Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Péntek esti külpolitikai kommentárunk Forró pénz HA VILÁGMÉRETŰ pánikot egyelőre nem is, zűrzavart azért jókorát okozott a brit kormány péntek reggeli bejelentése a font sterling „lebegtetéséről”. Ma már a londoni tőzsde ki sem nyitotta kapuit, a frankfurtin péntek délelőtt leálltak a dollárügyletek, s a gyors egymásutánban egymást követő hírügynökségi jelentések egyöntetűen a dollár árfolyamának zuhanásáról számolnak be. Mit jelent a „lebegtetés”? Azt jelzi a már-már a szakmai nyelvben is polgárjogot nyerő kifejezés, hogy valamely valuta árfolyamát a tőzsdéken bekövetkező helyzettől függetlenül a kereslet és a kínálat szabja meg, minden beavatkozástól függetlenül. A font sterling esetében most az angol bank és a Közös Piac tagállamainak központi pénzintézetei ideiglenesen abbahagyják a font felvásárlását azoktól, akik szabadulni igyekeznek tőle. „Forró pénz” lett a font, amely ellen a múlt héten valóságos roham indult a spekulánsok részéről. A rohamot nem egyéb váltotta ki, mint az angol külkereskedelem növekvő gondjait, kedvezőtlen alakulását tükröző időszaki jelentés. Nagy-Britannia csütörtökön kétségbeesett lépésre szánta el magát: a Bank of England 5-ről 6 százalékra emelte a kamatlábat a külföldi tőke Angliában tartása céljából. Úgy tűnik, ez sem használt. Olyannyira nem, hogy sietve össze kellett hívni szombat délutánra a Közös Piac tagállamai központi jegybankjainak igazgatóit. A párizsi rendkívüli tanácskozás hírét maga Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter jelentette be, Pompidou elnökkel folytatott hosszú megbeszélése után. Nemcsak a „tízek” a Közös Piac tagjai reagáltak rendkívül érzékenyen a brit döntésre, hanem sok más országban: Norvégiában, Spanyolországban, Portugáliában, Rhodesiában, Malaysiában, Dél-Afrikában és Görögországban is felfüggesztették a valutaügyleteket. Rárímel a fontválságra a Pravda pénteki számának egyik cikke. Szerzője a lap londoni tudósítója. Arról ír, hogy Nagy-Britanniában két éve van hivatalban a konzervatív kormány. Ez alatt az infláció példátlan méreteket öltött, a munkanélküliség megkétszereződött — az utóbbi 30 év legmagasabb szintjére hágott — az ipar termelése pedig tengődik. NOS, A JUBILEUM még emlékezetesebbé válik. Az évforduló meglepetése: a font lebegtetése. Némelyek szerint egyébként mindez nem is meglepetés. Sokkal inkább egy elhibázott gazdaságpolitika következménye. VWVVVSAAAA/VVVWWVAAW/VVVVVNAA/WNAAAAAAAAAAAAAAA^VWVAAAAAA/V Kissinger pekingi útja Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója pénteken délelőtt — egy éven belül negyedik — pekingi látogatását befejezve, elutazott a kínai fővárosból, ahol Csou En-laj kormányfővel és más kínai vezetőkkel a kínaiamerikai kapcsolatokról és nemzetközi problémákról tárgyalt. Pekingi megfigyelők szerint, mindkét témakör kapcsán szóba kellett kerülnie Vietnamnak, mint olyan nemzetközi problémának, amely a kínai—amerikai kapcsolatok normalizálását és Tajvan kérdését is érinti — hiszen a Washington által végrehajtott legutóbbi eszkaláció nyomán az amerikai bombázók közvetlenül megközelítik Kína határait. Ez a pekingi kormány Kissinger érkezése előtt leszögezett nyilvános álláspontja szerint veszélyezteti Kína biztonságát és súlyos provokáció ellene. Indira Gandhi sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról) ság budapesti nagykövete. Ott volt a búcsúztatásnál a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Eljöttek a miniszterelnök-asszony búcsúztatására a budapesti indiai kolónia tagjai is. A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtottak át az indiai kormányfőnek és a kíséretében levő személyiségeknek, akik ezután elfoglalták helyüket a különrepülőgépen. Indára Gandhi a beszállás előtt baráti kézfogással szívélyes búcsút vett Fock Jenőtől. Néhány perc múlva a repülőgép a magasba emelkedett. Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke pénteken sajtókonferenciát tartott az Országház delegációs termében dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke üdvözölte az indiai kormányfőt, aki ezt követően válaszolt a magyar és a külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. Magyarországi látogatásáról szólva elmondotta, hogy az nagyon hasznos volt. Külföldi látogatásainak fő célja, hogy megismerkedjék az illető országgal és vezetőivel, megismerje kormányának politikáját, a nép gondolkodásmódját, napjainkban, amikor Európában és a világon gyorsan változik a helyzet, különösen fontosak a személyes kapcsolatok és a közvetlen véleménycserék. — Igen nagyra értékelem — mondotta — a barátságot, amelyet Magyarország és Budapest népe részéről tapasztaltam. A nagy és kis országok — a jelen esetben India és Magyarország — közötti politikai, gazdasági, kulturális együttműködés lehetőségeire utalva elmondotta: lehetőségeink nagyon jók mindezeken a területeken az India és Magyarország közötti együttműködés kiszélesítésére. Arra a kérdésre, milyen legsürgetőbb feladatok megoldása vár jelenleg Indiára, a miniszterelnök-asszony elmondotta, hogy a fő probléma az ország gazdaságának elmaradottsága, s nagyon keményen kell dolgozniuk, hogy felszámolhassák a szegénységet, a nép különböző rétegei, illetve az ország különféle területei közötti egyenlőtlenséget. A miniszterelnök-asszony több kérdést kapott az indiai szubkontinens helyzetével, Bangla Desh létrejöttével, az indiai—pakisztáni viszony normalizálásával kapcsolatban is. Az utóbbi kérdéssel összefüggésben, s utalva pakisztáni elnökkel a közeljövőben sorra kerülő találkozójára hangsúlyozta, hogy minden probléma megoldható, ha kölcsönösen törekszenek erre. — Szándékunk az — mondotta —, hogy valamennyi szomszédunkkal tartós béke alakuljon ki. Pakisztánnal is normális kapcsolatokra törekedtünk, az elmúlt években is. A továbbiakban utalt az Indiában levő pakisztáni hadifoglyok kérdésére. Ezek a pakisztáni katonák az indiai és a Bangladesh-i közös parancsnokságnak adták meg magukat. Ezért ebben a kérdésben India egyedül nem dönthet, csak a Bangladesh kormányával közös megállapodás alapján. Hangsúlyozta: azokban a kérdésekben, amelyek Bangladesht is érintik, nagyon lényeges ennek az országnak az egyetértése. Természetesen az India és Pakisztán közötti kétoldalú kapcsolatok rendezése e két országra tartozik. Az európai biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatos kérdésre válaszolva Indira Gandhi hangsúlyozta : India részéről üdvözlik az eddigi kezdeményezéseket, s a közelmúltban aláírt megállapodásokat, mert mindez megfelel a helyzet realitásainak. Reméljük — mondotta —, hogy az európai biztonsági rendszer kialakítására irányuló törekvések végül is megteremtik a tartós béke alapjait ezen a földrészen. Ázsiában jelenleg két konfliktus van, s nagyon sajnálatos lenne, hogy miközben Európában megvalósul a tartós béke, Ázsiában folytatódnának a konfliktusok, további szenvedéseket és megpróbáltatásokat okozva e térség népeinek. Arra a kérdésre, hogy az egy évvel ezelőtt aláírt indiai—szovjet szerződés milyen hatással volt a két ország kapcsolataira, a kormányfő hangsúlyozta: a szerződés aláírását megelőzően is nagyon jók voltak India kapcsolatai a Szovjetunióval, s a megállapodás megerősítette a jó viszonyt. Az egyezmény aláírására akkor került sor, amikor India nehéz helyzetben volt, s ez egyben támogatást is jelentett számára. Ez a szerződés nem érinti India el nem kötelezettségi politikáját, miként ez magában az egyezményben is megfogalmazódott. Indira Gandhi sajtókonferenciájának utolsó kérdése India és Kína viszonyára vonatkozott A miniszterelnök-asszony emlékeztetett arra, hogy az 1960-as évek elején a két ország viszonya rendkívül feszült volt, a kapcsolatok azonban később valamelyest javultak. A Bangladesh-i válságot követően sajnos, a javulás folyamata megrekedt, India azonban semmi olyan okot nem lát, amely a kapcsolatok normalizálásának útjába