Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
1959. október 1., csütörtök NÍPCJSAg Falusi pártszervezetek - falusi értelmiség Az elmúlt napok egyikén néhány falusi pedagógussal beszélgettünk. Ismerősök voltak, s a beszélgetésnek nem is volt hivatalos jellege, inkább amolyan baráti eszmecsere volt, amilyen kialakul olyan emberek között, akik hosszabb szünet után találkoznak, s elmondják egymásnak mi történt, mi újság azóta ... Beszélgettünk és egyszer csak elhangzott ez a kifejezés: falusi értelmiség... S ezzel már a témához is értünk, mert a továbbiakban erről esett a legtöbb szó. Érthetően, hiszen a falvakban dolgozó értelmiség eömét a pedagógusok teszik ki és ha ilyen körülmények között a téma bármikor is felmerül, elsősorban az ő problémáikról, gondjaikról és tevékenységükről beszélhetünk. S itt mindjárt le kell szögeznünk: az a munka, amely most falvainkban folyik — a termelőszövetkezetek fejlesztésétől a meglevő új és régi tsz gazdaságok megszilárdításáig, a községfejlesztési tervek megvalósításától a népművelési munka megszervezéséig, és így tovább... — nagy felelősséget ró a falusi értelmiségre, köztük elsősorban a pedagógusokra. Nagy és egyre nagyobb részük művelt, felvilágosult ember, akiket már a mi társadalmunk nevelt, vagy a mi társadalmunk nevelt át, s állított munkába nem kisebb feladatra, mint hogy kialakítsák, megformálják az iskolákban az új, szocialista nemzedéket. Elsődleges munkájuk ez, a ma ifjúságának nevelése a jelen, de még inkább a jövő számára — de mint a kultúra hordozóinak feladatuk van — sok és szép feladatuk — „életünk felnőtt területén” is. Általánosítható tapasztalat, hogy azokban a falvakban, ahol a falusi pártszervezetek megtalálták a megfelelő kapcsolatot az értelmiségi munkát végzőkkel. • a pedagógusokkal, ahol ezek az emberek felisimerék, hogy a pártszervezetek "segítsége "irányítása"1 "megkönnyíti, valójában hasznossá teszi tevékenységüket, ott szép és maradandó eredmények születnek az életnek fentebb leírt „felnőtt területén”. Mint ahogy például Kiskörén is .. . A kiskörei tanítók és tanárok fele tagja a pártnak, s velük együtt nincs a községben egyetlen pedagógus sem, aki hivatása gyakorlásán túl ne venne részt a különböző, nem iskolai feladatok megvalósításában. Vigh Henrik, ifjú Nagy Imre és Molnár József tanítók például a KISZ-szervezetben dolgoznak — Molnár József a KISZ-titikár. Az ifjúsági élet ma már fellendülőben van és nem is sokára újra számottevő eredményekről számolhatnak be. Laczik Pál pedagógus a kultúra és sport terén tevékenykedik. Ő a helyi művelődési otthon igazgatója, a sportkör edzője. Nevéhez fűződik a zenekar és a színjátszó csoport sok-sok sikere, többek között az, hogy a zenekar tagjait — azokat, akik nem tudtak — megtanította kottaolvasásra, és nagy sikerrel mutatták be az elmúlt évben a Háry Jánost és a Szabadság—szerelem című darabokat. A kommunista pedagógusok kezdeményezésére és a helyi pártszervezet nagy támogatásával épült fel úgyszólván teljesen társadalmi munkában a kiskörei sportolók öltözője és klubja, amelyben megfelelő körülmények között tudják fogadni a hozzájuk érkező vendégcsapatokat is... A pártszervezet kérte fel a pedagógusokat a téli népművelési terv elkészítésére és előadások tartására is. Mint ahogy az elmúlt esztendőben, az