Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

4 Az első fecskék Kedves, meleg családi ün­nepség színhelye lesz szomba­ton az apai tanácsháza. Most tartják meg az első KISZ-es­­küvőt, amelyet nem követ majd egyházi esketés. A vőle­gény az egyik helyi pedagó­­gus, a menyasszony, szintén idevaló fiatal lány, most érett­ségizett. A kedves ünnepségre már most készülnek a falu fiataljai. Úgy tervezik, kisze­­sek és úttörők állnak sorfalat virággal, s az esketési szertar­tás után a helyi KISZ-szerve­­zet egyik vezetőségi tagja üd­vözli az ifjú párt. Az első fecskék Apcon. Pél­dájukat bizonyára sokan kö­vetik még majd a faluban, s a községháza egyre gyakrabban lesz színhelye bensőséges, szo­cialista tartalommal megtöl­tött családi ünnepségeknek. —d — — EZ ÉVBEN már 30 ezer pulykát vásárnak felneve­lésre megyénk termelőszö­­vetkezetei a különböző kel­tetőállomásoktól. — A JÓL VÉGZETT munka után pihenni megy a kitünte­tett karácsondi színjátszócso­port. Mintegy negyven tájelő­­adás van mögöttük, a Tánya sokat tapsolt, forró estés, s most négy napra Siófokra mennek, hogy a jövő évadot a közösen töltött szabadság és pihenés után, újult erővel kezdjék meg. — A MÁTRADERECSKEI Rákóczi Termelőszövetkezet­ben az aratás végeztével a kalászosok után 12 hold csa­­lamádét vetettek és úgy ha­tároztak, hogy 30 hold tarló­répát is vetnek.­­ A HEVESI járásban a következő oktatási évben négy helyen tervez tsz­ akadé­­miát a járási tanács művelő­désügyi osztálya. A tervek szerint Tiszanánán, Kömlőn, Kiskörén és még egy helyen indulna a mezőgazdaságban dolgozók számára oly fontos oktatási forma, mert ezeken a helyeken szakképzett előadók tudják ellátni az oktatási munkát. — a xi. bányásznapra jelenik meg egy grafikai és­­ festészeti album, amely a magyar bányák munkájával, a bányászok megváltozott életével foglalkozik. A szép kiállítású album szórakozta­tó s értékes művészi anya­got nyújt az érdeklődőknek. — A HEVESI Építő és Javí­tó Ktsz a lakosság szolgálatá­ban igen sok munkát elvégez amellett, hogy sok a termelő­szövetkeztek és állami vállala­tok igénye az egyetlen ilyen kapacitású kis­vállalat felé. Az első félévre 300 ezer forintra tervezték a lakosság számára végzendő munkát, s a teljesí­tés 398 ezer lett.­­ A 32-ES AKÖV teher­forgalmi részlegének verse­nyében a hevesiek járnak az élen. A hevesi vasútállomás­ról körülbelül 24 ezer tonna útépítési és fenntartási anya­got szállítottak a Közútüze­­mi Vállalatnak és Igazgató­ságnak — kocsiállás és kény­szerkirakás nélkül. Kiskörén mintegy 12 ezer tonna nyers­anyagot szállítanak el a he­vesi dolgozók. (Máthé József) — A KÁPOLNAI Általános Iskola úttörőcsapata kéthetes kiránduláson és táborozáson vett részt a Balaton mellett. Az úttörők megmozdulását élelmi­szerrel támogatta a község két termelőszövetkezete, komo­lyabb pénzösszeggel pedig a községi tanács. Útirány: Aggtelek! Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség egri építésvezetősé­gének szakszervezeti bizottsá­ga jól sikerült — egésznapos — kirándulást rendezett az elmúlt vasárnap. A kirándulás részvevői a ritka természeti kincsekben igen gazdag aggte­leki cseppkőbarlangot tekin­tették meg, s itt tettek hosszabb túrát NÉ­PO­JSÁG Kitüntetés és jubileum A DETERMINÁNS elmélet­tel és annak gyakorlati alkal­mazásával kapcsolatos tudo­mányos eredményeiről ismert neves matematikus, kiváló ok­tató és tankönyvíró, Beke Manó emlékére alapított díjat az idén 