Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

2 IVEPOJSAG Megkezdte tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) 6. A Magyar Szocialista­­ Munkáspárt Központi Bizott­­­sága és a revíziós bizottság­­ megválasztása. A kongresszus ezután meg­kezdte az első napirendi pont tárgyalását. A Központi Bi­zottság beszámolóját Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is­mertette. Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság: ör­vendünk a szocializmus építé­sében elért nagyszerű sikereik­nek, s annak, hogy e két népi állammal állandóan fejlődik barátságunk a legbensőbb egyetértés és a proletárinter­­nacionalizmus szilárd alapjain. — Szomszédunk továbbá Ju­goszlávia. Jugoszláviával az ál­lamközi kapcsolatok 1953 augusztusa óta fokozatosan normalizálódtak. A viszony 1956—1958-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményekén­t ez idő szerint a diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány társadalmi kapcsolat­­­­ mint például a sport terü­letén — normálisnak nevezhe­tő. Véleményünk szerint — az ismert ideológiai ellentétek el­lenére — megvan a lehetősé­ge annak, hogy a két állam között normális jószomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, mert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia, és Magyaror­szág népeinek közös érdeke. A jószomszédi viszony kedvező alakulásában szerepet játszik az, hogy a jugoszláv kormány néhány fontos nemzetközi kér­désben pozitív fellépésével se­gíti a békéért folyó harcot, az viszont nehezíti a viszony ala­kulását, hogy támadják bará­tainkat — mint a legutóbbi időszakban — a Kínai Népköz­­társaságot és az Albán Nép­­köztársaságot.. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával ez idő szerint nem kielégítő a viszonyunk, s ezt sajnálatosnak tartjuk. Szerin­tünk nincs elvi akadálya an­nak, hogy a két szomszéd ál­lam között — az eltérő belső, tár­sadalmi rendszer ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak ki. Nehezíti azonban az előrehala­dást hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát illetően a Magyar Népköztársasággal szemben ellenséges nyugati kö­rök mesterkedéseitől engedi befolyásoltatni politikáját. Az osztrák kormány még mindig tűri, hogy Ausztria területén a Magyar Nép­­köztársaság ellen akna­munkát folytató kémügy­nökségek és magyar fa­­siszta szervezetek tevé­kenykedjenek és garázdál­kodjanak. Ez is számottevően zavarja vi­szonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel járó tényleges jó­viszony kialakítására törek­szünk, mert meggyőződésünk, hogy ez a Magyar Népköztár­saság és az Osztrák Köztársa­ság népeinek közös érdeke. Semmiféle tényleges érdek­­ellentét nincs a Magyar Nép­­köztársaság és az európai sem­leges államok, nevezetesen Ausztria, Svédország, Svájc között. Ellenben közös érdek a béke fenntartása, a békés egymás mellett élés, az orszá­gok közötti kapcsolatok bővü­lése. Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat javítsuk velük. Véleményünk szerint a semleges országok bizonyos po­zitív szerepet ma is betöltenek és a jövőben még inkább be­töltő etnek az országok és né­pek békés egymás mellett élé­sének előmozdításában. — Elvtársak! Kádár János előadói beszéde A Központi Bizottságának beszámolója és a párt feladatai Kádár János bevezetőben­­ megemlékezett arról, hogy a­ párt valamennyi szervezetében megtartották a kongresszusi vezetőségválasztó taggyűlése­ket, megtartották a pártérte­­ke­zleteket. A párttagság egysé­gesen kifejezésre juttatta: he­lyesli a három éve folytatott politikát és azt kívánja, hogy ezt a politikát folytassuk kö­vetkezetesen a jövőben is. Egy­értelműen helyesli a kongres­­­szusi irányelveket is. Elmond­ható, hogy a Központi Bizott­­­ság és a párttagság ös­szef­or­­r rott, az egység pártunkban­ erős, megbonthatatlan. Ha­zánkban ma erősek a párt és a­­ tömegek kapcsolatai, a párt és­­ a nép a szocializmus zászlaja alatt tömörült egységes, hatal­mas erő. — A Központi Bizottság azoknak tulajdonítja az elért nagy eredményt, akiknek tá­mogatását a három év alatt élvezte. Köszönetet mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támogatásért, amelyben külpolitikánk alapelvei: ma­gyar- szovjet barátság, hűség a szocialista táborhoz, imperia­lista-ellenesség, békés egymás mellett élés minden országgal és néppel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer különböző­ségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót a hétéves terv, a kommunizmus építésének országát, az emberi haladás és a világbéke e leg­­hatalmasabb erejét — barátja­i­nak nevezheti. A Szovjetunió­ célul