Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Elismerés és sikeres munkáért (Folytatás az 1. oldalról) Szakszervezeti munkáért 99 kitüntetések 99 Bensőséges, családias ünnepség zajlott le tegnap délután két órakor Egerben, a Szakszervezeti Székházban. Megjelent ott Bíró József, a megyei pártbizottság első titkára, Csuhaj Ferenc, a megyei tanács elnöke és megyénk üzemeinek több dolgozója, szakszervezeti funkcionáriusa. Furucz János a Szakszervezetek megyei Tanácsának vezetőtitkára köszöntötte az ünnepelteket és a „Szakszervezeti munkáért” aranyfokozata kitüntetést nyújtotta át Takács Lászlónak, a Finomszerelvénygyár igazgatójának, Tapoti Lajosnak, a Felnémeti Fűrészüzem dolgozójának, Tóth Józsefnek (Mátraalji Szénbányászati Tröszt), Bartus Ferencnének (Állami Gazdaság Füzesabony), Lascsik Imre (járási tanács Gyöngyös). Tízen a „Szakszervezeti munkáért” ezüstfokozat és 11-en bronzfokozat kitüntetést kaptak. Az egri vasutasok is jeleskedtek! Kedves esemény színhelye volt tegnap este az egri Vasutas Klub: múlt esztendei eredményes munkájuk megünneplésére jöttek össze, és üzemet avattak az egri Vasútállomás dolgozói. Bodnár József, a Miskolci Igazgatóság felügyelő osztályának főnöke volt az ünnepség szónoka. Beszédében, a fáradságos szolgálatban nap nap után helytálló vasutasok munkáját méltatta, — s reményét fejezte ki, hogy a kiérdemelt ’ büszke cím hasonló szép eredmények elérésére serkenti a jövőben is az egri állomás dolgozóit . Az ünnepségen, — megjutalmazták a legjobbakat: mintegy 20 ezer forint és 17 „Kiváló dolgozó” kitüntetés talált gazdára. Az egri vasutasok közös vacsorával, vidám hangulatban fejezték be idei élüzemavató ünnepségüket... Jó munkáért A megyei pártbizottság vörös zászlaját nyerte el a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat elmúlt évi jó munkájáért. Az ünnepséget tegnap este tartották meg Gyöngyösön. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával tüntették ki az Altkári Gépállomást Az Atkán C állomás dolgozói tegnapján ünnepélyes külsőségek között vették át a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját Gyöngyösön, a Városi Művelődési Házban. A díszelnökségben helyet foglalt Tamás László, a megyei pártbizottság titkára, Molnár Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a járási pártbizottság első titkára, Novák Sándor, a SZOT Elnökségének, Veres Árpád, a Gépállomások Főigazgatóságának munkatársa, Deli István, a MEDOSZ megyei titkára, Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, ötvös Aladár, a gépállomások megyei igazgatója. A vörös vándorzászlót Hont János, a földművelésügyi miniszter első helyettese adta át. Beszédében rámutatott arra, hogy az Atkári Gépállomás tervét az elmúlt évben 122 százalékra teljesítette, 10 százalékos megtakarítást értek el az önköltségeknél és 1 700 000 forint terven felüli nyereséggel zárták az évet. A legjobb dolgozók között 45 000 forint jutalmat osztottak szét. Kiváló dolgozó jelvényt hatan, kiváló dolgozó oklevelet 8-an, 80-an pedig pénzjutalmat kaptak. Májusi híradó — AZ ISKOLÁKBAN megyénkben is megemlékeztek május 1-ről, a hagyományos munkásünnepről. Számos tanintézetben kiállításokon fényképekkel, dokumentumokkal elevenítették fel a régi május elsejék emlékét, sokhelyütt pedig műsorral köszöntötték a diákok az ünnepet. — A MÁJUS ELSEJEI ünnepségekre hazánkba érkeztek az algériai, a ciprusi, az indonéz, az olasz, a kenyai és a svéd szakszervezetek képviselői. — GYÖNGYÖSÖN több mint 900 négyzetméter parkterületet ültettek be május 1-re a kertészeti üzem dolgozói. Majdnem háromezer cserepes virágot használtak fel a parkok díszítésére. A MÁTRAFÜREDEN kisvendéglőt adtak át a forgalomnak tegnap délután. A Mátravidéki Vendéglátóipari Vállalat a Fenyő kisvendéglő