8. alkalommal osztot­ta ki a Bolyai János Mate­matikai Társulat. Egy egyete­mi és négy középiskolai peda­gógus — közöttük Egyed An­tal, a gyöngyösi gimnázium tanára — részesült e megbe­csülő kitüntetésben. Felkerestük Egyed Antalt, aki éppen 25 éve foglalta el a katedrát, hogy elbeszélges­sünk életútjáról. Előbb szabadkozik: — Csendben dolgozik az ember... Elismerték munkámat, s en­nek örülök is. Ennyi az egész. Minek erről írni? — Hellyel kínál s aztán halkan emléke­zik mestereire, ahogy kiváló matematikus tanárait nevezi, és tanítványairól szól, szere­tettel és büszkeséggel. Gyöngyösről indult el Egyed Antal. A felsőmezőgazdasági iskolában, ahol Pataki József volt a tanára, már jeleskedett matematikából. Aztán a pol­gári iskolai tanárképző főis­kolára iratkozott be, és még­­inkább elmélyedt a tudomá­nyában. Szőkefalvi Nagy Gyu­la tanította. Már ekkor is leg­inkább a módszertani kérdé­­­­k foglalkoztatták. Negyed százada kezdett ta­nítani a gyöngyösi polgári is­kolában. A felszabadulás után elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakát és most tizenegyedik éve tanár a gimnáziumban. 1955-ben megkapta Az okta­tásügy kiváló dolgozója ki­tüntetést. E SZŰKSZAVÚAN sorolt események közé sok-sok fá­radság, ezernyi élmény, öröm, gond, szívás, kitartó munka sorakozik. Mert azt vallja Egyed tanár úr: szigorúan, de szeretettel kell oktatni, ne­velni. És korszerűen, a kö­vetkezetesség igényével. Ak­kor is, mikor az életre ké­szülődésről magyaráz tanítvá­nyainak, akkor is, amikor a matematikai példamegoldáso­kon keresztül, a logikus, ön­álló s a gyakorlati életben jártas, azzal szervesen össze­függő gondolkodásra nevel... — Nem gyűjtötte még ös­­­sze tapasztalatait? — Gondolkoztam már azon, hogy ideje lenne megírni, mit csinál az ember. Csakhát idő kellene hozzá... Munkája nemcsak az isko­lára korlátozódik, nagyon is szerteágazó. Amellett, hogy heti 40 órában tanít, a mate­matikai munkaközösséget ve­zeti, tanácstag, a Hazafias Népfront elnöke. És szakkört vezet. Ebből a szakkörből sok ki­váló pedagógus, mérnök, ma­tematikus indult el. Évenként 20—25 diák dolgozik elmé­­lyülten, sajátítja el a tananya­gon túlmenően a komolyabb matematikát. Sok példát ol­danak meg a foglalkozásokon, külön az első- és másod-, külön a harmad-, negyedéve­sek. Ahogy tanítványairól beszél Egyed tanár úr, arca barát­ságos mosolyra derül. Sorolja a neveket, meg-megáll egy gondolatra, átvillan agyában a kedves arc, egy-egy emléke­zetes epizód... Kiss Péter, a Gárdonyi Gimnáziumban, Já­rás József Balassagyarmaton, Szabó Endre a gyöngyösi tech­nikumban tanít. Rados Mihály most végzett Egerben, kitűnő eredménnyel... Arról is érte­sült már, hogy Gyuris László Szegeden kitűnő eredménnyel tette le a második évfolyam vizsgáit. Sárközy András, aki pár éve nagyszerű eredmén­­nyel szerepelt az Arany Dá­niel és a középiskolai, tanul­mányi, matematikai versenye­ken, most az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matema­tikus. Professzorai külön fog­lalkoznak a tehetséges ifjúval. S mindez boldogító érzés, olyan öröm, amit egy-egy ked­ves tanítványának levele, vagy nyári látogatása vált ki. Öröm, hogy megállják a he­lyüket, szépen fejlődnek, s jó tudni, milyen kiváló em­berek kerültek ki ebből az iskolából, akik öregbítik a gyöngyösi pedagógusok hírne­vét. Egy-egy évfolyamról ál­talában öt-hat tanítványa ta­nul tovább egyetemeken, mér­nöki és tanári karon... A KITÜNTETÉS és