Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-29 / 74. szám
4. —" —1 A KÉPERNYŐ ELŐTT ._____________ Tsz-elnök nyakkendőben Elöljáróban is: semmi gondom-bajom tsz-elnök nyakkendőt bora vagy am. Azzal sincs gondom.^nt ha gyhartudomanyok doktora kravátlit, avagy fmhordd nyakkendő es az azt tsz-elnök, ba,- elő es meg m hs samerái mögött, mar arm népszerűséget illeti; J? . - ötszöri, kereken mas*« ez a 90 perc „igazi teleziós műfaj és nézettsegi satisztikája meg olyan meg SMS a három híradót elejetol J* véséiS újra megnézik, hátha új híreket kapnak Än & képben . h.» « a világ dolgairól. A híradó valóban olyan ablak a lúgra, amelyen a kitekintő nemcsak egyszerűen látója és tudója, de résztvevője is a világ valamely taja kép eseményeinek a kimentorok révén nemcsak látja, de érti el mindazt, ami körülötte történik. És ami különösen érdekes és izgalmas: az egyidejűség. Ha nem is mindig a szó szert«*» -telemben bar ez is Sm. neh oly értelemben feltétlenül, hogy az események rendkívül gyorsan órák alatt érnek el a világ egyik pontjáról a másikra. Ez a helyben lévő egyidejűség természetszerűleg megadja a protokollnak azt ami a Protokollt és a hétköznapiságot annak, ami hetköznapi. Ott, ahol a háború a pusztítás a hétköznapi, hat ott és akkor a halai sajnálatos hétköznapiságot is.A királynő nyakékkel jelenik meg, a traktorista cajosan izzadtan, a diplomaták táskával és udvarias mosollyal a kamionsofőr elnyűtt arccal és mogorva tekintetesük a tsz-elnök jelenik meg nyakkendőben a hazai képernyőn. Tudniillik arról van szó, hogy az igazságot is megkérdőjelezheti a keresettség, az előre megrendezettség érzete és latsató. Márpedig, ha kinn a földeken készít interjút a híradó riportere a szövetkezet agronómusával, vagy éppen az elnökkel, sehogyan sem hat a pillanat és a realitás erejével az, hogy a szövetkezet vezetői oly elegánsan álldogálnak a sáros táblák szélén, mintha az Operábandul anak, csak éppen megálltak egy pillanatra a riporter kedvéért. És a nyakkendő ott szorong az üzem vezetőjének, az igazgatónak nyakán is s még jó, ha a riport az irodájukban készül, mert akkor is a fehér ing és a nyakkendő az úr, ha a kamerával együtt járják be a hatalmas Egy hét műhelycsarnokot. Kiöltöztek a kamera és a nézők miatt. Ami még nem lenne baj, ha egy ünnepségen lépnének a nagyérdemű elé, mint az előadás főszereplői. Ám gyakran már egyenesen kínos, amint a divatlapból kivágott gyári vezető ott nyilatkozik a forgácstól, portól, olajtól elegánsnak aligha mondható overallba gyűrt munkások körében, s bizony az is előfordul, hogy az overallok tulajdonosait meg sem kérdi a riporter a gyár, vagy a munkás saját gondjairól. Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy jómagam is tudom, a szövetkezeti elnök, tavasz hidegtájon gumicsizmában és pufajkában járja a határt, az igazgató, a főmérnök, a műhelyfőnök nyakkendője — ha van — megoldva adja meg magát a köpeny foltjainak, — egyszóval, hogy a kiöltözés a kameráknak szól, s nem az igazságnak. Régi fényképeken látható, amint apuka, anyuka, a két kisgyerek kiretusáltan s oly mereven áll a lencse előtt, vadonatúj ruhában, mintha páncélba zárt, kifestett hullák lennének, de nem élnek. A Tv-híradó legfőbb érdeme, azért is a nagy népszerűsége, hogy az élet mindennapjait mutatja be, arról nyújt, vagy arról akar hiteles tájékoztatást adni. S ezek a