Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-01 / 135. szám

1938. július 1., kedd tfBPCJSAG A HEVES MEGYEI NAPOK keretében rendezte meg a Hámán Kató kulturális sereg­szemle megyei döntőijeként az első prímásversenyt és a népi zenekarok hangversenyét a megyei tanács művelődési osz­tálya­­ és a Zeneművészek Szakszervezete vasárnap, a Gárdonyi Géza Színházban. Kár, hogy a nagy esőzés mind a közönség, mind a be­nevezett zenekarok nagy ré­szét visszatartotta a részvétel­től. Bátran mondhatjuk, igen gazdag, szép élménnyel lettek szegényebbek a távolmaradók. A várt 8 zenekar helyett mind­össze 5 lépett fel, de jelenlé­tük talán feledtette is a hiány­zókat, bár őszintén sajnáljuk, hogy a kitűnő gyöngyösi, hat­vani és füzesabonyi népi zene­kart nem hallhattuk. Igazán szép, változatos mű­sort állítottak össze a zene­karok. Az andalító, lágy, ked­ves, lírai népdaloktól kezdve, pattogó ritmusú, pergő csárdá­sokon át, magyar nóták, palo­tások, kesergők váltogatták egymást. Egy-két műsorszám egészen kiváló előadásban ke­rült a közönség elé. Ifjú Vá­rad! Vadászkürt­i népi zene­kara kitűnően szólaltatta meg a Bihari-kesergőt és a Heves megyei népdalokat igen , jó hangszerelésben. A hevesi kul­túrház népi zenekara szép ki­állásával, méltóságteljes, egy­séges előadásmódjával méltán váltotta ki a közönség tetszé­sét. Nagy sikere volt a kitűnő muzsikusokból álló pétervásá­­ri kultúrház népi zenekarának. Az est egyik legmuzikálisabb prímásának vezetésével meg­lepően jól adták elő Gulyás: Széki muzsika c. művét, ame­lyet nemrég hallhattunk az Állami Népi Együttes zeneka­rának előadásában. Ilyen kis zenekarral előadva is, igen él­vezhetően, szép tónusban, jó technikával gyönyörködtette a hallgatóságot. Liszt: II. ma­gyar rapszódiája már nagy fel­adat volt a zenekarnak, bár kitűnő klarinétosuk és cim­balmosuk sokat feledtetett az egyes részek hangulat és rit­mus szempontjából kifogásol­ható előadásából. A RECSKI NÉPI ZENEKAR, ’ • >tt ült ' VT ' , m­ásodik díjat nyer né­hány tagja, az egy le gjobb telű zeneka­­­r kla­rinéttál és csellóval. K hogy • r. adott miók előadására. Nagy érdeműk a tiatrai népdalok műsorra tű­zése és szép, hangulatos neg­­cólaltatásé. Különösen dicsé­ri nép: ■ güt­ ■ egy kivi Tó­hné, •aga ízes, eredeti népi elő­­• i, v­a: ott s­ipadra, kiváló válogatás­ban a recskiek ajkán még ma is élő vidámságot, bűt, örömet és életkedvet kifejező eredeti, szép népdalokat. Csak a dicséret hangján szó­lalhatok meg, amikor az idő­sebb prímásgenerációt képvi­selő Csíki Gusztáv és állásta­lan zenészekből álló zenekara játékáról beszélek. Valóban a muzsika, a dal szeretete tart­ja össze ezeket az embereket. Kár, hogy népdalokat nem tűztek műsorukra. Nagyon megérdemelnék ezek a zené­szek, hogy tudásuk alapján álláshoz jussanak. Joguk van rá! A PRÍMÁS VERSENY, mely a műsor második részében szerepelt, első kezdeményezés volt ezen a téren és úgy lát­szik, sikerrel járt. Nagyban elősegíti ez a tanulási kedvet, az önbizalom kialakítását, a zenészvirtus kibontakozását. Ifjú Váradi Lajos játéka csil­logó, technikás, átélt, finom, kiforrott volt. Kökény Antal recski prímás szem elől té­vesztette a célt: nem a trük­kös játék, hanem a művészi előadás a fő. Kalas Gézának a prímásversenyen nem lett volna szabad a