Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
Olimpiai parádé Jégrevüről jégrevüre Az idei nyár szokatlanul gazdag kulturális és sportválasztéka újabb csemegével bővült: augusztus 5-én mutatkozott be Budapesten, a Kisstadionban a világhírű Ukrán Jégrevü 105 tagú együttese. Műsoruk címe: „Olimpiai parádé”. Nem véletlenül: a program az olimpiai gondolat jegyében készült, öt világrész dalait, táncait idézi az előadás, az egyes jelenetek a többi között görög, szovjet, japán, ausztráliai, latin-amerikai és afrikai dalokat, táncokat, népviseleteket és népszokásokat mutatnak be. Mindezt természetesen a korcsolyára komponálva. Az Ukrán Jégrevü 1975- ben már vendégszerepelt Budapesten, ám mostani műsoruk teljesen új számokból áll és a társulat nagy része is kicserélődött, fiatalokkal erősödött. Az együttes tagjai nemcsak kitűnő korcsolyázók, de magasan képzett táncművészek is. Az idei Olimpiai parádé egyes képeit a világhírű grúz balettmester, az Állami és Lenin-díjas Vahtang Csa bukiáni írta, koreografálta és tanította be. Csabukiáni egyébként — még mint aktív balett-táncos — 1966-ban vendégszerepelt egy szovjet balettegyüttes élén a szegedi szabadtéri játékokon, egy évvel később pedig hosszabb időre Budapestre tette át székhelyét, mint az Operaház vendég balettmestere. Az Ukrán Jégrevíj az elmúlt években nagy sikerrel mutatkozott be Csehszlovákiában, Bulgáriában, Romániában, az NDK- ban, Lengyelországban, az NSZK-ban, Mexikóban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Budapesti vendégjátékuk után ismét Csehszlovákiába, majd Jugoszláviába látogatnak, ősszel pedig francia és spanyol turnén vesznek részt. A Kisstadion játékterét alaposan át kell építeni a vendégjáték céljaira, hogy elférjenek a látványos díszletek, s a hatalmas fényágyúk, valamint a hangszóró-berendezések, melyeket a társulat külön vonata hozott magával a magyar fővárosba. Az egyes jeleneteket a magyar televízió népszerű bemondónői: Kudlik Júlia, Takács Marika és Tamási Eszter konferálják. A teljes programot egyébként felveszik és a későbbiek során műsorára tűzi a televízió Az Ukrán Jégrevü augusztus 20-ig összesen tizenhétszer lép fel a Kisstadionban, s így a programot több mint 200 ezren láthatják ,,élőben”. Az előzetes érdeklődés is bizonyítja, hogy a magyar közönség szereti ezt a műfajt. Miért, hogy mégiscsak ritkán, s ,import” útján juthat hozzá? Az idősebbek bizonyára még emlékeznek arra, hogy volt egyszer Magyar Jégrevü is. 1957. november 1-én mutatkozott be a budapesti Jégstadionban, és 1965-ig működött. Tagjai között volt Nagy Mariann, Botond Györgyi, Kovács Marietta és Kovács Ildikó, Jurek Eszter, Rákosi Kati, Vida Gábor, és Jelfi Gyula, valamennyien többszörös magyar bajnokok, sőt európai és olimpiai helyezettek. A 30 tagú társulatot Németh Imre, a Népstadion akkori igazgatója alakította, művészeti vezetője Széchy Ági, balettmestere Jeszenszkij Endre, vezető koreográfusa pedig Sallay Eta volt Több műsorukat Horváth Tivadar, a Vidám Színpad jelenlegi művésze rendezte. Az a 30 magyar jégtáncos volt a főszereplője az akkoriban készült „Napfény a jégen” című, egész estét betöltő színes magyar jégrevüfilmnek, melyet Bár Frigyes rendezett. Az együttes saját sátorral és jégfejlesztő berendezéssel is rendelkezett, rendszeresen turnézott szerte az országban, több alkalommal vendégszerepeltek átütő sikerrel a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban, Romániában és Csehszlovákiában, Bulgáriában és Törökországban. Sajnálatos módon 1965-ben szélnek eresztették a társulat tagjait. A hivatalos indoklás szerint ráfizetéses volt Valójában azonban az akkori sportvezetés rossz szemmel nézte, hogy a legjobb hazai amatőr műkorcsolyázók, jégtáncosok, „profikká” váltak. Hogy milyen kitűnő erőkből állott a 30 tagú együttes, mi sem bizonyítja jobban mint, hogy tagjait nyomban szerződtette a híres Bécsi Jégrevü, valamint a legnagyobb olasz jégrevütársulat, de többen eljutottak a leghíresebb nyugat-németországi és amerikai jégszínházakba is. A