Heves Megyei Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 153-178. szám)

1990-10-13 / 164. szám

1990. október 13., szombat Petőfi Sándorral Heves megyében „...ez év végén, Petőfi születése napján a szerkesztőség felavatja a forradalmár és költő nagyméretű bronzmását, Kubisch János szobrászművész alkotását...” („Petőfi egri napjai” — Heves Megyei Hírlap 1990. augusztus 1-jei és 30-i száma.) Emlékezések, vitacikkek, érvek és ellenérvek tüzében ma már szinte hajszálpontosan ismertek ama napok eseményei, melyek 1844. február 17 — 21. között Petőfi Sándorral Egerben megtörténtek. Sajnálatosan elszegényítené magát a megyeszékhely, ha a költőről csupán „egri napjait” tartaná számon, s nem emlékeznék meg azokról, amelyeket, ha csak órákat is, a megyében töltött. Ennek pótlására íródtak e sorok hű beszámolóként, hisz útikalauzunk maga Petőfi Sándor, ahogyan élményeit versben és prózában, baráti és úti levelekben, feljegyzésekben megörökítette. 1844 Ki-ki ösztönlény jövője alakítgatásában — kivált az a szellemóriás! Mert mi egyébbel magyarázható, hogy Petőfi Sándor Debrecenben mintegy nyolcvan versére — jószerivel minden vagyonára! — február első napjaiban Pákh Albert, a nagyszerű barát kezességvállalása mellett 150 forint kölcsönt vesz föl azzal a meglepő ígérettel, hogy a csinos kis summa 45 nap alatt való visszafizetésére kötelezi magát. (Az utolsó napon meg is adja majd.) S február második felében elindul Pestre. A Tisza áradása miatt azonban nem a Debrecenből Tiszafüreden át vezető rendes pesti úton, hanem a Hegyalján át. Egy hétig barangol. Tokajból Miskolcon, majd Mezőkövesden át ér Andornakra, s dönt: bemegy Egerbe. A nyomaték kedvéért — költőre jellemzőkötelező módon — verset is ír azon hirtelenjében, Eger mellett címmel. A szerzés helye Andornak. Hol születhetett meg a poéma? A nagy haszonnal forgatható „Heves megye műemlékei” című akadémiai kiadvány jól céloz, amikor a faluról szólva egyebek között említést tesz bizonyos „kocsibeálló állásról”, az ezzel párhuzamosan húzódó csárdáról, „melyben a hagyomány szerint Petőfi Sándor Eger mellett című versét írta” — hogy a tudós könyvet szó szerint idézzük. A csárdát utóbb elbontották, a kocsibeálló azonban közfalak beiktatásával sokáig szolgálta a falu népét. Pontosan egy évtizede e sorok írója is végzett a „helyszínen” amolyan vizsgálódást. Ahogyan visszaemlékeztek a falu idősei, beszélgetőpartnereim, volt itt vegyesbolt, s „kármentős” kocsma. Olyannal is szót válthattam, akit kislányként ide szalasztottak át sóért, gyufáért. A helyet is pontosan megjelölték: a hajdani csárda és a bolt a mai Rákóczi utcán a 225. számú ház telekhelyén állt. Itt készült hát — legalábbis első változatában — az Eger mellett című vers. Idézzük föl, annál is inkább, mert a falubeliek mit sem tudtak minderről, s talán az olvasót is érdekli: Hol jó bort érzek, betérek. Ne térnék hát Egerbe? Ha ezt a várost elkerülném, Az isten is megverne. Egyúttal azt is megtekintem, Hol vitt Dobó nagy lelke. És felköszöntöm, aki őt oly Dicsőn megénekelte. S ha majd, amint hiszem, a bortól Hatalmas kedvem lészen: Még verset is csinálok — Pesten Eladhatom jó pénzen. Áll a határzat, áll erősen, Be kell Egerbe mennem! Mert ennyi édes vonzerőnek Szívem nem állhat ellen. 1845 Petőfi Sándor „szerkesztősegédi” állását odahagyva, kötetlen, szabad életre vágyik, s kitűnő barátja, Kerényi Károly meghívására 1845 áprilisában hosszabb felvidéki útra indult. Kassa, Lőcse, Késmárk a főbb állomáshelyek, s az is megesik az ízig-vérig plebejus „beállítottságú” költővel, hogy Eperjesen Gömör vármegye tiszteletbeli táblabírájává választják... Iglódról hazaindul, s június 24-én érkezik Pestre. Heves megyén átutazva, ím, vers is születik. Nem tartozik az igazán nagy Petőfi-versek közé. A születés, de legalábbis a fogantatás helyét már a vers címe is elárulja: A hevesi rónán. Az utolsó két strófa „hitelesíti” az előző tél andomnaki-egri útja szenvedéseinek rossz emlékét. Íme a vers: Hátrább vonul mindegyre És halványul a Mátra. Az esti nap piros fényt Lövet kék homlokára. Olyan ez a piros fény, Mely a kék Mátrán lángol, Mint kék szemű lyány arcán A rózsaszín fátyol. Zörg a szekér, az ostor koronként egyet pattan... Ezen kívül a róna Oly néma, oly zajtalan. Leszáll a nap, vége A piros alkonyatnak. A messze látkör szélén Pásztortüzek pislognak. De pásztortűz-e az, vagy Tán csillag, mely lelépett Egy síró furulyának Meghallgatása végett? Emelkedik föl a hold. Olyan szép s olyan halvány, Mint a meghalt menyasszony Bús vőlegénye karján. S talán a hold valóban Egy holt menyasszony árnya, Kit a koporsóból visz Az égbe szellemszárnya. Olyan szomorú ez a hold, És mégis rája nézek, Nem nézhetek le róla, Sugárt megigéztek. Oly mondhatatlanul bús Ez a hold, hogy láttára Eszembe jut életemnek Legkínosabb órája. Magam sem tudom én, hogy Mi történt ekkor rajtam? De sírnom kell, zokognom, Miként akkor zokogtam! 