Népújság, 1958. január (13. évfolyam, 1-8. szám)
1958-01-04 / 1. szám
NÉPÚJSÁG Egy fiatal KISZ szervezetről és egy ifjú KISZ titkárról Huszonegy éves még és már hét éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. Tanulóéveinek elején kezdődött ismeretsége a mozgalommal, mint MTH tanuló lépett be a KISZ-be és most az egri Autóipari Forgácsológyár egyik jó lakatosa, s az üzemi KISZ szervezet titkára. Csupán ennyit tudtam meg tőle, a 21 éves KISZ titkártól. Magáról nem beszél, csak az üzemről és a KISZ szervezetről. — Ne rólam írjon — hajtogatja szorgalmasan — hanem a szervezetről. Amit elértünk, az nem az én eredményem, hanem a vezetőségé és az egész tagságé. Itt mi mindent megvitatunk és közösen oldjuk meg a feladatokat. S ahogy itt ül mellettem olajos melegítőbe, fején az elmaradhatatlan svájci sapkában, kerek, örökké mosolygós képével, kissé elálló fülével, s magyaráz, vitatkozik, agitál Velem is, s a jelenlévő helyettesével, Kovács Lászlóval, a KISZ gazdaságvezetőjével. A vitát figyelve egyszeribe megértem, hogy miért szeretik ezt a fiatalembert az üzemben, s hogyan tudtak rövid idő alatt is szép eredményeket elérni a kiszesek ebben az üzemben. Most, hogy a szervezetről beszélünk, ömlik belőle a szó, csak győzze jegyezni az ember. Kezdjük az elején. Nehéz körülmények között alakul meg a KISZ szervezet március 28-án 12 taggal. Vezetőséget választottak, s megkezdték a munkát. Kezdetben bizonytalanul, majd egyre határozottabban, céltudatosabban. Ma már 400 taggal büszg~£ - - -' - ’ kétkedhetnek. Az egyik legfontosabb feladatuknak a politikai nevelőmunkát tekintették. Háromhetenként vitasorozatot rendeznek egy-egy kérdésről. Legutóbb nagy vita volt az üzembn a hazafiság, s álhazafiság problémájáról. Szeretik a fiatalok az ifjúsági akadémiát is, s szívesen vesznek részt az előadásokon. Sokat segít a KISZ szervezet a munkaversenyek megszervezésénél is. Ezt nemcsak a kiszesek, hanem az üzem vezetői is mondják. Eddig öt alkalommal szerveztek munkaversenyt a többi szervekkel közösen, s nem is eredménytelenül. A május 1-i, az aug. 20.-i, a november 7-i és az éves terv befejezéséért indított versenyben benne volt a fiatalok jó munkája is. S hogy a vállalat december 18- án befejezte az 1957-es évi tervét, ebben nagy része van a KISZ szervezetnek és ezen keresztül a fiataloknak is. De nem lenne jó ez a szervezet, ha a termelés és a politikai nevelőmunka mellett nem foglalkozna a fiatalok szórakozásával. No, itt ebben sincs hiány — bár ezen a területen még nem teljesítették a tervet. A kultúra és a sport területén még sok a tennivaló. De az a tény, hogy ezt a hibát látják, sőt foglalkoznak vele, biztató jelnek számít, megoldják majd ezt a hiányosságot is. Persze hiba volna azt mondani, hogy a sport és a kulturmunka mostohagyerek ebben az üzemben. Hiszen 25 főből álló labdarúgó gárdájuk játszik a városi bajnokságban, 18-an vesznek részt az asztalitenisz bajnokságban, s 8—10 fiatalból álló kultúrcsoportja is van az üzemnek. Rendeztek már kisebb-nagyobb műsorokat, klubdélutánokat, de ők többet, jobbat szeretnének. Nagyobb színjátszó csoportot akarnak szervezni, amellyel el lehet látogatni más üzemekbe is. A városi kultúrházban klubszobát szeretnének berendezni, mert az üzem messze esik a várostól. A fiatalok kérik ezt. S a vezetőség mindent megtesz, hogy teljesítse kérésüket. Mert ők a vezetők, meghallgatják a fiatalok véleményét, őszintén és bátran vitáznak egymással, barátoknak tekintik, s szeretik egymást. Ezt éreztem végig, míg a KISZ titkárral beszéltem. S talán ez a magyarázata jó munkájuknak is, no meg az, hogy az üzem vezetői, a pártszervezet és a szakszervezet