Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-04 / 27. szám

1956. április 4. -«erda NÉPÚJSÁG így köszönt fel Április 4-ét iá ---1--- " ’ ' " 1 *■. . 1 ■ [UNK] ..... •­­........ Ünnepet köszönt a reggel, a zenekar ébresztője, a díszszázad ütemes menete, ün­nepei, a koszorúk erdeje, amelyet a megye dolgozói kegyelettel helyeznek el a szovjet hősök emlékművei előtt. Hazánk felszabadulásának 11. évfordulóját ünnepeljük, boldo­gan, vidáman, s bízó hittel, nagy felszabadítónkban, pártunkban, népünk erejében. Ünne­pi nap ez, de nemcsak a koszorú, a zenés éb­resztő, az esti ünnepségek jelzik, hogy nagy dátumhoz érkezett népünk, jelzik ezt azok az eredmények is, amelyekkel megyénk dol­gozói köszöntötték a felszabadulás évfordulóját. Nagy az ünnep, nagyok és méltóak az eredmények... PETŐFIBANYAN Ünnepel a megye, ünnepel­nek Petőfi altáró bányászai is. A fellob­ogózott bányatelep ünnepi díszt ölt magára, s a széncsaták hősei fáklyás fel­vonulással, színpompás rendez­vényeikkel köszöntik felszaba­dulásunk 11. évfordulóját. A köszöntés, a hála azonban mégsem korlátozódik erre a napra. Az előző hetek és hó­napok folyamán mindannyian lelkes munkaversenyben dol­goztak, készültek a nagy ün­nepre. S na az üzem, a külön­böző nehézségek miatt nem is tudott eleget tenni vállalásá­nak, ettől függetlenül * igen szép számmal akadtak olya­nok, akik becsülettel helytáll­tak és a nagy­ versenyszakasz­ban teljesítették fogadalmukat. A felszabadulási verseny ide­jén az altáró 19-es frontjának dolgozói harcolták ki maguk­nak az első helyezést. 104 szá­zalékos vállalásukat havonként magasan túlszárnyalva, még március közepén teljesítették negyedéves tervüket. Ezek után még 2000 tonna szén túlterme­lését vállalták és eleget is tet­tek adott szavuknak. A jó munkaszervezés, az összefogás, a kollektív munka ismét fé­nyes győzelmet aratott a 19-es fronton. Az év elején a 31-es front még a legrosszabbak közé tar­tozott. Januárban 71, február­A Dohánygyár szivarkagyár­­tó üzemében szép eredménye­ket értek el a dolgozók az áp­rilis 4-i versenyben. A legjob­ban kitűnik Patrucz Ilona gé­pi szivarfonónő, kiváló dolgo­zó. Kilencezer szivarra való bér­megtakarítást vállalt, s több mint 83.500-at teljesített. A minőségi Árpád-szivar kézi fonásánál Nagy Péterné, a Szakma Kiváló Dolgozója a A hatvani járás, mely az idei mezőgazdasági feladatok jó elvégzése érdekében ver­senyre hívta ki Heves megye valamennyi járását és páros­versenyre lépett a szomszédos Pest megyei aszódi járással, szombaton délelőtt új munká­ban pedig csak 89 százalékos tervet teljesítettek dolgozóik. Tóth Ernő kezdeményezésére február végén ígéretet tettek: pótolják adósságukat, napon­kint három vagonnal többet termelnek. Ezt a mennyiséget felosztották maguk között, s kiadták a jelszót: műszakon­kint mindenki 10 lapáttal több szenet rakjon a kaparóra. Az eredmény nem maradt el. Egyenletes termeléssel, a mű­szaki előírások betartásával napról-napra csökkent az adós­ság. Április 4-re pedig már ter­ven felül több vagon szén ke­rült napvilágra a 31-es front­ról. Nemcsak a frontok dolgozói, hanem az elővárosi csapatok is bővelkednek a sikerekben. A verseny során Tiliczki Jó­zsef kilenctagú csapata bizo­nyult legjobbnak, amely a 31-es front előtt haladva, ké­szíti a szállítóvágatot. A dup­­laszelvényes vágatot faidom­­gyűrűkkel biztosítják, s havi előrehaladásuk 