idén is nagyszabású népművelési programot akarnak megvalósítani Kiskörén. S ezt a munkát nemcsak a pedagógusok végzik el, hanem a pártszervezet segítségével bevonják — különböző előadások tartására — a helybeli állami gazdaság szakvezetőit, szakembereket és a község orvosát, és állatorvosát is. Nagyon szép dolog ez, különösen akkor tűnik annak, ha tudjuk, hogy három-négy évvel ezelőtt alig történt valami Kiskörén, ami a népművelést szolgálta volna. A helyi pártszervezet volt az, amely véget vetett a pangásnak és a falu pedagógusait, más értelmiségi dolgozóit bevonta a munkába, feladatokat adott nekik, ugyanakkor segítséget is nyújtott a feladatok megoldásához. És az értelmiségi dologzók vállalták a munkát, mert látták, hogy tevékenységüket a pártszervezet figyelemmel kíséri és megfelelően értékeli is azt. Már Kiskörénél is említhetők volna, de a kömlői értelmiségi dolgozók munkájáról és tevékenységéről szólva említjük meg, hogy a pártszervezet irányításával milyen jó és hasznos munkát végeztek a termelőszövetkezeti, mozgalom fejlesztésében és a megszilárdításban. Amikor a szervező munka megkezdődött, a község pedagógusai az elsők között vállalták, hogy házról házra járva meggyőzik az embereket, a még tsz-en kívül állókat a nagyüzemi gazdálkodás helyességéről, az összefogás előnyeiről. És az a tény, hogy Komlón több, mint 700 család lépett be a tavaszon a meglevő, jól gazdálkodó termelőszövetkezetekbe és ezzel Kömlő termelőszövetkezeti községgé lett, az a helybeli kommunista és pártonkívüli pedagógusok jó munkáját is dicséri. A szervezés segítésénél azonban tovább is mentek: a községben levő két kommunista pedagógus vállalta, hogy a jövőben nem a területi, hanem egy-egy termelőszövetkezeti pártszervezetben dolgozik, így lett Bárdos István iskolaigazgató a Kossuth, Cseh József tanító pedig a Szabadság Termelőszövetkezet pártszervezetének munkása. Mindkét tsznek sok új tagja van, akiknek az idei lesz az első közös esztendő és érthetően vannak problémáin. Nekik is, a termelőszövetkezeteknek is. A két kommunista pedagógus — teljesítve pártmegbízatásukat — sok segítséget tudnak nyújtani ezen problémák megoldásához. Azok a gondok, amelyek például a Kossuth Termelőszövetkezetben a takarmány- és vetőmag-beszállításokkal, ezek kifizetésével kapcsolatban, valamint a régi és az új tagság viszonyában megmutatkoztak, ma már eltűntek, legalábbis megszűnőben vannak, mert a tsz kommunistáival együtt Bárdos István elvtárs is sokat segített ezen. A pártszervezet és falun dolgozó értelmiség jó kapcsolatának mutatója az is, hogy igen élénk kulturális élet folyik Komlón is. Kiss Ábel tanító nevéhez fűződik a kömlói cigányegyüttes létrehozása és a cigányiskola megszervezése. Nagy József a KISZ-szervezet munkáját segíti igen eredményesen. Nádor Erzsébet fiatal tanítónő maga is szerepet vállalt színdarabban. A pedagógusok számos előadást tartottak és tartanak a község lakossága számára, úgyszólván «valamennyien részt vesznek a művelődési otthon valamely szakkörének munkájában ... i.. És így lehetne sorolni tovább a példákat Kiskörén és Komlón túl a megye minden községében. A pártszervezetek és a falun dolgozó értelmiség jó kapcsolata mindenütt egyik fontos előrevivője az adott község fejlődésének — legyen bár ez a fejlődés