építkezéseire 250 ezer forintot használt fel. MIPBJSAG U04. május 1., péntek Harmadszor lett élüzem a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság Az idén harmadszor nyerte el a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság az élüzemcímet. Az ünnepségen megjelent Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának munkatársa, Klaisz Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa, Hevesi Sándor, a járási pártbizottság titkára, Szabó András, a járási tanács vb-elnökhelyettese, Molnár Géza, a városi tanács vb-titkára, Lódi György, az Állami Gazdaságok Miskolci Igazgatóságának igazgatóhelyettese, Füleki Sándor, a MEDOSZ országos központjának munkatársa. Dr. Erőd István, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főosztályvezetője ünnepi beszédében elmondotta, hogy a gazdaság az elmúlt évben nyereségtervét közel kétszeresére teljesítette, állami értékesítési tervét pedig kétmillió forinttal túlteljesítette. Büszkék lehetnek arra is, hogy az egy holdra jutó tejértékesítésük majdnem 300 liter volt éves szinten. Bódi József traktoros és Hegedűs Ferenc üzemgazdász az állami gazdaságok kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kapta meg, miniszteri dicsérő oklevélben részesült 20 dolgozó, 22-en a kiváló dolgozó jelvényt, 29-en pedig a kiváló dolgozó oklevelet érdemelték ki. 30 ezer forint jutalmat osztottak ki a legjobb dolgozók között. Kettős I . a gyöngyösi ! Másodszor nyer pártbizottság t és negyedszer a A korábbi időszakokhoz hasonlóan az 1963-as évet is dicséretes eredményekkel zárta a gyöngyösi XII-es akna. Számtalan termelésgátló tényező ellenére 14 000 tonna szénnel adtak többet a népgazdaságnak s tonnánként 3,76 forintot takarítottak meg. A csütörtök délután megtartott bensőséges ünnep keretében Ursitz József Kossuth-díjas, a tröszt főmérnöke nyújtotta át immár negyedszer az élüzem jelvényt. — Az üzem 24 szocialista brigádja nevében ígérem, hogy ebben az évben is meg ünneplés ii-es aknánál télt el a megyei Bros zászlaját télüzem címet védjük ezt a megtisztelő kitüntetést — mondotta válaszában a dolgozók lelkes tapsa közepette Keltai József üzemvezető. Dupla ünnepet jelentett ez a nap a gyöngyösi bányászoknak, mert Németh József a megyei pártbizottság , küldötte most nyújtotta át a megyei pártbizottság vörös zászlaját. Az élüzem címmel járó mintegy 40 ezer forintot a brigádok között osztották ki, amelyet azok kollektív rendezvényekre, összejövetelekre és kirándulásra használnak fel. r A MAI KOR EMBERE is az ünnepvárás izgalmaiban él április utolsó napjaiban. Várjuk a munka ünnepét, a munkaszünetet, a szerenádok éjszakáját, az orgona nyílását, az igazi tavasz és a kellemes esti séták kezdetét. De egészen más érzés tölti be május elsejére várva a munkásmozgalom olyan veteránjának szívét, mint amilyen Vajda István bácsi is, akivel ezen a verőfényes kora délutánon az épülő hatvani kórház udvarán beszélgetek. — Én már 1913-ban részt vettem a munkások napjának megünneplésében — kezdi a régi idők emlékének felidézését. — A mai Tanács utcában volt a székháza annak a Földmunkás Szakszervezetnek, amelybe mi, akkori cukorgyári munkások is tartoztunk. Itt, a székház udvarán gyülekeztünk május elsején. A férfiak piros kokárdát tűztek a mellükre, a lányok és az asszonyok akik ebben az időben még Hatvanban is döntő többségükben parasztviseletben jártak, a karjukra kötöttek piros szalagot. Elindulás előtt takarosan sorba álltunk, majd a magasra emelt vörös lobogó alatt elindultunk a piactér felé. A menetet cigányzenekar kísérte. Amikor a községháza elé értünk, megálltunk, a zenekar pedig rázendített. Mindnyájan hatalmas lelkesedéssel énekelni kezdtünk: Szocialista, az akarok lenni! Nekem abban nem parancsol senki! Se bíró, se jegyző. Én leszek