szorosra, csomóra kötött árokparti nyakkendők, mintha az igazságot szorítanák éppen a néző előtt, a nyilatkozó torkára. Gyurkó Géza Komoly és sikeres játék A sci-fi szinte egyidős a gondolkodó emberrel, akinek szelleme nem ismer lehetetlent, legfeljebb a pillanatnyi tudományos szint emel korlátokat a szabadon csapongó, az olykor zseniális megfejtésekkel megajándékozó fantáziának. Emellett – akárcsak az élet — szórakoztató, felüdítő, komoly játék is. A műfaj kiválóságai az irodalom óriásai is, akik remek sztorikat formálnak, fordulatokban bővelkedő cselekményt szőnek, hibátlanul rajzolt karakterekkel gyönyörködtetnek bennünket. A kétkedőknek elég csak Lem vagy Bradbury nevét említeni. Hasonló, ha nem is ilyen magas szintű erényekben bővelkedett az elmúlt héten bemutatott tudományosfantasztikus vígjáték, a Csillagűzott szerető, amelyet William W. Stuart ötletes munkájából készítettek. Kár volt ezt az emlékezetes produkciót mindenáron beskatulyázni, hiszen titulálhatnánk szabálytalan krimi • • nek, meghökkentő mesének, szatirikus ízekben bővelkedő alkotásnak is. Mindez persze részletkérdés, a lényeg az, hogy érdemes volt képernyőre vinni, mert százezrek figyelmét kötötte le, még akkor is, ha Bartha Attila rendező olykor elbizonytalanodott, s mindenáron formai keretek közé akarta szorítani ezt a sokarcú írást. Ettől függetlenül maradandó élményekkel ajándékozott meg minket, mert menet közben szerencsére megfeledkezett az önmagának szabott követelmények szigorú végigviteléről. A színészek zöme is megsejtette a legfontosabbat, különösképp Kern András, aki több „lapra” tett, mégis mindig a sejtelmes motívukat hangsúlyozta, úgy, ahogy azt az ötletgazdag szerző elképzelhette, így aztán akarva-akaratlanul is újabb híveket szerzett ennek a káprázatos jövő előtt álló műfajnak. (pécsi) Bajaim az elmebajnoksággal Nem tetszik Egri János új játéka, amely a hét végén már egyfajta döntőhöz is érkezett. Már a műsor nyitóképe is valamiféle komor statikusságot sugall. Ez azonban még a kisebb bajom. A nagyobbik az, hogy egyáltalán nem élvezem a játékot. Valósággal összeszorul a szívem, amikor a versenyző mintha villamosszékben ülne, olyan arccal feszeng a furcsa fotelban. Látszik, hogy megfeszül a koncentrálástól, izzad, egyszóval rosszul érzi magát. Nincs egy mosoly, egy baráti poén. Pontosan az hiányzik belőle, amiért készült volna: a játék. — szA — Kivillanó karok és a lóláb Milyen egyszerű, milyen olcsó az egész, még a bábmozgatók karja is kivillan időnként — töprengtem szombat este a Futrinka utcaiakat nézve — mégis mennyire leköti, szórakoztatja a legkisebbeket. Elgondolkodásra természetesen nem az késztetett, mi a titok nyitja, hisz nyilvánvaló: ha jól kitalált a történet, megfelelő mélységűek a jellemek, akkor már elég néhány ügyes figura, pár ötletes díszlet, s máris kész a kellemes műsor. Sokkal inkább az, hogy vajon meddig szolgál még indokul a pénzhiány a tévé tartósan alacsony színvonalú programjaihoz. Mert kilóg a lóláb akkor is, ha hétrészessé nyújtják a félannyinak is elég lenne Vagyonvédelem Másfél perces reklámfilmecske a tévében. Peregnek a képsorok. Dévaj férfiak habos söröskorsókat emelgetnek a kocsmában. (Hűha, már ezt a nedűt is reklámozni kell? — gondolja a néző és menten megszomjazik.) Sóvár szemű atyafi száját nyalja az italozók láttán. (Neki már nem jutott, mind megitták szegény