II. rapszódiát játszania. Ilyenkor szólószá­mok kellenek, amelyeken ke­resztül a zenekarvezető bemu­tathatja képességeit. Csíki Gusztáv játéka csillogott, szép előadása volt, azonban hiány­zott belőle az átéltség és a tűz. Általában ebben lehetne egy kissé elmarasztalni min­den prímást. Versenyen kívül fellépett Sárközi Gyula gyön­gyösi prímás is, aki a közön­ség lelkes csodálata közepette mutatta meg, milyen virtuozi­tással rendelkezik, mennyi tűz, elevenség van játékában és mennyire éli is azt, amit játszik. Sajnos, zenekara nem volt vele és így elesett egy igen szép helyezéstől. Nem volt könnyű dolga a hangverseny és a prímásver­seny zsűrijének. Nagyjából azonos képességű, jó zeneka­rok kitűnő előadásai alapján kellett eldönteni a helyezése­ket és így bizony több sala­moni ítélet született. A prí­másversenyt megérdemelten ifjú Váradi Antal nyerte meg és boldogan vette át a Zene­művészek Szakszervezete ba­bérkoszorúját. A zenekarok közül első lett holtversenyben az egri Vadász­kürt népi zenekara, megkapva a MODOSZ-központ zászlaját és a pétervásári járási kultúr­ház népi zenekara, mely jutal­mul serleget és az egriekkel együtt 300—300 forint díjat ka­pott. A második helyezést és 300 forintot a hevesi járási kultúrház népi zenekara érte el. 3. holtversenyben a recski szövetkezet népi zenekara és Csíki Gusztáv zenekara lett oklevéllel és 300—300 forint jutalommal kitüntetve. Külön elismerő, dicsérő oklevelet ka­pott szép énekléséért Tóthné, a recski népi együttes tagja. A hangverseny zárószáma egy egri népdal és egy csárdás volt, amelyet a nemes vetél­kedésben barátilag egymásra­­találó zenészek közös, 56 tagú zenekara adott elő a prímás­verseny győztesének vezetésé­vel. A Heves megyei napok ren­dező bizottsága nevében ezút­tal mondunk köszönetet azért a szép szervező munkáért, me­lyet a hangverseny létrehozá­sa és lebonyolítása ügyében végeztek: Geibinger Sándor zeneiskolai igazgatónak és Báder Rózsa Pálnak, a Szak­­szervezet megyei titkárának. REMÉLJÜK, HOGY a jövő­ben ismét sor kerül ilyen hangverseny megrendezésére és nagyobb létszámú közönsé­günk nemes szórakozását leli majd ebben. DIENES TIBOR: Népi zenekarok a pódiumon — Az első megyei prímásverseny Egerben ! — Látogatás a mezőgazdasági kiállításon AZ ERDŐK EZERNYI ro­mantikájából, titokzatosnak tűnő életéből, az ott dolgozó emberek kemény munkájáról próbált számot adni az Észak­magyarországi Mező- és Erdő­­gazdasági Kiállítás erdészeti részlege — nem kis sikerrel. Nem messze a bejárattól fe­nyőgerendákból épült formás kis ház, az erdőgazdasági kiál­lítás bejárata. Benne apró, gyermekjátéknak beillő nagy­ságban szemléltetően mutatják be, hogyan kíséri végig az embert, születésétől a halálá­ig a fa. Kezdve a csipkézett mintájú kis fabölcsőtől, a gyer­mekketrectől a bútorokig, az építkezés faanyagától a szer­számokig, s végül a koporsóig. A kis ház másik részében az erdészet népművészeinek mun­kájából mutatnak be néhány, igen szép és értékes darabot. Gál István erdőmérnök fa­szobrász csemetekerti kapáló lánya, Szántó Pál erdőmérnök gyönyörű faragású faserlege egyaránt megkapja a nézőket, de talán legcsodálatosabb Si­mon Károly erdész csontfara­gása. A szarvasagancsból ké­­ ­x erdészeknél szült művészi cigarettatartón egy erdei csendélet látható, a