Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Péntek esti külpolitikai kommentárunk Forró pénz HA VILÁGMÉRETŰ pánikot egyelőre nem is, zűr­zavart azért jókorát okozott a brit kormány péntek reg­geli bejelentése a font sterling „lebegtetéséről”. Ma már a londoni tőzsde ki sem nyitotta kapuit, a frankfurtin pén­tek délelőtt leálltak a dollárügyletek, s a gyors egymás­utánban egymást követő hírügynökségi jelentések egyön­tetűen a dollár árfolyamának zuhanásáról számolnak be. Mit jelent a „lebegtetés”? Azt jelzi a már-már a szak­mai nyelvben is polgárjogot nyerő kifejezés, hogy vala­mely valuta árfolyamát a tőzsdéken bekövetkező hely­zettől függetlenül a kereslet és a kínálat szabja meg, minden beavatkozástól függetlenül. A font sterling ese­tében most az angol bank és a Közös Piac tagállamainak központi pénzintézetei ideiglenesen abbahagyják a font felvásárlását azoktól, akik szabadulni igyekeznek tőle. „Forró pénz” lett a font, amely ellen a múlt héten való­ságos roham indult a spekulánsok részéről. A rohamot nem egyéb váltotta ki, mint az angol külkereskedelem növekvő gondjait, kedvezőtlen alakulását tükröző időszaki jelentés. Nagy-Britannia csütörtökön kétségbeesett lépésre szánta el magát: a Bank of England 5-ről 6 százalékra emelte a kamatlábat a külföldi tőke Angliában tartása céljából. Úgy tűnik, ez sem használt. Oly­annyira nem, hogy sietve össze kellett hívni szombat délutánra a Kö­zös Piac tagállamai központi jegybankjainak igazgatóit. A párizsi rendkívüli tanácskozás hírét maga Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter jelen­tette be, Pompidou elnökkel folytatott hosszú megbeszé­lése után. Nemcsak a „tízek” a Közös Piac tagjai reagáltak rendkívül érzékenyen a brit döntésre, hanem sok más országban: Norvégiában, Spanyolországban, Portugáliá­ban, Rhodesiában, Malaysiában, Dél-Afrikában és Görög­országban is felfüggesztették a valutaügyleteket. Rárímel a fontválságra a Pravda pénteki számának egyik cikke. Szerzője a lap londoni tudósítója. Arról ír, hogy Nagy-Britanniában két éve van hivatalban a kon­zervatív kormány. Ez alatt az infláció példátlan mérete­ket öltött, a munkanélküliség megkétszereződött — az utóbbi 30 év legmagasabb szintjére hágott — az ipar ter­melése pedig tengődik. NOS, A JUBILEUM még emlékezetesebbé válik. Az évforduló meglepetése: a font lebegtetése. Némelyek sze­rint egyébként mindez nem is meglepetés. Sokkal inkább­­ egy elhibázott gazdaságpolitika következménye. VWVVVSAAAA/VVVWWVAAW/VVVVVNAA/WNAAAAAAAAAAAAAAA^VWVAAAAAA/V Kissinger pekingi útja Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója pénteken délelőtt — egy éven belül negyedik — pekingi látoga­tását befejezve, elutazott a kínai fővárosból, ahol Csou En-laj kormányfővel és más kínai vezetőkkel a kínai­­amerikai kapcsolatokról és nemzetközi problémákról tár­gyalt. Pekingi megfigyelők sze­rint, mindkét témakör kap­csán szóba kellett kerülnie Vietnamnak, mint olyan nemzetközi problémának, amely a kínai—amerikai kapcsolatok normalizálását és Tajvan kérdését is érinti — hiszen a Washington ál­tal végrehajtott legutóbbi eszkaláció nyomán az ameri­kai bombázók közvetlenül megközelítik Kína határait. Ez a pekingi kormány Kis­singer érkezése előtt leszö­gezett nyilvános álláspontja szerint veszélyezteti Kína biztonságát és súlyos provo­káció ellene. Indira Gandhi sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) ság budapesti nagykövete. Ott volt a búcsúztatásnál a budapesti diplomáciai kép­viseletek sok vezetője és tagja. Eljöttek a miniszter­elnök-asszony búcsúztatására a budapesti indiai kolónia tagjai is. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kor­mányfőnek és a kíséretében levő személyiségeknek, akik ezután elfoglalták helyüket a különrepülőgépen. Indára Gandhi a beszállás előtt ba­ráti kézfogással szívélyes bú­csút vett Fock Jenőtől. Néhány perc múlva a repü­lőgép a magasba emelkedett. