Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
tttsáG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! REVÍZIÓ 2011. REVÍZIÓ rMEPUJSA 0 AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA VII. évfolyam, 1. szám ARA: 80 FILLÉR 1966. január 1. szombat Rubkoni Még csak néhány órája, hogy nagy egymásra köszöntésekkel, pezsgőspohár csengéssel, jókívánság-csókokkal, s Himnusz-vigyázzal léptük át az év-Rubikont, és hogy feljött az új év első reggelén a nap, máris töprengő gondolatok tűnnek elő az ünnep mámoros ködéből. Hogyan is lesz... hogy is legyen az idén? így van ez minden évben. A Rubikon átlépése nemcsak Cézárt késztette gondolkodásra és határozott cselekvésre Itália és Gallia határán, de az év Rubikon minket is figyelmeztet: ember, készíts számvetést, alkoss tervet, határozz... hogy a múlt év tanulságait figyelve előbbre juthass az új évben! A múlt év tanulságait figyelve. Néhány órája múlt csak el 1965, s emlékei — jó, rossz vegyesen, nagyon élénken élnek még előttünk. Zajos év volt a „megboldogult“. számvetés készítése közben a rubikoni töprengés óráiban előbukkannak nagyobb eseményei. A múlt év.— Mennyire zajos hónapokkal volt teli- Figyeltük naponta a híreket, szűnnek-e Vietnamban a bombázások, felcsillan-e a béke reménye? Szorongva olvastuk, az Indonéziából érkező megrendítő híreket, a baloldali érzelmű emberek ezreinek üldözéséről. Aggódva hallgattuk, miként tisztázódnak Algírban a hatalomátvétel eseményei. És napról napra olvashattuk az újabb kalóztámadások hírét a kubai partoknál. Éreztük, hogy a világ különböző sarkain egymás után robban fel a feszültség parazsa alól a helyi háborúk tüze Kasmírban, Kongóban, Laoszban. Együttérzéssel figyeltük az ENSZ erőfeszítéseit és a gyarmatosítás ellen harcoló népek igyekezetét a rhodesiai fajgyűlölők elszigetelésére. Örömmel konstatáltuk, hogy Franciaországban a baloldal jelöltje, Mitterrand örvendetesen előretört és majdnem felét szerezte meg a választók voksainak, amikor a köztársaság elnöki székért zajlott a versengés. Gyászoltuk Schweitzert, az őserdők orvosát, örültünk Solohov Nobel-díjának, gratuláltunk az amerikai asztronuták űrrandevújához, eljutottunk a Kozmosz 163 fellövéséig, a Hold ostromáig. A Mars—Vénus-rakétákról használható hírek érkeztek a világmindenség titkairól... Az ember kilépett az űrbe... „sétált”........randevúzott. Életünk túljutott földgolyóbisunk határán, a járni tanultunk a világmindenségben. És a Földre leszállva... méltóképpen ünnepeltük hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját, amikor olyan számokat közölhettünk a lapok első oldalán, hogy húsz év alatt 100 milliárd forinttal gyarapodtunk és új gyáraink, ipartelepeink száma elérte a 2363-at... Aztán sok szó esett második ötéves tervünk utolsó esztendejében más köznapi dologról is, hogy miként tudjuk teljesíteni az éves tervet. Aztán vitatkoztunk az időközben elavult irányító mechanizmusról gazdasági életünkben, majd aggódva lestük az árvízi jelentéseket, szurkoltunk a gátakon dolgozó köznapi hősöknek... és közben új teljesítmények avatását tehettük vezető híreink közé: az egri gyermekvárosét, a visontai külszíni fejtés és erőmű alapozásának híreit, új házakról, a baktai útról, falusi cukrászdákról, kultúrházakról, a városiasodó Hortról adhattunk örömteli jelentéseket és, nincs az a precíz krónikás, aki néhány oldalra össze tudná sűríteni mindazt az újat, örömtelit, amellyel 1965. ajándékozott meg bennünket. Pontosabban: amit munkánk gyümölcsözött ebben az évben. Na... és persze az árnyoldalak is. Türelmetlenül sürgettük, mikor hozzák rendbe az egri főutcát, Hatvan, Gyöngyös vízellátását, hogy akták helyett miért nem konkrét, hasznos segítséggel támogatják a termelőszövetkezeteket? Dühödten mértük össze esztétikai érveinket az új egri szobrok ürügyén, megróttuk azokat a gazdasági vezetőket, akik a létszámcsökkentést nem az improduktívok, hanem a termelők kárára hajtották végre. Sokat vitatkoztunk, számoltunk az év utolsó napjaiban az ár- és bérintézkedések hallatán, hogy mindezek után karácsonykor... és szilveszterkor minden eddiginél nagyobbat ünnepeljünk. De miből? Mikor annyi panasz hangzott el épp ezekben a napokban a várható való és képzelt megélhetési nehézségekről? Ezt csak a jóisten tudná megmondani. Illetve... kaptam én erre — igaz, nagyon egy másféle magyarázatot is. Öreg Csillag Károlyt, Domonkos híres mesemondóját jó húsz éve karácsony után. töprengés! — Mondja, Károly bácsi. Miért nem lehet? mindig ünnep... mindig karácsony? Mikor? olyan szép, fényes minden, örülnek az emberek... ajándékot kapnak, hétköznapokon meg csak dolgozni kell... és még veszekednek is az emberek. < öreg Csillag Károly hörpintett borából, s ő így válaszolt: — Az ünnep... az olyan, fiam, mint a gyerek, öröm és vígság, de... sok vesződség <1 van vele. Sok hétköznap kell hozzá, míg nem vetni tud... míg felnő. Sokat kell dolgozni , érte így van ez az ünnepekkel. Hétköznapok kellenek a felneveléséhez, akkor lesz csak szép, nagy, fényes, mindenkinek örömére való. Ez a magyarázat azóta nagyon elfogadhatóvá nőtt szememben. S most visszatérve a mesékből a realitás talajára, a számok is ennek az „elméletnek” igazságát bizonyítják. Hogy is nevelgettük mi az elmúlt év hétköznapjaiban ilyen fényesre az év vége ümer peit? Sok hírt idézhetnénk ennek megértésére. 