állhatna. A sajtóértekezlet dr. Várkonyi Péter államtitkár szavaival ért véget, aki köszönetet mondott Indira Gandhinak, hogy időt szakított az újságírókkal való találkozásra. A tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalma, Japán, nagy politikai döntések küszöbére érkezett. Szato távozik a kormányon levő liberális-demokrata párt elnöki pozíciójából, ami egyben a miniszterelnökségről való lemondást is jelenti. Július 5-én választja meg a kormánypárt az új pártelnököt, aki „automatikusan” miniszterelnök is lesz. Az új kormányelnök a jelek szerint július 8-án, vagy 9-én mutatkozik be a parlament két házának együttes ülésén. A liberális-demokrata pártban máris heves küzdelem bontakozik ki a vezetésért. A párt ugyanis különböző frakciókra oszlik. A legjelentősebb ezek közül az úgynevezett „főáramlat” frakció, amelyhez Szato is tartozik. Az utódlási harcba induló pályázók közül Fukuda külügyminiszter és Tanaka külkereskedelmi és iparügyi miniszter ugyancsak a „főáramlat” tagjai. Mindketten betöltötték már a kormánypárti apparátus főtitkári tisztségét, ami azt jelenti, hogy a párt szervezeti labirintusában is szereztek megfelelő „támaszpontokat”, így hát ők ketten indulnak a legkomolyabb eséllyel. A „főáramlat” természetesen nem egyszerűen a benne részt vevő politikusok személyisége miatt vált a japán kormánypárt uralkodó szárnyává. Mindenekelőtt azért, mert a japán monopoltőke legnagyobb, legbefolyásosabb csoportjai ennek a frakciónak a politikusaiban látták a garanciát a maguk politikai-gazdasági irányvonalának hűséges végrehajtására. A „főáramlat” jelöltjein kívül még két jelentős pályázó van a miniszterelnöki tisztségre. Az egyik Miki Takeo, volt külügyminiszter, a másik a párt egyik legrobosztusabb és legerőteljesebb politikusa, Ohira, aki ugyancsak betöltötte már a külügyminiszteri tisztséget. Elég nehéz lényegbevágó különbséget felfedezni a pályázó jelöltek között. Miki Takeo és Ohra a „párton belüli ellenzék” pozíciójából támadták Szato vonalát. Túlságosan egyoldalúnak tartották az amerikai szövetségre való támaszkodást, gyorsabb megállapodást követeltek Kínával és hajlékonyabb magatartást a Szovjetunióval szemben. Miután azonban az összes vezető tőkés országok közül talán Japánban a legközvetlenebb a nagy monopóliumok összefonódása a politikai élettel, esetleges hatalomra kerülésük esetén a belső pártellenzék jelöltjei is csak a monopoltőke összérdekeinek megfelelő politika képviselői lehetnek, így hát a politikusok személyi küzdelméből különösebben drámai fordulatok nem adódhatnak. Ami a változást voltaképpen komollyá teszi — az éppen a lényegben bekövetkezett eltolódás. A nagyhatalmi politika csúcsain bekövetkezett módosulások: az amerikai— kínai közeledés, a szovjetkínai ellentétek, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőinek legutóbbi értekezlete módosította Japán stratégiai helyzetét és új döntéseket tett szükségessé. A leglényegesebb mindenképpen az, hogy Japánnak a jövőben kiegyensúlyozottabb politikát kell folytatnia és fel kell hagynia a szinte torzulásig egyoldalú amerikai orientáció politikájával. Köztudott, hogy már Szato hivatali idejében megindult ez a folyamat. Magas színvonalú politikai kapcsolat jött létre Japán és Kína között. Az óriási japán külkereskedelemben Kína a kilencedik helyre tört előre, Japán pedig a maga részéről Kína első számú külkereskedelmi partnere lett. A Szovjetunió és Japán viszonyában is megindult a mozgás. Gromiko szovjet külügyminiszter tokiói megbeszélésein kibontakozott az a lehetőség, hogy Japán a maga gazdasági és technikai eszközeivel részt vegyen Szibéria (mindenekelőtt a nyugatszibériai olajlelőhelyek) gyorsított fejlesztésében. Végül: az Egyesült Államok viszonylatában az egyoldalúság csökkenése részben a szovjet, valamint kínai kapcsolatok megélénkü Tokió — őrségváltás előtt ellentétekből. Az Egyesült Államok Japán legnagyobb gazdasági partnere és egymaga csaknem 8 milliárd dollár értékű japán