Népújság, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

4 Az első fecskék Kedves, meleg családi ünnepség színhelye lesz szombaton az apai tanácsháza. Most tartják meg az első KISZ-esküvőt, amelyet nem követ majd egyházi esketés. A vőlegény az egyik helyi pedagógus, a menyasszony, szintén idevaló fiatal lány, most érettségizett. A kedves ünnepségre már most készülnek a falu fiataljai. Úgy tervezik, kiszesek és úttörők állnak sorfalat virággal, s az esketési szertartás után a helyi KISZ-szervezet egyik vezetőségi tagja üdvözli az ifjú párt. Az első fecskék Apcon. Példájukat bizonyára sokan követik még majd a faluban, s a községháza egyre gyakrabban lesz színhelye bensőséges, szocialista tartalommal megtöltött családi ünnepségeknek. —d — — EZ ÉVBEN már 30 ezer pulykát vásárnak felnevelésre megyénk termelőszövetkezetei a különböző keltetőállomásoktól. — A JÓL VÉGZETT munka után pihenni megy a kitüntetett karácsondi színjátszócsoport. Mintegy negyven tájelőadás van mögöttük, a Tánya sokat tapsolt, forró estés, s most négy napra Siófokra mennek, hogy a jövő évadot a közösen töltött szabadság és pihenés után, újult erővel kezdjék meg. — A MÁTRADERECSKEI Rákóczi Termelőszövetkezetben az aratás végeztével a kalászosok után 12 hold csalamádét vetettek és úgy határoztak, hogy 30 hold tarlórépát is vetnek. A HEVESI járásban a következő oktatási évben négy helyen tervez tsz akadémiát a járási tanács művelődésügyi osztálya. A tervek szerint Tiszanánán, Kömlőn, Kiskörén és még egy helyen indulna a mezőgazdaságban dolgozók számára oly fontos oktatási forma, mert ezeken a helyeken szakképzett előadók tudják ellátni az oktatási munkát. — a xi. bányásznapra jelenik meg egy grafikai és festészeti album, amely a magyar bányák munkájával, a bányászok megváltozott életével foglalkozik. A szép kiállítású album szórakoztató s értékes művészi anyagot nyújt az érdeklődőknek. — A HEVESI Építő és Javító Ktsz a lakosság szolgálatában igen sok munkát elvégez amellett, hogy sok a termelőszövetkeztek és állami vállalatok igénye az egyetlen ilyen kapacitású kisvállalat felé. Az első félévre 300 ezer forintra tervezték a lakosság számára végzendő munkát, s a teljesítés 398 ezer lett. A 32-ES AKÖV teherforgalmi részlegének versenyében a hevesiek járnak az élen. A hevesi vasútállomásról körülbelül 24 ezer tonna útépítési és fenntartási anyagot szállítottak a Közútüzemi Vállalatnak és Igazgatóságnak — kocsiállás és kényszerkirakás nélkül. Kiskörén mintegy 12 ezer tonna nyersanyagot szállítanak el a hevesi dolgozók. (Máthé József) — A KÁPOLNAI Általános Iskola úttörőcsapata kéthetes kiránduláson és táborozáson vett részt a Balaton mellett. Az úttörők megmozdulását élelmiszerrel támogatta a község két termelőszövetkezete, komolyabb pénzösszeggel pedig a községi tanács. Útirány: Aggtelek! Az Országos Műemléki Felügyelőség egri építésvezetőségének szakszervezeti bizottsága jól sikerült — egésznapos — kirándulást rendezett az elmúlt vasárnap. A kirándulás részvevői a ritka természeti kincsekben igen gazdag aggteleki cseppkőbarlangot tekintették meg, s itt tettek hosszabb túrát NÉPOJSÁG Kitüntetés és jubileum A DETERMINÁNS elmélettel és annak gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos tudományos eredményeiről ismert neves matematikus, kiváló oktató és tankönyvíró, Beke Manó emlékére alapított díjat az idén 8. alkalommal