a szocialista vezető! A PIACTÉRRŐL az Iskola utcán, a Hunyadi téren és a mai Tolbuchin utcán át vonultunk vissza a székházunk udvarára. Papp Kálmán volt az elnökünk. A székház udvarán ő mondott beszédet. Nekem nagyon tetszett ez a május elseje. Fiatal voltam, akkor kerültem be egy pusztai uradalomból a városba, és nagyon fellelkesített a szervezett munkások bátorsága, öntudatossága, összefogásuk hatalmas ereje. Még ennél is szebb volt hat évvel később, 1919-ben az első szabad május elseje. Az őszirózsás forradalom Ausztriába írt, Neukirchenben. Onnan siettem haza Hatvanba. Beálltam nemzetőrnek, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után vörösemek. Nagy volt az örömünk a proletárhatalom megszületésekor, nagyon készültünk a május elseje megünneplésére. A felvonuló menetben nagy feltűnést keltett Zahorák István kőműveslegény, aki tiszta vörös ruhába volt öltözve, a kezében hatalmas vörösre festett kalapácsot tartott a személyesítette meg a szocialista munkásságot Időnként nagyot kiáltott: „Le a burzsoáziával!” A kalapácsával pedig hatalmasat sújtott A községháza erkélyéről valaki ünnepi beszédet mondott. Ha jól emlékszem Elefánt József, a később mártírhalált halt tanító volt a szónak. (A Tanácsköztársaság bukása utáni napokban gyilkolták meg orvul fehérterroristák.) Méltatta a proletárhatalom intézkedéseit, beszélt az imperialisták támadásairól és arról, hogy hamarosan megszületik a kapcsolat a Szovjet-Oroszország vörös hadseregével. Befejezésül a gyerekekhez szólt, akiknek már szabad lesz az egész életük. A gyerekek számára cukorkát osztogattak. Nagy szó volt az, mert a háborús években nehezen lehetett hozzájutni. A MOZI ELŐTTI téren sátrak voltak felállítva, mint vásárok alkalmával. Voltak azokban árusok, tréfás játékok, de bármilyen furcsa, az egyikben még házasságkötő terem is. Korábban szinte kizárólagos volt az egyházi esküvő. Ekkoriban kezdték ajánlani az egyházi szertartás nélküli házasságkötést. Ennek népszerűsítése érdekében tartott ügyeletet a város anyakönyvvezetője az egyik sátorban, aki a jelentkezőket azon nyomban összeházasította. És nem kell azt hinni, hogy nem akadt dolga. Sorba álltak nála a fiatal párok, de még az idősebbek közül is néhányan. Közben a sétatéren, vagy ahogy akkoriban mondtuk: a promenádon vidáman sétálgattak az emberek. A hangulatot a különböző mókák fokozták. Mások a kastélykert sétaútjain járva gyönyörködtek az akkor még szépen gondozott parkban. Örömet okozott ez is, hiszen amíg a báróék voltak az urak a kastélyban, csak a madaraknak volt ide szabad bejárásuk. Este a Sörház udvarán, vagy másképpen a Kaiser-vendéglő kerthelyiségében volt a táncmulatság (a mai leánykollégium udvarán). Pazarul feldíszítették lampionokkal, papírrózsákkal, de volt rengeteg igazi virág is, különösen tulipán. Elis nevezték a kerthelyiséget Tulipán-kertnek, és hosszú ideig így emlegették. Erre a május elsejére hosszú éveken át emlékeztek a hatvani dolgozók. Az ellenforradalmi rendszerben csak emlékezni lehetett, ünnepelni nem. 1944-BEN A SZOVJET katonák elhozták a nehezen várt szabadságot. Ha összejövünk veterántalálkozóra, vagy ha találkozunk egy-egy ünnepségen felidézgetjük a régi, szép május eseményeit. De gyakran keresnek meg fiatalok is. A forradalmi múlt emlékeit kutató úttörők, KISZ-tagok. Szívesen beszélgetek velük. Nem mintha olyan sok ráérő időm lenne, de tudom jól, hogy szükség van ezekre a beszélgetésekre. Hadd tudják meg ők is — ne csak könyvekből, filmekből — mennyit kellett nekünk küzdeni, szenvedni a felszabadulás előtt. Jobban megbecsülik a szabadságot, jobban tudnak örülni ők is a szabad május elsejének. Németi Gábor Régi május elsejék HATVANBAN WIRTH ADAM: Szocialista társadalom - szocialista erkölcs - szocialista ember Szocialista