elől?) Sóvár atyafi divatos nadrágban, zsebébe nyúl, mutatja, mily praktikus megoldású. (Woolmark? Trapper? Vagy nadrágot a férfiruhaboltból?) Változik a kép. Asszonyok állnak sorba a piacon. Gyönyörű saláták, retkek, hagymák. (Ahá, itt a tavasz, fogyasszunk sok primőrt.) Asszonyok fizetnek, pénztárcájukat a krumplihalmok tetejére teszik. (Nézd csak, micsoda helyre bugyellárisok. De azt a kacsingatós szemű giccseset miért reklámozzák?) Előbbi atyafi szeme már nem sóvár, ellenkezőleg, felragyog. Elemeli a pénzes bukszát, és a kocsmában dévajul habzsolja a sört. (A nézőben döbbenet. Tanácsot kapott a pénzszerzéshez? !) De nem. A férfi ravaszul kacsint és megszólal: — Köszönöm, hogy nekem hagyta! Puff neki. Hát ez igazán szép volt, fiúk. A tévé igen előzékenyen felhívta a figyelmünket, vigyázzunk a pénzünkre, vigyázzunk a vagyonunkra. Ha lenne ízléstelen reklámfilmek szemléje, ez a másfél perces magasan verné a többit. Egyébként nem mondunk köszönetet a tévének, hogy gondoltak ránk. — mi — regényfeldolgozást. Ha egyre-másra reménytelenül gyenge antik filmekből láthatunk sorozatot, ha aligalig jelentkeznek saját, új produkciókkal... Persze nem vagyok ellensége a régi nagy sikerek ismétlésének. De miközben újra és újra a múlt kincsei közt kotorásznak a műsorszerkesztők, nem ártana arra is figyelni, hogy akkor jóval kevesebb pénzből, hogyan sikeredhettek olyan jóra. — (n. zs.) Leonyld Medvedovszkij: A — Tehát a következőkről van szó: új vállalást kell kidolgoznunk a cipő javítással kapcsolatban. — Ha kell, akkor kidolgozzuk. Megkeressük a rejtett tartalékokat, megtaláljuk a gyenge pontokat, egyszóval: nekigyűrkőzünk... — Kiváló! Csak arra vigyázzunk, ne járjunk a fellegekben, maradjunk a földön! — Százezer pár! — Egy hónap alatt? — Dehogy. Egy év alatt. — És mit gondolsz, kit fogsz lenyűgözni ezzel a számmal? — De hát ez a reális, hiszen most mondtad: ne járjunk a fellegekben. — Nem vitás, a javaslatomat pontosan megértettétek, csakhogy ma nagyobb távlatokban, nagyobb méretekben kell gondolkodni. Tudományos fantáziára van szükség. — Jól van, akkor legyen kétszázezer. — Ez még mindig kevés, és nincs benne semmi fantázia! Javaslom: legyen egymillió! — De hát ez lehetetlen! Hol veszünk ennyi megrendelést? — Olvassátok a napi sajtót? — Persze. — Akkor tudnotok kell, hogy a gyár tízmillió pár cipő legyártását vállalta. — Persze, hogy olvastam, de nem látom az összefüggést. .. — Mert nem gondolkodsz: a gyár gyárt, mi javítunk. Mindezt tizedik pár a miénk. — Ez igaz... Ebben az esetben viszont javasoljunk kétmilliót... — Ez viszont már szerintem is túlzás. — Egyáltalán nem, hiszen a cipőt, amit megjavítunk, rendszerint újra visszahozza a vásárló. A második javításra megint egy másik megrendelést íratunk alá, ami azt jelenti, hogy... — Nagyszerű ötlet! Hát nem megmondtam, hogy fel tudjuk tárni a rejtett tartalékokat? TARTALÉKOK NÉPÚJSÁG, 1983. március 29., kedd KONTINENSPREMIER Macskák — a Madách Színházban A Macskák bemutatója. ..kontinensperemier”. Európában eddig csak a Szigetországban játszották. Az ősbemutató Londonban, a New London Theatre-ben volt. A vállalkozók — köztük Trevor Nunn rendező és Gillian Linné koreográfus — kibérelték a düledező színházépületet, és kifejezetten a Macskák előadásának céljaira építették át. A darabot két esztendeje szakadatlan sikerrel játsszák, s azóta