tűzte ki, hogy az egy i főre eső termelésben és fó­l részesítettek bennünket. Kö­szönetet mondunk pártonkívüli barátainknak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormányban, az országgyűlésben, a tanácsok­ban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, vala­mennyi tömegszervezetben és ümegmozgalomban együtt dol­goztak velünk és támogattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk munkásosztályunknak, hol­dolgozó népünknek azért a hónapról hónapra mélyülő bizalomért és fokozódó tá­mogatásért, amelyben az elmúlt három év alatt ré­szesítették a Központi Bi­zottságot, egész pártunkat. Kádár János ezután külpo­litikánkról és a nemzetközi helyzetről beszélt. A magyar nép 1945. tavaszán visszanyerte nemzeti függet­lenségét, az állami szuvereni­tást. Azóta kivívta saját hatal­mát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. gyasztásban 1970-ig utoléri és túlhaladja a legfejlettebb ka­pitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világon komoly politikai té­nyező, amely kételkedne e cél realitásában. Mi, magyar dolgozók szív­ből kívánjuk a szovjet em­bereknek, arassanak mi­előbb teljes győzelmet e békés versengésben. A bé­kés versenyben a Szovjet­unió döntő fölényének zá­loga; a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megte­remtette a határtalan fej­lődés lehetőségeit. Büszkeségünk, a magyar— szovjet barátság, nem újkele­tű. Ez a barátság akkor szüle­tett, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, pa­rasztok és ér­telmiségiek széles tömegei megértették Lenin­­ szavát és a szocialista forra­­­­dalom lényegét. Tízezrével lép­­­­tek a vörös hadseregbe és a­­ vörös partizánalakulatok kö­­t­­elékeibe. becsülettel harcoltak a szovjet testvéreik oldalán a fe­­­­hérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzel­méért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanács­köztársaság kikiáltása és fenn­állása idején. — A Szovjetunió kiverte Magyarország területéről a ná­ci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája alól. Ezért, nevezi népünk a Szovjet­uniót felszabadítójának és ün­nepli legnagyobb nemzeti ün­nepként április 4-ét, azt a na­pot, amelyen a szovjet hadse­reg az utolsó hitlerista meg­szállót is kiverte az ország területéről. Amíg öntudatos és becsüle­tes ember él ezen a földön, há­lásan emlékezik meg arról a segítségről, amelyet a Szovjet­unió a forradalmi munkás-pa­raszt kormány kérésére , 1956-ban nyújtott az ellenfor­radalom és az imperialisták által fenyegetett magyar nép­nek. E segítséggel akadályoz­hattuk meg, hogy a magyar nép nyakára ismét visszahozzák a­­ kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy hazánkat az imperia­listák katonái felvonulási te­rületté tegyék, hadszíntérré változtassák. Külpolitikánk célja népünk nagy vívmányainak meggőrzése és a szocializmus békés építésének biztosítása. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben is fiai vére hu­tatásával adta bizonyságát a magyar nép iránti mély barátságának, internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús ká­rok helyreállításában és a szo­cializmus építésében is. A ma­gyar és a szovjet nép ellensé­gei még néhány évvel ezelőtt is azzal rágalmazták a Szov­jetuniót, hogy „kizsákmányol­ja”­ országunkat. E rágalom ostobasága annyira nyilván­való, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista országgal kifejlődött gazdasági kapcsola­taiban nem a kereskedelmi ha­szon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szo­cialista ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a ta­valyi ,kereskedelmi forgalom­ban Magyarországra hozott áruk több mint 82 száza­léka nyersanyag és félkész­termék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 50 százaléka gépipari és fi­nommechanikai termék volt. A magyar népgazdaság je­lentős behozatalra szorul fon­tos nyersanyagokból, neveze­tesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a ma­­gyar népgazdaság ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb ré­szét fedezik. Íme, így kereske­dik egy szocialista nagyhata­lom, a Szovjetunió, egy kisebb szocialista országgal, a Ma­gyar Népköztársasággal — ál­lapította meg Kádár János —, majd így folytatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik kereske­delmi forgalmát úgy fejlesztet­­­te volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szál­lítana és tőle nagyobbrészt kész ipari terméket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitaliz­mus lényegével: a kapitaliz­mus saját népének kizsákmá­nyolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vállalkozás