Heves Megyei Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 102-127. szám)

1990-08-01 / 102. szám

2 Hírlap- telefotó Letette a hivatali esküt tegnap a miniszterelnök előtt Hankiss Ele­mér, a Magyar Televízió elnöke, Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke és Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igaz­gatója Teljes mértékben rehabilitálták Bokor Imre mérnök-ezredest, je­lentették be kedden a Honvédelmi Minisztériumban Paynesville: teherautóra szerelt 106 milliméteres löveget készíte­nek elő tüzelőállásra a libériai lázadók fegyveresei. Az államcsíny óta is folynak a harcok. Moleson: hordalékkal borított autók kiszabadításán tanakodnak a svájci falucska lakói, miután a felhőszakadás következtében meg­áradt a telpülés melletti patak (Hírlap-telefotó/MTI) Ideiglenes határátkelőhelyek a Fertő-tónál A Vám- és Pénzügyőrség Or­szágos Parancsnokságától ka­pott tájékoztatás szerint az ide­genforgalom és a turizmus előse­gítése érdekében a magyar és az osztrák vámigazgatás vezetői —■ kifejezetten magyar kérésre — megállapodtak abban, hogy au­gusztus 1-jével megnyitják a Fer­­tőd-Pamhagen, valamint Fertő­rákos-Mörbisch ideiglenes ha­tárátkelőhelyet. A két átkelő le­hetővé teszi, hogy gyalogosok és kerékpárosok körüljárhassák a Fertő-tavat. Az ideiglenes átke­lőket csak azok az állampolgárok használhatják, akik mindkét or­szágba vízummentesen utazhat­nak be. A megállapodások alapján le­hetőség nyílt arra is, hogy ma­gyar illetve osztrák területről egyaránt megközelíthessék a tu­risták az írottkői kilátót. Az ideiglenes átkelők október 15-éig használhatók naponta 8 és 20 óra között. A magyar és az osztrák fél — a környezetvédők kérését teljesít­ve — megállapodott abban, hogy a Fertő-tavon napi két hajóra — egy magyar és egy osztrák járatra — korlátozzák a nemzetközi ha­jóforgalmat. A magyar és az osztrák part­nerek további tárgyalásokat folytatnak újabb határállomások létesítéséről a közös határszaka­szon. (MTI) Hírlap Bitófa marihuánáért? Izgatottan várhatja a szerdai napot Kerry Kane Wiley, a 38 éves kaliforniai számítógép-ok­tató, akit a múlt novemberben kábítószer rejtegetésért vettek őrizetbe a malajziai hatóságok. Augusztus 1-jén ugyanis eldől mi lesz, illetve lesz-e további sor­sa az amerikai férfinek, akire a drákói malajziai törvények sze­rint akasztófa vár. Wiley-nél egy házkutatás al­kalmával fél kiló marihuánát ta­láltak, ágya alá rejtve. Tekintve, hogy az ázsiai szigetországban 14 gramm heroin illetve morfin, 900 gramm ópium, vagy 180 gramm marihuána birtoklásáért már halálbüntetés jár, Wiley-nek van oka az aggodalomra. Hely­zete reménytelenségén elkese­redve súlyos depresszióba esett, s ezzel időt nyert. Állapota segí­tette abban, hogy ügyét február helyett csak most, augusztusban tárgyalják. Esete nem egyedi, vi­szont ő az első amerikai, akit ha­sonló vádak alapján perbe fogtak. Malajziában választható bün­tetésként 1975-től szabható ki halálos ítélet a kábítószeresekre. A bírák kezébe adott lehetőség azonban nem riasztotta vissza a drog szerelmeseit és a csempé­szeket: a kábítószerélvezők szá­ma 1983-ra megközelítette a 15 ezret, a hetvenes évek végén re­gisztrált 8300-zal szem­ben. A kormány ezért megszigorította az 1975-ös törvényt és a fent em­lített drogmennyiségek birtoklá­sáért egyértelműen a legsúlyo­sabb büntetést helyezte kilátásba. Az, hogy a bitófa valós fenye­getés, az