osztotta ki a Bolyai János Matematikai Társulat. Egy egyetemi és négy középiskolai pedagógus — közöttük Egyed Antal, a gyöngyösi gimnázium tanára — részesült e megbecsülő kitüntetésben. Felkerestük Egyed Antalt, aki éppen 25 éve foglalta el a katedrát, hogy elbeszélgessünk életútjáról. Előbb szabadkozik: — Csendben dolgozik az ember... Elismerték munkámat, s ennek örülök is. Ennyi az egész. Minek erről írni? — Hellyel kínál s aztán halkan emlékezik mestereire, ahogy kiváló matematikus tanárait nevezi, és tanítványairól szól, szeretettel és büszkeséggel. Gyöngyösről indult el Egyed Antal. A felsőmezőgazdasági iskolában, ahol Pataki József volt a tanára, már jeleskedett matematikából. Aztán a polgári iskolai tanárképző főiskolára iratkozott be, és méginkább elmélyedt a tudományában. Szőkefalvi Nagy Gyula tanította. Már ekkor is leginkább a módszertani kérdék foglalkoztatták. Negyed százada kezdett tanítani a gyöngyösi polgári iskolában. A felszabadulás után elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakát és most tizenegyedik éve tanár a gimnáziumban. 1955-ben megkapta Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést. E SZŰKSZAVÚAN sorolt események közé sok-sok fáradság, ezernyi élmény, öröm, gond, szívás, kitartó munka sorakozik. Mert azt vallja Egyed tanár úr: szigorúan, de szeretettel kell oktatni, nevelni. És korszerűen, a következetesség igényével. Akkor is, mikor az életre készülődésről magyaráz tanítványainak, akkor is, amikor a matematikai példamegoldásokon keresztül, a logikus, önálló s a gyakorlati életben jártas, azzal szervesen összefüggő gondolkodásra nevel... — Nem gyűjtötte még össze tapasztalatait? — Gondolkoztam már azon, hogy ideje lenne megírni, mit csinál az ember. Csakhát idő kellene hozzá... Munkája nemcsak az iskolára korlátozódik, nagyon is szerteágazó. Amellett, hogy heti 40 órában tanít, a matematikai munkaközösséget vezeti, tanácstag, a Hazafias Népfront elnöke. És szakkört vezet. Ebből a szakkörből sok kiváló pedagógus, mérnök, matematikus indult el. Évenként 20—25 diák dolgozik elmélyülten, sajátítja el a tananyagon túlmenően a komolyabb matematikát. Sok példát oldanak meg a foglalkozásokon, külön az első- és másod-, külön a harmad-, negyedévesek. Ahogy tanítványairól beszél Egyed tanár úr, arca barátságos mosolyra derül. Sorolja a neveket, meg-megáll egy gondolatra, átvillan agyában a kedves arc, egy-egy emlékezetes epizód... Kiss Péter, a Gárdonyi Gimnáziumban, Járás József Balassagyarmaton, Szabó Endre a gyöngyösi technikumban tanít. Rados Mihály most végzett Egerben, kitűnő eredménnyel... Arról is értesült már, hogy Gyuris László Szegeden kitűnő eredménnyel tette le a második évfolyam vizsgáit. Sárközy András, aki pár éve nagyszerű eredménnyel szerepelt az Arany Dániel és a középiskolai, tanulmányi, matematikai versenyeken, most az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematikus. Professzorai külön foglalkoznak a tehetséges ifjúval. S mindez boldogító érzés, olyan öröm, amit egy-egy kedves tanítványának levele, vagy nyári látogatása vált ki. Öröm, hogy megállják a helyüket, szépen fejlődnek, s jó tudni, milyen kiváló emberek kerültek ki ebből az iskolából, akik öregbítik a gyöngyösi pedagógusok hírnevét. Egy-egy évfolyamról általában öt-hat tanítványa tanul tovább egyetemeken, mérnöki és tanári karon... A KITÜNTETÉS és a