a jubi­leum közötti időben is dolgo­zik Egyed Antal. Pedig most a pihenés, a vakáció időszaka van. De nem tud munkátlanul élni. Az elhivatottság nyugta­lansága fűti. A következő év­re készül. A IV/B. osztály­­főnöke lesz, s a levelezőkkel együtt négy érettségiző osz­tályban tanít, esti és levelező hallgatóknak tart előadásokat. A matematikai munkaközös­ségben fontos feladatnak te­kinti az idén is a tanítás mód­szerének tökéletesítését, külö­nös tekintettel a felnőtt okta­tás módszerének javítására. Azért, hogy megkönnyítsék a munkában fáradt emberek ta­nulását, de ugyanakkor minél több ivódjék beléjük a mate­matika tudományából. Mikor Debrecenben átvette a kitüntetést, ami egyaránt szól a kiváló tanárnak, a ne­velési módszereket folyton tö­kéletesítő pedagógusnak, a szak­körvezetőnek és az embernek, az eredményes munkában el­töltött 25 esztendőnek, szeré­nyen, dicsekvés nélkül sum­mázta életútját: — Ez a kö­telességem... S a jutalma — amit tanítványai fejlődése vált ki: a tiszta öröm. Kíván­juk, hogy még sok ilyen örömben legyen része. (R. I.) Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Csinos téri EGRI BRODY Állami Áruház EGRI KERTMOZI A macska kinyújtja karmait GYÖNGYÖSI PUSKIN A halálhajó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Félbeszakadt dal HATVANI VÖRÖS CSILLAG Horgász a pácban HATVANI KOSSUTH Vak muzsikus HEVES Ember a Holdon pétervasAra Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás 1961. július 28., profeft INCE Július 28-a PERU függetlenségi napja. Peru földjét Amerika fel­fedezése előtt az inkák lakták, s itt virágzott csodálatos kultúrájuk. A spanyol­ hódítók Francisco Pi­­zarro vezetésével leigázták a né­pet és kizsákmányolták az ország kincseit. 1821-ben, ezen a napon szállt szembe a perui nép a spa­nyolokkal és három évi háború után harcolta ki függetlenségét. * 505 évvel ezelőtt, 1456-ban, e na­pon született JACOPO SANNAZ­­ZARO olasz költő, akinek Árkádia (1504.) című regénye mintája lett a később divatossá vált, ún. „pász­tor-regényeknek”.* Várbástya Belem városa mellett JULIUS 28-a az I. világhábo­rú kezdetének dátuma. 1914-ben az Osztrák—Magyar Monarchia ezen a napon üzent hadat Szerbiá­nak a Ferenc Ferdinánd tórnörökös és felesége ellen június 25-én Szarajevóban elkövetett merénylet miatt. Röviden PÁRIZS Párizs utcáin golyóstoll­­automatákat állítanak fel ★ Deauvelleben francia és angol képviselők versenyt indítottak a „De Gaulle Kupáért”. A ver­senyszámok: lovaglás, golf és agyaggalamb-lövészet ★ A Vannes-le-Chatelben élő Lagarde és felesége egyfor­mán 60 éves. Tizenkét gyer­mekük közül 6 él. Negyvenegy évi házasság után Legarde-ék­­nak 40 unokájuk van: 20 fiú és 20 leány.★ Egy ifjú Don Juan levélben fordult az „Elle” című hetilap szerkesztőségéhez. A kiábrán­dult ifjú a következőkről pa­naszkodik: „17 éves vagyok. Nagy sikerem van a nőknél, de belefáradtam a könnyű győ­zelmekbe. Szeretném, ha én is olyan gyermek lehetnék, mint kortársaim. Mit tegyek?” A levelezési rovat vezetője tö­mören így válaszolt: „Tegyen úgy, mint Napóleon. Szár­nyaljon győzelemről győzelem­re, míg el nem jut Waterloo­ig”.