5 Prózai... de tény, hogy az ipari termelés pluszát 80—90 százalékban a termelékenység növekedéséből teremtettük elő, és gyáraink 6 ? százalékkal több ruhát, cipőt, gépet adtak, mint az előző évben. • És... a váratlan akadályok, természetes csapások, árvizek, fertőző állatbetegségek ellenére a mezőgazdaság is többet adott a piacra, • különösen kenyérgabonából — mint az előző <• évben. Sorolhatnánk persze gondjainkat is, amelyből előzőleg már említettünk, hozzátéve az építőipar, a termelés gazdaságossága körüli hiányolnivalókat, de végtére is elmondhatjuk, hogy szorgalmasan nevelhettük 1965. nem könnyű hétköznapjain „ünnep-gyerekeinket", hogy sokat tettünk azért, hogy az új év elején a gondok felhőzete ne homályosítsa el a reményeket az eljövendő ünnepeken. Sokan akadnak pesszimisták, akik búsang engedik le pezsgőspoharaikat 1966. hallatán, s úgy teszik fel a kérdést önmaguknak és másoknak is: „vajon az 1966-os év a bibliai szűk? esztendők eljövetelét jelenti-e?* ^ Nos... kinek... kinek. Nem nehéz belecseppenni ilyen életszínvonal-vitákba manapság. Mindenki számol...j S az eredmény változó. A párt és a kormány garanciája a várható előnyökre a kis keresetű és nagy létszámú családok előnyére szól. Ha nem is ezresekben kifejezhető előnyére. A jó keresetűek átmenetileg hátrányba kerülnek. Ez tény és bármilyen hálátlan feladat volt ez, politikusaink őszintén feltárták, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében ez szükségszerű és helyes volt, mert csak így lehetett a gyengébb keresetűek életszínvonalát növelni. Az viszont tény, — és ezt a vitákban soha ne felejtsük el, — hogy egriesen szólva „a pénz itt marad a mi közőnk alatt”. Mivelhogy a kormányintézkedés a nemzeti jövedelem igazságosabb elosztását és nem a csökkentését tűzte célul Ezt húzza alá az a tény is, hogy az idén 4 százalékkal növekszik a nemzet és 3,5 százalékkal az egyén reáljövedelme, s ez nemhogy a „szűk esztendők” eljövetelét vetítené elénk, de a várható ünnepek tisztességes fényét in Ha... Minden bizonnyal sokan látták kedves olvasóink közül a Fantomas című filmet, ahol a főszereplő egyetlen intésére, „hívójelére” helikopter, tengeralattjáró, titkos folyosó, új emberi arc tűnik elő. Nos erről a figuráról álmodva, egyik mérnök ismerősöm a következőt mondta: — Látod, az lenne a jó, ha így menne ez nálunk is. Ha a tanács „hívójelére” egyetlen intésre eltűnne a sár, az utcáinkról, a hegyekről legörögnének a kövek, hogy jó útjainkká egyesüljenek, ha más intésre világosság terülne szét falvak, városok fölött és gyárak magasodnának ott, ahol ma még ipar után áhítozik a nyersanyag és a munkaerőben gazdag vidék... De hát mi nem vagyunk Fantomas-ok, a mi hívójelünk hullámhosszán nem ilyen egyszerű az építés, az élet. Mi nem csodát várni, tenni hívjuk az embereket, de munkálkodni szorgalmasan, reális terveink megvalósulásán, üres álmodozás és készre várás helyett. Hétköznapjaink sokaságán csak így nevelhetjük az új évben is leendő „ünnepgyermekeinket”. S az, hogy pezsgővel koccintottunk rá néhány órával előbb? Nem is rossz előjel az új évre nézve. Kovács Endre ) Ojöldög új ! kiadnunk. | minden kedves I őiaa LÓilmak! az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre Kádár János újévi nyilatkozata Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. ★ KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepet sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van: szorongatja a szocialista világrendszer növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak, s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél-Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézték a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen 3 újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét Ázsiában nemcsak háborúst folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, elít forradalmi akciókat szernek; bátorítják a népet erőket, védelmezik a kelista rendszer maradv Afrikában is; Latin-Amban terrort alkalmaznak ladó mozgalmak ellen. (Folytatás a 2. oldalon