Magyar Jégrevü fennállásának éveiben fénykorát élte a hazai jégsport is. A fiatalok számára vonzerő volt ez az együttes, sokan pedig előadásaik megtekintése után kaptak kedvet a versenyszerű korcsolyázáshoz. Most nincs hazai társulat, s a sportág is épp csak, hogy létezik. De kiürülnek az utcák, ha a televízió külföldi korcsolyaversenyeket közvetít. Lehet, hogy az Ukrán Jégrevü hazai vendégszereplése ismét kedvvező hatással lesz erre a látványos sportágra, s talán egyszer ismét lesz Magyar Jégrevü ? Föld alatti barangolás Hazánkban 1300 nyilvántartott barlang van. Ezek közül leghosszabb a 25 000 méteres Baradla—Domica barlangrendszer és a 10 000 méteres Budai Vár-barlang. Magyarországon az első, tudományos barlangkutatás 1905-ben kezdődött, s 1910- ben alakult a Magyarhoni Földtani Társulat szerverében a barlangkutató bizottság. Megbízásából Ströpl Gábor geográfus 1911-ben már bejárta és feltérképezi a gömör-tolnai barlangvidéket, ahol 77 barlang adatait jegyzi fel. Az elődök nyomdokait követi az 1958-ban alakult Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság, melynek 1000 lelkes amatőr tagja őrzi, rendszeresen gondozza a magyar karsztvidék természeti értékeit és kutatja a még feltárásra váró területeket. Diákokat éppúgy találhatunk köztük, mint egyetemi tanárokat. A Környezet- és Természetvédelmi Hivatal engedélyével nemcsak feltárják a barlangokat, hanem fel is térképezik, klímafelméréseket végeznek, földtani és hidrológiai vizsgálatokat folytatnak. Nem utolsó szempont a barlangok idegenforgalmi hasznosítása sem, bár hazánkban nincs különösebb propagandájuk, mivel a szállodai és vendéglátó hálózat a barlangokhoz látogató turistákat nem tudja ellátni. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság tagjai minden héten találkoznak Budapesten, a Kossuth Lajos téri székházban, évenként pedig vándorgyűléseket rendeznek, melyeken szakelőadásokat is tartanak, tapasztalatcseréken vesznek részt. Az idén Aggteleken tartották a XXIV. országos vándorgyűlést, ahol különböző túralehetőségek, ügyességi versenyek, vetítések és tudományos előadások várták az érdeklődőket. Abaligettől Aggtelekig, valamennyi barlangunk egyedi és pótolhatatlan természeti kincs, a föld alatti világ rejtelmeit és szépségeit tárják elénk: impozáns kőoszlopokat, csipkefinom kristályfüggönyöket, vízmarta sziklák érdekes formáit. Nem elég gyönyörködni bennük, hanem meg is kell óvni őket. Ágh Tihamér A csónakázótó a Nádor-oszloppal a Baradlában. (MTI-fotó: Horling Róbert felvétele / KS.) 35 kilogrammot fogyott - túlélte Esőzések, viharok fosztóéban Tizenkét napig csak vízen élt egy 70 éves francia turista, Alfred Seckelt. A svájci Alpokban egy szikláról zárt katlanba zuhant és csak 12 nap múlva találták meg a hegyi mentők. Kórházba szállították, s bár 35 kilogrammot fogyott, állapota nem életveszélyes. ★ Nagyerejű viharok voltak a hét végén Tirolban, Felső- Ausztriában és Salzburg környékén. Az esőzésektől több hegyi folyó kilépett medréből, utakat árasztott el és a völgyekben fekvő településeket fenyegette. ★ Megrendezték az Egyesült Államokban a pipások világbajnokságát. A nyertes ezúttal 1 óra 38 perc 5 másodpercig füstölt megállás nélkül. A pöfékelés világcsúcsa ezúttal sem került veszélybe. Ezt 1975-ben állították fel, az akkori győztes „ideje” 2 óra 06 perc 39 másodperc. 0ÖCAJPIN: A taxi, amellyel utaztam, hirtelen fékezett a színház előtt. Elővettem a pénztárcámból egy százpesetás bankjegyet, és odanyújtottam a sofőrnek. — Kilenc-ötven, senor — mondta a sofőr —, sajnos nem tudok visszaadni. — Hűha, most mit csináljak magával —, mondtam. — Itt a pénztárnál félre van téve a számomra egy jegy, rögtön megveszem, és majd felváltják a pénzt. A taxis nem mai gyerek már, és gyanakodva utánam jött. — Kérem a Gomes névre félretett jegyet. — Tessék. — A pénztárosnő átnyújtotta a jegyet, ám meglátta a kezemben a bankót. — De nem tudok visszaadni. — Tudja mit, senkr van itt mellettünk egy újságbódé, az ilyenkor mindig nyitva van. Gyerünk