szabadságának”, az utóbbit a­­ „kereskedelem szabadságának“ az egészet pedig a „szabad vi­­lág”-nak nevezi. — A magyar—szovjet barát­­i­ság ma erős. Ez a barátság a­­ magyar nép erőforrása, nagy­­ támasza és boldogulásának zá­loga. A magyar—szovjet barát­ságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpolitikai fel­adata. Elvtársak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor vala­mennyi országával, a Szovjet­unióval, a Kínai Népköztársa­sággal, az Albán Népköztársa­sággal, a Bolgár Népköztársa­sággal, a Csehszlovák Köztár­sasággal, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Mongol Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztár­sasággal, a Román Népköztár­sasággal, a Vietnami Demok­ratikus Köztársasággal. Ör­ülünk, hogy a szocialista tábor valamennyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializmus útján, új és új nagyszerű eredményeket ér el.­ ­ A szocialista tábor egysé­gének szilárd és megbontha­tatlan alapja a közös társadal­mi-politikai rendszer, a szocia­lizmus építésének közös útja, a közös világnézet, a béke meg­őrzésére irányuló együttes erő­feszítés. Együttműködésünket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi in­tegritás, az állami, független­ség és szuverenitás tisztelet­ben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás szabályozza, hanem ezeken túlmenően a kölcsönös segítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mondotta: táborunkban az „egy mindenkiért — mindenki egy­­­ért" elv uralkodik. — A szocialista tábor, amely­­nek magva és vezető ereje a Szovjetunió, napjainkban a haladás és a béke főereje a világon. A Magyar Népköztár­saság a szocialista tábor egyen­jogú és megbecsült tagja. Né­pünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: külpo­litikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy to­vább erősítsük a szocialista tá­bor erejét, egységét és határo­zottan visszaverjünk minden­ kísérletet, amely ez ellen irá­nyul. Népünk óhajának felel meg, hogy valamennyi szomszédos országgal és néppel a jó viszony kiépí­tésére törekszünk. A Szovjetunióhoz fűződő jó­­­ baráti kapcsolatainkról már­­ részletesen beszéltem. Közvet­­­­len szomszédunk, a testvéri j 1959. december 1., kedd Korunk legfontosabb eseményei között tartja számon az embe­riség, hogy az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek egész sora — közötök India, Indoné­zia, Irak, az Egyesült Arab Köztársaság — rázta le magá­ról az imperialisták igáját és lépett az önálló nemzeti fej­lődés útjára. Velük jó a viszo­nyunk, és arra törekszünk, hogy tovább javuljon. Egy fronton vagyunk velük az im­perializmussal­ szemben: széle­síteni akarjuk velük gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztársaság is hozzájárul­hat a gyarmati sorból felsza­badult országok önálló ipará­nak fejlesztéséhez. Teljesen szolidárisak vagyunk a felsza­badulásukért most küzdő­ gyar­­mati népekkel. Meggyőződé­sünk, hogy az imperializmus nem tudja többé megállítani a felszabadulásért és független­­ségért­ vívott harc folyamatát, s győzedelmeskedik a gyar­mati népek igazságos harca. Népköztársaságunk viszonya a NATO vezető országaihoz, illetve kormányaihoz nem ki­elégítő. Közülük ma leginkább az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányával vannak komoly ellentéteink. Az amerikai szenátus évi 25 millió dolláros alapjából je­lentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság el­leni aknamunkára. Mintegy ötezer magyar disszicienst fel­és mondjon le hiábavaló kísér­leteiről, amelyekkel be akar avatkozni a Magyar Népköz­­társaság belügyeibe. Vélemé­nyünk szerint ezen az alapon nem nehéz a magyar—amerikai viszony normalizálásának út­ját és módozatait megtalálni Kormányunk ennek érdekében kész minden célszerűnek lát­szó lépés megtételére. Elítéljük a Német Szövet­ségi Köztársaság kormá­nyának külpolitikáját. Ade­nauer kancellár színleg a lőkéről beszél, ugyanak­kor — mint az egész vilá­gon — Itt Magyarországon is mindenki tudja, hogy a békéről hangoztatott szóla­mok mögött Nyugat-Ne­vettek az USA hadseregbe. Fenntartják az úgynevezett „Szabad Európa” rádióállo­mást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Népköztársa­ság ellen. Azt a példátlan gya­korlatot folytatják, hogy mi­közben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az amerikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos kül­dötteinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében és más nemzetközi szer­vezetekben. — Mindezek ellenére őszin­tén óhajtjuk a normális vi­szony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Ma­gyar