50—52 méter. A frintbrigádok és elővárá­­sok jó munkájához nagy szük­ség van a tervszerű műszaki vezetésre, irányításra. Dinka Jenő körletvezető jó munkájá­val körültekintően látja el fel­adatát, irányítja körletét. Néz­zük, mit valósított meg ápri­lis 4-i felajánlásából a legjobb. Huszonnyolc éve dol­gozik a gyárban, ez alatt az idő alatt ügyessége nagyon kifej­lődött. Gyors keze van, a sza­lag­kivágás mestere. A szivar­­borító-lap kivágását rendkívül figyelmesen végzi, aminek az az eredménye, hogy a vállalt 1000 darab szivarra való burok megtakarítás helyett március végéig 7900-at teljesített. Mun­kájának minősége kiváló­ sikerekről adott hírt. A járás 12 termelőszövetkezete befejez­te a tavaszi kalászosok veté­sét. Közel állanak a vetés be­fejezéséhez az egyénileg dol­gozó parasztok is, akik közül 3200-an tettek vállalást, hogy április 4-ig befejezik a vetést. Vállalásához híven, a határ­idő előtt három nappal üzem­kész állapotba került a 40-es frontfejtés. Még január végén elkészült Dinka elvtárs körze­tében egy trafóház, mely meg­szüntette a déli gerincen levő áramfeszültségeséseket. A 42-es front­­ szállítóvágatában a na­pokban látott munkához egy F-4-es s ezzel a felajánlás má­sik része is megvalósult. Din­ka elvtárs mindig nagy segít­séget adott a munkákhoz, szer­vezésével szilárd munkafegyel­met teremtett a frontokon, biz­tosította az egyenletes, terv­szerű munkát, a jó anyagellá­tást, s a többtermelést. A nagy ünnep előtti napok­ban fokozott hévvel és lelkese­déssel lángolt fel a munkaver­seny Petőfi általon. Póczos Ferenc az üzem összes kiváló dolgozóit hívta egyéni verseny­re, s 130 százalékos tervtelje­sítést ajánlott fel. A felhívást a kiváló dolgozók nevében Bo­­csó Mihály fogadta el, s azóta az üzem legjobbjai munkájuk­kal bizonyítják be, hogy az ígéret nem volt hiábavaló. Az üzem napi eredményei már meghaladják a 100 százalékot, s a felszabadulási verseny se­gítségével április 4-re ismét tervteljesítő bányaüzemmé vált Petőfi altáró. (Cs. 1.) Az Egri Dohánygyárban is Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál A hatvani járásban T­arnaszen­tmiklóson A tarnaszentmiklósi gépállo­más jól felkészült a tavaszi munkák elvégzésére. A gépe­ket, időben kijavították. Saját gépeiken kívül sokat segítettek a tsz-ek kisgépjavításában a kiskörei, tiszanánai és a boco­­nádi brigádszállások dolgozói. Jelenleg már 20 traktor dübö­rög a határban, végzi a tavaszi munkát. A gépállomás szelek­torai eddig 26 mázsa apróma­got tisztítottak meg A belvi­zek levezetésében is sokat se­gített a gépállomás. Körzeté­ben 20-—25 katasztrális holdon van még víz, aminek levezeté­sét gépekkel, barázdahúzással gyorsítják. A tamaszentmikló­si traktorosok párosversenyben vannak a hevesi gépállomás traktorosaival. A tamaszent­­i­ i téglagyárakban Heves megye téglagyárai a kemény tél miatt három héttel később tudtak indulni a terve­zettnél. Emiatt jelentősen le­maradtak tervük teljesítésé­ben. Ebbe azonban nem nyu­godtak bele a téglagyárak dol­gozói. Elhatározták, hogy le­maradásukat behozva, április 4-ig tíz családi házhoz elegen­dő téglát égetnek negyedévi tervükön felül, ígéretükhöz nagy szorgalommal fogtak hoz­zá. A télen korszerűsített tég­lagyárakban felszabadulási de­­kádot tartottak. A jó munka eredménye nem is maradt el. Az egyesülés dolgozói hétfőn délre kiegyenlítették a hideg okozta