fejlődésünk*-* ben mindinkább előtérbe kerül a szocialista ember problémája. A párt VIII. kongresszusa is egyik központi feladatként fogalmazta meg: „tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni és dolgozni, gondolkodni”. Sokan ezt a célkitűzést nem titkolt kétkedéssel és pesszimizmussal fogadják. Ma még nem nehéz olyan kirívó példákat találni, amikor az új társadalmi viszonyok között — szocialista üzemekben, szövetkezetekben, a szocialista állam intézményeiben — nem szocialista módon viselkednek az emberek. A régi társadalom olyan „termékei”, mint az önzés, a haszonlesés, az élősdiség szívósan ellenállnak az új társadalmi feltételek között is. A sajtó leleplező riportjai, szépirodalmi művek gyakran drámai módon számolnak be arról a kiáltó ellentmondásról, amely egyfelől társadalmunk fejlődése, másfelől egyes emberek gondolkodásmódja és magatartása között van. Nem csoda, ha felmerül a kérdés: megváltoztatható-e az emberi természet? Különbek lesznek-e az emberek a szocializmusban, mint a múltban? Ezek a kérdések ma nem egyszerűen elvont erkölcsi kérdések, amelyek csupán az emberek tulajdonságairól filozofálgató széplelkeket érdekelnék, hanem társadalmunk egészséges szocialista fejlődésének reális problémái. A szocializmus alapjait leraktuk, de a szocializmus győzelme csak akkor teljes, ha az emberek gondolkodásában és magatartásában is győz a szocializmus erkölcse. Azok az utópista tervek, amelyeket a múltban egy ideális vagy legalábbis a fennállónál jobb társadalomról szőtték, rendszerint az emberek gondolkodásának, erkölcsének az átalakításával kezdődtek. Ezeknek a terveknek az volt a kiindulópontjuk, hogy egy új társadalom megteremtéséhez más — jobb — emberek kellenek és ezért először ilyen embereket kell felkutatni, illetve ilyenekké kell az embereket nevelni. Ezek a törekvések azonban minden nemes szándékuk ellenére kudarcot vallottak, többek között azért, mert az utópista álmodozók nem értették meg, hogy az embereket a társadalom alakítja olyanokká, amilyenek, és a társadalom gyökeres megváltoztatása nélkül nem lehet gyökeresen átalakítani az embereket sem. Az utópista terveknek ezt az ellentmondását a marxizmus oldotta meg azzal, hogy a társadalom átalakítását és az emberek megváltozását egységben, kölcsönhatásban vizsgálta: felismerte, hogy a társadalmi forradalom az alapja és feltétele az életforma, az erkölcs, a gondolkodásmód megváltozásának. A szocialista ember és a szocialista erkölcs születését is csak a szocialista társadalom születése oldaláról közelíthetjük meg. A szocialista forradalmat azok az emberek viszik végbe, akik még a kapitalizmusban nőttek fel. A kapitalizmus terméke a munkásosztály is és azok a forradalmi tulajdonságok is, amelyek ezt az osztályt alkalmassá teszik a szocialista forradalom vezetésére. De a kapitalizmus tömegméretekben rányomta a maga bélyegét az emberek gondolkodására, erkölcseire, magatartására. A szocialista erkölcs csak fokozatosan, a forradalom előrehaladásával hódítja meg az emberek fejét és szívét. A forradalomnak nemcsak az a célja, hogy megdöntse a volt kizsákmányolók uralmát és letörje ellenforradalmi ellenállásukat; a forradalomra azért is szükség van, hogy a munkásosztály és az összes dolgozó megszabaduljon a régi társadalom minden szennyétől. A forradalmi gyakorlat tüzében születik az új szocialista erkölcs és az új szocialista ember. A szocialista forradalom ** előrehaladása két vonatkozásban is egyengeti az utat a szocialista erkölcs általános elterjedéséhez. Először: új anyagi társadalmi feltételeket hoz létre, amelyek már lényegüknél fogva a szocialista erkölcs irányában hatnak. A közös gazdálkodás, a kollektív tulajdon, a társadalmi és az egyéni érdekek harmóniája szocialista gondolkodást, közösségi