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke pénteken sajtókonferenciát tartott az Országház delegá­­ciós termében dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke üdvözölte az indiai kormányfőt, aki ezt követően válaszolt a magyar és a külföldi sajtó képvise­lőinek kérdéseire. Magyarországi látogatásá­ról szólva elmondotta, hogy az nagyon hasznos volt. Kül­földi látogatásainak fő cél­ja, hogy megismerkedjék az illető országgal és vezetői­vel, megismerje kormányá­nak politikáját, a nép gon­dolkodásmódját, napjaink­ban, amikor Európában és a világon gyorsan változik a helyzet, különösen fontosak a személyes kapcsolatok és a közvetlen véleménycserék. — Igen nagyra értékelem — mondotta — a barátságot, amelyet Magyarország és Budapest népe részéről ta­pasztaltam. A nagy és kis országok — a jelen esetben India és Magyarország — közötti po­litikai, gazdasági, kulturális együttműködés lehetőségeire utalva elmondotta: lehetősé­geink nagyon jók mindeze­ken a területeken az India és Magyarország közötti együttműködés kiszélesítésé­re. Arra a kérdésre, milyen legsürgetőbb feladatok meg­oldása vár jelenleg Indiára, a miniszterelnök-asszony el­mondotta, hogy a fő prob­léma az ország gazdaságá­nak elmaradottsága, s na­gyon keményen kell dol­­gozniuk, hogy felszámolhas­sák a szegénységet, a nép különböző rétegei, illetve az ország különféle területei közötti egyenlőtlenséget. A miniszterelnök-asszony több kérdést kapott az in­diai szubkontinens helyzeté­vel, Bangla Desh létrejötté­vel, az indiai—pakisztáni vi­szony normalizálásával kap­csolatban is. Az utóbbi kérdéssel össze­függésben, s utalva pakisz­táni elnökkel a közeljövőben sorra kerülő találkozójára hangsúlyozta, hogy minden probléma megoldható, ha kölcsönösen törekszenek er­re. — Szándékunk az — mondotta —, hogy vala­mennyi szomszédunkkal tar­tós béke alakuljon ki. Pa­kisztánnal is normális kap­csolatokra törekedtünk, az elmúlt években is. A továbbiakban utalt az Indiában levő pakisztáni ha­difoglyok kérdésére. Ezek a pakisztáni katonák az indiai és a Bangla­desh-i közös parancsnokságnak adták meg magukat. Ezért ebben a kér­désben India egyedül nem dönthet, csak a Bangla­desh kormányával közös megálla­podás alapján. Hangsúlyoz­ta: azokban a kérdésekben, amelyek Bangla­desht is érintik, nagyon lényeges en­nek az országnak az egyet­értése. Természetesen az In­dia és Pakisztán közötti két­oldalú kapcsolatok rendezé­se e két országra tartozik. Az európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatos kérdésre vála­szolva Indira Gandhi hang­súlyozta : India részéről üd­­vözlik az eddigi kezdemé­nyezéseket, s a közelmúlt­ban aláírt megállapodáso­kat, mert mindez megfelel a helyzet realitásainak. Re­méljük — mondotta —, hogy az európai biztonsági rend­szer kialakítására irányuló törekvések végül is megte­remtik a tartós béke alap­jait ezen a földrészen. Ázsiá­ban jelenleg két konfliktus van, s nagyon sajnálatos lenne, hogy miközben Euró­pában megvalósul a tartós béke, Ázsiában folytatódná­nak a konfliktusok, további szenvedéseket és megpróbál­tatásokat okozva e térség népeinek. Arra a kérdésre, hogy az egy évvel ezelőtt aláírt in­diai—szovjet szerződés mi­lyen hatással volt a két or­szág kapcsolataira, a kor­mányfő hangsúlyozta: a szerződés aláírását megelő­zően is nagyon jók voltak India kapcsolatai a Szov­jetunióval, s a megállapo­dás megerősítette a jó vi­szonyt. Az egyezmény alá­írására akkor került sor, amikor India nehéz helyzet­ben volt, s ez egyben támo­gatást is jelentett számára. Ez a szerződés nem érinti India el nem kötelezettségi politikáját, miként ez ma­gában az egyezményben is megfogalmazódott. Indira Gandhi sajtókon­ferenciájának utolsó kérdé­se India és Kína viszonyá­ra vonatkozott A minisz­terelnök-asszony emlékezte­tett arra, hogy az 1960-as évek elején a két ország vi­szonya rendkívül feszült volt, a kapcsolatok azonban később valamelyest javultak. A Bangla­desh-i válságot követően sajnos, a javulás folyamata megrekedt, India azonban semmi olyan okot nem lát, amely a kapcsola­tok normalizálásának útjá­ba