dohányzó készleten vadászati jelenetek, egy másik darabon művészi kézzel kifaragott őz­család. S a világítást egy szarvasagancsból készült csil­lár lámpái szolgáltatják. A pavilon mögött, apró kis maketten az erdő életét mu­tatják be igen szemléltetően. Erdőrészleget, amelyben a ki­termelés, közelítés folyik, a rakodótelepet, ahonnan erdei vasút szállítja a fát a MÁV- rakodóra, a fák főzött kis er­dészház bújik meg, mellette a csemetekert, nem messze tő­le a halastó. A ,,hegytetőn” vadetető. A KÖVETKEZŐ RÉSZEN van az erdészeti kiállítás kis vadaskertje, őzsuták, őzbak, vadmalacok, szarvas, s az er­dő „éjjeliőre”, az uhu bagoly is látható. A vadaskert mögött vadászati kiállítás van, arany­érmet nyert, díjazott agan­csok bemutatója, s kitömött állapotban megismerhetik a látogatók az erdő néhány ra­gadozóját. A kiállítás egyik érdekessé­ge a mészégetés, a két mész­égető, Petőfi Imre és Barna Antal ott a helyszínen égetik ki a meszet, s mire vége lesz a kiállításnak, kész a mész is. Nem messze tőlük a szénége­tők boksája áll felrakva, azt nem gyújtották meg, mert mint mondják, nem maradná­nak meg a városban a nagy füsttől. Végezetül bemutatják az er­dei munkás segítőit, a gépeket is. A fakitermeléshez haszná­latos motoros fűrészeket, a nagy rönköket felrakó darut, a nagyon nehezen megközelít­hető meredek részek szállító­ját, a drótkötélpályát. A sok ember munkáját igénylő cse­metekiemelés gépeit, a cseme­tekertek sorközművelő kis­­traktorát. ELFÁRAD AZ EMBER a sok látnivalóban, s mikor vé­gére ér az erdészeti kiállítás­nak, meg is éhezik, de ez sem baj. Mielőtt tovább menne a szőlő-, bor- és zöldségkiállítást megnézni, finom ebédet kap­hat az erdészeti konyhán, s az ízletes őzpörköltet mindjárt le is öblítheti az egri borpin­cészet boraival. tii el­weis Ignác Fülöp (1818-1865) es ez­ Orvosi Bécs­>z­• ’.d­­ :• • • éd professzor Budapp­en • ülész r­­oen a n. oa­;ncn - i­­iz or Clet* *1. ban *e iy. - e a <’V­ e vert>** arányokban : ni,­ ­ bpfolyiiynsii tckinlwtrn pést, halálozást. Megfigyelé­seivel, több évtizedes kórtör­téneti anyag tanulmányozá­sával megcáfolja a betegség járvány jellegét. Boncolási adatokkal tisz­­­t­*­tázza a betegség klini­kai és kórtani fellépését. Lé­­pésről-lépésre haladva közele­dik a megoldáshoz, amikor barátja, Kolletschka, a tör­vényszéki orvostan tanára, boncolás közben szerzett kéz­sebének üszkösödése miatt meghal. Boncolásnál szervei­ben ugyanolyan elváltozásokat találnak, mint amilyeneket a gyermekágyi lázban elhalta­k­­nál észleltek. Semmelweis előtt megvilágosodott a gyer­mekágyi láz lényege. Az első érzés azonban nem a felfedezők öröme, hanem a döbbenetes önvád. A gyer­mekágyi láz oka, gennyes se­bek bomló szerves váladéká­nak átvitele a szülő nőre, gyermekágyasra. Az orvos, az orvostanhallgató, aki üszkös sebeket kezel, aki boncol és szülő nőt vizsgál, kezel, ope­rál, maga okozza a gyermek­ágyi lázat. Minden eszköz, amely ilyen „bomló szerves anyaggal" szennyezett, átvi­­heti a szülő nőre, gyermek­ágyasra a betegséget. Sem­melweis logikus módon a szü­lő nőkkel érintkező kezeinek, valamint az eszközöknek, a szappan és víz használatán kívül, vegyi tisztítását — mai nyelven mondva *= fer­­tőtlenítését szorgalmazza meg­felelő célzattal. felfedezését az orvosi '*■ nyilvánosság