szemléletet szül. Másodszor: a szocialista forradalom nem automatikusan, önmagától megy végbe. A szocialista forradalom harc, amelyben emberek, tömegek vesznek részt, nehézségekkel birkóznak, feladatokat oldanak meg, s amely megedzi az embereket, erkölcsileg is átalakítja őket. A felszabadulás óta eltelt évek küzdelmei és erőfeszítései nem maradtak nyomtalanok a küzdelmek részvevőinek általában gondolkodásában és magatartásában sem. Éppen ezért — reálisan értékelve fejlődésünk eddigi eredményeit — bizakodóak és optimisták vagyunk az új szocialista ember születését illetően. A szocializmus alapjainak megteremtésével kedvező társadalmi feltételek jöttek létre a szocialista erkölcs térhódításához és meggyökeresedéséhez. De nemcsak a kedvező feltételekről van szó. A szocialista ember a mi társadalmunkban nemcsak a jövő embere, a máé is. Ott vannak a szocialista brigádokban, a termelőszövetkezetekben, az iskolákban és egyéb munkahelyeken, kis és nagy beosztásban, állami intézmények felelős vezetői és tömegmozgalmak egyszerű részvevői között azok az új típusú emberek, akik már most szocialista módon élnek, dolgoznak és gondolkodnak. „ A szocialista építésben végzett derekas munka — mondotta Kádár elvtárs a népfront-kongresszuson — a közéletben való részvétel mind több új embert, új erkölcsű, közösségi felelősséggel felruházott szocialista embert nevel.” Ez az új, sajnos, gyakran még kevésbé van reflektorfényben, Int a szocialista erkölccsel szembenálló negatív példák. Nem lármás hírverésre, rikító reklámra van szükség ,ezt a szocialista ember természete sem tűrnő, az új itt lényegénél fogva szerényen, csendben születik), de arra igenis szükség lenne, hátzv jobban figyeljünk oda az új születésére és bátrabban állítsuk szembe a régivel, a múlt maradványaival. Nem utópista vágyálmokat kergetünk tehát akkor, amikor arra hívjuk fel az embereket, hogy éljenek, dolgozzanak és gondolkodjanak szocialista módon. Ez a cél társadalmunk szükségszerű, belső követelménye, amelynek eléréséhez társadalmunk a szükséges feltételeket is megteremti. A szocialista társadalom teljes felépítése, a szocializmus erkölcsi elveinek győzelme és az új szocialista ember formálódása egymástól elválaszthatatlan, szoros kölcsönhatásban levő folyamatok. A párt a szocialista társadalom nevében támaszt magasabb erkölcsi követelményeket mindenkivel, de elsősorban a kommunistákkal szemben. Az emberek erkölcsi fejlődésében azok az új erkölcsi elvek a döntőek, amelyek a szocializmus lényegének kibontakozását segítik elő: a szocialista munka elve, az egyéni és társadalmi óvroví»ó; összhangjára támaszkodó közösségi szellem, a szocialista hazafiság és nemzetköziség. Ezek az elvek egyfelől csak a szocialista társadalomban alakulhatnak ki, másfelől nélkülük, megvalósításuk nélkül a szocializmus sem lehet teljes, a szocialista társadalom sem fejlődhet egészségesen. A szocialista ember célkitűzésének realitása és társadalmi megalapozottsága azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szocialista ember születését társadalmunkban ma már semmi nem akadályozza és a nagy társadalmi átalakulásokat automatikusan követi az emberek megváltozása. Életünkből a múlt sok maradványa még nem tűnt el nyomtalanul, s különösen szívósak ezek a maradványok a tudatban. A társadalmi tudat fejlődése jelenleg az osztályharc fontos területe, ahol a régi gondolkodásmód ellenállását sokféle tényező: tudatos propaganda és megszokás, világnézeti tájékozatlanság és konzervativizmus, objektív , nehézségek és szubjektív hibák, stb. segítik. Ezért itt döntő jelentősége van a tudatos szocialista erők szervezett munkájának, az eszmei felvilágosításnak és az ideológiai harcnak. Ezért tűzte ki a párt külön feladataként is a szocialista ember nevelésit, • t