jubileum közötti időben is dolgozik Egyed Antal. Pedig most a pihenés, a vakáció időszaka van. De nem tud munkátlanul élni. Az elhivatottság nyugtalansága fűti. A következő évre készül. A IV/B. osztályfőnöke lesz, s a levelezőkkel együtt négy érettségiző osztályban tanít, esti és levelező hallgatóknak tart előadásokat. A matematikai munkaközösségben fontos feladatnak tekinti az idén is a tanítás módszerének tökéletesítését, különös tekintettel a felnőtt oktatás módszerének javítására. Azért, hogy megkönnyítsék a munkában fáradt emberek tanulását, de ugyanakkor minél több ivódjék beléjük a matematika tudományából. Mikor Debrecenben átvette a kitüntetést, ami egyaránt szól a kiváló tanárnak, a nevelési módszereket folyton tökéletesítő pedagógusnak, a szakkörvezetőnek és az embernek, az eredményes munkában eltöltött 25 esztendőnek, szerényen, dicsekvés nélkül summázta életútját: — Ez a kötelességem... S a jutalma — amit tanítványai fejlődése vált ki: a tiszta öröm. Kívánjuk, hogy még sok ilyen örömben legyen része. (R. I.) Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Csinos téri EGRI BRODY Állami Áruház EGRI KERTMOZI A macska kinyújtja karmait GYÖNGYÖSI PUSKIN A halálhajó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Félbeszakadt dal HATVANI VÖRÖS CSILLAG Horgász a pácban HATVANI KOSSUTH Vak muzsikus HEVES Ember a Holdon pétervasAra Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás 1961. július 28., profeft INCE Július 28-a PERU függetlenségi napja. Peru földjét Amerika felfedezése előtt az inkák lakták, s itt virágzott csodálatos kultúrájuk. A spanyol hódítók Francisco Pizarro vezetésével leigázták a népet és kizsákmányolták az ország kincseit. 1821-ben, ezen a napon szállt szembe a perui nép a spanyolokkal és három évi háború után harcolta ki függetlenségét. * 505 évvel ezelőtt, 1456-ban, e napon született JACOPO SANNAZZARO olasz költő, akinek Árkádia (1504.) című regénye mintája lett a később divatossá vált, ún. „pásztor-regényeknek”.* Várbástya Belem városa mellett JULIUS 28-a az I. világháború kezdetének dátuma. 1914-ben az Osztrák—Magyar Monarchia ezen a napon üzent hadat Szerbiának a Ferenc Ferdinánd tórnörökös és felesége ellen június 25-én Szarajevóban elkövetett merénylet miatt. Röviden PÁRIZS Párizs utcáin golyóstollautomatákat állítanak fel ★ Deauvelleben francia és angol képviselők versenyt indítottak a „De Gaulle Kupáért”. A versenyszámok: lovaglás, golf és agyaggalamb-lövészet ★ A Vannes-le-Chatelben élő Lagarde és felesége egyformán 60 éves. Tizenkét gyermekük közül 6 él. Negyvenegy évi házasság után Legarde-éknak 40 unokájuk van: 20 fiú és 20 leány.★ Egy ifjú Don Juan levélben fordult az „Elle” című hetilap szerkesztőségéhez. A kiábrándult ifjú a következőkről panaszkodik: „17 éves vagyok. Nagy sikerem van a nőknél, de belefáradtam a könnyű győzelmekbe. Szeretném, ha én is olyan gyermek lehetnék, mint kortársaim. Mit tegyek?” A levelezési rovat vezetője tömören így válaszolt: „Tegyen úgy, mint Napóleon. Szárnyaljon győzelemről győzelemre, míg el nem jut Waterlooig”.