adósságot. V­ámosgy­örkön A vámosgyörki Haladás Tsz dolgozói vállalták, hogy április 4-re elvetnek 30 ka­­tasztrális hold tavaszi árpát, hat hold búzát, és négy hold borsót. Vállalásukat március 30-ra teljesítették. Ezenkívül a tsz teljesítette egész évi tojás, baromfi és vágómarha-beadási kötelezettségét. A Mátravidéki Erő­mű­ dolgozói igen szorgalmas mun­kát végeztek a felszabadulási de­kádban. Ok is 30-án, pénteken délután jelentették, hogy eleget tettek első negyedéves kötelezett­ségüknek. Napi teljesítményeik minden eddigi eredményüket fe­lülmúlták. A Gyöngyösoroszi Ércbánya dolgozói is a felszabadulási de­kád utolsó előtti napján, pénte­ken reggel felszínre küldték első negyedéves tervük teljesítéséhez szükséges utolsó csille­ércet is. A fiatal ércbánya dolgozói a Szovjetuniótól kapott nagytelje­sítményű vízöblítéses fúró- és fejtőkalapácsok segítségével ér­ték el eredményeiket. Most, a nagy termelési győzelem után az ércbányászok úgy határoztak, hogy negyedévi tervükön felül 1200 tonna nyersércet küldenek az ércelőkészítőbe. a vasöntő részleg a felszabadu­lási verseny idején rekord havi teljesítményt ért el márciusban Az átlagos havi 700 tonnás ön­tési súllyal szemben, most 1100 öntvényt készítettek el. A leg­jobb öntőmunkások Petes Jó­zsef, Gulyás János és Forgács József, jó munkájuk nyomán minimálisra csökkent a selejt. A technológiai előírások pontos betartása nyomán a megengedett öt százalékos selejt a felére, 2,5 százalékra csökkent. Ennek kö­vetkeztében szépen javult az öm­­­lési kihozatal mutatószáma­ is. A Selypi Cementgyárban A Selypi Cementgyár a máso­dik negyedév első napján klin­­kerből 14, cementből pedig négy tonnával adott többet terven fe­lül. A Bélapátfalvai Cementgyár 167 tonna klinkerrel, 49 tonna mésszel szárnyalta túl napi ter­vét. Dolgozóik vállalták, hogy április 4-ig még 340 tonna klin­­kert, s 300 tonna cementet ad­­­­nak terven felül. A második ne­gyedév folyamán pedig összesen 1000 tonna klinkerrel, 1500 ton­na cementtel és 600 tonna mésszel csökkentik első negyed­éves adósságukat. Ez évben már a harmadik csoport pihései ütnek nyílást tojásházukon, és lépnek ki a szárító melegre a Nagygombosi Tangazdaság csibekeltetőjében. Az első kelés 300 darabja már a szárnyát növeszti. Egy-más­­fél hónap múlva rántani is le­hetne belőlük. Csakhogy a Tan­gazdaság most nagy tervet szándékozik­­ valóra váltani. A tavalyi 1500-al szemben mint­egy nyolcezer csirke keltetésé­vel teremti meg az ország egyetlen fehér leghori törzste­nyészetét. Tehát az idei kelés­ből csak a selejtesek kerülnek eladásra, vagy levágásra. Nyolcezer csibe Érsek József, az Egri Lakatosárugyár fiatal technikusa munka közben Az egri gépállomáson Az egri gépállomás udvarán felsorakoztak a kijavított gé­pek, mint valami katonák, akik csak vezényszóra várnak, hogy megkezdjék a csatát. Az ekék és a traktorok már megkezd­ték a harcot. Maklártályán, Andornakon és Egerszalókon szántanak gépeik. A verpeléti Dózsa Tsz mintegy 100 hold­ján dolgozik a gépállomás kul­­tivátora. Most alakítanak át egy kultivátort négyzetbevető géppé. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt akna­üzemei március 30-án, pénteken, egymás után jelentet­ték, eleget tettek első negyedévi kötelezettségüknek. A szűcsi X-es aknaüzem példájára ezen a na­pon a XI-es, a gyöngyösi és ró­­zsaszentmártoni aknaüzem bá­nyászai is felszínre küldték ne­gyedévi előirányzatukat. A feszabadulási emlékverseny eredményeként ezen a napon az egész mátravidéki szénmedence befejezte egész első negyedévi tervét. Ezt követően a tröszt bányászai fogadalmukhoz híven 4600 tonna szenet adtak terven felül. EGERCSEHIBEN eddig soha nem tapasztalt ele­ven verseny folyik a frontbrigá­­dok között. Különösen kitűnt ezekben a napokban­ Nagy H. Sándor és Bíró N. József front­brigádja, melynek tagjai 500— 500 csille szenet küldtek a fel­színre terven felül. E kiváló frontbrigádoknak nagy részük volt abban, hogy a bányaüzem 29-én, csütörtökön reggelre már több mint kétszeresére teljesítette április 4-i vállalását. miklósiak jól felkészültek s ez a jó felkészülés a párosver­senyben való győzelmet jelent­heti. Váltón csattognak a vasúti ko­csi kerekei, állomás követke­zik. Hány és hány formában reagál az egyenletes kattogásra az utas! Egyik szedi a pakkját, leszállni készül, a másik kiha­jol az ablakra, az állomásra kí­váncsi. A harmadikat felébresz­ti szunyókálásából, a negyedik bosszankodik, hogy még csak most értek ide — már megint <, késik ez a vonat... és így to­vább. De kevés ember gondol a váltóra, a kitérőre. Egyik sem gondol erre az egyszerű, de va­lójában nagy és gondos munkát igénylő alkatrészre, amelyen óráról-órára, emberek ezrei és milliós értékek száguldanak ke­resztül... Én sem gondoltam ed­dig. De most a kitérőért íród­nak e szerény sorok, nem a ki­térőről, hanem annak alkotó­já­ról — az emberről. Egyetlen emberről, kinek munkájától nagy mértékben függ, hogy gyorsan — ahogy ezt egyre bő­vülő vasúti hálózatunk megkí­vánja — elkészüljön a kitérő és segítsen, hogy eljusson a vonat oda is, ahol ezelőtt tíz évvel az ökröskocsi is sárba ra­gadt. Van olyan váltó, amelyet há­romezer különböző darabból­­ állítanak össze. Esztergályosok,­­vésősök, fúrósok, marósok gé­­­pén készülnek el a különböző­­ alkatrészek, de hogy ezt a sze­­relőcsoport zökkenőmentesen állíthassa össze, hogy a három­ezer darabból egyetlen csavar se hiányozzék , arról Tamási Jó­zsefnek, az előkészítő üzem művezetőjének kell gondoskod­nia. Naponta beszél a diszpé­cserrel, gyakran megfordul a részlegeknél, könyörög, érvel és veszekszik, ha hiányzik va­lamilyen anyag, ha szorít a ci­pő, maga is odaáll a géphez és ha a helyzet úgy kívánja, le­mond kedvelt szórakozásáról, még az olvasásról is, benn ma­rad műszak után segíteni az üzemben. De — ahogy társai elmondják — olyan nincs hogy ne legyenek meg a szereléshez szükséges anyagok. És ha egy napon baj lenne? Ha a vésősök, vagy a marósok nem adnának elegendő anya­got? Az előkészítő csoport ak­kor is biztosítaná, hogy a sze­relés ne akad­j­on meg. Hogyan? Hatalmas kulcskarikát húz elő Tamás József. Szekrények, fiókok nyílnak meg, s benne tartalékalkatrészek vannak. Felkészült a meglepetésekre, gondol a holnapra is. S csak amikor szabadságra megy, csak akkor avatja be az utódot a ti­tokba, hogyha baj lesz, hát , itt vannak ezek. Ebből ad­hatsz. Sok mindent mondtak a Gyöngyösi MÁV Kitérőgyár vezetői és dolgozói Tamásiról. Olyanokat, hogy „megállja a helyét, szerény ember, nem rek­lámozza magát, nem jön ki a sodrábó­l, a problémákat a ma­ga erejéből oldja meg, előrelá­tó, őszinte, bátran megmondja, ha valami nem tetszik neki, stb.