gazdasági, társadalmi vagy kulturális vonatkozású. A két megemlített példa is ezt mutatja. Dér Ferenc Ma nyílik meg Egerben a Bugát Pál Szabadegyetem Egerben ma este 6 órakor tartják a megnyitó előadást a Bugát Pál Szabadegyetemen. Az előadás a Pedagógiai Főiskola zenetermében lesz, ahol Böőr Péter elvtárs, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei alelnöke, a megyei bíróság alelnöke mond megnyitó beszédet. A szabadegyetem titkársága az alábbi tagozatokon indítja meg az oktatást ebben az évben: Filozófia, jog- és államtudomány, technika, lélektan, világirodalom, közgazdaságtan, zenetörténet, művészettörténet, szónokképző tanfolyam. A titkárság kéri a szabadegyetem hallgatóit, hogy a megnyitón pontosan jelenjenek meg. A megnyitón közlik majd a különböző tagozatok előadásainak helyét és idejét. i * Egy forgalmas őszi délután az egri állomáson „AZ EGER—FÜZESABONY között közlekedő személyvonat azonnal indul” — hallatszik a hangszórókban kétszer egymás után, aztán egy kattanás, s a bemondó vasutasnő a mikrofon kikapcsolása után mindjárt ki is lép telefonfülke nagyságú „stúdiójából”, siet vissza másik munkájához. Az előtte levő papíron sorakoznak a számok, feljegyzések, s csak akkor hagyja ismét abba szaporításukat, amikor megint bemondóként kell szerepelnie. Egy pillanatnyi megállás, szünet nincs itt a munkában. Az állomáson dolgozó négyszáz ember pontosan tudja tennivalóját, dolgozik beosztása szerint. A felületes szemlélő azt mondhatná: így van ez most az őszi csúcsforgalom kezdetekor. Pedig, mint Pásztor Zoltán állomásfőnök mondja, ilyenről, hogy csúcsforgalom, már nem is beszéltek ebben az évben az állomáson. Miért? — A tervgazdálkodás azt is magával hozta a többi között, hogy az év minden szakában csúcsforgalomnak megfelelő mennyiségű munkát kell elvégezniük a vasutasoknak — mondja az állomásfőnök, s szavai igazolásául tovább sorolja: — tavasz kezdetekor megindulnak a kő-, sóder-, s különböző építőanyagszállítások, s mire ezek sora egy kicsit csökken, jön a termény. Csakhogy ezzel mindig nagyobb a baj, mint a tavaszi anyagszállítással, mert fedett kocsikra van leginkább szükség, s a szállíttatóknak szinte egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy nincs, mert mindenkinek sürgős lenne a fuvar. Igen ám, de honnan vegyenek fedett kocsit a vasutasok, amikor mind forgalomban van. AZT MONDJÁK ERRE sokan, hogy csak egy kis jóakarat kell, alaposabban meg kell szervezni a munkát, s megy minden. Ez igaz. A vasút üzletszabályzatában van is egy pont, amely arról szól, hogy a kocsifordulók meggyorsítása érdekében a szállíttatók kötelesek vállalni az éjjel-nappali, valamint a vasár- és ünnepnapi rakodást is. Egerben ezt eddig csak igen csekély mértékben tudtuk elérni — hangzik a panasz, s joggal. Mindjárt itt van a Belsped példája. Értekezletek egész során volt már szó a rakodásról, ígéretek is hangzottak el, ám épp ez a szállító vállalat az, amely nem tartja be ígéretét. Nincs túlórakeret, honnan, miből fizessék hát ki az éjszaka, vagy vasárnap dolgozó munkások bérét — indokolnak, s mint a legfrissebb példa is bizonyítja, a szeptember 26-án érkezett vagonokat csak 28-án kezdték kipakolni. A MÁV, — jogában áll — ilyen esetben kocsiálláspénzt fizettet a hanyag vállalatokkal, s így nagyon sokat a Belspeddel. Ez