Népújság, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk Á hét 3 1. Milyen visszhangot váltott ki az SZKP XXVI. kongresszusának eddigi menete? Ezekben a napokban — nem túlzás ezt állítani — Moszkván a világ szeme. Az SZKP XXVI. kongresszusának eseményei a világközvélemény középpontjába kerültek, különösen az által, hogy már Leonyid Brezsnyev referátumában történelmi jelentőségű javaslatok hangzottak el. Már most meg lehet jósolni, hogy a szovjet pártkongresszus úgy vonul be a történelembe, mint a Szovjetuniónak a nemzetközi kapcsolatokban új korszak kezdetét előkészítő kezdeményezését meghozó nagy esemény. Máris érezhető ugyanis, hogy a világban nem minden téren fújnak hidegháborús szelek, nem minden térségben várhatók viharok..., s éppen a legfontosabb területen, a kelet-nyugati kapcsolatokat meghatározó szovjet-amerikai viszonyban nyílnak új lehetőségek Leonyid Brezsnyev javaslatai nyomán. Egy csúcstalálkozó gondolatát a jelek szerint (és a nyilatkozatok szerint is) Washingtonban komolyan kezdik tanulmányozni. Nyugat-Európában főleg az enyhülés megszilárdítását célzó többi szovjet indítvány talált visszhangra, mindenekelőtt az úgynevezett ,,bizalomerősítő intézkedésekre” vonatkozó javaslat, amelyet általában a nyugat-európai államok, így például Franciaország számára tett gesztusként, a madridi találkozón előterjesztett francia tervezethez való közeledésként értékelnek. A SZKP XXVI. kongresszusa alkalmat adott a testvérpártok vezetőinek, hogy felszólalásaikban hangot adjanak törekvésüknek: a Szovjetunióval együtt küzdenek a békéért, a társadalmi haladásért. Kádár János is hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev új, nagy horderejű javaslataival teljes mértékben egyetért. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára rámutatott arra, hogy a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot összeköti céljaink és alapvető érdekeink azonossága. Minden erővel a szocialista közösség összefogásának, egységének, együttműködésének erősítésére kell törekedni. Ennek a gondolatnak a jegyében foglalkozott a kongresszuson számos felszólaló a lengyelországi eseményekkel is. Végül meg kell említeni, hogy a pártkongresszus alkalmát felhasználva számos fontos kétoldalú találkozóra, eszmecserére került sor Moszkvában. Leonyid Brezsnyev elsőnek Fidel Castróval találkozott. Megbeszélésük megfelelt annak, hogy a szocialista Kuba helyzete nagy figyelmet érdemel ma, amikor az imperialista törekvések Közép-Amerikában mind veszedelmesebb, mind fenyegetőbb módon jelentkeznek. 2. Veszélyben volt-e a fiatal spanyol polgári demokrácia a puccskísérlet idején? Úgy látszik, igen.... bár nyilvánvaló, hogy Tejero csendőralezredes, a spanyol parlament, a Cortes épületébe behatolt guardia civil egységgel magára maradt, s tulajdonképpen csak del Bosch altábornagy, a valenciai katonai körzet parancsnoka mozdult meg, az, aki kivételes állapotot rendelt el. A napok múltával azonban a spanyol sajtó néhány érdekes és nyugtalanító részletet is közölt: a vezérkari főnök helyettese csatlakozni akart Tejeróhoz, a puccs forgatókönyve szerint pedig a Madrid melletti páncélos hadosztály egységeinek meg kellett volna szállniuk a főváros stratégiai pontjait. Armada Y Comyn tábornok, a vezérkari főnök helyettese, valaha épp János Károly király nevelője volt. Egyes hírek szerint a tábornok a puccskísérlet óráiban meg is akart jelenni az uralkodó előtt, de az nem fogadta. Általában megegyeznek a madridi politikai megfigyelők abban, hogy János Károly határozott magatartása húzta keresztül a puccsisták számításait. A király éjszakai rádió- és televízióbeszéde nagy hatású volt és láthatóan visszariasztotta az államcsínytől azokat, akik rokonszenveztek Tejeró tervével és tettével. Az elvetélt puccskísérlet pillanatnyilag megerősítette az új miniszterelnököt, Calvo Sotelót, aki meg is kapta az abszolút többséget a parlamentben. De az új kormányfő nem koalíciós kormányt alakított, hanem csak az úgynevezett demokratikus centrumra támaszkodott. A spanyol polgári demokrácia megmenekülését egy francóista jellegű katonai puccs veszélyétől Nyugat- Európa különösen nagy megkönnyebbüléssel fogadta. Spanyolország 1984-től kezdve a Közös Piachoz fog csatlakozni. Ezt követően pedig a madridi jobboldal a NATO-ba való belépést szorgalmazza. 