“. De egyet nem mondtak, pedig ez a nyitja a jó tulajdon­ságoknak: nagyon szereti az üzemet, felelősséget érez mun­kája iránt, a párttag. Ez az ember már több mint egy fél­­századot élt, s most, az elmúlt tíz évben találta m­eg önmagát, az utóbbi években ismerte fel tehetségét, képességét. A fel­­szabadulás óta művezető. Az­előtt volt munkanélküli, dolgo­zott kőműves mellett, ásott csatornát. 1951 telén jött Diós­győrből Gyöngyösre. Hideg nyers volt a l­akás, amibe csa­ládjával együtt költözött, az üzemnek még nem volt ablaka. Toborozta ő is az új üzem munkásait. Egyik jött, a másik ment. Egyiket a föld húzta vissza, a másikat az üzemi fe­gyelem taszította. Tamási Jó­zsefhez is kerültek olyan mun­kások, akik úgy nézték a gyá­ri eredményt értek el Nova­jon az egyénileg dolgozó pa­rasztok. Március 30-ig elvetet­tek: 23 katasztrális hold ta­vaszi búzát, 12 hold lóherét, 31 rat, hogy itt megkeresik a­ zsebpénzt, a föld, a szőlő meg­ megadja a kenyeret, a ruhát.­ Ebből ma már nem egy kiváló munkás. Sokan kinevették, s ma is van még olyan, aki nem­ érti meg. Ha egy csavart ös­­­szevágnak, elrongálnak, hosszú­ percekig tud beszélni róla, sok, eldobott anyagot előszed, átala­kítja, hasznossá teszi. Nem­ nagy értékek ezek, de mégis; jelentősek. S hogy ma kialakult mun­kásgárda van a kitérőgyárban ahhoz az ő szava, az ő példája­ is hozzájárult. Sokszor elmond­ja ma is egyik-másik fiatal dol­gozónak, aki könnyebben veszi­ az életet, s nem mindenkor fo­gadja szívesen az idősebb ta­nácsát: vigyázzatok, mert én­ elmegyek, de ti itt maradtok. Arra gondol ilyenkor, hogy az­ ő ideje­­ lassan lejár — 54 éves; — és helyette a fiataloknak kell­ majd helytállniok... Tamási József apja hatvan­­éves korában, harminc évi­ munka után 30 pengő kielégí­­­tést kapott a méltóságosoktól.! Egy év munkájáért egy pengőt!! Tamási elvtárs munkájával! nap mint nap egy üzem, egy­ ország megbecsülését, tisztele­­­tét érdemli ki. És ez nem egyszerűen „szem­­beállítás“. Ez két társadalom, a­ múlt és a jelen, az apa és a fia­ életének tükre... PAPP JÁNOS TÜKOR Az egri járásban hold borsót. Jelenleg az Osto­rossal folyó párosversenyhez ők vezetnek. Egerszalókon sa egyéni gazdák 80 holdat vetet­tek be tavaszi árpával, öt hol­dat borsóval, s három holda lóherével. Még a megye leg­északabbra fekvő községében Nagyvisnyón is megkezdték a vetést. Bekölcén 14 hold tava­szi árpát vetettek az egyéniek s 14 holdat a tsz. Az egri já­rás területén soha nem hordtak ki annyi trágyát, mint most ta­vaszai. Verpeléten 500, Andor­­naktályán 211, Novajon 231 Egerszalókon 250­­ katasztrális holdon szórtak ki istállótrá­gyát. A felnémeti mészkőbányában A Heves megyei Felnémet község határában az­­ ország legfehérebb, legjobb minőségi fehér mészkövét termelik melyet hazánk legnagyobb ko­hói használnak. A mészkőbá­nya dolgozói a nagy hideg és hó miatt februárban súlyosan lemaradtak tervük teljesítésé­ben. Az idő enyhülésével azonban nagy szorgalommal fogtak hozzá hiányuk pótlásá­hoz. A bányaüzem mindhárom műszakja páros versenybe lé­pett egymással. Vállalták, hogy április 4-ig 2100 tonnával csök­kentik adósságukat, ígéretüket maradéktalanul teljesítették. A műszakiak közti versenyben: legjobb munkát Eged Károly műszakja végezte, melynek bá­nyászai a múlt hét közepére teljesítették havi tervüket. Utánuk Nagy Kálmán, majd Kovács József műszakja kö­vetkezik, melyeknek bányászai szintén kemény harcot vívtak tervük túlteljesítéséért.

Next