az összeg, csak hozzávetőleges számítások szerint is lényegesen több, mint amennyibe az éjszakai brigádok munkabére, vagy túlórája kerülne, de ezt fizetik, s fizethetik ÉRTHETETLEN, MIÉRT van ez így, s miért nem gyorsulhat meg valóban emiatt a teherkocsik forgalma Egerben, ahol úgyis elég gonddal küszködnek még a vasutasok. Nem is kell túlzott aprólékossággal körülnézni, s jelei máris szembetűnnek. Az első, a személyforgalom hatalmas arányú megnövekedése. Csak 1958-hoz viszonyítva, egymillió utassal több fordult már meg eddig ebben az évben a városban, mint tavaly. Vasárnaponként sokszor már megoldhatatlan problémákat okoz a különböző különvonatok elhelyezése. Ez persze, a város idegenforgalmának növekedését tekintve, nem baj sőt hasznos. De megyénk, székhelyének vasútállomása annak idején nem ekkora forgalom lebonyolítására épült. A felszabadulás előtt egy hónap alatt átlagosan 3000 vasúti kocsi fordult meg Egerben, ebből Eger—Putnok között naponta mintegy 25 közlekedett, s nagy szám volt, ha ilyenkor, ősszel, a rendes napi 5—6 tehervonat helyett néha 10 is befutott. Ma huszonnégy óra alatt csak a menetrend szerinti teherszerelvények száma 22, s ezekben még nincsenek benne azok, amelyeket Füzesabony „kiegészítésképpen” küld, mert az egri állomás, amelynek leghosszabb vágánya akkora, hogy negyven kéttengelyes kocsi fér el rajta, nem tudja fogadni a Füzesabonyból legszívesebben 55—60 kocsival küldendő szerelvényeket, mert azok mozgatása, rendezése egyszerűen lehetetlen. Ehhez jönnek aztán még a személy- és különvonatok, valamint a megnövekedett putnoki forgalom is, amely ma már — tízszeresét a réginek, tehát — 250—300 kocsit jelent, s,máris tizenkilencezres, hatalmas forgalmat ad havonta ennek a kis állomásnak, amelynek tulajdonképpen mindössze öt vágánya van. ■ TERMÉSZETESEN sokszor felvetődik ilyen nehéz helyzetben, milyen megoldást lehetne még találni a meglevő lehetőség mellett a gyorsabb, s így kielégítőbb munkára. Az egyik a nagyobb gépek, mozdonyok beállítása lenne, s Eger—Putnok között máris hosszabb — s így kevesebb — szerelvények közlekedhetnének. — Valóban, sokat segítene ’hajtunk — mondja az állomásfőnök, ha a jelenlegi 375-ös típusú kis mozdonyok helyett, amelyek teherbíróképessége legfeljebb 220 tonna, 342-es, vagy 442-es mozdonyokat kapnánk, amelyek 360 tonnát tudnak elhúzni egyszerre. Két 342-es gépünk már van is, de ez kevés a putnoki forgalom lebonyolítására, s még legalább két ilyen gépre lenne szükségünk, hogy ezen a vonalon megszűnjenek gondjaink Két újabb nagy gépre azonban egyelőre nincs kilátás hiszen még mindig meglehetősen szűkiben vagyunk mozdonyokban mindenütt. Mi hát addig a lehető legjobb megoldás? — Csak egyet tudunk mondani — válaszolja Pásztor Zoltán állomásfőnök. — A felszabadulás óta erősen iparosodott putnoki vonal üzemeiben dolgozó munkások, a bélapátfalvi cementgyáriak, a bányászok, a felnémeti Finomszerelvénygyár dolgozói, a felnémeti malom molnárai, mind szebbnél szebb felajánlásokat tettek a pártkongresszus tiszteletére. Ezzel, minthogy termelésük lényegesen emelkedett, megint csak nekünk, vasutasoknak adtak több munkát. Mi tehát, ha szinte túlfeszített munkával is, de nem tessék-lássék módon, úgy szállítjuk áruikat, hogy ezáltal az állomás szűk területe miatt, ha többet nem