elé ter­jeszti, de nem talál megér­tésre. A korabeli tudományos világban számosan támadják felfedezését és bár nyilvános vitában, kellő érvekkel és bi­zonyítékokkal tanait megvédi, csak kevés követőre talál. Felfedezésének nagy hordere­­jét csak halála után jóval, a baktériumok felfedezése után értik és értékelik kellőkép­pen. Pedig felfedezése ma is élő valóság, ha munkájában a „bomló szerves anyag“’ ki­fejezés helyett, „baktériumot”, a „vegyi tisztítás helyett" pedig „sterilizálást” értünk. Felbecsülhetetlen azon anyák száma, akik Semmelweis ta­nításai nyomán megmenekül­tek a halálos gyermekágyi láztól. Joggal mondják: ,,Anyák megmentőjének". Kü­lönös tragédiája a sorsnak, hogy Semmelweis 47 éves ko­rában, 1865-ben az útján levő elüszkösödött sebből szárma­zó fertőzésben halt meg. Ha­lálos betegsége kóroktanilag azonos a gyermekágyi lázzal. A magyar népnek, a ma­­gyar orvostudománynak örök büszkesége Semmelweis Ignác Fülöp. DR ÓNODI JÁNOS, a TIT egészségügyi szakosz­tály tagja, 3 Reggel a hatvani piacon Reggelenként igen forgalmas a hatvani piac is. A kör­nyék termelőszövetkezetei s egyénileg gazdálkodó parasztjai idehozzák terményeiket, s idejárnak bevásárolni a hatvania­kon kívül a környék ipartelepeiről is. Az elárusítók aszta­lain már a gyümölcsökön kívül megjelent a zöldbab, s az újburgonya is. Miniatűr személyautó az ipari kiállításon Az egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat a Heves me­gyei napok alatt megrendezés­re kerülő ipari vásáron a vál­lalat profiljának megfelelő tárgyak bemutatásával készült. Az ipari kiállításon látható többek közt az autójaví­tók műhelyében készült Povi­­sel István autós karosszéria la­katos és az elektromos brigád munkáját dicsérő kis személy­autó, valamint egy teherautó miniatűr rakterülete is, me­lyet Zahorecz Sándor bri­gádja készített. A motorok, dugattyúk, csapszegek mellett ott láthatjuk a kiállítá­son a motortekercselők mun­káját, részletében bemutató villanymotorokat is. A gumi­­javító brigád munkáját a gal­vanizált gumikerekek dicsérik majd. A szakmánként bemutatásra kerülő tárgyak mellett a kró­mozók kiállított tárgyaikkal mutatják be a közönségnek, hogyan lesz az alkatrészekből fényes, krómozott darab. A főzéshez tejre és tejfelre is szükség van, s ezért kere­sett cikk a hatvani piacon a tejtermék is. Örvendetesen megjavultak a terméskilátások a detki Szabadság TSz-ben A detki Szabadság Terme­lőszövetkezet a 70 hold búzá­ját és a tavaszi kalászosok aratását teljes egészében gép­pel végzi. Igen örvendetes, hogy a májusi mostoha időjá­rás után is búzából 10—12 mázsás, tavaszárpából 12—13 mázsás átlagtermés mutatko­zik. Igaz, hogy a növények­nek a talajt kitűnően előkészí­tették és nagy gondot fordí­tottak a gyomtalanításra és a kalászosok tavaszi ápolására is, Bealkonyult egy nagystílű szélhámosnak ALIG NÉHÁNY NAPJA mondták ki az ítéletet Krisz­tián Lajos, 29 éves felsőgagyi születésű vádlott felett. A vád: 34 rendbeli okirathamisítás, személyi igazolvány ellopás és hamisítás, amiért a bíróság négyévi és hathónapi bör­tönbüntetésre, a közhivatali állás eltiltására és ötévi vá­lasztójog eltiltásra ítélte. Krisztián Lajos a tanácsok megalakulása után Detk köz­ség vb. titkára lett, ahol 1953-ig több okirathamisítást, s a társadalmi