Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

A szovjet nép mindörökre megőrzi emlékezetében Dobrovolszkij, Volkov és Pocajev hőstettét A TASZSZ szerdán hajnalban kiadott közleménye szerint életét vesztette a Szo­juz IL szovjet űrhajó személyzetének mind­három tagja: Georgij Tyimofejevics Dob­rovolszkij alezredes, Vlagyiszlav Nyikola­­jevics Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Ivanovics Pacajev kísérletező mérnök.­­ A közlemény szerint 19TL június 29-én 1 föld körüli pályán mozgó Szaljut tudomá­nyos űrállomás személyzete maradéktala­­n ami befejezte a repülési program teljesít­é­­­sét és utasítást kapott a leszállásra. Az űr­­hajósok tudományos kutatásaik anyagát és a­ fedélzeti naplókat átvitték a Szojuz 1L iszállító űrh­ajó kabinjába, hogy visszahozzák ■ őket a Földre.­­ E művelet végrehajtása után az űrsza­­jszteok elfoglalták helyüket a Szojuz II. űr­­­­hajóban, ellenőrizték a fedélzeti rendsze­reket és előkészítették űrhajójukat a Szal­dut űrállomástól való elválásra.­­ Moszkvai idő szerint 21 óra 29 perckén* a Szojuz 1L űrhajó és a Szaljut űrállomás elvált egymástól és külön-külön folytatta­­­k a repülést. Az űrhajó legénysége közölte, hogy a szétkapcsolás művelete zökkenő­mentesen zajlott le, s az űrhajó valamen­­­nnyi rendszere szabályszerűen működik. Június 30-án moszkvai idő szerint 1 óra 35 perckor az űrhajó orientációjának végre­hajtása után bekapcsolták a fékezőberen­­dezést, amely az előre kiszámított ideig mű­ködött. A fékezőhajtómű működésének be­fejeződésekor megszakadt a kapcsolat az űrhajó legénységével. A leszállási programnak megfelelően a légköri aerodinamikai fékezés után üzembe helyezték az ejtőernyőrendszert és közvet­lenül földet érés előtt a sima leszállás haj­tóműveit. A leszállóegység simán ért föl­det a Szovjetunió nyugati térségében. Az űrhajóval egyidejűleg helyszínre érkező ku­tató helikopter személyzete a Szojuz 1L kabinjának felnyitásakor a kabin ülésében élettelenül találta a Szojuz 11. legénységé­nek mindhárom tagját. Haláluk okainak tisztázására vizsgálat kezdődött. Dobrovolszkij, Volkov és Paeajev űrha­jós pilóták a bonyolult kozmikus beren­dezések kipróbálásában végzett önfeláldozó munkájukkal óriási mértékben hozzájárul­tak a Föld körüli űrrepülések fejlesztésé­hez. A szovjet nép mindörökre megőrzi emlékezetében a három bátor űrhajós pi­lóta — Georgij Tyimofejevics Dobrovolsz­kij, Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev hőstettét. F WOSZKV’M A moszkvai tácsiSö és a te­levízió gyászzenét sugárzott ezt követően, hogy a bemon­dók szendén hajnalban be­olvasták a Szojuz 11. sze­mélyzetének tragikus halálá­ról beszámoló TASZSZ-köz­­leményt. A szovjet emberek mélységes gyászt éreznek a súlyos veszteség miatt. A szovjet televízió előbb a hadi halált halt három szovjet űrhajós gyászkeretes portré­ját sugározta, később pedig — mintegy az ország tisztel­géseként — a Szovjetunió végtelen tájait vetítette a képernyőre. Valószínű, hogy a három hős űrhajóst kato­nai pompával, a Vörös té­ren rendezendő gyászszer­tartás keretében fogják elte­metni. Az eredményes küldetés utáni hirtelen halál­híre világszerte mély megrendü­lést keltett. A TASZSZ-köz­­lemény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvání­totta mély részvétét a szov­jet kormánynak, az elhuny­tak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Részvéttáviratban fejezte ki megdöbbenését Ti­to jugo­szláv elnök, Indira Gandhi indiai miniszterelnök,­­Ed­ward Heath brit miniszter­­elnök, Szato Eiszaku japán miniszterelnök, , Georges Pompidou francia és Giu­­eppe Saragat olasz köz­tár­­s­asági elnök, Gustav Heine­mann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás özpontjába­n, a texasi Hous­tonb­án, — ahol ,a múlt hé­­tra zár­ult, az igen ered­mé­­nyesnek tekintett szovjet­­amerikai eszmecsere a két ország közötti űregyüttmű­­ködés