árut importál, kereken 12-szer annyit, mint Kína. Ebből következik, hogy az amerikai politikában kibontakozó importkorlátozások Japán életbevágó gazdasági érdekeit sértik. Óhatatlanul át kell tehát rendezni Japán gazdasági kapcsolatainak rendszerét. Világos azonban, hogy a Szato-korszak vége aligha hoz változást Japán alapvető stratégiai lekötöttségében. Ennek fő jellemzője az, hogy Japán az Egyesült Államok legfontosabb ázsiai támaszpontja. Óriási gazdasági és növekvő katonai hatalom — de nem nagyhatalom. Nincs tehát alternatíva azzal a jelenlegi helyzettel szemben, hogy Japán az úgynevezett „amerikai atomernyő” alá húzódik. Ennek pedig természetesen megvannak a stratégiai és politikai következményei amelyeken Szato utódjai sem tudnak változtatni. Július közepe táján ily módon — akárhogyan is alakuljon a személyi küzdelem — olyan politikus ül majd a miniszterelnöki székbe, akinek fő feladata: új egyensúly kerecess a változó hatalmi viszonyok között, az alapvető stratégiai elkötelezettség méréséből adódnék — részben az dosítása nélkül. mrnm* MfljiüUi gazdasági* ILVI. június 21., szombat Castro Szlovákiában Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke, pénteken Pozsonyba, a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosába utazott. Kíséretében van Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a központi bizottság titkára. A kubai vendéget és a delegáció többi tagját a pozsonyi repülőtéren Jozef Lenárt, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Ondrej Klokoc, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke és Peter Colotka miniszterelnök fogadta. POZSONY: A jelenleg hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózkodó Fidel Castro, a * BELGRÁD: Joszip Broz Tito államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke Lengyelországban tett ötnapos látogatása után pénteken a koradélutáni órákban visszaérkezett Belgrádba. ★ MOSZKVA: A Szovjetunióban ma Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 494 és a Kozmosz 495 jelzésű mesterséges holdakat. KAIRO: A Közel-Keleten jelenleg uralkodó „se béke, se háború” állapot az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, s végeredményben arra irányul, hogy fenntartsa Izrael katonai fölényét a körzetben — állapítja meg Heikal, az Al Ahram főszerkesztője, a lap vezércikkében. Az Arab Köztársaságok Szövetségének a földközitengeri Mersza Matruhban ülésező elnöki tanácsa pénteken befejezte munkáját. A tanácskozáson hozott döntéseket még a nap folyamán sajtókonferencián ismertették az egyiptomi fővárosban. ★ BEJRÚT: Csütörtökről péntekre virradó éjszaka az izraeli tüzérség ismét lőtte a Mardzsaaun környéki libanoni határ menti településeket. A támadás áldozatainak száma egyelőre ismeretlen. Az akcióval kapcsolatban Tel Avivban azt állítják, hogy azt megelőzően az éjszaka folyamán libanoni területről rakétatűz alá vettek egy izraeli települést. ★ BUKAREST: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára Bukarestben fogadta Luis Carlos Prestest, a Brazil Kommunista Párt főtitkárát. Prestes az RKP KB meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik Romániában. PÁRIZS: Négynapos hivatalos látogatás után elutazott Párizsból Julianna, holland királynő. LONDON: Douglas Home, brit külügyminiszter hivatalos látogatásra a Bengáli Népi Köztársaságba indult. Ezt követően Ausztráliát, Új-Zélandot, Indonéziát és Afganisztánt keresi fel. ★ PÁRIZS: A párizsi metró Invalides állomásán — egyelőre ismeretlen eredetű — robbanás történt, öt személy megsebesült. A laboratóriumi vizsgálatok nem tudták kideríteni a robbanás okát. ★ TIRANA: Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint Norodom Szihanuk kambodzsai államfő Bukarestből Tiranába érkezett. ★ ★ ★ Kihallgatják a japán terroristát Folytatódik Kozo Okamoto japán terrorista kihallgatása. A háromtagú izraeli hadbíróság a Tel Aviv-i repülőtér elleni merénylet miatt vonja felelősségre. (Telefoto — AP — MJT :