Népújság, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 84. (83.) szám

Az új ötéves tervről tanácskozik az SZKP XXIV. kongresszusa (Folytatás­ az 1. oldalról) ind­ításának jelentőségét ecsetelte. Kiemelte, hogy ez két dolgot jelent: egyfelől a falusi háztartások villa­mos árammal való ellátását, másrészt a mezőgazdasági munkák villamosítását. Ezután Vaszilij Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titká­ra felszólalásában hangsú­lyozta, hogy a szakszerveze­tek tevékenyen kivették ré­szüket az új ötéves terv irányelveinek kidolgozásá­ból. A dolgozók tízmilliói vitatták meg az irányelve­ket, számos javaslatot ter­jesztettek elő, amelyeket fi­gyelmesen megvizsgált az SZKP Központi Bizottsága és a Minisztertanács. Az igen fontos gazdasági és szociális feladatok meg­oldását — folytatta — elő­segíti a szocialista verseny, amelyben több mint het­venegy millióan vesznek részt A verseny a termelés hatékonyságának, a munka termelékenysége fokozásá­nak céljait szolgálja, végső fokon a szovjet nép jólété­nek növelésére irányul. Az elmúlt ötéves terv éveiben a műszaki fejlesz­tésen és a termelés korsze­rűsítésén munkálkodó mér­nökök, munkások, alkalma­zottak javaslatai 12 milliárd 500 millió rubelt kitevő gazdasági hasznot hoztak az országnak. Prohorov megelégedéssel állapította meg, hogy az SZKP Központi Bizottságá­nak beszámolója támogatta a vállalati kollektívák­ szo­ciális fejlesztése tervezésé­nek gyakorlatát, amivel a szakszervezetek aktívan fog­lalkoztak az utóbbi években. Az ilyen tervek intézkedése­ket irányoznak elő a lét- és munkakörülmények, a sza­badidő-kihasználás további javítására, a munkások és alkalmazottak szakképzett­ségének, általános műveltsé­gi színvonalának emelésére. Ezeknek a terveknek ki kell lépniük a kísérleti stádium­ból és alkotó elemként be kell kerülniük az üzemek és gyárak komplex ötéves ter­veibe. A társadalmi fogyasztási alapok növekedésével — mutatott rá az SZSZKT tit­kára — bővülnek a szak­­szervezetek lehetőségei egye­bek között egészségügyi te­rületen. A VIII. ötéves terv éveiben a szovjet szakszer­vezetek 165 ezer férőhellyel rendelkező szanatóriumo­kat, üdülőket és hasonló in­tézményeket építettek. A szovjet szakszervezetek forrón helyeslik az ország fejlesztésének új szociális­­gazdasági programját — mondotta Prohorov. Köszöntötte az SZKP XXIV. kongresszusát a Portugál-Guinea és a Zöld­­foki-szigetek Afrikai Füg­getlenségi Pártjának, a chi­lei, a japán, a belga pártnak képviselője. A szerdai vita során 12 kongresszusi küldött szólalt fel Az SZKP XXIV. kong­resszusa ma folytatja mun­káját. Kádár János látogatása a Csillagvárosban Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő magyar pártkül­döttség tagjai szerdán láto­gatást tettek a „Csillagvá­rosban”, ahol a szovjet űr­hajósok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek meg­tekintették a „Csillagváros” nevezetességeit, felkeresték a Jurij Gagarin Múzeumot, s levetítették nekik „A mi Gagarinunk” című filmet, amely a világűr úttörőjéről készült. Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgij Beregovoj, Andrijan Nyikolajev és Pa­vel Popovics űrhajós vezette körül a Csillagvárosban. 11 millió olasz dolgozó sztrájkja RÓMA Szerdán Olaszország-szerte leálltak a gyárak, bezártak az üzletek, iskolák, egyete­mek, néhány órára megbé­nult a közlekedés. A három nagy olasz szakszervezet — a CGIL, CISL és UIL —, felhívására 11 millió olasz dolgozó és alkalmazott lé­pett sztrájkba. Az eredeti tervnek megfe­lelően — szem előtt tartva a lakosság érdekeit — a vá­rosi közlekedés alkalmazot­tai, valamint az egészség­­ügyi, illetve közszolgáltatá­sok dolgozói csak korlátozott időre 2—4 órára tették le a munkát. Kedden sztrájkba lépett 150 ezer szállodaalkalmazott is. A szállodaalkalmazottak béremelést, rövidebb munka­időt, jobb munkakörülmé­nyeket követelnek. A szerdai általános sztrájk célja: gyökeres társadalmi és gazdasági változások sür­getése, a sztrájkolók, első­sorban a kormány nem ki­elégítő lakásépítési program­ja ellen tiltakoznak. Colom­bo miniszterelnök kedden ar­ra figyelmeztetett, hogy a zilált olasz gazdaságot most igen