★ A tökéletes rendőr francia meghatározása: „Legyen értelmes, mint Einstein, hajlékony, mint egy kígyóember, tapintatos, mint egy nagykövet, gyors, mint Zátopek és elragadó, mint Chevalier. Legyen annyi humorérzéke, mint Fernandesnek, amellett elégedjék meg olyan fizetéssel, amely alig teszi lehetővé, hogy a fenti képességekhez legyen energiája.” ★ MONACO A kis fejedelemség új lakója Romy Schneider férje, Alain Delon lakást vásárolt „Herkules” palotájában. •aiiiiiiiiiiiiiiiMiuiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifitiiiiiiiiiliilJiiiiiiiliiliiliililliiiuiilli.liilliluililuiiiiiiliifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilitfui 1111 i .■iiaux.««iialiBiiiiiiijBiiiitBiiniBiiiiiaii«iiali«iiaiial(aiisiiifi«iii„BiilitBiii,iiiiiimliiiiiiiiliiiiiiiaiiiiia„iiiitiiiiiiiiiiiM ÄDÄM ÉVA —KISS BÉLA: A Szovjetunió harmadik legnagyobb városa, Ukrajna fővárosa: Kiev. Érdekes, hogy a három város mennyire különbözik egymástól. Úgy érzi az ember Moszkva után, Leningrádba ér, mintha egészen más földrészen járna, s amikor Kievben meglátja a hatalmas parkokat, a rengeteg ligetet, a merőben más építkezési jellegű házakat, akkor ismét az az érzése, hogy nagyon messze került az első állomástól. Ez az utóbbi megállapítás természetesen nemcsak érzése az embernek, hanem a valóságban is így van, hiszen míg Leningrádból Kievbe értünk, csaknem három teljes napot töltöttünk a hálókocsikban. Hetvenkét állomáson állt meg a vonat, és végig a hosszú úton belefáradt a szem a táj változásainak nézésébe. — Nem szállok le. — jelentette ki Kievben Fischer Kálmán. — Miért, ha szabad érdeklődnöm? — hökkent meg a tolmács. — Mert nem tudok. — volt az egyszerű válasz. — Úgy elfeküdtem a derekamat meg az oldalamat, hogy képtelen vagyok megmozdulni! Mindenki hasonlóképpen érezte magát, s mikor végre mégis elhelyezkedtünk a Dnyeper Szállóban, a ruganyos ágyat sehogyan sem tudtuk megszokni a kemény vasúti ágydeszka után. Itt is városnézéssel kezdődött a program, de ez már merőben más volt, mint az eddigiek, mert az autóbusz olyan egriesen kanyargós és meredek utcákon haladt. Volt egy grúz sofőrünk, — hogy végre a lányoknak is jusson valami! — aki olyan csinos volt, hogy néhány ábrándos leány Nagy Jaroszláv szobra helyett szívesen elgyönyörködött a jóvágású Szásában. Ez a sofőr aztán hajmeresztő dolgokat tudott művelni az autóbusszal, úgyhogy nemegyszer azon kaptuk magunkat, hogy csak kapaszkodunk. A szállodában, lenn a hallban nagy gondban ültek a ceglédiek. — Kinek nem írtunk még? — töprengett a tsz-elnök. — Kimaradt még a ... — és sorolták vég nélkül, írták a lapokat, mindegyikre előre rárajzolva: Vengrija. S mire beesteledett, boldog nyugalom szállta meg a népet — elmentek azok az átkozott kötelező lapok! Hát kell ez? Sokkal jobb, ha az ember hozzászoktatja ismerőseit ahhoz, hogy nem küld lapot és nem ír levelet, ha valaki gyűjti a levelezőlapot, vegyen. No, másnap megkezdődött az utolsó rubelek és kopekok elvásárlása. Hirtelen ráébredt a társaság arra, hogy még egy nap és nincs több alkalom a vásárlásra! Nosza, megszállták az áruházakat és újra megkezdődött a magyar—orosz —német—francia és hottentotta nyelvű érdeklődés az áruk és az árak után. — Agyin ... kutya! — integet kézzel lábbal Kollár Klári. — Eto harasó? — kérdi a bájos kiszolgáló és odaad egy hatalmas elefántot — Csitiri rubel! — Nem ez kell! Kutya! Kutya! — tagolta, de eredménytelenül. Végre nagy keservesen megvettek egy műanyag lovat. Nem győzték „cérnával’’ a kéréseket. Másik eset is történt, Abuczkit megbízta a felesége, hogy vegyen borsot. Nosza, elindult, bement egy üzletbe és kért — természetesen ő is magyarul: — Bors jeszt? — Da! — és már