Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
966. január 1. szombat XZPBJSAG I (Folytatás az 1. oldalról) ' pában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a két zsebe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. ■ De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is tudják —, hogy e „furkósbot”-politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, a győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? TÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkához békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a Föld bármely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? TÁLASZ: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozsa’nm egységéek »problémáit, s ezek ha”t a jelen’<*»5 nemzeti helyzetre. PÁLASZ: Az igazsághoz híven megéli mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis jelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a háláló erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jeenti, hogy az egységtörekvések erősödtek az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a békeerőnek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibe vételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniök hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s köztük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kíván a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mind inkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dogozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják • és fejlesztik szövetkezeteiket • Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobbal • összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális éle ktünk gazdagodott. 1. KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan érttékelhetők eredményeink , és melyek 1966-ban főbb népgazdasági feladataink? 1. VÁLASZ: 11. Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves I. terv teljesítéséről, ezért csak előzetes adatok alapján szólhattok e kérdésekről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, s megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az iparitermelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget lelküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kis kereskedelmi forgalom, a tervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, de egészében teljesült. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósították meg. A gazdasági munka javulását a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. " KÉRDÉS: " Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától?! ! VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1951 nyara közötti fejlődés rendellenességére, megtorpanására , sőt visszaesésre gondolunk akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: már az is jeletékeny eredmény, hogy minöden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudunk zárózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szociális só országhoz. A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütem £rt a világ sok országa még így is irigyelhetne — kifejező iik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos ejlődési szintet, amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, ■ ígymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt nagy mértékben jellemző. . Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, , hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is : A gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség jaj szólása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: Különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásáról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam, érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát, a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, és mi fáj a munkásoknak, akiknek semmi sem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók épízővonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérjnf.ÓTripHéS Blí. 97 pVyWíl kező állami bevételek és kiadások V?p<?Vöri 1l+íl pervrppqfl^Z6fl felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsíta, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalék ]al, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. ( Mindjárt hozzáteszem, hogyíz ár- és bérintézkedések csak i a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi irányokat, mert az egyes dol :gozókat és családokat az intézkedések, a körülményektől [UNK] függően különbözően kedvező 1 m vagy kedvezőtlenül érintik, 5 a családok egy részének reál- jövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költségeket, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Igaz, az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: vagyis: aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kapjon a javakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek is, hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás—paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forgalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani döntően annak köszönhetjük hogy bizonyos hibák kijavításával jelentősen megerősítettük a munkás—paraszt szövetséget. Ezt, a munkás—paraszt szövetséget szolgáljuk részben mostani intézkedéseink és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám izányítani, de erre nincs ezég. Minden ember tudja, ha a falu lakói, különösen a licitálók, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így is van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos életkorban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémádkat, nagyon is szubjektívek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt, vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinkre, amelyeknek az élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kel mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista-leninista eszméket, szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialitás építésében, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép i ügyének állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és ■ a m?mm nevében jó egészséget. a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész né ■pünknek. Kádár János újévi nyilatkozata