is foglalkoznak a fiatalokkal. Ennyit tudtam meg egy rövid beszélgetés alatt a 21 éves KISZ titkártól, aki magáról semmit sem akart mondani. De helyette felsorolta legjobb munkatársainak nevét, akik sokat segítenek a KISZ munkájában. Eleget teszek kérésének, s ide írom a neveket: Sándor Magda, Cseh Bertalan, Sós Gyula, Pogonyi János, Bógyi János és Juhász László a legtöbbet dolgozó KISZ tagok az üzemben. S most befejezésül megmondom azt is, hogy a 21 éves KISZ titkárt, aki már hét éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban, Madarasi Gyulának hívják. (márkusz) Domonkos Dezső Eger, Gárdonyi utca 16. szám alatti lakos a Várköz elhanyagolt állapotáról ír, s a Sáncban lakók nevében kéri a városi tanácsot, hogy közlekedésre alkalmas gyalogjárót építsen. Ugyancsak kéri, hogy ezt a környéket mentesítsék már a szanaszét éktelenkedő szemétdomboktól, annál is inkább, mert nap mint nap járnak erre külföldiek és nem egyszer azt látják, hogy a szemétdombok között állati hullák is hevernek. 0X0 Oroszi László a gyöngyösi Vas és Fémipari Vállalat dolgozója levelében megírja, hogy vállalatunknál nincs mód arra, hogy a dolgozók véleményüket nyilvánítsák. A Vas- és Fémipari Vállalatnál az ellenforradalom óta nem volt termelési értekezlet, vagy olyan összejövetel, ahol a dolgozók elmondhatták volna észrevételüket. Erre a hiányosságra már a megyei tanács figyelmét is felhívta, de mindeddig még nem történt semmi. oXo Ambrus Józsefné, az apci földművesszövetkezet cipőboltjában dolgozik. Levelében beszámol arról, hogy a cipősdobozokban nagyon sokszor különböző számú cipő van. Nap mint nap jönnek vissza reklamációkkal, hogy a vásárolt cipő felemás. Nem hisszük, hogy ezen ne lehetne segíteni. Szabó Pál, Besenyőtelek: A keresett könyv egyelőre még nem jelent meg. Ha megjelenik, minden könyvesboltban kapható lesz. Karácsonyfaág jeligére: Közölje nevét és címét, és akkor beküldött írásáról részletesebb bírálatot küldünk. Orr-plasztika A német nők körében valóságos orrpszichózis dühöng — jelentették ki minap a német plasztikai sebészek. Sok nő évenként háromszor is átalakíttatja az orrát. Póruljárt betörők Mohó betörők egy éjszaka kétszer is meglátogatták egy koppenhágai szeszesital kereskedő pincéjét. Több nagy kosár palackozott bort loptak és és úgy vesztettek rajta, hogy másnap reggel visszavitték az üres üvegeket, és a kereskedőtől követelték azok betétösszegét. 1958. január 4. szombat SZERKESZTŐI ÜZENETEK KÜLPOLITIKA — SOROKBAN — Hamarosan új nagy politikai per kezdődik Kairóban, amelyen Nezli hercegnő, volt régens és férje, Monemn herceg ügyével foglalkoznak. A főügyészség megtiltotta a hírközlést arról a vizsgálatról, amelyet a hét elején indítottak meg a monarchia visszaállítását célzó összeesküvés ügyében. A kairói sajtó szerint a herceg és a hercegnő beismerte, hogy kapcsolatot tartott fenn a Libanonban és Svájcban tartózkodó összeesküvők csoportjával. Siroky csehszlovák miniszterelnök elfogadta az Indiai Köztársaság meghívását, hogy január első felében látogasson el Indiába. Siroky ugyanakkor elfogadta Kambodzsa, Burma, Indonézia és Ceylon januárra szóló meghívását is. A Hammarskjöld ENSZ főtitkár Párizsból New Yorkba utazott. Az ENSZ-főtitkár a karácsonyi ünnepeket a gázai sávban, az ENSZ haderőinél töltötte, s most útban New Yorkba 24 órára megszakította útját Párizsban, ahol megbeszélést folytatott Pineau francia külügyminiszterrel. Ugyan Nyein burmai miniszterelnökhelyettes a Kínában tartózkodó burmai küldöttség vezetője látogatást tett Csou En-laj kínai miniszterelnöknél. A Kínai Tudmányos Akadémia filozófiai és társadalomtudományi tagozata elnökségének ülésén