3. Ismét napirendre kerül Namíbia függetlenségének kérdése? Még élénken a világ emlékezetében élhet, hogy Genfben az ENSZ égisze alatt nemrég nemzetközi konferencia ült össze, amelynek az lett volna a feladata, hogy meghatározza egy délnyugatafrikai terület, a fajüldöző pretoriai rendszer által bitorolt Namíbia sorsát. A konferencia kudarcba fulladt. Mégis, már az a tény, hogy létrejött, s hogy először sikerült egy asztal mellé ültetni a dél-afrikai köztársaság képviselőit és a népi felszabadító szervezet, a SWAPO vezetőit, azt jelezte, hogy megindult egy folyamat... Most az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsa foglalkozott újra az üggyel. Addisz Abebában az Africa Hall épületében üléseztek az afrikai országok külügyminiszterei. Egységesnek mutatkoztak abban, hogy sürgessék a pretoriai hatóságok elleni fellépést. Különösen a Dél-afrikai Köztársasággal szembeni már korábban kimondott olajszállítási tilalom betartását. Mert például tételesen felpanaszolták egyesek, hogy a Brit—Holland Shell társaság öt nagy olajszállító hajója éppen most van úton Dél-Afrika felé... ■ Pedig a nyugati hatalmak — szavakban — sokszor fejezték ki már egyetértésüket azzal, hogy Namíbiának meg kell adni a függetlenséget, s hogy e végből a fajüldöző pretoriai rendszert tárgyalásokra kell kényszeríteni, ennek viszont az embargó, a szállítási tilalom a leghatásosabb eszköze. Ha azonban üzletről van szó, profitról, akkor a legszigorúbb tilalmakat is áthágják. Mindezek ellenére az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsában elhangzott az a remény, hogy Namíbia még az idén függetlenné válhat. Ha ez bekövetkeznék, nagyot változnának az erőviszonyok Afrika déli felén. Pálfy József A tanácskozás egyik népszerű vendége. Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára a küldöttekkel beszélget. Illői, március 1., vasárnap OilMá £ O duKilü tsigiFsii A Magyar Szocialista Forradalmi Párt Központi Bunkáspárt Központi Bizottsága zottságát, a párt megalakul . . .. . ,. ... lásának 60. évfordulója a március 1-ei táviratban adkalmából J -vözölte a Mongol Népi Fór (MTI} MOSZKVA Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvában megbeszélést folytatott Carlos Núnez Tellez-szel, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyesített Vezetősége Végrehajtó’ Bizottságának tagjával, a Nicaraguai Köztársaság Államtanácsának elnökével. DZSIDDA Szombatra virradóra a szaúd-arábiai Dzsiddában befejezte tanácskozását az Irak és Irán viszályában közvetíteni hivatott „iszlám bizottság”, amelyet a januári taifi iszlám csúcstalálkozón hoztak létre. SAN SALVADOR A Salvadorból érkező jelentések szerint pénteken harcok voltak a fővárostól 60 kilométerre keletre fekvő San Lorenzo városában és környékén. A Salvadori junta azt állítja, hogy a hadsereg ellenőrzi a várost és tisztogató hadműveletet kezdett 3 körzetben. BEJRUT Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke szombaton elhangzott dzsiddai nyilatkozatában bejelentette, hogy a száműzetésben működő palesztin parlament, a Palesztinai nemzeti tanács áprilisra összehívott ülésszakán napirendre tűzik az ellenállási mozgalom egységes katonai stratégiájának kidolgozását és a különböző gerillacsoportok katonai szervezeteinek egyesítését. MADRID Szombaton délelőtt az ETA politikai-katonai ágazata San Sebastianban, a tartományi kormányzóság épülete előtt szabadon engedte a több mint egy hete fogságban tartott három konzult: Antonio Alfaro Fernandezt, Salvador tiszteletbeli bilbaói konzulét, Hermán Diet Seit, Ausztria tiszteletbeli bilbaói