kérdéseiről —, ugyan­csak gyászolják a Három szovjet űrhajóst. Robert Tilruth az ember lakta ame­rikai űrhajók repülési köz­pontjának igazgatója így nyilatkozott: • „Mélységesen megrendített a hír. Már csak azért sem számítottunk tragédiára, mivel a küldetés mindvégig a legkisebb ne­hézségek nélkül zajlott le. Szomorú esemény ez a töb­bi űrhajós és mindazok szá­mára, akik oly keményen dolgoznak a program meg­valósulásáért. Nagyon szo­morú hír mindannyiunk szá­mára”. Bernard Lovell, az angli­ai Jodrell Bank Csillagvizs­gáló Intézet igazgatója, Nagy-Britannia egyik legte­kintélyesebb űrszakértője mély együttérzéséről bizto­sította a szerencsétlenül járt űrhajósok családtagjait és hangsúlyozta, hogy a tra­gédia okát majd csak ala­pos és részletes vizsgálat de­rítheti fel, addig nem is ér­demes feltételezésekbe bo­csátkozni. Hasonló állás­pontra helyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves bocim ■­mi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is, aki hangsú­lyozta: a szerencsétlenség­ben talán egy kis vigaszt nyújthat az, hogy az űrhajó sima leszállást biztosító be­rendezése kifogástalanul mű­ködött és visszahozta az összegyűjtött, felbecsülhe­tetlen értékű adatokat, s a katasztrófa tárgyi bizonyíté­kait. WASHINGTONS *4 három taovjet űrha­ jós pusztulása szörnyű tra­gédia” — jelentette ki George Low, az amerikai országos űrhajózási hivatal (NASA) igazgatóhelyettese. Low így folytatta: „Legmé­lyebb együttérzésemről biz­tosítom családjukat és mun­katársaikat. A legnagyobb tisztelettel tekintünk az űrben végrehajtott küldeté­sükre és gondolataink fe­léjük szállnak”. BALRÓL JOBBRA: GEORGIJ DOBROVOLSZKIJ ALEZREDES, AZ ŰRHAJÓ PA­RANCSNOKA, VLAGYISZLAV VOLKOV FEDÉLZETI MÉRNÖK ÉS VIKTOR PACA­JIEV KÍSÉRLETI MÉRNÖK. (Telefotó TASZSZ — MTI — KS) REVÍZIÓ 1997. m,AG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 153. szám ARA: 80 FILLÉR 1911. július 1., csütörtök Melefif, szívélyes fogadtatás Losonczi Pál Linzbe látogatott Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, feleségével és kísé­retének­ tagjaival — mint már jelentettük — szerdán a fellobogózott bécsi nyuga­ti pályaudvarról vidéki kör­útra indult. Az Elnöki Ta­nács elnökét a pályaudva­ron Rudolf Kirschschläger külügyminiszter­­ várta, aki az osztrák kormány részé­ről a vidéki­ körúton hivata­los kísérője Losonczi Pálnak. A különvonat — amelynek szalonkocsijában foglalt he­lyet Losonczi Pál és felesé­ge — pontosan kilenc óra­kor gördült ki­ a bécsi pá­lyaudvarról. Ausztria szép tájain áthaladva, délelőtt 11 óra 10 perckor gördült be a különvonat Linzbe, ahon­nan az egyesült osztrák vas­és acélművek (VÖEST) gyártelepéhez a vezető vágá­nyon haladt a különvonat a gyár főépülete előtti fello­bogózott térre. A gyár dol­gozói,­­ vezetői, ’ a felső­­ausztriai tartományi kor­mány képviselői fogadták a magas rangú vendéget. Elsőnek dr­. Genzl, felső­­fel­usztriai tartományi főnök köszöntötte Losonczi Pált és feleségét Népviseleti ruhá­ba öltözött linzi lányok — fejükön aranyhimzéses sap­kákkal — virágcsokrokat ad­ták át,­­­ majd a gyár dolgo­zóinak sorfala között kísér­ték államelnökünket az üzembe, ahol dr. Herbert Koller vezérigazgató és az üzem több más vezetője üdvözölte Losonczi Pált és feleségét, valamint kísére­tének tagjait. Amerre az El­nöki Tanács elnöke elhaladt, mindenütt taps csattant, rendkívül meleg, szívélyes fogadtatásban részesült. Délután Klie­msbe, majd Dümheimbe látogatott a magyar államfő és a késő esti órákban tért vissza Bécsbe. Osztrák lapvélemények ■ .A szerdai osztrák lapok az eddiginél is bővebb terjede­lemben méltatták Losonczi Pál ausztriai látogatását. ■ A Die Presse két hasábon szá­molt be a tárgyalásokról­ és az eseményekről, kiemelte, hogy a­ magyar államelnök dicsérően emlékezett meg a két ország gazdasági kapcso­latairól. A Volksstimme ugyan­csak vezető helyen számol