Népköztársaság között, mert ez megfelel a két ország népe érdekeinek. Mi tiszteljük a tehetséges és magas civili­zációt kifejlesztett amerikai népet Üdvözöljük azoknak az amerikai közéleti tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi időben valamelyest hozzájárul­ok a vitás kérdések tárgyalások út­ján való rendezéséhez, a nem­zetközi helyzet bizonyos eny­hítéséhez. A két ország közötti viszony normalizálása megkí­vánja, hogy az USA felelős körei vizsgálják felül és kor­rigálják a hamis presztízs­­okokból mindmáig fenntartott, idejétmúlt, barátságtalan és célra nem vezető politikájukat a Magyar Népköztársasággal szemben. — lényegében arra van szükség, hogy metországban erőltetett fegyverkezés folyik és min­denáron a hidegháború fenntartására törekszenek. Közismert a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának ellenséges magatartása a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal szemben. — A magyar nép a nyugat­német agresszív szellemmel szemben, teljes mértékben szo­lidáris a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikájával.­­ A Magyar Népköztársaság és­­ az első német munkás-paraszt­i állam, a Német Demokratikus­­ Köztársaság törekvései teljes­­ mértékben azonosak. Üdvözöl­­­­jük a szocializmus építésében lelért nagy sikereiket, örülünk, amikor látjuk, hogy gyorsan haladnak előre, s az egy főre eső termelésben és fogyasztás­ban rövidesen elérik és túl­szárnyalják a Német Szövetsé­gi Köztársaságot. Kívánjuk, a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói érjenek el új sikereket a szocializmus építé­sében, államuk erősítésében, a béke megőrzésére és a két né­met állam közeledésére irányu­ló poltikájukban. — Három évvel ezelőtt, az átmeneti súlyos nehézségek idején népköztársaságunk nem­zetközi helyzete is bonyolult­tá, nehézzé vált. Rágalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében , más nemzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk hozott határozataival a reakciós amerikai körök ki akarták erőszakolni, hogy beavat­kozzanak belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányával is ellentétben álló, törvényte­len határozatokat nem ismer­tük el és nem fogjuk elismer­ni a jövőben sem. A határo­zatok körül évenként felmele­­gített hecc-kampány minden­kor szovjetellenes és hideghá­borús célt szolgált. — Népköztársaságunk belső megerősödésével párhuzamosan megerősödött nemzetközi hely­zetünk is. A kapitalisták boj­kottja és rágalomhadjárata részben már a múlté. Ami a legfontosabb: népünk tömegei előtt lelepleződtek, a magyar­­ közvélemény előtt hitelüket­­ vesztették. Még ellenségeink is­­ kénytelenek tudomásul venni,­­ hogy népköztársaságunk kon­­­­szolidálódott és megerősödött A Magyar Népköztársaság ba­­j­rátai pedig, akik a legsúlyosabb­­ helyzetben is szolidárisak vol­tak velünk, ma értékelik ered­ményeinket és becsülik népün­ket. — Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását — annak kö­szönhetjük, hogy következete­sem szembeszálltunk minden imperialista beavatkozási kí­sérlettel és annak, hogy né­pünk helyesli és támogatja külpolitikánkat. Ez kötelez bennünket, hogy nemzetközi helyzetünket a jövőben is az eddigi politika alapján erősít­sük tovább. — Elvtársak! az Egyesült Államok kormánya tartsa tiszteletben az egyenjogúság elvét A nemzetközi helyzetben az elmúlt két-három­ esztendő alatt bizonyos enyhülés következett be. Ez a változás döntően a Szovjetunió, a szocialista tá­bor, a nemzetközi munkásmoz­galom és a világ békemozgal­ma erős növekedésének, a bé­kepolitikának köszönhető. Ki­emelkedő és jelentős eredmény volt Hruscsov elvtárs amerikai útja, amelyet a világon min­denütt üdvözöltek a békesze­rető emberek. Hruscsov elvtársat az egész, világon még a kommu­nizmustól távol eső embe­rek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb sze­mélyes érdeme van abban, hogy a hidegháború jege töredezik. Örülünk, hogy közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja sikeréhez. — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelé­sére vonatkozó javaslatának benyújtása az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nagy többsége ezt a javaslatot he­lyesléssel fogadta — és közös amerikai—szovjet indítványra —, egyhangú szavazattal a tí­zes leszerelési bizottság hatás­körébe utalta. Nagy horderejű az a megegyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisenhower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján kell rendezni. — Tennivalónkat abban lát­­juk, hogy a Magyar Népköz­­társaság, egyetértésben a Szov­­(Folytatása a 3. oldalon)

Next