konzulét, valamint Gabriel Biurrum Alpaldalt, Uruguay pamplonai konzulét. Tollhegyen Ha valaki igazán lelkesedni volt képes a washingtoni őrségváltás láttán, akkor az Chile diktátora, Pinochet tábornok lehetett. A santiagói véres, fasiszta puccs hőse a hatalomátvétel óta eltelt két és fél esztendőben egyszer-másszor aggódva tekintett észak felé: az Egyesült Államok kormánya néha rendre elutasította, urambocsá’ még meg is fenyegette a chilei juntát. Pinochetnek nem esett jól, ha Washingtonból kapta a figyelmeztetést: ejnye, ejnye, nem szabad ám az emberi jogokat így megsértenie! Hiszen ezzel például Carter elnök emberi jogok kampányát is megfosztja hitelétől. Lévén chilei puccs ide, fasiszta terror oda, az Egyesült Államok szövetségese! Most aztán már nem kell tartania a chilei tábornokjelöltnek attól, hogy a Reagan-kormányzat felelősségre vonja. Washingtonban az emberi jogokat ma már nem emlegetik. Az új (és nagyon régi) jelszó az, hogy Amerika az amerikaiaké. Vagyis az első követelmény, hogy a nyugati féltekén az USA legyen a korlátlan úr. S mindenki támogatást érdemlő szövetségese, aki a földrészen kommunistaellenes és szovjetellenes. Úgy hírlik, hogy most, már amerikai bankok több hitelt nyújtanak Chilének, amihez állami jóváhagyást és fedezetet kapnak. Amikor pedig a napokban Genfben az ENSZ emberi jogok bizottsága határozatban ítélte el a Pinochet-rendszert, a határozat ellen felsorakozó maroknyi küldöttség között az első az Egyesült Államoké volt. Még a nyugat-európai országok is csak tartózkodni akartak és tudtak. Az USA nyíltan Pínocheték védelmére siettett. P. J. Dubna 25 éves Irta: A. Sziszakjan, az Egyesült Atomkutató Intézet vezető tudományos titkára A Moszkva környéki Dubna városban létesített intézet nagy utat tett meg. Ez az út, a szovjet kormány által 1956 tavaszán a nemzetközi központnak térítésmentesen átadott két laboratóriumban végzett első kísérletektől a világ legnagyobb tudományos komplexumáig és az Egyesült Atomkutató Intézet jelenleg csaknem hétezer főt számláló nemzetközi kollektívája által végzett kutatások (több mint 100 témában!) széles frontjáig terjed. Az Egyesült Atomkutató Intézetben elért eredmények súlya már régen világhírnevet szerzett Dubnának és a világ egyik vezető tudományos központjává tette. Jelenleg az Egyesült Atomkutató Intézet egy sor bázisberendezése világviszonylatban egyedülálló. Az intézet tudósaitól számos olyan eszme és módszer származik, amelyek a világ több tucatnyi országában ösztönözték a tudományos központokat az elméleti fizika, az elemi részecskék fizikája, a mag- és neutronfizika területén. Mint ahogy Andranyik Petroszjanc professzor, a Szovjetunió meghatalmazott képviselője az Egyesült Atomkutató Intézetben, a Szovjetunió Állami Atomenergia Bizottságának elnöke kijelentette: „Az Egyesült Atomkutató Intézet új ötéves tervének minőségileg új tudományos eredmények periódusává kell válnia”. Az intézetben már 1980 végén új berendezések jelentek meg. Közéjük tartozik a világ legnagyobb, párját ritkító impulzusos gyorsreaktora, az IBR—2, valamint a nehézionokat gyorsító U—400 ciklotron. Befejezőfélben van az első intézeti protongyorsító, a szinkrociklotron rekonstrukciója. Ezt a gyorsítót, egészen új berendezéssel, erősáramú fazotronnal fogják üzembe állítani. Az új ötéves terv jelentős eseménye lesz a nehéziongyorsító komplexum létrehozása. Ezt az Egyesült Atomkutató Intézet, közösen fogja megépíteni a Kurcsatov Atomenergia Intézettel, így tehát Dubna a nehézionok fizikájában is hatalmas központtá válik. Az U—400 ciklotron segítségével a fizikusok kutatásokat végezhetnek az alacsony energiák területén, a gyorsítőkomplexummal pedig a magasabb energiák területén. Az elemirészecske-fizikában a legfontosabb bázisberendezés a jövőben a gyorsító-felhalmozó komplexum lesz. E berendezés lehetőségei többszörösen meghaladják azokat a lehetőségeket, amelyekkel jelenleg a világ legnagyobb gyorsítói