tulajdon elleni csalást követett el. A csalót a miskolci rendőrség leleplezte és a megyei bíróság 1954-ben háromévi börtönbüntetésre ítélte. Börtönbüntetése egy ré­szének letöltése után sem tért jó útra. Ideiglenes szabadláb­ra helyezése után további bűncselekményeket, okiratha­misításokat követett el. Újból elítélték, azonban nem őt, ha­nem egy Laczkó József neve­zetű egyént, aki már két évvel az eljárás megindítása előtt meghalt. Ugyanis Laczkó Jó­zsef Krisztián sógora volt, ő megszerezte az iratait, s azt meghamisítva használta. Noha a vádlottak padján ő ült, mé­gis az elhalt sógorát ítélték el. 1956. júliusában a büntetése kitöltésének egy része után újból feltételesen szabadlábra helyezték és egy hónap múlva már a Diósgyőri Lenin Kohá­szati Műveknél, mint segéd­munkás dolgozott. Rövid egy­hónapos ottléte alatt ellopta­­ Baksán Miklós munkatársának személyi igazolványát és a ha­mis igazolványt táppénzcsa­lásra használta fel. Maga ké­szítette hamis orvosi igazolá­sokkal igazolta Baksán beteg­ségét, s az SZTK pedig, mit sem sejtve, folyósította a táp­pénzt. 1956. szeptemberében újból letartóztatták, s csak az ellen­­forradalmi események alatt szabadult. 1957-ben újból egy év és nyolc hónapi börtön­­büntetésre ítélték, de börtön­­büntetésének letöltését nem kezdte meg. KRISZTIÁN TOVÁBB foly­tatta táppénzcsalásait, s a Szabolcs-Szatmár megyei SZTK alközponttól a többszöri csalásokkal 5719,80 forintot vett fel jogtalanul. A vádlott ezután, úgy látszik, nem találta a talajt a lába alatt elég biz­tosnak, működési területét He­ves megyébe helyezte át. Első ténykedését 1957. márciusában kezdte meg. A megyei szak­­szervezet nevében felhívta te­lefonon Tulák Istvánt, Szajla község akkori vb. titkárát, akinek kilátásba helyezte nyá­ri üdültetésének biztosítását. Tulák István örült az értesí­tésnek, s a ravasz Krisztián, amikor a személyi és az SZTK adatai után érdeklődött, a vb. elnök készséggel tájékoztatta. Ezután már könnyű dolga volt a csalónak. Hamis igazolványt készített Tulák István nevére, majd hamis orvosi igazolvá­nyokkal látszólagos betegállo­mányba helyezte és szedte fel a táppénzt Tulák István ne­vére. Úgy látszik azonban, ezt ke­vésnek találta Krisztián, mert ugyanezt megcsinálta Újvári Józseffel, szihalmi volt vb. tit­kárral és özvegy Spalkai Ist­vánná egerbaktai vb. titkárral is. Időközben a nyíregyházi SZTK telefonon felhívta Bak­sán Miklóst, aki a kohászati művekben volt Krisztián mun­katársa, nyilvántartás végett, s kiderült, hogy sohasem volt betegállományban. Erre az SZTK körözvényt adott ki, hogy Baksán Miklós, illetve Krisztián Lajos részéről táp­pénzcsalás történt. A köröz­vényt megkapta az egri SZTK is. Erről persze a táppénzcsaló nem tudott, s amikor 1957. augusztus 17-én újból jelent­kezett az 1994 forintos összeg felvételére, a személyi igazol­vány felmutatásánál Székely Jánosné SZTK-dolgozó gyanút fogott, s jelentette a rendőr­ségnek. A szemfüles vádlott rájött, hogy valami nincs rendjén, nyomban eltűnt, s a rendőr­ségnek csak a Miskolcon lakó nőtestvére lakásán sikerült letartóztatnia. VÉGÜL IS A TANÚK le­leplező vallomása, a csalások bebizonyítása véglegesen le­leplezték Krisztián Lajost, s a hírhedt okirathamisító és táppénzcsaló elnyerte méltó büntetését. KISS BÉLA.

Next