súlyosan érintené egy általános sztrájk. Egyetlen nap munkabeszüntetése ■ 114 milliárd líra (182 millió dol­lár) értékű termeléskiesést okozhat. Horvát nacionalisták újabb merényletet követtek, e­ szerdán reggel Jugoszlávia stockholmi nagykövetsége ellen. Két fegyveres ismeretlen hatolt be a követség épüle­tébe, ahonnét nem sokkal később heves lövöldözés za­ja hallatszott ki, a rendőr­ség azonnal a helyszínre si­etett. A merénylők — felte­hetően horvát nacionalisták —, háromnegyed órán át a rendőröket is sakkban tar­tották, mielőtt megadták volna magukat. Rolovics nagykövetet há­rom golyóval a testében szál­lították kórházba. A fején, a gyomrán és a lábán sérült meg. Állapota súlyos. A nagykövet titkára és a kö­vetség egyik nődolgozója is lövést kapott és kórházba került. Mint később kiderült, a két fegyveres útlevélkérelem ürügyével hatolt be a nagy­ merénylete követségre. Elbari­kádozták magukat a nagykövet szo­bájában, akit túszként fogva tartottak. A rendőrségnek végül sikerült rávennie őket, hogy engedjék el sebesült foglyukat és letartóztatta őket. Február 10-én horvát usz­­tasa terroristák már követ­tek el hasonló akciót a gö­­teborgi jugoszláv konzulátus ellen. Az esetet követően a jugoszláv nagykövetség a svéd kormányhoz fordult és fokozott védelmet kért a horvát nacionalisták terro­rista akciói ellen. 1971. április 8, csütörtök Fock Jenő tatabányai beszéde (Folytatás az 1. oldalról) gőzök évi összes szabadsága — az engedélyezett pótsza­badságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dolgozóké a 30 napot. Egyszóval a szén­­bányászatnak országunkban van jövője, bányászainknak ■ van perspektívája és becsü­lete, amire büszkék lehet­nek. — Arról is beszámolha­tok, hogy a kormány 1971- ben, még az év első felé­ben megtárgyalja a további 10—15 éves időszak energia­fejlesztési programját és meghatározza energiaszük­ségletünk kielégítésének leg­fontosabb feladatait. Foglalkozott a kormány elnöke a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésével. Rá­mutatott: “ Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhaszná­lás irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön fel­­használásra. A munkásosztály állam­a — összhangban a párt álta­lános irányelveivel és egyet­értésben a szakszervezetek­kel — határozza meg az el­osztás fő arányát és rend­jét Így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jö­vedelemnek hozzávetőlege­sen 23—25 százalékát akar­juk felhalmozásra és 75— 77 százalékát fogyasztásra fordítani. Ismeretes, hogy a szakszervezetek nemcsak az elosztást alapvetően meg­határozó kormányzati szin­tű döntéseiknél vannnak je­len, de minden szinten részt vesznek a jövedelem felosz­tásában. Természetesen csak azt tudjuk elosztani, amit meg­termeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosztás, ha vállalataink olyan cikke­jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány el­nöke nyomatékosan aláhúz­ta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növekedése az eddiginél még következtesebben kapcsoló­dik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljöve­delem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett mun­ka szerint vál­tozzanak a jövedelmek. A családi körülmények azonban ma még nagymértékben be­folyásolják a jövedelmi kü­lönbségeket A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltar­tottak számával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kap­csolatos anyagi terhek jelen­tős hányadát az állam köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcső­ket termeinek, amelyekre a társadalomnak, a belföldi és külföldi fogyasztóknak szük­ségük van. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemző­jeként em­lítette a miniszterelnök a la­kosság anyagi javakkal tör­ténő ellátását Megállapítot­ta, hogy az elmúlt esztendő­ben a lakosság áruellátása sokat javult: a hazai terme­lés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű ol­csóbb és drágább termékek­ből egyaránt folyamatos le­gyen az ellátás. Korántsem vagyunk azon­ban mindennel elégedettek az árakkal, s termékeink minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el jogos bíráló megjegyzések és ész­revételek. A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél szigorúb­ban járjanak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszonszerzéssel akarnak eredményt elérni. — Árhatóságaink — az Or­szágos Anyag- és Árhivatal, a min­isztéri­um­ok, a tanácsok — és a népi ellenőrzés tár­sadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőr­­zést tartottak és a szükséges intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítésiek, ár­korrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot jogtalan áremelés miatt. — örvendetes, hogy a fej­lődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghala­dó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakor­lása, a szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. uea, unLi­ii és jnjurégium­i hálózatunkat A negyedik öt­éves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diák­otthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekei­nek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik.­­ Büszkék lehetünk szo­ciálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesü­lő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról ta­valy 2800 millió forintra emelkedett A gyermekgondozása se­gélyre az elmúlt esztendő­ben 1200 millió forintot fi­zettek ki. A nyugdíjra folyó­sított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ben 13100 millió forint volt . Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gon­doskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban ré­szesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer­­, tehát 300 ezerrel több volt mint 5 év­vel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalé­kának nincs közvetlen hoz­zátartozója. Érdekükben te­szem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vál­lalatok, intézmények és a termelőszövetkezetek figyel­mét, törődjenek jobban az idős, egyedülálló nyugdíja­saikkal. Ez természetes em­beri kötelességük.­­ Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a la­káshelyzet alakulása. A ne­gyedik ötéves terv során to­vábbi 400 ezer új lakást épí­tünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra bároim személyt számítva — egymillió 200 ezer ember köl­tözik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartot­ta a lakásgazdálkodás prob­lémakörének átfogó rendezé­sét is. A nemrég hozott ha­tározatok megvalósításától a lakásviszonyok további ja­vulását, a jobb lakáspXavlást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Megállapította a kormány elnöke, hogy egyes bányavi­dékeken a lakásellátás az utóbbi évek folyamán nem . Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az or­szágépítő célok elérésének fontos feltétele és követelmé­nye, hogy a nemzeti jövede­lem emelkedésével összhang­ban növeljük a nép életszín­vonalát — mondotta a to­vábbiakban. Emellett egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folya­mán indokolatlan különbsé­gek alakulnak ki. Ezek meg­szüntetésére időközönként központi bérintézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva, a kormány a Szak­­szervezetek Országos Taná­csával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottsá­gának korábbi állásfoglalása alapján — néhány területen béremelésekre hozott határo­zatot. Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tá­jékoztatom önöket és egyút­tal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszínvonal­­emelési előirányzatával — a következő központi bérintéz­kedéseket hajtjuk végre: — Felemeljük az alsó- és középfokú oktatási intézmé­nyek és az óvodák pedagógu­sainak illetményét 20 száza­lékkal. Ez az intézkedés mint­egy 110 ezer pedagógust érint. — Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szin­tén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáde­rek (ápolók, laboránsok, as­­­szisztensek, műtősök stb.) bé­rét 5—10 százalékkal; az al­só- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek köteléké­ben szolgálatot teljesítő hiva­tásos állományú tisztek, tiszt­­helyettesek illetményét 10 százalékkal. — A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 