állhatna. A sajtóértekezlet dr. Vár­­konyi Péter államtitkár sza­vaival ért véget, aki köszö­netet mondott Indira Gan­dhinak, hogy időt szakított az újságírókkal való talál­kozásra. A tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalma, Japán, nagy politi­kai döntések küszöbére ér­kezett. Szato távozik a kor­mányon levő liberális-de­mokrata párt elnöki pozíció­jából, ami egyben a minisz­terelnökségről való lemon­dást is jelenti. Július 5-én választja meg a kormány­párt az új pártelnököt, aki „automatikusan” miniszterel­nök is lesz. Az új kormány­elnök a jelek szerint július 8-án, vagy 9-én mutatkozik be a parlament két házának együttes ülésén. A liberális-demokrata pártban máris heves küzde­­lem bontakozik ki a veze­tésért. A párt ugyanis kü­lönböző frakciókra oszlik. A legjelentősebb ezek közül az úgynevezett „főáramlat” frakció, amelyhez Szato is tartozik. Az utódlási harcba induló pályázók közül Fuku­­da külügyminiszter és Tana­ka külkereskedelmi és ipar­ügyi miniszter ugyancsak a „főáramlat” tagjai. Mindket­ten betöltötték már a kor­mánypárti apparátus főtitká­ri tisztségét, ami azt jelen­ti, hogy a párt szervezeti la­birintusában is szereztek megfelelő „támaszpontokat”, így hát ők ketten indulnak a legkomolyabb eséllyel. A „főáramlat” természetesen nem egyszerűen a benne részt vevő politikusok sze­mélyisége miatt vált a japán kormánypárt uralkodó szár­nyává. Mindenekelőtt azért, mert a japán monopoltőke legnagyobb, legbefolyásosabb csoportjai ennek a frakció­nak a politikusaiban látták a garanciát a maguk politi­kai-gazdasági irányvonalá­nak hűséges végrehajtására. A „főáramlat” jelöltjein kívül még két jelentős pá­lyázó van a miniszterelnöki tisztségre. Az egyik Miki Takeo, volt külügyminisz­ter, a másik a párt egyik legrobosztusabb és legerő­teljesebb politikusa, Ohira, aki ugyancsak betöltötte már a külügyminiszteri tisztséget. Elég nehéz lényegbevágó kü­lönbséget felfedezni a pályá­zó jelöltek között. Miki Ta­keo és Oh­ra a „párton be­lüli ellenzék” pozíciójából támadták Szato vonalát. Túl­ságosan egyoldalúnak tar­tották az amerikai szövet­ségre való támaszkodást, gyorsabb megállapodást kö­veteltek Kínával és hajléko­nyabb magatartást a Szov­jetunióval szemben. Miután azonban az összes vezető tő­kés országok közül talán Ja­pánban a legközvetlenebb a nagy monopóliumok összefo­nódása a politikai élettel,­­ esetleges hatalomra kerülé­sük esetén a belső pártellen­zék jelöltjei is csak a mono­poltőke összérdekeinek meg­felelő politika képviselői le­hetn­ek, így hát a politikusok sze­mélyi küzdelméből különö­sebben drámai fordulatok nem adódhatnak. Ami a vál­tozást voltaképpen komol­­­­­lyá teszi — az éppen a lé­­nyegben bekövetkezett elto­lódás. A nagyhatalmi politi­ka csúcsain bekövetkezett módosulások: az amerikai— kínai közeledés, a szovjet­­kínai ellentétek, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőinek legutóbbi érte­kezlete módosította Japán stratégiai helyzetét és új döntéseket tett szükségessé. A leglényegesebb minden­képpen az, hogy Japánnak a jövőben kiegyensúlyozottabb politikát kell folytatnia és fel kell hagynia a szinte torzulásig egyoldalú ameri­kai orientáció politikájával. Köztudott, hogy már Sza­to hivatali idejében megin­dult ez a folyamat. Magas színvonalú politikai kapcso­lat jött létre Japán és Kína között. Az óriási japán kül­kereskedelemben Kína a ki­lencedik helyre tört előre, Japán pedig a maga részéről Kína első számú külkereske­delmi partnere lett. A Szovjetunió és Japán viszonyában is megindult a mozgás. Gromiko szovjet külügyminiszter tokiói meg­beszélésein kibontakozott az a lehetőség, hogy Japán a maga gazdasági és technikai esz­közeivel részt vegyen Szibé­ria (mindenekelőtt a nyugat­szibériai olajlelőhelyek) gyor­sított fejlesztésében. Végül: az Egyesült Álla­mok viszonylatában az egy­oldalúság csökkenése rész­­­ben a szovjet, valamint kí­nai kapcsolatok megélénkü­ Tokió — őrségváltás előtt ellentétekből. Az Egyesült Államok Japán legnagyobb gazdasági