is, de legalább az élüzem-szint minden feltételét teljesíthessük. AZ EGRI ÁLLOMÁS négyszáz dolgozója között sok olyan van, aki szolgálati idejében még arra sem ér rá, hogy rendesen ebédeljen, vagy vacsorázzék. A hosszú tehervonatok rendezői, irányítói, indítói még mindössze az idő alatt pihenhetnek néhány percet, míg a tolatómozdony vizet vesz, vagy szenet vételez. Aztán megy tovább a munka, amilyen gyors ütemben csak lehet, s ez már biztosíték arra, hogy amit a nehéz körülmények között dolgozó egri vasutasok vállaltak, azt becsülettel teljesítik is. — ger. Reprodukciós kiállítás nyílt Egerben Tegnap délben nyitották meg Egerben a Közgazdasági Technikum dísztermében „A festészet az ókortól napjainkig” című reprodukciós vándorkiállítást. A megnyitón Kristóf László, az Egri Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese mondott beszédet. Melegen üdvözölte a szépen elrendezett reprezentatív jellegű reprodukciós kiállítást és kérte a jelenlevőket, legyenek azon, hogy városunkban minél többen tekintsék meg a kiállítást. Külön értéke a kiállításnak, hogy olyan reprodukciók is találhatók a kiállított képek között, amelyek eddig csak külföldön, vagy esetleg Budapesten voltak láthatók. A megnyitó után dr. Boskai Ernőné főiskolai adjunktus tárlatvezetést tartott a részvevőknek. igencsak dolgozott a ceruza, osztás, szorzás eredményei sorakoztak egyre, míg fogyott, gyengült a makacsság, végül is egészen elenyészett a korábban fennhangon kiejtett, hogy ha nem, akkor nem. Sokat tudnának erről, azok, akik a plajbászt forgatták, akik az érveket mint a mozaiklapokat préselték egymás mellé egyre az agitátorok. A jövőről beszéltek és cáfolták azt a már idejét múlt igazságot: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A gazdák közül néhány a mai ,,verébhez” ragaszkodott. — Termelőszövetkezet, hej!, mi lesz ott, nem évek múlva, hanem most mi lesz? Megadják nekem azt jövőre, amit ma termelek? — A háromszorosát is pár év múlva — magyarázta, aki a ceruzát vezette, és a papíron máris bizonyított mindaddig, amíg ama bizonyos vívódás, a jövő megértése zajlott. “ Csombok János Viszneken ■Ugyancsak megjárta ezt az utat a tavaszon és nem mondaná, hogy nem volt nehéz, de A PAPÍRON nem bánja, hogy akkor még idejében a végére jutott. — Jöjjenek holnap, még gondolkozom — ezzel küldte útjára azt a néhány embert, aki meggyőzésére vállalkozott, aztán ahogy most elmeséli, otthon a család mondta neki, mit kell gondolkodni: ha így van, ahogy beszélik, akkor így van. Minek ellenkezni. számolgatott, egyedül maradva, elővette a papírt s a végeredmény nála is csak az lett, ami előbb az agitálóknál. — Beléptem — mondja és nem bánja, sőt, egy kicsit büszke is, számon tartja. — Én voltam a tizennyolcadik a háromszázból. Nem egy-két holddal ment a szövetkezetbe Csombok János: összevissza 18-cal bírt a család, ezt vitték be. Nemigen mondaná senki, így szemlátomást, hogy az éveiből egy híja mindössze a hatvannak. Jó darab pirospozsgás ember, nem ellenAZÉRT sege mind a mai napig a kétkezi munkának. — Ha úgy dolgozunk — magyarázza —, ha úgy dolgozunk, mint eddig, akkor itt is megvan, ami egyéni korunkban megvolt. Emlékszem, régebben előadta magát —, 18 hold ide, 18 oda —, hogy vigyázni kellett a sironyt, el ne vigyék adóba, meg mibe. Itt aztán ilyen