Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1939. december 1., kedd NÍPÜJSAO (Folytatás a 2. oldalról) jetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával, hatéko­nyan segítse elő békés céljaink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszonyában a békés egymás mellett élés elvének teljes érvényesítését. Támogatjuk az atomfegyver­kísérletek megszüntetését, az atomfegyvermentes zónák lét­rehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszerződés megköté­sére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelés­re vonatkozó szovjet javaslato­kat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvalósul­hat, közbeeső intézkedések tör­ténjenek: a hadseregek létszá­mának csökkentése, a külföldi támp­szpontok megszüntetése, a külföldön állomásozó csapatok kölcsönös visszavonása. Megkezdte tanácskozását az MSZMP VII• kongresszusa rizmus felépítése, az ország szuverenitásának és független­ségének védelme, a népköztár­saság erősítése — egyetértenek. Három év pozitív tapasz­talata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a pártonkívüli közéleti­ ténye­zőket tömöríti, tek­intet nélkül arra, hogy korábban más párr­toknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívü­­liek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az el­lenforradalmi felkelés kezde­ményezőinek, vezetőinek, szer­vezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket meg­tévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzetben és egy időben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megol­dani: szakítani a korábbi hi­bákkal és leszámolni az ellen­­forradalommal. Pártunk képes volt erre és egy időben meg­oldotta mindkét feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista-leninista állásfogla­lás és politika meghozta a ma­ga gyümölcsét. Az ellenforra­dalmi felkelés valamennyi ta­nulságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról Kádár János a Központi Bizottság beszámolóját tartja Mi a békés egymás mellett élést az egyre szélesedő nemzetközi kapcsolatok formájában képzeljük el. Jelenleg már 48 országgal ál­lamközi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsola­tainkat és arra törekszünk, hogy hasonló formában fejles­­­szük további országokkal is. Közismert, hogy mi a nemzet­közi gazdasági munkamegosz­tás, specializálódás és kooperá­ció elvét valósítjuk meg a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsában, a szocialista államok­kal. Ugyanakkor az a vélemé­nyünk, hogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és megvalósítható szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatban is. Van­nak olyan ipari és mezőgazda­­sági termékeink, amelyeket a kapitalista országok vásárolnak és még jelentősebb mértékben vásárolhatnak a jövőben. Ugyanakkor értelmetlennek ta­lálnánk, hogy idehaza gyárt­sunk — kis sorozatban és nagy költséggel —, olyan terméke­ket, amelyeket a kapitalista országok állítanak elő olcsób­ban és megfelelő minőségben Az ilyen értelmű gazdasági kapcsolatok kibontakozásának természetesen feltétele, hogy a A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tettek szert az osztályharcban. A harc menetében a szocializ­mus eszméi alapján erősödött szocialista és a kapitalista or­szágok gazdasági kapcsolatai­­ból eltűnjenek a hidegháborús, korlátozó és zavaró tényezők. Véleményünk szerint a né­peknek békében kell egy­más mellett élniök és ezen túlmenően fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat, a kereskedelmet, a kultu­rális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapaszta­latcseréjét és minden olyan kapcsolatot amely az országok és a népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződé­sünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. Kádár János ezután a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetéről beszélt. A belpolitikai helyzet fejlő­dése — hangsúlyozta —, az el­múlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásához vezetett. népünk nemzeti egysége, ez — a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység —, ma erősebb, mint korábban bármikor. Hazánkban munkáshatalom, proletárdikta­túra volt és a szocializmus épült, amikor 1956. októberé­ben bekövetkeztek az ismert események. A párt az esemé­nyek minden lényeges mozza­natára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az el­lenforradalom okait, a közre­­­játszott tényezőket, az esemé­­­nyekben működő erőket. A­­ Központi Bizottság megállapí­­­­totta: az 1956. október 23-án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a mun­kásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szo­cialista vívmányai ellen irányult, ezért burzsoá, el­lenforradalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okok­ra, az azokban részt vevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lényeges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a ha­zai adottságokat és nemzeti sajátosságokat, s így egy idő múltán­ képtelennek bizonyul­tak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő tör­vényszerűségeit helyesen al­kalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyen­gítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellenségnek az ellenfor­radalom kirobbantásához. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítette. Súlyos szerepet játszott N­agy Imre és csoportjának példátlan árulása is. Végigjárták az utat a párton­­belüli frakciózástól a burzsoá­ziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szövetsé­gig, mint osztályárulók, a mun­káshatalom feladásáig; mint hazaárulók az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól, és gazdasági alapjától korábban megfosz­tott kapitalista és fasiszta res­taurációra törő egykori nagy­­birtokos és tőkés osztály és reakciós uszály hordozóinak se­rege volt. Gyorsan újjászervez­ték és mozgósították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforradalmi ala­pon újjászervezett három, egy­kor koalíciós párt csakúgy, mint a két vármegyében nyíltan zászlót bontó nyilaskeresz­tes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellen­forradalmi platformon álló, úgynevezett „munkás tanács”­­okat és „forradalmi” bizottsá­gokat használták fel politikai céljaikra. A Magyarországon kirobban­tott ellenforradalmi felkelés­nek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körökkel az élen. Ily módon a Magyar Népköztársasággal szemben valójában két egymással szö­vetkezett — a belső ellenfor­radalmi és nemzetközi impe­rialista — erő lépett fel. Pártunk Központi Bizottsága — folytatta Kádár János — az 1956. októberi ellenforradalom­ról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956. decemberi határozatában foglalta össze. Most, a kong­resszus színe előtt ezzel kap­csolatban három fontos tényre mutathatunk rá: Először: az 1956. novembe­rének első napjaiban és azt kö­vetően az események ellenfor­radalmi jellegéről tett jogot, létrehozták a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mányt, amely a Szovjet­unió, hűséges és legjobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. A kérdések, amelyeket a tör­ténelem akkor napirendre tű­zött, súlyosak és bonyolultak­ voltak — folytatta Kádár Já­nos és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökere­sen szakítani kellett az áru­lókkal, nyíltan fel kellett tár­ni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett sze­gezni annak, aki fegyverrel tá­madt a Népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista for­radalom harcosainak, a dol­gozó népnek, de üldözni kel­lett az ellenforradalmárok­­at, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú sze­kértolóikat. A nacionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szí­tásával szemben félreérthetet­lenül és nyíltan a Népköztár­saság iránti hűség, az igaz ha­­zafiság, a munkásnemzetközi­­ség eszméjével kellett harcol­­ni. Az ellenforradalmárok ,,semlegességével” szemben félreérthetetlenül meg kellett­­ mondani, hogy minden megállapításunk helyesnek bizonyult. S a későbbiekben kiderült té­t felelősségtől áthatvá­nyék mindazt csak megerősí­tették és igazolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellen­­forradalom okairól, és mozgató erőb­ől elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista moz­galom, s a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felkelés­ben — mondotta a továbbiak­ban — a Párt és a Népköztár­saság minden hazai ellensége egyesült, szorosan együtt dol­gozott velük az amerikai kor­mány által pénzelt és ez alka­lommal Bécsbe vezényelt emig­­rációs csoport. Nagy Ferenc Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett a magyar kommunisták létrehozták az új forra­dalmi központot, megszer­vezték a harc vezető ere­jét, az új Központi Bizott­ mi hűek maradunk a varsói szerződés szervezetéhez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világo­san válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét? A munkás-paraszt szövetséget vezető marxista­­leninista pártra, a szakszerve­zetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre építjük politikai rendszerün­ket, elvetve a munkástanácsok rendszerét. Az ellenforradalmi felkelés időszakában bebizo­nyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtot­ta a vizet — ezért elvetettük. A többpártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Hazafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egy­ségbe tömörítse a kommunis­tákat és mindazokat a párton­­kívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocia­ 3 az ellenforradalomról elmondható, hogy minden területen tel­jes vereséget szenvedett és a múlté. Kádár János itt emlékezte­tett a tavaly novemberben tar­tott országgyűlési és tanácsvá­lasztásokra, amelyeken a le­szavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Nép­front jelöltjei. A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdu­lás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb, mint az ellenforra­dalmi felkelés előtt volt, a szo­cializmus alapjai jelentősen szélesedtek azóta és a szocia­lizmus építése rendben, lendü­letesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tö­megek politikai támogatása és odaadó, szorgalmas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tükröződik még a Magyarországgal szemben erő­sen elfogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kap­nak ott a valóságnak jobban megfelelő tudósítások is. A reális szemlélet csak ja­vára válhat azoknak is, akik nem túlságosan szeretik a Ma­gyar Népköztársaságot. Mosta­nában az ilyen emberek, mi­­közben szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, kü­lönböző képzelgésekkel áltat­ják magukat. Azt mondják, el­lentétek vannak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak várjanak türelem­mel, mert bizony még jó so­káig kell