adatok is jól példázzák: 1975 óta 276 embert ítéltek ha­lálra, s közülük százan végre is hajtották az ítéletet. Bár az elítél­tek nagy része helyi lakos volt, 27 külföldit is kivégeztek, legutóbb májusban nyolc hongkongit. Ilyen tömeges ítélet végrehajtás­ra egyébként a Malajzia történe­tében még nem volt példa. A tér­ségbeliek mellett a nyugatiak sincsenek „bebiztosítva,,­ egy éve, 1989 júliusában a brit Der­rick Gregoryt akasztották fel. Je­lenleg az országban a bebörtön­­zöttek 55 százaléka a kábítószer­rel való kapcsolata miatt ül. A­ kábítószerezés ennek elle­nére sem csökken, megfelelő ha­szon reményében öngyilkosje­löltek mindig akadnak. Az elret­tentés kevés, hiszen a hatóságok is tudják, az üzlet atyjait, a drog­bárókat sohasem csípik el. a 1990. augusztus 1., szerda Tárnaméra: MDF kontra Lenin Tsz Politika, vagy csak szalmaégetés ? (Folytatás az 1. oldalról) mérai (Lenin) termelőszövetke­zetnél megtudtuk, hogy az elnök éppen a Cseh és Szlovák Köztár­saságban tartózkodik, így Budai Sándort, a szövetkezetpolitikai osztály vezetőjét, valamint Ko­vács Miklós növénytermesztési kerületvezetőt kértük meg arra, hogy válaszoljanak az elhangzott vádakra. — Az, hogy az ellentétek poli­tikai színezetűek — mondja Bu­dai Sándor —, az tényleg igaz. És ez akkor kezdődött, amikor az MDF itt arra agitálta az embere­ket, hogy ne fizessenek fűbért, hajtsák ki nyugodtan a teheneket azzal a jelszóval, hogy: „fizettek már eleget, különben is feloszlik a téesz...” Ez volt itt az MDF első fellépése, bemutatkozása, és azóta tényleg feszült a viszony.­­ Hogy 50 forintot kérünk egy mázsáért, amikor a zaránki búcsúban 40 forint egy léggömb. Ez sok? És hogy a téesztagoknak ingyen van? Igen, de nekik is csak akkor, ha ők maguk szállít­ják el. De nem értem, miért kell azon csodálkozni, hogy őket kedvezmény illeti meg? Ez sze­rintem természetes, mindez kö­tődést jelent a téeszhez, és ezt nem is titkoljuk. Szóval igaz, hogy ezt a kedvezményt meghir­dettük, de ami a legfontosabb: soha nem szóltunk senkinek, ha összeszedte a szalmát és elvitte, soha nem küldtünk el senkit. Ha valaki szalmát akar, az vihet. Persze, ha valaki botrányt akar, az más. — Az égetés valóban durva megoldás — mondja Kovács Miklós —, de egyszerűen nem tudunk mást csinálni. Géppel nem tudjuk összeszedni, nincs meg a műszaki hátterünk. Mi sem szívesen égetünk, és igaz, hogy ez a környezetre káros. A kritika tehát jogos, de nincs más lehetőségünk. Mozduljon meg végre a magyar ipar, és akkor energiatermelésre felhasználha­tó lesz a szalmabrikett. Be kell hozni a technológiát külföldről, és akkor hasznosítani lehetne a szalmát, úgy mint például Dáni­ában vagy az Egyesült Államok­ban. Egyébként ha a szalmát be­szántanánk a talajba, akkor a ta­lajt kellene fertőtleníteni utána, igen erős és drasztikus vegyszer­rel. És ez még sokkal jobban ká­rosítaná a környezetet. Pillanat­nyilag nem látok jobb megoldást. De ismét csak azt tudom monda­ni: aki el akarja vinni a szalmát, az elviheti... „Nekem nem nézték volna el...” — Nekem nem nézték volna el — vélekedett erre az ajánlatra Holló Gábor —, ha én összesze­dem a szalmát, és elviszem, ak­kor biztos, hogy rövid időn belül megbírságolnának. Mint a leg­utóbb is, mikor egy száz négyzet­­méteres területen legeltettem az állataimat, és jött a 12 ezer forin­tos büntetés. Különben sem megoldás, hogy hallgatólagosan elnézik a