bejelentették, hogy 1958-ban kínai és szovjet filozófusok és társadalomtudósok húsz különböző, kutatási területen működnek majd együtt, a két ország tudományos akadémai együttműködési tervének megfelelően. A tervet szakértők és kutató tudósok kölcsönös kicserélésével valósítják meg. Kétszázra emelkedett a ceyloni árvíz halottainak száma. Az árvíz egyúttal mintegy háromszáz embert tett hajléktalanná. Népi ellenőrzésünk a gyakorlat tükrében Országgyűlésünk legutóbbi ülésén elfogadta és ezzel törvényerőre emelte a népi ellenőrzésrő szóló törvényjavaslatot. Ugyanakkor hangzott el az a kívánság is, hogy a végrehajtási utasítás mielőbbi kiadása mellett, a népi ellenőrök mihamarabb kezdjék meg működésüket. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elhangzott előadói beszédből, a képviselők felszólalásaiból egyaránt kitűnik, hogy igen sokrétű és nem könnyű a népi ellenőrzésre háruló feladat. Ha úgy véljük, hogy a népi ellenőrzésnek három síkon, a társadalmi vagyon, a munka és a közigazgatás területén jelentkeznek legfontosabb feladatai, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy egy szűk cikk keretében nem tárgyalható a teljes kérdéskomplexum. A feladatok nagyságára, sokoldalúságára és fontosságára tekintettel hangoztatják az aggályoskodók, hogy a népi ellenőrzés nem fog tudni megbirkózni a feladattal. Nézetünk ellentétes e felfogással, mert a római jog a bíráktól sem kívánt többet, mint becsületet és tisztességet. Ha a népi ellenőröket ily mértéket megütő dolgozók soraiból fogjuk kiválasztani, ha részükre a jó szakirányítást és helyes ellenőrzési szempontokat adtunk, akkor nem kell féltenünk a népi ellenőrzést, meg fog az állni a lábán és jól fogja teljesíteni kötelességét. A munka és közigazgatás területeit nem érintve, a kereskedelemben, a kisiparban és a vendéglátóiparban tapasztalható egyes jelenségekről szólunk, melyekkel árdrágítás, súlycsonkítás és minőségrontás formájában lépten-nyomon találkozhatunk. Csupán rangjelzésbeli különbségek ezek, mert végeredményben a súlycsonkítás és minőségrontás sem más, mint árdrágítás. A jelenségek felszámolása mellett az ellenőrzésnek a kisiparban a nyersanyag útját is szemmel kell tartania, vagyis azt, hogy a nyersanyag a nagykereskedelem és esetleg nem a gyáripar anyagraktárából jut-e kisipari műhelybe. Az érintett és a szocialista kereskedelemben vetett bizalmat veszélyeztető cselekmények elemzése szükségtelen, annyira ismeretesek ezek a kereskedelemben és a vendéglátóipar területein. Az utóbbin meghonosodott un. „gebines” üzletek szemmeltartása, a már specializálódott ellenőrzés feladata. A külső ellenőrzésben végezhetők mellett jelentős feladat hárul az új szervre a belső ellenőrzésben is .A leltárak és a leltárhiányok kérdései belső ellenőrzési feladatot képeznek. Nem folytatható az a gyakorlat, mely jelentősebb hiányokkal szemben elnézést, a kisebb jelentőségű ügyekben pedig könyörtelen szigorúságot tanúsít. Az egyenlő elbánás elvének mellőzése a munkamorálra és munkafegyelemre van lazító hatással. A népi ellenőrzésnek a leltárak kiértékelése iránti érdeklődése megelégedéssel és örömmel fog találkozni a becsületes kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók körében. • A feladat nem könnyű. Leleményességet, sokoldalúságot, határozottságot, biztos fellépést és sok tapintatot követel. Túl e nézőponton, a cselekményeket helyesen kell az egyéni vagy kollektív felelősségen keresztül elbírálni, mely nem engedi meg, hogy a munka hevében elkövetett tévedést bárki tervszerűségnek vagy megfontoltságnak minősíthesse. Dolgozó népünk bizalmat előlegez a népi ellenőrzésnek és várakozással tekint működése