átkerült Amerikába, és a Broadway-n is szakadatlanul telt házakat vonz. A Macskák librettója nemes alapanyagból készült, Thomas Stears Eliot Macskák könyve című groteszk versgyűjteményéből. A zeneszerző az az Andrew Lloyd Webber, aki olyan világsikerek muzsikáját komponálta, mint a Jézus Krisztus szupersztár és az Evita. A Madách Színházban a magyar gyakorlat szerint szokatlanul hosszú próbával készültek a nem mindennapi feladatra. Az énekpróbákat már az ősszel elkezdték. A produkcióban a Madách Színház művészeinek színe-javán kívül — közöttük van Almási Éva, Bencze Ilona, Hűvösvölgyi Ildikó, Kiss Mari és Tóth Enikő, illetve Gyabronkai József, Haumann Péter, Tímár Béla — számos vendég is szerepel, így például Kishonti Ildikó, Póka Éva és Póka Balázs, továbbá a Magyar Állami Operaház táncosai. A koreográfiát is operaházunk balettigazgatója, Seregi László készítette. A magyar fordítás Romhányi József munkája, a darabot Szirtes Tamás rendezte, a szcenikus, a díszlet és a világítás tervezője: Götz Béla. Részlet az előadásból (MTI fotó—KS) Heti ajánlat E héten először egy csütörtök délutáni műsorra hívjuk fel a figyelmüket: 17.10- kor 9-es Stúdió címmel a fegyverkezési hajsza hatásairól láthatnak beszélgetést az érdeklődők. Este 8-kor folytatódik Sárközi György regényének tévéfilmváltozata. Aki pedig kedveli a különleges, némileg bizarr színházi élményeket, az 2-es csatornán ugyanezen a napon 7 órától Shakespeare Hamletjének feldolgozását tekintheti meg. Pénteken 18.10-től az Izzóról vetítenek dokumentumműsort. Szombaton az Agria Játékszín múlt nyári produkcióját vetíti a televízió, aki nem látta A köpenicki kapitányt, most pótolhatja, az adás 20.05-kor kezdődik a 2-esen. Vasárnap délután 15.05-től szintén színházi előadásra invitálja a televízió önöket: Tamási Áron Bubus vitéz című játékát láthatják a nemrég alakult nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásában. A Népújságban április 3- án, vasárnap olvashatnak emlékezést felszabadulásunk ünnepére, s Irodalom-Művészet oldalainkon összeállítást. Gyöngyösön vasárnap délután hat órától a Vidróczki néptáncegyüttes KISZ- szervezete bált szervez filmvetítéssel és táncbemutatóval egybekötve. Az SZMT székházában Szakszervezeti életünk címmel fotókiállítás látható. Ciffra György koncertjével Véget ért a budapesti tavaszi fesztivál Vasárnap az Erkel Színházban a Cziffra György, a Franciaországban élő világhírű, magyar származású zongoraművész hangversenyével véget ért a budapesti tavaszi fesztivál idei rendezvénysorozata. A műsorban Schubert, Chopin, Liszt, Saintt-Saëns művei hangzottak el. A hangverseny keretében először adták át a Liszt Ferenc Társaság tavaly létrehozott Cziffra György-alapítványának díját: az oklevelet és a kitüntetést Jandó Jenő zongoraművész kapta. .Cziffra György az 1982. március 27-én a pesti Vigadóban tartott hangversenyének honoráriumát a Liszt Ferenc Társaságnak ajánlotta fel Liszt Ferenc emlékének ápolására. A társaság elnöksége úgy döntött, hogy — az alaptőke érintetlenül hagyásával — az alapítvány kamatait a magyar zenei életben, valamint Liszttel kapcsolatos munkásságukban kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok jutalmazására használja fel. Cziffra legutóbbi, március 17-én, Zalaegerszegen adott koncertjének teljes bevételét is a fiatal magyar művészek támogatására ajánlotta fel.