partnere és egy­maga csaknem 8 milliárd dollár értékű japán árut im­portál, kereken 12-szer an­­­nyit, mint Kína. Ebből kö­vetkezik, hogy az amerikai politikában kibontakozó im­portkorlátozások Japán élet­bevágó gazdasági érdekeit sértik. Óhatatlanul át kell tehát rendezni Japán gaz­dasági kapcsolatainak rend­szerét. V­ilágos azonban, hogy a Szato-korszak vége aligha hoz változást Japán alapvető stratégiai lekötött­ségében. Ennek fő jellem­zője az, hogy Japán az Egyesült Államok legfonto­sabb ázsiai támaszpontja. Óriási gazdasági és növekvő katonai hatalom — de nem nagyhatalom. Nincs tehát alternatíva azzal a jelenlegi helyzettel szemben, hogy Japán az úgynevezett „ame­rikai atomernyő” alá húzó­dik. Ennek pedig természete­sen megvannak a stratégiai és politikai következményei amelyeken Szato utódjai sem tudnak változtatni. Július közepe táján ily módon — akárhogyan is alakuljon a személyi küzdelem — olyan politikus ül majd a minisz­terelnöki székbe, akinek fő feladata: új egyensúly ke­recess a változó hatalmi vi­szonyok között, az alapvető stratégiai elkötelezettség mé­réséből adódnék — részben az dosítása nélkül. mrnm­* MfljiüUi gazdasági* ILVI. június 21., szombat Castro Szlovákiában Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kor­mány elnöke, pénteken Po­zsonyba, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság fővárosába utazott. Kíséretében van Vasil Bi­­lak, a CSKP KB elnökségé­nek tagja, a központi bi­zottság titkára. A kubai vendéget és a de­legáció többi tagját a pozso­nyi repülőtéren Jozef Le­nárt, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és Peter Colotka mi­niszterelnök fogadta. POZSONY: A jelenleg hivatalos láto­gatáson Csehszlovákiában tartózkodó Fidel Castro, a * BELGRÁD: Joszip Broz Tito államfő, a J­ugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke Len­gyelországban tett ötnapos látogatása után pénteken a koradélutáni órákban vis­­­szaérkezett Belgrádba. ★ MOSZKVA: A Szovjetunióban ma Föld­­ körüli pályára juttatták a Kozmosz 494 és a Kozmosz 495 jelzésű mesterséges hol­dakat. KAIRO: A Közel-Keleten jelenleg uralkodó „se béke, se hábo­rú” állapot az Egyesült Ál­lamok érdekeit szolgálja, s végeredményben arra irá­nyul, hogy fenntartsa Izrael katonai fölényét a körzetben — állapítja m­eg Heikal, az Al Ahram­ főszerkesztője, a lap vezércikkében. Az Arab Köztársaságok Szövetségének a földközi­tengeri Mersza Matruhban ülésező elnöki tanácsa pén­teken befejezte munkáját. A tanácskozáson hozott dönté­seket még a nap folyamán sajtókonferencián ismertet­ték az egyiptomi fővárosban. ★ BEJRÚT: Csütörtökről péntekre vir­radó éjszaka az izraeli tü­zérség ismét lőtte a Mard­­zsaaun környéki libanoni ha­tár menti településeket. A támadás áldozatainak száma egyelőre ismeretlen. Az akcióval kapcsolatban Tel Avivban azt állítják, hogy azt megelőzően az éj­szaka folyamán libanoni te­rületről rakétatűz alá vettek egy izraeli települést. ★ BUKAREST: Nicolae Ceausescu, a Ro­mán Kommunista Párt fő­titkára Bukarestben fogadta Luis Carlos Prestest, a Bra­zil Kommunista Párt főtit­kárát. Prestes az RKP KB meghívására hivatalos, bará­ti látogatáson tartózkodik Romániában. PÁRIZS: Négynapos hivatalos láto­gatás után elutazott Párizs­ból Julianna, holland király­nő. LONDON: Douglas­ Home, brit kül­ügyminiszter hivatalos láto­gatásra a Bengáli Népi Köz­társaságba indult. Ezt köve­tően Ausztráliát, Új-Zélan­­dot, Indonéziát és Afganisz­tánt keresi fel. ★ PÁRIZS: A párizsi metró Invalides állomásán — egyelőre isme­retlen eredetű — robbanás történt, öt személy megse­besült­. A laboratóriumi vizs­gálatok nem tudták kiderí­teni a robbanás okát. ★ TIRANA: A­z­ Új Kína hírügynökség jelentése szerint Norodom­ Szihanuk kambodzsai állam­fő Bukarestből Tiranába ér­kezett. ★ ★ ★ Kihallgatják a japán terroristát Folytatódik Kozo Okamoto japán terrorista kihallgatása. A háromtagú izraeli hadbíróság a Tel Aviv-i repülőtér el­­leni merénylet miatt vonja felelősségre. (Telefoto — AP — MJT :

Next