rendelkeznek, köztük az Egyesült Államokban. A gyorsító-felhalmozó komplexum építését, amelynek kidolgozásában Dubna tevékenyen részt vesz, a Szerpuhov (Moszkva terület) közelében levő nagyenergiák fizikai intézetének bázisán tervezik. Nyikolaj Bogoljubov akadémikus, az Egyesült Atomkutató Intézet igazgatója egyik felszólalásában hangsúlyozta: „A szocialista közösség keretében a nukleáris fizikai kutatások hosszú távú komplex tervezésére kell törekednünk abból a célból, hogy elérjük mind az intellektuális, mind pedig az anyagi-technikai források hatékonyabb egyesítését. Ezzel a feladattal kapcsolatban az Egyesült Atomkutató Intézet koordináló szerepet hivatott betölteni”. Ma megállapítható az a tény, hogy a szocialista országok tudományos integrációjának említett szakasza elérkezett, így 1978 őszén beindították Dubna egyik legnagyobb kísérleti berendezését, az úgynevezett relativisztikus ionizációs streamerkamerát. Ez a rendkívül bonyolult és érzékeny műszer az elemi részecskék felépítésének vizsgálatára szolgál.A berendezést magyar, NDK- beli, lengyel, szovjet, csehszlovák fizikusok, konstruktőrök és elektronikai szakemberek fejlesztették ki. Ez a világviszonylatban egyedülálló műszer kizárólag az elemi részecskék kölcsönhatásainak beprogramozott típusait szelektálja és regisztrálja. Ezzel még nem merül ki az Egyesült Atomkutató Intézetben részt vevő országok szakembereinek közös munkája révén létrehozott készülékek felsorolása. A 11 testvéri ország tudósainak együttműködése, mindennapi szoros kapcsolata, Dubna alkotó és rendkívül baráti légköre, az Egyesült Atomkutató Intézet napról napra fokozódó együttműködése a nemzetközi központokkal: mindez az intézet növekvő műszaki felszereltségével párosulva a lehető legjobban elősegíti a tudományos haladást, az atomfizika sikeres fejlődését a szocialista közösség országaiban. A fltibnai Egyesült Atomkutató Intézet egyik legnagyobb kísérleti berendezése, a streamer-kamra* (Fotó: APN—KS) A Mongol Népi Forradalmi Párt hatvan éve Amikor hatvan esztendővel ezelőtt, 1921. március 1- én megalakult a Mongol Népi Forradalmi Párt, az ország hivatalosan önálló volt. Ám az 1911-ben alakult Külső-Mongólia két szomszédos nagyhatalom, a cári Oroszország és a kínai birodalom közös befolyási területe volt. Pétervár is, Peking is igyekezett a maga akaratát érvényesíteni a feudálisteokratikus államvezetés, az ország élén álló lámaistabuddhista papi kormányzat felett. A Magyarországnál tizenhatszorta nagyobb, de akkoriban alig valamivel több mint félmillió lakosú országban 1917—18-ban a Nagy Október győzelmét követő hónapokban kommunista csoportok alakultak, közöttük két igen jelentős, Szube Bátor és Csojbajszán vezetése alatt. A két csoport 1919—20 telén egyesült és a közös programban a forradalmi párt egyik fontos feladataként jelölte meg az idegen megszállók, a fehérgárJ listák és a kínai nacionalisták kiűzését a mongol nép földjéről. Ideiglenes forradalmi kormányt, majd mongol néphadsereget terveztek, amely a Vörös Hadsereg segítségével 1922 közepére az ország egész területéről kiverte az idegen csapatokat. 1923-ban a főpapi reakció meggyilkoltatta a nép hősét, Szuhe Bátort. 1924. november 26-án a parlament, a Népi Hurál kikiáltotta a Mongol Népköztársaságot. A mongol kommunisták vezették azt a történelmi küzdelmet, amelynek során az ország, a fejlődés tőkés szakaszát átugorva a korai feudalizmusból a szocializmus építésének útjára lépett. A Mongol Népi Forradalmi Párt áldozatos munkájának hatvan éve alatt a Mongol Népköztársaság a fejletlen, nomád állattenyésztő országból agrár-ipari országgá változott, ahol ma már ipar adja a nemzeti jövedelem 30 százalékát, az ország tagja a szocialista országok gazdasági közösségének. A magyar kommunisták, a magyar nép tisztelettel köszönti a mongol kommunisták pártját megalakulásának 60. évfordulóján ,és további sikereket kíván a távoli, de hozzánk mégis közel álló mongol népnek. (KS)