elébe. ’ Dr. Altmann Béla igazságügyi könyvszakértő Higyje el, jobb lesz így magának is, meg a gyerekeknek is, valahonnan nagyon messziről jutottak el a füléhez a szavak, de értelmüket már nem fogta fel. Csak nézte mereven az asztalon fehérlő papírt, hogy ő, özvegy Szarka Gáborné kéri, vegyék két legkisebb gyermekét állami gondozásba addig, míg egy kicsit összeszedi magát, míg néhány bútort vásárol a parányi szobába. Mert úgy maradt a háború után, mint az ujjam. Nem volt semmije, csak az apró gyerekek, egy ócska dunyha, meg a sohasem csillapuló bánat a párja után, akit ott öltek meg nem messze a lakásuktól, mert szerette volna még egyszer látni gyerekágyban lévő asszonyát, mielőtt elviszik védeni a nagy német birodalmat. Nézte, égő, száraz szemekkel, aztán szó nélkül kifordult az ajtón. Rótta az utcákat, maga sem tudta, hogyan került haza. A kicsik már aludtak. Az egyik arcára szorította apró öklöcskéit, haja kócosan hullott izrzadt homlokába. A kislány belefúrta fejecskéjét a párnába, s valami kedveset álmodhatott, mert szája szegletén mosoly bujkált. Leroskadt az egyetlen ócska hokkedlira, s úgy bámulta őket, mint aki örökre búcsúzkodik. Vajon mi lesz velük? Nem éheznek-e majd, nem ütik-e őket... lesz-e türelmük kihámozni a beszélni kezdő fiúcska selypes szavaiból az értelmet... nem csúfolják-e majd utcahosszat: lelencek, lelencek... Ki tudja, milyen emberek között nőnek fel, s mire visszahozatja őket, elvadulnak a simogató anyai kéztől is. Ami rossz csak lehet, mind megfordult a fejében, s olyan nehéz volt a szíve, mintha valami láthatatlan erő ólomdarabot csempészett volna a helyére. És mi lenne, ha nem adná? Megkapaszkodott a gondolatba. Ha éheznek, hát együtt éheznének. Ha vehetne valamit, hát együtt örülnének. — Más asszony is maradt már egyedül, másnak is volt apró gyereke. Azok kibírták, ő miért ne bírná. Mire megvirradt, megérett benne az új elhatározás. Alig várta, hogy reggel legyen — kapkodó kézzel öltötte magára a ruhát, rohant a hivatalba, míg el nem küldik a kérvényt. — Elvtárs — robbant be az ajtón —, tépje össze azt a papírt. Nem adom őket. Majd csak leszünk valahogy. Meg sem várta a választ. — Ment haza, ölbekapta, csókolgatta a kicsiket, s azok csak nézték bámész nagy szemekkel, ugyan mi történhetett. Másnap kilincselni kezdett. Nem segélyért , munkáért. Az egyik helyen takarítást vállalt, ott kezdte hajnalban a munkát. Nappal egy orvosnál segített, este meg éjfélig görnyedt a szálloda konyháján a mosogató dézsa felett. Nem aludt azokban az időkben naponta 3—4 óránál többet. Honnan vette az erőt? Ki tudná azt megmondani, — honnan merítik kimeríthetetlen erejüket az édesanyák? Nem is élt azokban az években — pedig fiatal volt még. Csak dolgozott néha ólomsúlyú tagokkal, néha fásult lélekkel. Az jelentette minden örömét ha hazavihetett egy-egy jobb falatot, ha végre új cipő feszült valamelyik gyerek lábán. Sokszor ijedten kapta fel a fejét munka közben, mert eszébe jutott, talán éppen most került a kicsi kezébe gyufa, talán most csalogatták el a barátok valahová kamaszodó fiát. Ilyenkor alig várta az estét, rohant haza a lakásba. Lakásba? Hát lehetett annak nevezni azt a négyszer négy méteres kis roskadó fészert, aminek lyukas bádog tetején át bekukucskált az égbolt egy darabja, vagy könyörtelenül becsapkodott a zápor. Ez a lakás még külön fájdalma, gondja, keserűsége is volt a többi mellett. így teltek az évek, s ahogy cseperedtek a gyerekek, úgy sokasodtak hajában a fehér szálak, de úgy enyhültek, szinte észrevétlenül a gondok. — Rendes állást kapott, nem nagy fizetéssel, hiszen sok kell a négy gyereknek, de annyival, hogy már nem kellett hajnaltól