be a látogatásról. A lap el­sősorban az európai bizton­sági konferencia kérdését és az osztrák—magyar kapcso­latokat emelte ki a tárgyalá­sokról szóló tudósításában. Az Arbeiter Zeitung első oldalán fényképet közölt a magyar—osztrák eszmecse­réről „A szomszédok együtt­működésű­’ vastagbetűs kép­aláírással. A lap második,ol­­dalán „Csodálatra méltó egyetértés” címmel számolt be a tárgyalásokról. A tudó­sítás felhívja a figyelmet Kreisky-nek arra a kijelen­tésére, amely a tárgyalások után hangzott el. Kreisky­­ ki­jelentette: „Az európai biz­tonsági konferencia kérdé­sének napirendre kerülésekor csodálatra méltó egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy milyen kérdéseket kel­lene a konferencián megtár­gyalni.” Az Arbeiter Zeitung arra is rámutat, hogy Lo­sonczi államelnök hangsú­lyozta az újságírókkal foly­tatott beszélgetés során azt, hogy az európai biztonsági konferencia milyen fontos­ságot kapott a tárgyaláso­kon. A „Kurier”­­ első oldalon adta hírül, hogy milyen tár­gyalásokra került sor a Hofburgban. Ez a lap is idé­zett Kreisky nyilatkozatá­ból: „A legnagyobb mérték­ben értelmes dolog, ha két ország, amelynek fővárosai 25 percnyi repülőútra van­nak egymástól, keresi az együttműködés útjait.” Kirschschläger külügyminiszr­ter véleményét így össze­gezte a lap: „A tárgyalások nagyon barátságos légkörben zajlottak le.” Képünkön: a parlament épületének megtekintése. Középen Losonczi Pál, bal­ján Vá­­lyi Péter, jobbról Karl Waldbrunner, a parlament elnöke. (Telefoto — MTI — Vigovszki Ferenc felv. — KS) Részvéttávirat L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének, Kedves Elvtársak, MOSZKVA A magyar nép, amely asztalan érdeklődéssel és ro­­konszenvvel kíséri fegyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfe­szítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meg­hódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz 11. űrhajó kozmonautáinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űrhajósok, akik részesei voltak az első emberlakta űr­állomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hő­siességét, áldozatkészségét, alkotó tehetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási törekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, valamint­­ egész népünk nevében mély részvétün­ket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöségének, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának. Népünk átérezve a nagyszerű űrhajósok áldo­zatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fáj­dalmában. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Forradalmi Munkás-Pa­«»«:** elnöke. RíVÍZ'0 Döntő szakaszához érkezett a kiskörei Tisza II. vízlépcső építése A kiskörei Tisza II. víz­lépcső építése az idén döntő szakaszaihoz érkezett. A be­ruházásra előirányzott ös­­­szeg ebben­ az évben mintegy háromszorosa a tavalyinak és meghaladja a 800 millió fo­rintot. A tervek szerint a­ Ti­sza II. vízlépcső főműveinek üzempróbáit 1973-ban meg kell kezdeni és ennek az a feltétele, hogy az idei évre előírt nagyszabású munká­latok határidőre elkészülje­nek. A különböző építési és szerelési tevékenységben ér­dekelt fővállalkozók nemré­giben közös tanácskozáson egyeztették a feladatokat. Ennek eredményeként a be­ruházás üteme 1*2 idei fé­­nyjencsem­ meggyorsult. Az építők számos, korábbi kése­delm­et is behoztak és az ed­digi legeredményesebb fél évet zárták. A munka előrehaladása­­ jelzi, hogy az idén több te­rületen már a szerelők fő munkába álltak, ők dolgoz­nak az erőműtelep kábelren­dező helyiségében, a kapcso­lótéren, valamint a villám­ gépműhelyben. A nyáron gyors ütemben folytatják a Tisza két olda­lán a partvédelmi munkát valamint a Kisköréről kiin­duló két főcsatorna építését is. A munkálatok méreten­« jellemző, hogy az idén mint­egy 3,5 millió köbméter föl­det mozgatnak meg Köricsr rém (MTÍ)

Next