várniok. Más reak­ciósok eszelősségükben ahhoz fűzik reményeiket, hogy hábo­rú lesz. Az ilyen embereknek, ha egyáltalán képesek értel­mes szót megérteni, csak azt mondhatjuk, okkal bízunk ab­ban, hogy még a hidegháborút is sikerült felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitaliz­mus és fasizmus Magyarorszá­gon még egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesz. Mi tudjuk, hogy Hruscsov elvtárs és Eisenho­wer elnök úr néhány dologban megegyeztek és reméljük, kí­vánjuk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg­. De mi azt gondoljuk, hogy az a reakciós, aki valamely torz logikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov—Eisenho­wer találkozóból és tárgyalás­ból, nem tudni, milyen alapon, kapitalista, fasiszta Magyaror­szág születik, legalábbis erősen téved. A közmondás az ilyenre mondja: „Éhes disznó makkal álmodik.” Megint mások reakciós re­ményeiket ahhoz fűzik, hogy „kivonulnak Magyarországról a szovjet csapatok”. Erről a kérdésről érdemes egy pár ko­molyabb szót váltani. A szov­jet csapatok ma Magyarorszá­gon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nemzetközi kér­désektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a varsói szerződés szervezetében egyesült országok kormányai­val, a szocialista országok kor­mányaival egyetértésben a kül­földön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös vissza­vonásáról való tárgyalás mel­lett vagyunk. Jelenleg még mindig nyílt fenyegetések hangzanak el a népi demokra­tikus országok ellen. Világo­san megmondtuk nemegyszer: náciok rendszere bevált. Az elmúlt három évben fejlesztet­tük az országgyűlés és a helyi tanácsok munkáját. Megnöve­kedett politikai, gazdasági és kulturális szerepük. Bővült hatáskörük és az a törekvé­sünk, hogy ez a jövőben még inkább bővüljön. A helyi ta­nácsok hatáskörének ésszerű bővítése egyúttal hatásos harc a burzsoáziától örökölt és saj­nos, rendszerünkben még egy­általán le nem küzdött bürok­rácia ellen. Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt teljes mértékben sikerült hely­reállítani a Magyar Népköztár­saság törvényes belső rendjét, a belpolitikai helyzet jó és ki­elégítően fejlődik, a közrend és a közállapotok olyanok ná­lunk, hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyel­hetné. Ez a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nemzeti tömörülésnek köszönhető. Rendszerünk és társadalmunk belső erejének forrása, hogy a párt, mint vezető erő képes be­tölteni feladatát és bírja a nép támogatását. Kádár János beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglalko­zott. Részletesen ismertette a második világháború és az el­lenforradalom okozta gazdasá­gi károkat. A második világ­háború például Magyarország gazdaságában 300 milliárd fo­rint értékű kárt okozott, va­gyis az akkori színvonalon szá­mítva öt év nemzeti jövedel­mét, az egész nép ötévi mun­kájának minden eredményét megsemmisítette. Az ellenforradalom gazda­sági „adománya" 22 milli­árd forint értékű kár a magyar népnek. A Központi Bizottság, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány már a fegyveres harc közben erélyesen kéz­be vette a népgazdaság helyreállításá­­­­nak ügyét. A népgazdaság már 1957 végére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozók életszínvonala ak­kor meghaladta az ellenforra­dalom előtti utolsó normális év, 1955 színvonalát. Egy év alatt ilyen eredményre is csak a szocialista rendszer és a szocializmus nemzetközi szoli­daritása képes. A Központi Bi­­zottság ez év márciusában fel­hívta népünket a nagyszámú új és megnövekedett termelő­szövetkezetek megszilárdításá­ra, továbbá arra, hogy nagyobb lendületet vigyen a szocializ­mus építésébe. A Központi Bi­zottság márciusi határozata ha­talmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felaján­lásaik végösszege — bár a (Folytatása a 4. oldalon) a szovjet csapatok addig fognak Mag­yarországon állomásozni, ameddig a nemzetközi helyzet ezt szükségessé teszi. Ami pedig azokat a beszél­­­­getéseket illeti, hogy mi lesz, s ha a szovjet csapatok kivonul­­­­nak Magyarországról, meg­­­mondhatjuk: a reakción az­ sem fog segíteni. A szocialista forradalom magyarországi erői és hívei megtanulták azt, amit kell és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső ellenség­gel szemben. Ha a reakciósok újból ne­tovább erősítjük államunk legfőbb politikai alapját,a mun­kásosztály szövetségét a többi dolgozók rétegeivel is. A Ha­zafias Népfront-mozgalom ere­jére támaszkodva tovább szé­lesítjük a nemzet valamennyi alkotásra képes erőinek egye­sítését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmusát. Érvényesítjük a demokratikus centralizmus elvét az állam­életben ill. rekedni akarnak, nem le­szünk ellene, mert a ma­gyar népnek van ereje és még van elegendő törlesz­teni valója is az ellenfor­radalmárokkal szemben. A tapasztalatokat számon tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az áru­lást, sem az osztályellenséget, sem az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább A törvényt tiszteletben tar­tó állampolgárok jogai a jövőben tovább bővülnek. Ugyanígy tovább bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenn­tartva és erősítve alapvető kér­désekben az állam központi irányítását Népköztársaságunk alkotmá­nyában rögzített szervezetek, az országgyűlés és a helyi ta­ erősítjük népi államunkat, rendszerünket.

Next