nincs. Elmondja, hogy tíz esztendeig cséplőgépnél dolgozott, mint gépész. Annak idején, amikor vizsgázott, egyetlen ember volt csak, aki ugyan nem tanulta a gépész szakmát, mégis sikerrel járta meg a bizottságot. Elbukott ott pedig olyan lakatos is, aki már addig — mondta volt —, három malmot is felszerelt ELISMERT gazda Viszneken Csombok János és meg-megnézték mit csinál, nemigen maradt el, aki a nyomába állott. Most is, hogy tavasszal a szövetkezetbe ment, jó néhányan követték. — Ha ő is, mi miért ne... Így lehet aztán, hogy egy csoportban a falu négyezer hold földön gazdálkodik. Tanítók, tanárok, mindenki a csoport tagja. — Hanem az jólesett —, mondja János bácsi —, hogy a múltkor a gyűlésen engem választottak elnökhelyettesnek. Nem is az, hogy megválasztottak, hanem, hogy csak egy ember szólott ellenem. Ezt nem hittem volna. Gondoltam, úgy a fele... De mind... ez jólesett. Persze, mit sem beszéltek a funkcióról, amikor Csombok János már a közös mezőn szorgoskodott. — Mikor kezdenek? — Majd most elsejével — ezt a választ kapja az érdeklődő, és mikor szóba került, hogy János bácsi már kint tevékenykedett, amikor a lucernát vetették, meg a trágyahordásnál se maradt otthon, no meg a gépelésnél tíz napig etetett —. azt mondja: — Ez még nem számít. < Elkészítette a számvetést. Ha úgy dolgozunk, mint otthon No, igen... Úgy lesz csak jobb, mint az egyéni élet volt. AMIT EDDIG csilált, szeressék-lássék. Többet kell, többet is akar. Nemigen, beszél róla, csak itt-ott elejti beszélgetés közben, hogy tudja, őt régen is figyelte a falu, az emberek követik. Most, hogy megválasztották az elnökhelyettesi funkcióba, ha már így történt: ekkora bizalommal voltak iránta, most is csak az volna a jó, ha figyelnék és tovább is követnék. Úgy akar dolgozni, mint otthon, mert csak így lehet. Mikor ezt az utat választotta, nem a munkától akart megszabadulni, az is természetes, hogy a jövedelemhez is ragaszkodik. Úgy legyen ezzel mindenki. Dolgozni kell itt, isi emberséggel, aztán majd meg, látszik: jobb életet biztosít a termelőszövetkezet, mint a régi, a keservesen művelt kis parcella. Kiss János ! Ha úgy dolgozunk, mint otthon... Miért érdemes az Egri állami áruházban vásárolni ? Mert a megye legnagyobb üzlete. Mert mindent egy helyen megvásárolhat. Mert a legnagyobb választék nálunk van. Mert papírt, játékot, illatszert, ajándékot, rövidárut, harisnyát, divatárut, bőrdíszműt az eladónál fizeti és azonnal megkapja az árut. Mert rádiót, lemezjátszót, motorkerékpárt, mosógépet, padlókefélőt, porszívót, villanyvasalót, rezsót, kávéfőzőt,tb-t hathavi jótállással árusítunk. 1 Mert minden részletre kijelölt árut áruházunkban megtalál. , Mert az áruházban vásárolt készruhát 3 hónapon belül díjmentesen kivasaljuk. Mert harisnya szemfelszedő is a vásárlók rendelkezésére áll. , Mert a legújabb divatlapból böngészhet a méterosztályon. Mert nem kell várni a pénztárnál és a csomagolónál, mert minden osztályon a pénztáros adja ki a csomagot. Mert önkiválasztó osztályokon előre kiválaszthatja a tetszetős árut. Mert mindennap ebédszünet nélkül reggel 8-tól este 6-ig tartunk nyitva. Mert szombaton is egésznap este 6-ig csak mi vagyunk nyitva. Mert a megvásárolt árut kívánságra házhoz szállítjuk. Ezért érdemes az Egri Állami Áruházban vásárolni, (x)