Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-01 / 60. szám

2 NÉPÚJSÁG Nagyobb következetességgel a termelőszövetkezetek nyári fejlesztéséért A megyei Párt Végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén — július 16-án — a termelőszövetkezetek nyári fejlesztéséről tárgyalt. Megállapította, hogy pártszervezeteink többségében a termelőszövetkezeti agitáció a tavasz és a nyár folyamán nagymértékben visszaesett. A végrehajtó bizottság megvitatta ennek okait és határozatokat hozott a termelőszövetkezeti agitáció fokozására . Az első negyedévben biztatóan indult megyénkben a termelőszövetkezetek taglétszámának növekedése. E három hónap alatt közel 1200 család — csaknem 1700 tag — választotta a közös gazdálkodás útját pártszervezeteink, a népnevelők segítségével. Ekkor a kommunisták százai, a legjobb termelőszövetkezeti tagok, a községek vezetői szívvel, odaadással világosították fel és győzték meg a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezeti, a közös gazdálkodás előnyéről. Ám mintha a negyedév végével elfogyott volna a lelkesedés, az igaz szó is, megyénk szinte minden községében áprilisban, májusban elakadt a termelőszövetkezeti agitáció. Ezt községi pártszervezeteink, termelőszövetkezeteink egy részében megpróbálták indokolni is, mondván, hogy a «tavaszi, majd a nyári mezőgazdasági munkák idején nincs erre idő», hogy «fontosabb most az ország kenyere», «nem érnek most rá az egyéni parasztok a tsz-el foglalkozni» stb. Ezek és hasonló vélemények következtében szinte általánossá vált az a várakozó és nagyon kényelmes álláspont, hogy: majd az ősszel. Nem kétséges, hogy az év jelen időszakában nehezebb, de mégsem lehetetlen a termelőszövetkezeti agitációt, a tagszervezést folytatni. Tiszanánán júniusban 20, Tarnaleleszen júliusban 18-an kérték felvételüket a termelőszövetkezetekbe. Ezek és a még néhány községben történt felvételek bizonyítják, hogy az előbbi, úgynevezett indokok mondvacsináltak. Nem szükséges tehát cáfolni. Mert ki hinné vajon, hogy az egyéni parasztok, akik nagy többségükben már látják, — ha még nem is teljesen tisztán — érzik ,hogy az ő jövőjük is a termelőszövetkezetben van szomszédaik, gyerekkori cimboráik között, ne gondolkoznának rajta, ha még oly nagy dologidő is van? És mert gondolkoznak, tépelődnek pártszervezeteink, a népnevelők okos, meggyőző és bátorító szavára szükség van most is. Sokszor írtuk, mondtuk már, hogy nagyon nehéz a régi, megszokott útról letérni és ehhez segítségre van szükség Termelőszövetkezeteink tagságának jó része mégis könnyen feledkezik meg erről, és arról is, hogy nekik is jól esett, mikor töprenkedéseik közben fel-felkeresték őket a népnevelők, segítettek, bátorítottak. Nem indokolt az őszre hivatkozni, tétlenül várni. Nem könnyűek a nyár feladatai, esztendei munkánk, a kenyér betakarítása. Időt, megfeszített munkát igényel. Mégis ha pártszervezeteink jól gazdálkodnak erejükkel, ha keresik, kutatják az új módszereket — és ebben a járási, megyei szervek is segítik —, amelyek leginkább megfelelnek a falu és a jelen időszak sajátosságainak, telik belőle a tsz agitációra is. Nyilvánvaló például, hogy nem volna helyes ezekben a napokban a téliekhez hasonló, az egész falut átfogó kampányt beindítani. De minden községben van tíz-húsz olyan egyénileg dolgozó, akik már sokkal közelebb állnak a közös gazdálkodás gondolatához, mint többi paraszttársaik. Az volna tehát a helyes, ha községi pártszervezeteink felkutatnák — igen sok helyen tudják is, kik ezek — s ezekkel a dolgozó parasztokkal a község vezetői, a legjobb kommunisták személy szerint foglalkoznának. A nyári, s majd a későbbi tsz szervezésben bátran támaszkodjanak pártszervezeteink a rehabilitált középparasztokra is. Ezek közül sokan már korábban felismerték a szövetkezeti gazdálkodás előnyét, de mint kulákokkal, a termelőszövetkezet