éjszakáig talpon lenni. És nőtt a segítség. Észre sem vette, s nagy fiával már vitatkozni kellett, hová menjen dolgozni. Szerette volna, ha szakmát tanul, az mindig kenyér a kezében, de a fiú, aki ugyan nem több 17 évesnél, részt kért a gondokból. Elment az állami gazdaságba, mert mégis kevés egy fizetés a négy gyerekhez, mert az öccseinek szakmát kell tanulniok, mert a húgocska nagy lány lesz maholnap nem járhat mindig öreg ruhákban. Most már egy kicsit könnyebb az élet, s a fáradhatatlan asszony szemébe visszaköltözött az életöröm, szívébe az érdeklődés mások gondjai iránt. Különösen, amióta új lakásba költöztek. Tágas szoba-konyhásba. Nem tudnak betelni vele. A görcsös padló olyan fényesre van kefélve, hogy megnézheti magát benne az ember, az asztalon vakítóan tiszta csipketerítő, a vázában virág. A bútorokat — mindnek külön története van — szinte újjávarázsolta a csillogó lakk. Olyan az egész lakás, mint egy ragyogóra törölt üvegpohár. S az éjjeliszekrényen ott áll már az első „luxus” holmi, a kis néprádió. Hallgatagon ültünk egymás mellett az asszonnyal, aki tíz esztendő történetét mesélte el nekem, kemény munkáról, titokban elsírt könnyekről, végtelen aggódásról a gyerekek miatt megértésről, és közönyről, ami kétszeresen fájt, s az apró örömökről, melyet átvilágítottak a legnehezebb hétköznapok sötétjén is. Tíz esztendő története: egy édesanya küzdelme a gyerekekért, az otthon megteremtéséért. Míg mesélt, arcán derű és szomorúság váltották egymást. Emlékeztünk, s egy kicsit szerettük volna fellebbenteni a jövő fátyolét is. Mit hoz az új év? Nem tudjuk, de kívánjuk, hogy szebb, gondtalanabb legyen, mint az előző tíz esztendő. —deák— Hétköznapi történet * Pedagógus küldöttség utazott a Szovjetunióba Szombaton reggel 10 tagú pedagógus küldöttség indul a megyéből a kéthetes szovjetúnióbeli tanulmányútjára. A küldöttségi) tagjai :Egerből: Dr. Csicsai József, Peller Béláné, Kovács Vendel, Dargai Lajos és Strbák István. Dr. Bartos József Hatvanból, Ferenczfalvy Kálmánnké Gyöngyösről, Lukács Szilveszter Nagyrétéről, Papp Béla Lőrinciből és Hegedűs Ráza Füzesabonyból. A pedagógus küldöttséget a Magyar-Szovjet Baráti Társaság csütörtökön délután 3 órakor búcsúztatta a TTIT egri klubjában. ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL ttfrákji w yyyy yy y yyyy^sö Elavult színházi felirat A montpellieri városi tanács elfogadta Marie Dumesnil tanácstag javaslatát, hogy a város legnagyobb színházának előcsarnokából távolítsák el a következő feliratot: „Azok az asszonyok és leányok, akikről köztudomású, hogy életmódjukkal és viselkedésükkel sértik a közerkölcsöt, csak külön páholyban foglalhatnak helyet. Az ilyen életmódot folytató női személyek szünetben nem jelenhetnek meg sem a folyosókon, sem az előcsarnokban!'' Ez a felirat 1888 óta díszelgett a színház előcsarnokában. A városi tanács egyöntetű megállapítása értelmében a felirat már régen elavult Vagy taláro nincs elég külön páholy ?... A németországi kiábrándultak szerelembe estek Nyugat-Németországban működik a „Kiábrándultak Klubja”, melynek tagja lehet minden olyan férfi vagy nő, aki elvált és a csalódott házasság után megfogadta, hogy többször nem házasodik. Aki fogadalmát megszegi, törlik a tagok névsorából. A napokban nagy bánat érte a klub tagjait: az elnöknő, Erna Gutwell bejelentette, hogy férjhez megy, ami a legszomorúbb: a klub titkárához. Lelki brutalitás Mrs. Eunice Hall válópert indított férje ellen, mert az minden este 11 óra után vadászkürtjén eljátszotta „Iliért búsuljak?" és „Azt hiszem, . már nem szeretsz" című kedvenc dalát. A bíróság el is választotta az asszonyt kegyetlen kürt ősétől.