★ A tökéletes rendőr francia meghatározása: „Legyen értel­mes, mint Einstein, hajlékony, mint egy kígyóember, tapinta­tos, mint egy nagykövet, gyors, mint Zátopek és elraga­dó, mint Chevalier. Legyen annyi humorérzéke, mint Fer­nandesn­ek, amellett elégedjék meg olyan fizetéssel, amely alig teszi le­hetővé, hogy a fenti képességekhez legyen energiája.” ★ MONACO A kis fejedelemség új lakó­­ja Romy Schneider férje, Alain Delon lakást vásárolt „Herku­les” palotájában. •aiiiiiiiiiiiiiiiMiuiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifitiiiiiiiiiliilJiiiiiiiliiliiliililliiiuiilli.liilliluililuiiiiiiliifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilitfui 1111 i .■iiaux.««iialiBiiiiiiijBiiiitBiiniBiiiiiaii«iiali«iiaiial(aiisiiifi«iii„BiilitBiii,iiiiiimliiiiiiiiliiiiiiiaiiiiia„iiiitiiiiiiiiiiiM ÄDÄM ÉVA —KISS BÉLA: A Szovjetunió harmadik leg­nagyobb városa, Ukrajna fő­városa: Kiev. Érdekes, hogy a három város mennyire külön­bözik egymástól. Úgy érzi az ember Moszkva után, Lenin­­grádba ér, mintha egészen más földrészen járna, s ami­kor Kievben meglátja a hatal­mas parkokat, a rengeteg li­getet, a merőben más építke­zési jellegű házak­at, akkor is­mét az az érzése, hogy nagyon messze került az első állomás­tól. Ez az utóbbi megállapítás természetesen nemcsak érzése az embernek, hanem a való­ságban is így van, hiszen míg Leningrádból Kievbe értünk, csaknem három teljes napot töltöttünk a hálókocsikban. Hetvenkét állomáson állt meg­ a vonat, és végig a hosszú úton belefáradt a szem a táj változásainak nézésébe. — Nem szállok le. — jelen­tette ki Kievben Fischer Kál­mán. — Miért, ha szabad érdek­lődnöm? — hökkent meg a tolmács. — Mert nem tudok. — volt az egyszerű válasz. — Úgy el­feküdtem a derekamat meg az oldalamat, hogy képtelen va­gyok megmozdulni! Mindenki hasonlóképpen érezte magát, s mikor végre mégis elhelyezkedtünk a Dnye­per Szállóban, a ruganyos ágyat sehogyan sem tudtuk megszokni a kemény vasúti ágydeszka után. Itt is városnézéssel kezdő­dött a program, de ez már me­rőben más volt, mint az eddi­giek, mert az autóbusz olyan egriesen kanyargós és mere­dek utcákon haladt. Volt egy grúz sofőrünk, — hogy végre a lányoknak is jusson valami! — aki olyan csinos volt, hogy néhány ábrándos leány Nagy Jaroszláv szobra helyett szíve­sen elgyönyörködött a jóvágá­sú Szásában. Ez a sofőr aztán hajmeresztő dolgokat tudott művelni az autóbusszal, úgy­hogy nemegyszer azon kaptuk magunkat, hogy csak­­ ka­paszkodunk. A szállodában, lenn a hall­ban nagy gondban ültek a ceglédiek. — Kinek nem írtunk még? — töprengett a tsz-elnök. — Kimaradt még a ... — és sorolták vég nélkül, írták a la­pokat, mindegyikre előre rá­rajzolva: Vengrija. S mire be­esteledett, boldog nyugalom szállta meg a népet — elmen­tek azok az átkozott kötelező lapok! Hát kell ez? Sokkal jobb, ha az ember hozzászoktatja isme­rőseit ahhoz, hogy nem küld lapot és nem ír levelet, ha va­laki gyűjti a levelezőlapot,­­ vegyen. No, másnap megkezdődött az utolsó rubelek és kopekok el­­vásárlása. Hirtelen ráébredt a társaság arra, hogy még egy nap és nincs több alkalom a vásárlásra! Nosza, megszáll­ták az áruházakat és újra megkezdődött a magyar—orosz —német—francia és hotten­totta nyelvű érdeklődés az áruk és az árak után. — Agyin ... kutya! — inte­get kézzel lábbal Kollár Klári. — Eto harasó? — kérdi a bájos kiszolgáló és odaad egy hatalmas elefántot — Csitiri rubel! — Nem ez kell! Kutya! Kutya! — tagolta, de ered­ménytelenül. Végre nagy keservesen meg­vettek egy műanyag lovat. Nem győzték „cérnával’’ a kéréseket. Másik eset is történt, Abuczkit megbízta a felesége, hogy vegyen borsot. Nosza, el­indult, bement egy üzletbe és kért — természetesen ő is magyarul: — Bors jeszt? — Da! — és már