szóba sem állt, a rehabilitálás után azonban máris többen kérték felvételüket és egy részük már dolgozik is a szövetkezetben. Más részük azonban még bátortalan. Keressék fel pártszervezeteink, a tanács vezetői ezeket is. Felvilágosító és meggyőző szóval segítsék elő, bátorítsák, ha szükséges, győzzék meg, hogy mielőbb megtalálják helyüket a szocialista mezőgazdaságban. Ekkor lesz teljes a rehabilitálás, ha a gazdaságit követi az erkölcsi is. Az eredményes agitációnak, mint mindig, most is legfontosabb feltétele a vezetők, a kommunisták személyes példamutatása. Még mindig vannak olyan tanácselnökök, akik nem tsz-tagok és földjüket részes művelésre adják. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vezető kevés sikerrel tud agitálni a termelőszövetkezetek mellett, s a dolgozó parasztok joggal mondják rá: vizet prédikál és bort iszik. Természetes, hogy az egyénileg gazdálkodó párttagok agitációja sem lehet eredményesebb. Hamar kész a válasz: te miért nem léptél már be, ha ott jobb, vagy majd ha te mész, én is megyek. Pártszervezeteink vezetőinek a feladatuk, hogy ezekkel az elvtársakkal foglalkozzanak. Figyelembe kell azonban venni, hogy azzal, ha valamely dolgozó paraszt egykét éve párttag még nem biztos, hogy megértette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét. Éppen ezért helytelen, hogy Verpeléten a 21 egyénileg gazdálkodó párttaggal a községi pártbizottság, illetve az alapszervezet vezetősége csak taggyűlésen, ott is inkább dorongoló, mint meggyőző módon foglalkozik. Szívós felvilágosító agitációra és nagy-nagy türelemre van szükség minden egyénileg dolgozó paraszt meggyőzéséhez. Enélkül a lenini önkéntesség elvét nem lehet betartani. Pártunk tsz fejlesztési politikája pedig mindig de a XX. kongresszus után még inkább az önkéntesség elvére épül, amelynek betartása minden kommunistára, funkcionáriusra kötelező. De nem elég azonban csak a betartásán őrködni, meg is kell védeni e politikát. S pártszervezeteink az utóbbi időben ezt elhanyagolták. Éppen a kellő felvilágosító munka hiánya miatt különböző nézetek ütötték fel fejüket megyénkben, melyek támadják e politika megvalósításának szükségességét, s egyben komoly gátlói a nyári termelőszövetkezeti fejlesztésnek. Verpeléten például egyesek arról beszélgetnek, hogy a párt nem is akarja az egész mezőgazdaságot átszervezni, mert a felszabadulás előtt is csak 30—35 százalék volt a nagybirtok. Másutt a XX. kongresszust próbálják félremagyarázni, mondván, hogy Sztálin a kolhozok szervezésében is hibát követett el, nincs szükség nálunk sem a termelőszövetkezetekre. Pártszervezeteinknek sokkal jobban kell reagálni az ilyen megnyilvánulásokra és kíméletlenül kell leleplezni, szétzúzni pártunk politikájától idegen nézeteket. Ez egyik feltétele pártszervezeteink sikeres nyári tsz agitációjának. SÁRKÖZI MIKLÓS rr Őszinte kérdések — és iil&fe válaszok Ilyen gyorsan aligha népesült be a közelmúltban a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár ebédlője, mint csütörtökön délután, mikor Komócsin Mihály elvtárs, a Megyei Pártbizottság I. titkára tartott tájékoztatót a Központi Vezetőség július 18—21-i ülésének határozatáról. Akiknek nem jutott ülőhely a székeken, padokon, az emelvény szélét ülték körül, vagy álltak. De még így is jó néhányan, mivel a terembe nem fértek, az ajtón kívülről hallgatták végig. Nem előre elkészített előadás volt, de konzultációnak sem mondható, ez túl rideg kifejezés lenne. Meleghangú beszélgetés volt ez a gyár dolgozói és a párt egy vezetője között a mindenkit érdeklő problémákról A dolgozók őszintén, gátlás nélkül tették fel a kérdéseiket, ami leginkább érdekelte őket, vagy amit nem láttak még eléggé tisztán a Központi Vezetőség határozatából a kérdésekre ugyanolyan őszinte választ kaptak. Hogy mi érdekelte legjobban a dolgozókat, arra nehéz lenne