dolgot, akkor mondják ki nyíltan, mi a helyzet. * Az ember, ha nem MDF-es kisgazda, de nem is téeszalkal­­mazott vagy vezető, akkor, mint kívülálló, szintén csak azt mond­hatja, amit a tiltakozó levél egy része, tehát, hogy: ki kellene ala­kítani a normális párbeszédet. Ez valóban segíthetne: nyugod­janak meg, higgadjanak le, be­széljék meg a problémákat, akár ott helyben is. A kívülállónak, ha ilyen elmérgesedett vitát lát, az jut az eszébe, hogy jó lenne, ha jövőre is lenne ennivaló; hús, ke­nyér, tej, ilyenek. A végén pedig a vitás ügy kapcsán, de amúgy is, talán érdemes és tanulságos fel­idézni a híres kisgazdaköszön­tést, hátha ez megértést csal ki a szembenálló felektől. Úgyhogy: Bort! Búzát! Bé­kességet!... Havas András A fejlesztésre és vendégre váró Tisza-tó (Folytatás az 1. oldalról) tilt a szigeteken, folklórrendez­vények, kulturális napok — meg­honosításához. A jövő idegenforgalmi palet­táján van azonban egy „fekete folt”, a környezetvédelem elha­nyagoltsága. Ebből a szempont­ból — szögezték le a szakembe­rek — egyáltalán nem megnyug­tató a Tisza-tó helyzete: a folyón érkező szennyezések megakadá­lyozása ma még szinte lehetetlen megfelelő védőberendezések, szűrők hiányában. Az ipari üze­mek által kibocsátott szennyező anyagok különösen az Eger és a Laskó patakból érkezve veszé­lyeztetik a jobb part természeti világát, a vízitáj szépségét. Sz. I. A csábítás „trükkje”... Nem minden a pénzen múlik... — hangzott el a rövidke megjegyzés a tanácskozáson. S hogy mire értette ezt a fél­mondatot Patkó Benjamin — aki szögről-végről Tisza-parti származásúnak vallja magát —, az rögvest kiderült a folyta­tásból. A hozzászóló a falusi, víziember vendégszeretetére apellált, mondván: egyszerűségük, kedvességük, közvetlen­ségük a csábítás „trükkje” lehet, hiszen ki nem vágyna vis­­­sza oda, ahol szíves szóval fogadták, ételükkel-italukkal, jó szívükkel marasztalták. Lám, ami a folyó menti falvakban máris vonzerő lehet — emberi, népi adottság. Hát ha még egy kis önszorgalom­mal meg is tetőznék, s szlovák, lengyel, német, esetleg angol szóval hangzana el, hogy: jövőre is visszavárjuk... . Az IRA vállalta Bombamerénylet öltapneg lfnn7 AFii 2­ tín­ IrÁnui­olfít I I Mm Cr 1 W d 11 V IV­ r 1 J VI k Az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) kedden kora délután beje­lentette, hogy aktivistái hajtották végre hétfőn reggel a bombame­rényletet, amely megölte Ian Gow konzervatív képviselőt. A rend­őrség teljes erővel folytatja a nyomozást az elkövetők kézrekeríté­­sére. Eddig már több száz lakossági telefon­bejelentés érkezett a Scotland Yardhoz a merénylet színhelyén látott idegenekről és te­vékenységükről. Az észak-írországi brit fenn­hatóság ellen terrorizmussal küzdő szervezet elleni általános felháborodást tükrözik a keddi újságok, amelyekben oldalakat tölt meg az 1985-ös brit-ír meg­állapodás elleni tiltakozásul mi­niszteri tárcájáról lemondott po­litikus méltatása, a politikai sze­mélyiségek védelmének boncol­gatása és az újabb IRA-gyilkos­­ság esetleges politikai kihatásai­nak latolgatása. A vezető újságok vezércik­kekben sürgetik a kormányt, hogy ne hagyja eltéríteni magát jelenlegi irányvonalától, amely politikai kibontakozást, a szem­benálló csoportok tárgyaló­asz­talhoz ültetését célozza. Az IRA elsődleges célja az, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben lehetetlenné válik a bi­zalom fenntartása