oda, elkísérem. .. Most már két ember lőtt utánam: a taxis és a pénztárosnál. Az újságárusok nem szeretik, ha csak arra kéri az ember őket, hogy pénzt váltsanak fel, én ezért zsebre vágtam néhány folyóiratot és újságot, és átnyújtottam az újságárusnak a rosszemlékű százpesetist. — Sajnos — mondta az újságárus — nem tudok visszaadni. Mennjen be oda, a szemben levő bárba, ott majd felváltják önnek. Pár perc múlva már a bámult előtt álltam. Az ajtóból árnus szemekkel figyelt a tarts, a pénztárosnő és az újságárus. Amikor fizetésre került a sor — jól láttam a tükörből —, még a lélegzetüket, is visszafojtották. A bárból a pincér kíséretében jöttem ki, és elindultam toronyiránt. Élénk eszmecserét folytatva egymás között utánam jött hitelezőim hada. Egyszer csak megpillantottam egy tutóbuszt. Ahá, most már meg vagyok mentve! Felugrottam rá — kisérőim hada utánam. — Nem tudok visszaadni — mondta a kalauz, amikor nyújtottam felé a pénzt. Le kellett szállnom, öt perc múlva ismét az utcát róttam. Utánam egy egész tüntető tömeg jött: pincérek, taxisok, cipőtisztítók, újságárusok. Egy kissé távolabb pedig az autóbusz követte őket. Odajött hozzám két motoros rendőr. Az egyikük rám szólt: — Nagy tömegben gyülekezni tilos. Tíz peseta büntetést fizet. Majdnem ugrálni kezdtem örömömben. — Van aprójuk? — kérdeztem és átnyújtottam a százpesetást. Nem volt aprójuk, és ők is utánam hajtottak a motorral. A járókelők megálltak, úgy bámultak bennünket. Egyszer csak megpillantottam a sarkon egy szikvizárust. Újból lélegzet-visszafojtva figyelt mindenki. Ezúttal azonban vissza tudtak adni. Elkezdtem a törlesztést, és — ó micsoda borzalom! — kiderült, hogy nem kevesebb, mint kétezer pesetával adós maradtam... Fordította: Juhász László MAI KOSSUTH 8.25 Képesség és személyiség. 8.55 Slágermúzeum. 9.45 Tűzpillangó. 10.05 Gyermekhősök találkozója. 10.35 Népdalok. 11.00 Dvorzsák: IV. szimfónia. 11.42 Magányos utazás. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Törvénykönyv. 12.50 A rádió dalszínháza. A varászhegedű (Operett-rádióváltozat). 13.29 Népdalok. 14.02 Legyen béke már! 14.40 Új honfoglalás. 15.10 Két fúvósötös. 15.36 Folytatásos mese, amelyben Ágacskát elragadják. 15.52 Tanár úr kérem. 16.05 Nóták. 16.24 Wolf: Olasz daloskönyv. 17.07 Kultúrával takaródzunk. 17.32 Mendelssohn: Hat dal a szabadban. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Salvatore Accardo négy Vivaldihegedűversenyt játszik. 20.04 Az ostromlott Afrika. 20.24 Népi zene. 21.05 Húszas stúdió. 22.20 Világtörténelem dióhéjban. 22.30 Operaáriák. 22.50 Meditáció. 23.00 Dzsesszéletünk problémái. 23.33 Sárközy István: Aki szegény... PETŐFI 8.05 A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énekkara énekel. 8.20 Amerika, 1979. 8.33 Társalgó. 10.36 Zenedélelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.29 Éneklő Ifjúság. 14.00 Kettőtől hatig. 18.00 Tiptop parádé. 18.33 Könnyűzene. 18.50 Farkas Ferenc: Lavotta-szvit. 19.07 Három szerző — három sláger. 19.20 Az Apollóktól a Marsexpedíciókig. 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Háztűznéző. 21.06 Egy operaénekes emlékeiből. 22.07 A tegnap slágereiből. 23.15 Népi zene. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek — Időjárás — 17.05 Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Zakar János és Regős Zsolt — 17.45 Múzeumi híradó — A Mitch Miller énekegyüttes műsorából — 18.00 Északmagyarországi krónika — 18.25 Lap- és műsorelőzetes... 16.30 A légkör kihívásai (Angol rövidfilm). 17.10 Sakk-matt. 17.35 A nyelv világa. 18.25 Elégedett-e eddigi életével? 18.40 Hírek a földekről. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. Hft.CO Veszélyes nyomozás (NDK tévéfilmsorozat). 20.50 A tenger titkai. 21.40 Művészeti magazin. 22.30 Tvhíradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Donovan és vendégei. 20.45 Négyszemközt Michelangelóval (Olasz filmsorozat). 21.00 Tv-híradó 2. 21.20 Földrengések nyomában. 21.40 Mire megvénülünk (Tévéfilmsorozat) műsorok: RÁDIÓ 1979. augusztus 7., kedd