mil­lió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszín­vonalának javítására. A bér­­intézkedés több mint 400 000 ember jövedelmét emeli. — A végrehajtás­­imunka­Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggésben a Minisztertanács elnöke alá­húzta: Minden vonatkozásban bő­vítenünk kell külkereskedel­münket, a mainál hatéko­nyabban fel kell használnunk a nemzetközi együttműködés­ben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista orszá­gokkal, elő kell segítenünk a szocialista nemzeti gazda­ságok közötti integrációs fo­lyamatokat és a különböző kooperációs együttműködé­sek további kiterjesztését. Exportra gyártott termé­keinkkel szemben a külföld egyre nagyobb igényeket tá­maszt. A szónok a továbbiakban a KGST-országok gazdasági in­tegrációjának és munkameg­osztásának fontosságáról, a népgazdaságokban kialakult nem kívánatos párhuzamos­ságok kiküszöböléséről be­szélt. Mi, magyarok, külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyers­anyagok biztosítását célzó szoros együttműködésnek — fűzte hozzá. A szocialista testvérorszá­gok között a gazdaságpolitika említett összehangolása lehe­tővé teszi a tudomány és technika élenjáró eredmé­nyeinek gyorsabb meghono­sítását, hasznosítását a ter­melésben, versenyképessé­günk növeléséig fejlődött kielégítően. Ezért fi­gyelemmel a kényszerű sza­nálásokra is — fokozni kell a bányavidékeken a lakás­­építkezés ütemét lása az érintett minisztériu­mok és szakszervezetek kö­zös és felelősségteljes fel­adata. Ehhez a párt és a kor­mány csak elvi szemponto­­­­kat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlősdi. Pl. a pedagógusoknál a bér­emelést fel kell egyben ar­ra is használni, hogy a ter­mészettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem területén he­lyezkedjenek el egy-két évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költség­­vetésben mutatkozó ismere­tes hiányokat. Mégis így ha­tároztunk, mert a népgazda­ságunk adott lehetőségeinek keretében elhatározott bér­emelés társadalmi hatását na­gyon jelentősnek tartjuk, és mert tudjuk, hogy ez az in­tézkedés az érintettek gond­jait enyhíti. Márpedig ha egy pedagógus, vagy egy ápo­lónő, érezve a fokozottabb megbecsülést, nagyobb kedv­vel, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló be­teg s közvetve egy-egy csa­lád érzi majd kedvező kö­vetkezményeit. — Hazánk védelme, biz­tonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testü­­leteinknél — néphadsere­günkben, a Belügyminiszté­rium szerveinét és másutt, — szolgálatot teljesítők kitartó és áldozatos munkáját, példa­adó helytállását. — Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel koránt­sem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sor­­ra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk ta­núsíthatja. A mostani bér­politikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától. Ezután a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock Jenő. Han­goztatta, hogy tevékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzetkö­zi helyzet javítását, a béke és a biztonság megszilárdítá­sát, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködését szolgálja. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jellegű kezde­ményezésére, a Varsói Szer­ződés tagállamai „budapesti felhívására”, s leszögezte: Kormányunk álláspontja sze­rint elérkezett az idő, hogy a bizonytalan európai viszo­nyok rendezettebb alapokra kerüljenek; minden ország ismerje el a második világ­háború után Európában ki­alakult realitásokat, s foko­zatosan megszűnjenek azok a körülmények, amelyek bi­zalmatlansághoz, esetleg fegy­veres konfliktusok vezethet­nek. — A szocialista országok — köztük hazánk — tovább­ra is aktív tevékenységet fej­tenek ki az európai bizton­sági értekezlet összehívása, Európa legégetőbb problé­máinak megoldása érdeké­ben. Befejezésül a nemzetközi munkásmozgalom kiemelke­dő eseményéről, az SZKP XXIV. kongresszusáról be­esél a kormány elnöke. Az elvégzett munka szerint Emeljük a pedagógusok, az orvos­egészségügyi dolgozók bérét, a fegyveres testületek állomá­nyának illetményét Tovább nőtt a Magyar Népköztár­saság tekintélye a világban

Next