úgy válaszolni, hogy leírnánk mind a közel félszáz kérdést és a rájuk adott választ. Röviden azt lehetne mondani, minden érdekelte őket. Nagy érdeklődés volt például a KV. határozata álltal érintett külpolitikai kérdések iránt. Sokan tettek fel kérdéseket a Jugoszláv Szövetséges Köztársaság és Magyarország viszonyának alakulásáról, Jugoszlávia politikai, gazdasági helyzetéről. S bár e kérdésekben még érezhető volt némi aggodalom, mégis — különösen a válaszok után — a Központi Vezetőség határozatának helyeslését fejezték ki a jó szomszédi viszony teljes és további normalizálásáért. Kérdéseket tettek fel továbbá az ENSZ- el, — a repülőgép elrablásával —, a nyugati röpcédulákkal kapcsolatban Több kérdés hangzott el külkereskedelmünk helyzetével kapcsolatban, van-e már javulás, a párt és a kormány milyen intézkedéseket tett, illetve tesz ennek érdekében. Ezután a szinte vitának is nevezhető kérdések és feleletek a belpolitikára tértek át. Az egyik dolgozó Gerő elvtársra hivatkozva, azt kérdezte: mit jelent, hogy a kulákoknak is biztosítani kell az állampolgári jogokat. Mások a Petőfi körről, a nyugdíjtörvényről, a túlzott adminisztratív létszámról, az ügyvitel egyszerűsítéséről stb. érdeklődtek. Varga Lénárd elvtárs például azt kérdezte meg, vajon az államkölcsönök megszűnése nem vonja-e maga után a kislakásépítkezési kölcsönök megszűnését is. S a válasz —mint ezen a délutánon annyi más, a dolgozókat közelről, vagy távolról érintő problémát — ezt is tisztázta. Nincs összefüggés a kettő között. Államunk kislakásépítkezési kölcsönöket továbbra is ad, sőt az az irány — mondotta Komócsin elvtárs —, hogy lehetőségeinkhez, erőnkhöz mérten, amennyiben erre mód lesz, fokozzuk, különösen a szövetkezési alapon történő lakásépítkezéseket. Egy másik dolgozó arról érdeklődött, hogy a Központi Vezetőség határozata nem említi a normarendezést vajon lesz-e ebben az évben? A kérdésre Komócsin elvtárs tréfásan visszakérdezett: Talán úgy érzik az elvtársak, hogy a gyárban meglazult a norma? A normarendezés — válaszolta Komócsin elvtárs — nincs előre meghatározott időhöz kötve. Ha egy adott gyáron belül a műszaki, technológiai színvonal, a dolgozók szakképzettsége olyan fokú fejlődést ért el, hogy ennek következtében, a régi normák túlzottan meglazultak és már nem segítik elő a termelékenység növekedését, nyilvánvalóan, hogy lesz normarendezés. S ezt a gyár dolgozói a szakszervezettel és a vállalatvezetéssel közösen valósítják majd meg. A tájékoztató végefelé — mint aféle türelmetlen újságíró, nem tudtam kivárni a végét — megkérdeztem a mellettem ülő idős munkást, mi a véleménye az ilyen beszélgetésekről? Halkan csak annyit mondott: igen jó dolog ez. S ezzel máris elmerült a közben feltett újabb kérdésre adott válasz figyelmes hallgatásában. Nem volt bátorságom tovább zavarni, s azon gondolkoztam, mennyi mindent kifejez ez a rövid mondat Közben önkénytelenül is az jutott az eszembe, hogy mennyire elavult, mennyire nem igaz a régi urak kedvenc szavajárása, hogy mit ért a paraszt, a proli a politikához, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. E váltógyári beszélgetés, de különösen az elmúlt 11 év eredményei bizonyítják, hogy dolgozó népünk nemcsak tud, hanem hozzáértően tud politizálni. Dolgozó népünk, munkásosztályunk mint az ország gazdái, felelősséget éreznek hazánk sorsáért, s tegyük hozzá, hogy kicsit a világ dolgaiért is. Vajon miért kérdezték volna, ha nem így lenne, hogy a mi fejlődésünk, életszínvonalunk emelkedése mennyiben segíti a kapitalista országok dolgozóinak békeharcát, miért érdeklődtek volna ENSZ tagságunkról, az ENSZ munkájáról? Éppen ezért megyénk minden kommunista vezetőjének feladata, hogy az eddigieknél fokozottabban támaszkodjon a dolgozók tapasztalataira, tanácsaira. Hogyan? úgy, ahogy a Központi Vezetőség tagjai tették, mikor ülés közben