mérték is neki a ... káposztát, mert a bors oroszul káposztát jelent. — Nyet, nyet nagy! — inte­getett kétségbeesetten a vásár­ló fiatalember — a bors jeszt kicsi, pici! — magyarázta a pultra apró pontokat rajzolva, aztán még imitálta is, hogy a borstól, amit ő kér, tüsszente­ni is lehet Tolmács segítette ki őt is a kievi vásárlók nagy derültsé­ge közepette. Mikor aztán a társaság a szállóban találkozott, úgy fes­tett egyik-másik, mint egy lagzisló, vagy egy málhássza­­már. Egyik nyakában egy gi­tár, azt se tudta ugyan, ho­gyan kell fogni, meg mit lehet ezzel csinálni, de... — Olyan olcsó és olyan szép volt! — mondta, s boldogan szorongatta ezer más apróság között. A másik csupa szivacs-állat­kával felszerelve jelent meg. Kiss Sándor, a Sóskúti Állami Gazdaság főagronómusa — amolyan kétméteres vékony fiú — egy hófehér szivacsmac­kót szorongatott, Pel­le Imre rogyadozott a kölnitől, Abucz­­kitaik már három körömkész­lete volt — kettőt újra eladott hogy mást vegyen. Egyszóval igazán meg lehettek elégedve hazatérés után az itthoniak, mert mindenki vásárolt, csak a hatást, sajnos, már nem lát­hatjuk, mert annyi haszonta­lan dolgot összevásárolt a tu­ristacsoport jelvényekkel tele­aggatott egyike-másika, hogy na! Az utolsó este itt is prog­ramba vettük a metrózást. Jól felkészültünk, térképeket vá­sároltunk, hiszen a moszkvai Metró után féltünk már az el­tévedéstől. Alaposan kiélvez­tük a lépcsőzést, mert a kievi metróállomáson van olyan lép­cső, amelyik 100—150 méter mélyre fut. Itt aztán kár volt „térképezkedni”, mert mind­össze öt állomása van még a metrónak, ezt is csak az elmúlt évben adták át a forgalomnak és a mindig tettrekész kom­­szomolisták önfeláldozó mun­káját dicséri. Majd amikor már ezt is megunta a társaság, akkor jött az egyik legszebb, legma­radandóbb élmény — hajó­­káztunk a nagy, lusta Dnye­peren. A város, a hősi harcok színhelye már behegesztette a fasiszták ütötte sebeket, de a Dnyeper jobb partján egy ha­talmas park — amelyik az ide­gen szemében csak csodálatos szépség — a kieviekben a szo­morú és véres esztendőket idézi. Itt volt egy csodálatosan szép villanegyed, békés fürdő­­zők s kirándulók paradicsoma, amelyet úgy tönkretettek a németek, hogy szinte föld alá „ verték’­ a házakat, embere­ket, mindent, amit találtak a gyilkos bombák. Ezt a terüle­tet nem építették és nem is építik újjá. Ez lett a békepark, örök emlékeztető, a háborún diadalmaskodó béke szimbólu­ma. Végig a Dnyeperen vidáman száguldoztak a motorcsónakok, rengeteg a vízi­taxi, a csónak és a part mentén órákig béké­sen álldogáló pecázó. Kievben különben legszebb az este. A több, teraszosan emelkedő, hatalmas, folyómen­ti park fölött szikrázva ra­gyognak a csillagok, és lent a város ezernyi fénye kápráztat­ja az embert. A Hold békésen fürdik a lassan hömpölygő víz hullámain és miközben innen is, onnan is felhangzik egy gi­tár, egy balalajka csendes, mélabús hangja. Fiatalok sé­tálnak a susogó fák alatt és a lomboktól árnyékolt park ker­ti székei, padjai megtelnek áb­rándozó párokkal. Néha bele­­bele búg a csendbe egy hajó­kürt, cserélődik a sétálók se­rege, s mire hajnali fény hull a városra, felölti hétköznapi, munkásarcát az egész kör­nyék, hogy aztán este újra itt adjon találkozót egymásnak a hazai és az idegen, külföldi turisták fiatalsága. (Folytatjuk) Kinek nem írtam meg? Elvégre meg kell mutatni, hogy külföldön jártam! Aki már egyszer eltévedt a Metróban!

Next