell vonni a főiskolákat is hogy a tudományos munka olyan legyen, hogy ált­al­a­­ ú­jabb csúcsokat hódíthassunk­­ meg. Nagy örömmel olvastam­­ ama kijelentését, hogy ki kell szélesítenünk a tudományos­­ kapcsolatokat mind idehaza, s mind a külfölddel. Főiskolánk évkönyve s a tudományos dol­gozók szeparatum-cseréje ezt az utat munkálja. A XX kongresszus a tudo­mány munkásai elé is újabb széles távlatokat nyitott. Dr. Hortobágyi Tibor, főiskolai tanár sonlóképpen hatalmas fejlő­dést jelent az Európában még egyáltalán nem alkalmazott nagyfeszültségű egyenáramú távvezeték rendszeres kiépíté­se is. A villamosenergia előállítás és elosztás hatalmas fejlődése mind azt bizonyítja, hogy a Szovjetunióban a műszaki szín­vonal ilymérvű emelésének az alapvető előfeltételeit már mind biztosították. Hazánk energetikai fejlődé­­­sét segítik elő a kölcsönös ta­pasztalatcsere látogatások me­lyek az utóbbi időben különö­sen kibővültek. Nálunk is nagy léptekben folynak az erőművek építései, amelyek megfelelő alapot biztosítanak majd a többi iparág létesítmé­nyeinek energia ellátására. Horváth Miklós, Mátravidéki Erőmű Vállalat, főmérnökhelyettese. Megkétszerezik a villamosenergia leemelést a hatodik ötéves tervben Az elmúlt tíz év alatt az ipari termelés soha nem ta­pasztalt mértékben növekedett a Szovjetunióban Nagy lép­tekkel halad az egész ipar és a mezőgazdaság gépesítése. E fejlődés alapvető feltétele a villamosenergia fejlesztésének állandó fokozása. Mint jellemző számokat, meg kell említeni hogy 1960- ra a Szovjetunióban a villa­­mosenergia-igény körülbelül kétszeresére, a villamosener­giát termelő erőművek kapa­citása pedig kereken két és félszeresére növekedik A tete­mes szénfogyasztást jelentő hőerőművek gazdaságosságát nagymértékben növelik az al­kalmazott gőznyomás és hő­fok emelésével, valamnt az automatizálás növelése révén Mindezekhez kiváló minőségű anyagok és fejlett finomme­chanikai ipar szükséges. Leg­szembetűnőbb a szénfogyasz­tást teljesen felszámoló vízi­erőművek — hazánkban szinte elképzelhetetlen méretű — építési terve A hatodik öt­éves terv alatt több, mint tíz hatalmas vízierőmű építését kezdik meg, illetve fejezik be. Átlagos nagyságuk megegye­zik Magyarország­­ jelenlegi összes erőműveinek kapacitá­sával, kettő közülök körülbelül háromszorosa lesz. Ezek a nagyösszegű beruházást igény­­lő vízierőműépítkezések az el­következendő időszakban bő­ségesen hasznosíthatók, ugyan­is üzemköltségük majdnem tel­jesen elhanyagolható a szén­tüzelésű erőművekkel szemben A nagykiterjedésű területe­ket összekötő villamos hálóza­tok 400.000 V feszültségűek lesznek, amivel a nálunk fel­lépő veszteségeket csaknem ti­­zedrészére csökkentik le. Ha- A kongresszus útmutatásai alapján fokozzuk a politikai munkát dolgozóink között Az én figyelmemet legjob­ban a Központi Bizottság be­számolójából az a rész ragad­ta meg, amelyben a párt po­litikai munkájáról beszélt Hruscsov elvtárs. Arról, hogy a párt politikai munkáját soha­sem szabad szembeállítani a gazdasági munkával, hogy a pártmunkát a tömegek szerve­zésére és nevelésére, a gazda­sági irányítás megjavítására, a szocialista gazdaság szünte­len fejlesztésére, a szovjet nép anyagi ellátottságának javítá­sára és kultúrájának emelésé­re kell összpontosítani. Azért ragadta ez meg a figyelmemet, mert összefügg munkámmal és gondolom, hogy a mi agitációnkban is az eleven életnek kell tükröződnie És ezért mi, funkcionáriusok so­kat tehetünk. Járásunkban a politikai munkában az utóbbi időben jelentős eredmények tapasz­talhatók, különösen a pártve­zetőségek újjáválasztása óta. Eredményeink ellenére is ta­­­­lálkozunk azonban olyan je­lenségekkel, hogy például a mi politikánkat nem jellemzi ál­landóan a lelkesedés, a tet­tekre való mozgósítás. Sok esetben elválasztjuk a politi­kai munkát a gazdasági mun­kától. Úgy gondolom, ha a Szovjetunióban, ahol már a kommunizmust építik — épp ezért a dolgozók öntudata ma­gasabb színvonalú — és a kon­gresszus mégis ilyen jelentő­sen foglalkozik a politikai munka szükségességével, tar­talmával, akkor nálunk még fokozottabban szükség van er­re, hisz hazánkban még meg­van a burzsoáz,a maradvá­nya, a kulákság, amely igyek­szik eredményeinket elhomá­lyosítani, munkánkat gátolni. Legfontosabb feladatunknak tartom, hogy a kongresszus út­­­­mutatásai alapján — figye­­lembe véve sajátos feladatun­kat — még fokozottabb felvi­lágosító munkát végezzünk dolgozóink között, mind több­re kell növelnünk azoknak a népnevelőknek a számát, akik szívvel-l­élekkel végzik a párt által rájuk bízott feladatokat, s munkájukkal, szavukkal tet­tekre mozgósítanak. Ehhez azonban az szükséges, hogy pártszervezeteink, nép­nevelőink és mi funkcionáliu­­sok is nagyon alaposan tanul­mányozzuk pártunk pol­tiká­­ját és a XX kongresszus anyagát. Ezt figyelembe véve, felhívtuk a propagandisták és a párttitkárok figyelmét a kongresszus anyagának tanul­mányozására. Mi, a párt vég­rehajtó bizottság dolgozói már hozzáfogtunk a kongresszus anyagának feldolgozásához, hgy munkánk ennek útmutatá­sával végezhessük. Fehér Istvánné, egri járási pártbizottság agit. prop. oszt. vezető A középen álló Németh József füzesabonyi dolgozó paraszt a „szovjet mezőgazdaság hete“ megnyitóján már mint tsz tag vett részt.

Next