is felkeresték a dolgozókat és tanácskoztak velük. Úgy, ahogy a Megyei Pártbizottság tagjai teszik, mikor idejük jelentős részét a gyárakban, a termelőszövetkezetekben töltik. Tájékoztatják, tanácskoznak és ha kell, vitatkoznak a dolgozókkal. Ezt kell tenni megyénk minden kommunista, párt és állami vezetőjének is. S. M. ■—«mrfiFMM «—mi OiüCLiÁNtk írják . . . Heves megyei DÍSZ fiatalok útban Mohács felé Vasárnap hajnalban újabb csoportok indultak, az árvízsújtotta Mohács sziget és környéke újjáépítésére, köztük a heves megyei fiatalok is Budapesten a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen a DISZ KV. egyik tagja búcsúztatta az újjáépítésre induló budapesti, szolnoki és heves megyei tanulókat, sok sikert kívánva munkájukhoz. Hajónk délben indult Budapestről. Az 1200 személyes Táncsics személyhajón vidám társaság utazott együtt. A hosszú dunai utazás az elénk táruló gyönyörű táj feledhetetlen élményt jelentett mindannyiunk számára. A hajóról hittük Sztálinváros kikötőjét és távolban a várost. Láttuk a kis dunai halászbárkákat, és a szovjet, illetve csehszlovák vontató gőzösöket. Délebbre a partmenti erdő kidülledezett fái juttatták eszünkbe a néhány hónap előtti árvíz romboló munkáját. És utunk tulajdonképpeni célját. Mindannyian segíteni akarunk az árvíz sújtotta lakosságon. Dicsőséget akarunk szerezni megyénk és az egész ország DISZ fiataljainak. Ezekkel az érzésekkel léptünk partra Dunaszekcsőn. A hajóállomáson a Ságvári Endre DISZ építőtábor vezetői fogadtak. Először a sátrakat hoztuk rendbe, szerelésünket vettük át, ismerkedtünk a tábor törvényeivel, szokásaival. Remélem, jó munkát fogunk végezni, a sok élményről legközelebbi alkalommal számolok be. Addig is üdvözlök minden Népújság olvasót. GYÓNI GYULA, Gyöngyös 1»»6. augusztus 1.. sicrte Külpolitikai jegyzetek Nyugtalanság nyugaton a Szuezi-csatorna államosítása miatt Egyiptom, a hírügynökségek jelentései szerint, visszautasította a Szuezi-csatorna Társaság államosításával kapcsolatban küldött angol és francia tiltakozó jegyzékek átvételét. A kairói rádióban felolvasott nyilatkozat szerint az államosítás jogszerű lépés volt, mert a társaság az egyiptomi törvények alá tartozó egyiptomi részvénytársaság volt. A nyilatkozat hozzáfűzte, hogy az egyiptomi kormány lépése nem érinti és egyáltalában nem is akarják, hogy érintse a Szuezi-csatornán keresztül lebonyolított átmenő hajózást Az egyiptomi kormány lépése nyomán lázas diplomáciai tevékenység folyik Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok között. Eden angol miniszterelnök pénteken a nap legnagyobb részét az új fejleményeket várva, a Downing Streeten, a miniszterelnökségen töltötte. A miniszterelnök lemondott hétvégi pihenőjéről, nem utazik el Londonból, péntek este megbeszélést folytatott a Brit Nemzetközösség főmegbízottaival. «Egyiptom ár, erőszakra erőszakkal fog válaszolni4, — mondotta Nasszer Kairóból jelenti az MTI. Nasszer egyiptomi köztársasági elnök szombaton délben érkezett vissza a fővárosba Alexandriából, ahol részt vett a forradalom 4. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken és bejelentette a Szuezi-csatorna Társaság államosítását. Nyugati hírügynökségek beszámolója szerint az elnök útja Alexandrádtól Kairóig valóságos diadalmenet volt. Az elnök különvonata minden állomáson megállt és mindenütt hatalmas tömegek ünnepelték. Kairóban az elnök egy jeepen tette meg az utat a pályaudvartól hivataláig. Az utcákon óriási tömegek, a főváros lakossága s a vidékről a fővárosba sereglett parasztok üdvözölték és «soká éljen Nasszer, az államosítás hőse!» kiáltották. A sűrű tömegben az elnök kocsija többször elakadt és másfél óráig tartott, amíg palotájába érkezett. Az elnöki palotába megérkezve, Nasszer rögtönzött beszédet mondott a dók ezer főnyi sereghez Kijelentette, hogy a Szuezi-csatornán az