London, Bel­fast és Dublin között...Ian Gow meggyilkolása — miként a Carl­ton klub bombázása, avagy brit katonák megölése Németor­szágban — azt célozza, hogy megnehezítse, sőt lehetetlenné tegye az észak-írországi vitában érintett felek között a párbeszé­det. A brit kormány kötelessége, s ezt bizonyosan vállalja is, hogy kudarcra ítélje a gyilkos fanati­kusok kisebbségének ezt a törek­vését” — úja vezércikkében a The Daily Telegraph. A The Times hangsúlyozza: „Ian Gow meggyilkolása nem érinti az észak-írországi brit poli­tikát, következésképpen nem is szabad a kettőt összekapcsolni. Ha ez utóbbit tennénk, megen­gednénk, hogy a terror diktálja a demokratikus folyamatot. A ter­rorra csak egyetlen válasz lehet­séges: nyugodtan és megfontol­tan folytatni kell politikánkat”. A Financial Times „Bombák ellenére” című vezércikkében felveti: az Ír Köztársaságnak az­zal kellene hozzájárulnia a politi­kai folyamathoz, hogy gyakorla­tilag lemond Észak-Írországról. A lap szerint Dublinnak népsza­vazásra kellene bocsátania és így alkalmat adni a népnek arra, hogy érvénytelenítse alkotmá­nyának 2. és 3. paragrafusát. Ezek kimondják: „a nemzet te­rülete az ír-sziget egészét magá­ban foglalja” és „az ír parlament hatásköre kiterjed egész Íror­szágra”. A The Guardian vitába száll azokkal, akik drákói rendszabá­lyokat követelnek Ian Gow halá­la után. „Ez azt jelentené — úja­t, hogy a kormány és a parla­ment megadja magát a terroriz­musnak, vagyis, pontosan azt ad­ja az IRA-nak, amire az törek­szik: propagandaelőnyt”. A het­venes évek IRA-kampányára és az ennek nyomán életbe léptetett rendszabályokra és elsietett íté­letekre emlékeztetve a lap han­goztatja: „nem szabad megismé­telni az akkori hibákat”. A The Independent kiemeli, hogy Thatcher asszony kormá­nya elkötelezte magát a brit-ír megállapodás mellett, s ezen nem szabad változtatnia. „Az al­ternatíva politikiilag lehetetlen, még akkor is, ha ez a megállapo­dás elidegenítette Londontól az ulsteri protestánsokat”. Kalugin feljelentette Gorbacsovot Oleg Kalugin, a KGB lefoko­zott és tüntetéseitől megfosztott tábornoka — aki a közelmúltban számos leleplező sajtónyilatko­zatot tett a szervezet kulisszatit­kairól — a moszkvai fővárosi bí­róságon keresetet indított Mihail Gorbacsov államfő, Nyikolaj Rizskov kormányfő és Vlagyimir Kljucskov, a KGB elnöke ellen. A Komszomolszkaja Pravda keddi számának jelentése szerint az exvezérőrnagy beadványában törvénytelennek ítéli azt az elnö­ki rendeletet, amely megfosztot­ta rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. Véleménye szerint ez az „ukáz” alkotmányellenes, sérti az Oroszországi Föderáció BTK-jának több paragrafusát. A kereset beadásával párhu­zamosan egy szovjet népképvi­selő hasonló okokból levelet in­tézett az Alkotmányfelügyelő Bizottsághoz, kérve a törvényte­lenségek kivizsgálását és a testü­let állásfoglalását. Az utóbbi időben a Szovjetu­nióban megszaporodtak a ha­sonló perek, ami talán jelzi, hogy lassanként kialakul a jogállam, hiszen korábban még csak elkép­zelni is nehéz lett volna a párt- és állami vezetőkkel való pereske­dést. Így például a moszkvai pártfőiskolának az SZKP-ból ki­lépett rektora a fővárosi pártbi­zottság neki felmondó határoza­tát támadta meg peres úton, míg Anatolij Szobcsak népképviselő, Leningrád refomer tanácselnöke egy altengernagyot perelt be be­csületsértésért és hitelrontásért.

Next