mérték is neki a ... káposztát, mert a bors oroszul káposztát jelent. — Nyet, nyet nagy! — integetett kétségbeesetten a vásárló fiatalember — a bors jeszt kicsi, pici! — magyarázta a pultra apró pontokat rajzolva, aztán még imitálta is, hogy a borstól, amit ő kér, tüsszenteni is lehet Tolmács segítette ki őt is a kievi vásárlók nagy derültsége közepette. Mikor aztán a társaság a szállóban találkozott, úgy festett egyik-másik, mint egy lagzisló, vagy egy málhásszamár. Egyik nyakában egy gitár, azt se tudta ugyan, hogyan kell fogni, meg mit lehet ezzel csinálni, de... — Olyan olcsó és olyan szép volt! — mondta, s boldogan szorongatta ezer más apróság között. A másik csupa szivacs-állatkával felszerelve jelent meg. Kiss Sándor, a Sóskúti Állami Gazdaság főagronómusa — amolyan kétméteres vékony fiú — egy hófehér szivacsmackót szorongatott, Pelle Imre rogyadozott a kölnitől, Abuczkitaik már három körömkészlete volt — kettőt újra eladott hogy mást vegyen. Egyszóval igazán meg lehettek elégedve hazatérés után az itthoniak, mert mindenki vásárolt, csak a hatást, sajnos, már nem láthatjuk, mert annyi haszontalan dolgot összevásárolt a turistacsoport jelvényekkel teleaggatott egyike-másika, hogy na! Az utolsó este itt is programba vettük a metrózást. Jól felkészültünk, térképeket vásároltunk, hiszen a moszkvai Metró után féltünk már az eltévedéstől. Alaposan kiélveztük a lépcsőzést, mert a kievi metróállomáson van olyan lépcső, amelyik 100—150 méter mélyre fut. Itt aztán kár volt „térképezkedni”, mert mindössze öt állomása van még a metrónak, ezt is csak az elmúlt évben adták át a forgalomnak és a mindig tettrekész komszomolisták önfeláldozó munkáját dicséri. Majd amikor már ezt is megunta a társaság, akkor jött az egyik legszebb, legmaradandóbb élmény — hajókáztunk a nagy, lusta Dnyeperen. A város, a hősi harcok színhelye már behegesztette a fasiszták ütötte sebeket, de a Dnyeper jobb partján egy hatalmas park — amelyik az idegen szemében csak csodálatos szépség — a kieviekben a szomorú és véres esztendőket idézi. Itt volt egy csodálatosan szép villanegyed, békés fürdőzők s kirándulók paradicsoma, amelyet úgy tönkretettek a németek, hogy szinte föld alá „ verték’ a házakat, embereket, mindent, amit találtak a gyilkos bombák. Ezt a területet nem építették és nem is építik újjá. Ez lett a békepark, örök emlékeztető, a háborún diadalmaskodó béke szimbóluma. Végig a Dnyeperen vidáman száguldoztak a motorcsónakok, rengeteg a vízitaxi, a csónak és a part mentén órákig békésen álldogáló pecázó. Kievben különben legszebb az este. A több, teraszosan emelkedő, hatalmas, folyómenti park fölött szikrázva ragyognak a csillagok, és lent a város ezernyi fénye kápráztatja az embert. A Hold békésen fürdik a lassan hömpölygő víz hullámain és miközben innen is, onnan is felhangzik egy gitár, egy balalajka csendes, mélabús hangja. Fiatalok sétálnak a susogó fák alatt és a lomboktól árnyékolt park kerti székei, padjai megtelnek ábrándozó párokkal. Néha belebele búg a csendbe egy hajókürt, cserélődik a sétálók serege, s mire hajnali fény hull a városra, felölti hétköznapi, munkásarcát az egész környék, hogy aztán este újra itt adjon találkozót egymásnak a hazai és az idegen, külföldi turisták fiatalsága. (Folytatjuk) Kinek nem írtam meg? Elvégre meg kell mutatni, hogy külföldön jártam! Aki már egyszer eltévedt a Metróban!