államosítás bejelentése óta zökkenőmentesen folyik a forgalom, majd hozzátette: „Nem avatkozunk be a csatornám átmenő forgalomba. Ellenkezőleg, minden könnyítést megadunk. Nyomatékosan figyelmeztetem azonban az imperialista országokat, beavatkozásuk okul szolgálhat a csatorna forgalmának akadályoztatásához. Ezért minden felelősség Angliát és Franciaországot terheli.» Nasszer erélyesen visszautasította Anglia és Franciaország minden beavatkozási kísérletét, majd hangoztatta, Egyiptom népe készen áll arra, hogy az erőszakos lépésekre megadja a választ. «Az erőszakra erőszakkal felelünk.» «Ami Franciaországot illeti — tette hozzá Nasszer — átengedem az algériaiaknak, hogy válaszoljanak és megleckéztessék Franciaországot.» Anglia pénzügyi léptetett életbe Londonból jelenti az MTI. Hírügynökségi jelentések szerint az angol kincstár szombaton olyan intézkedéseket hozott, amelyek megakadályozzák, hogy Egyiptom fontsterlinghez jusson, kivéve, ha erre az angol valutaellenőrző hivatal különleges engedélyt ad. A kormány befagyasztotta a Szuezi-csatorna Társaság Angliában elhelyezett fontsterlingkészletét. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy Egyiptomot kizárták a «transzferábilis sterling övezetéből is«. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy Egyiptom még a nagy-Britannián kívül elhelyezett fontsterling-készleteit sem tudja felhasználni vásárlásokra más országokban. A Szuezi-csatorna Társaság igazgatósága figyelmeztetett intézkedéseket Egyiptom ellen minden bankot, hogy a vállalat továbbra is igényt tart minden követelésére és ne kövessék az egyiptomi kormány semmiféle utasítását. Az AFP jelentése szerint az egyiptomi sajtó szombaton reggel közölte, hogy «meghatározatlan időre szabadságolták» Francois-Charles Roux-t, a Szuezi-csatorna Társaság igazgatótanácsának francia elnökét. A francia külügy-, valamint pénzügyminisztériumhoz közelálló körök még nem tettek említést arról, hogy Angliához hasonlóan befagyasztják Egyiptom franciaországi követeléseit. Egy szóvivő azonban kijelentette, hogy mérlegelik egy ilyen lépés lehetőségét. Galyatetőn ülésezik az egyházak világtanácsa Szombaton este Galyatetőn megkezdte tanácskozását az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága. A tanácskozásra a világ minden tájáról érkeztek egyházi vezetők. A Világszövetségbe mintegy 160 egyház tartozik — 220 millió hívővel. A galyatetői tanácskozás elé nagy érdeklődéssel tekint a világ kereszténysége, s ez alkalommal 200 külföldi vendég érkezik hazánkba, köztük több, mint 24 újságíró, akik a külföld egyházainak újságjait tájékoztatják az eseményekről. A tanácskozás a galyatetői nagyszállóban folyik. A kormány és az elnöki tanács ebédet ad a vendégek tiszteletére. Bányász KST-k alakultak a megyében A takarékossági mozgalom egyre szélesebb körben terjed el megyénkben a bányászok között is. A Gyöngyösoroszi Ércbányánál már az év eleje óta eredményesen működik a kölcsönös segítő takarékpénztár, melyben mintegy 130 tag van. Petőfibánya bányászai is eredményesen takarékoskodtak. A helyi postahivatalnál és az OTP üzemi fiókjában több, mint 400 forintos takarékbetéttel rendelkeznek a bányászok. A napokban ismét bővült a takarékoskodók köre és a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél megalakult az új Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. Szovjet barátok találkozója Egerben Augusztus 5-én Egerben a Magyar—Szovjet Társaság megrendezi a szovjet barátok találkozóját. A találkozóra Budapestről és Debrecenből különvonatok, míg a környező megyékből autóbuszok hozzák a találkozó résztvevőit. Programban szerepel a város nevezetességeinek megtekintése, kirándulás a Szépasszonyvölgybe, délután pedig az MSZP udvarán tánccal egybekötött klubműsor lesz, majd fél 4 órakor a Pedagógiai Főiskola udvarán budapesti kultúrcsoportok adnak műsort.