104/ Petőfi május 4-én Pesten keltezett, s Kubinyi Rudolfhoz írott leveléből: „A napokban utazom, de még magam sem tudom, merre? Mert egy levelet várok, mely lépteimet intézni fogja. Azonban e kettő közül lesz egyik az utam: vagy egyenesen Szatmárba, vagy felétek, Zemplénbe..? Eldől a kérdés. Még mindig Pesten, május 8-án Kerényi Frigyesnek küldött leveléből: „A napokban indulok Szatmár felé, hol egy pár ölelő kar, s talán egy pár ólmos bot vár.” Előbb azonban más is várja. II. Levél Kerényi Frigyeshez: „Füzes-Abony, május 13., — 1847. — „Tegnap délután vitte szállásomról holmimat a Fejér hajó fogadóba Ignác barátom és illetőleg szolgám... Az élét a fogadóban töltöm. Ma jó korán belépett egy piszkos pincér szobámba, tudtomra adni, hogy készüljek. Egy óranegyed múlva föltelepedtem a szekérre. Útitársaim már fönn ültek... egy borkereskedő zsidó, egy erdélyi szász kalmár, egy lengyel katonatiszt, s egy tót születésű pápista pap, csinos fiatal húgával... aminek vallja tisztelendő uram a hölgyet... Gyönyörű kompánia! Már elhagytuk Gyöngyöst, elhagytuk Kápolnát, midőn egyik-másik útitársammal beszédbe kezdtem ereszkedni... — Késő este értünk ide Abonyba, hol az élét töltjük. A fogadóban csak két szoba van; az egyiket én, a szász és a lengyel foglaltuk el, a másikat pedig tisztelendő úr szeretetre méltó húgával. Jó éjszakát, jó mulatást kívánok!” A Kerényihez intézett III. levél már május 14-én Debrecenben kelt. A föltűnően hosszú levélből idézni kell a hevesi részeket érintő passzusokat: „Füzes- Abonytól, hol a múlt évét töltöm, egy nap alatt értünk ide Debrecenbe. Napkeletkor már Poroszlón voltunk, melyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá, nem röstelli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra-balra tengert láttunk, melyben nyakig úsznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők.” (Petőfi tudósítása szerint tehát már ekkor volt Füzes-Abonyban és Poroszlón fogadó, szálló.) Ismét adjuk át a szót Petőfinek: „Átkelve a Tiszán, éri az ember Füredet... Maga Füred kietlen, szomorú, rideg... düledező házak, ezek födelén és az udvarokon buja fű és paréj, az emberek sápadtak és szótlanok, az utcák üresek, zajtalanok... hagyjuk el ezt az élő sírboltot, és menjünk, vágtassunk kelet felé, nagyszerű látvány következik: a puszta, a Hortobágy!” Búcsúzzunk el Petőfivel mi is e tájtól és népétől, megjegyezve mégis: Poroszló és Tiszafüred „ősi” hevesi település volt, évszázadokon át e megyéhez tartozott, s csak 1945-öt követően csatolták el tőle... Ezért követtük a költőt a hajdani Heves megyei határig. * Petőfi Sándor „egri” arcélét „megyeivé” is igyekezett ez az írás színesíteni, társul ehhez a buzgalomhoz magát a költőt íaézve meg. A szobor mellett fölavatásakor Eger és a megye egyaránt ott lesz, ki-ki a maga emlékeivel. Kiss Gyula Hírlap-HÉTVÉGE Egy liberális sejk halálára Dubaj neki köszönhette a gazdasági felemelkedést Az utód a legidősebb fiú lesz? Az e hét elején elhunyt Rasid bin Szaid al-Maktum dubaji emír a hét olajsejkséget tömörítő Egyesült Arab Emírségek egyik alapítóatyja volt. A kicsiny, ám annál gazdagabb sejkség uralkodója 76 (más források szerint 80) éves volt, s egyben az Emírségek alelnöki és miniszterelnöki tisztségét is betöltötte. Kulcsszerepet játszott abban, hogy a brit ellenőrzés megszűntével 1971-ben létrejött a hét emírség stratégiai fontosságú szövetsége. Bizonyosra vehető, hogy a befolyásos Maktum-klánból származó Rasid sejk halálával nem fog megváltozni a sejkség liberális, Nyugat-barát irányvonala. Dubaj gazdasági felemelkedése egyértelműen az elhunyt emír nevéhez kötődik. 1958-ban történt beiktatása óta céltudatosan munkálkodott az infrastruktúra kiépítésén, a sivatagos terület gazdasági és kereskedelmi központtá történő átalakításán. Uralkodása alatt — már az olajárrobbanás előtt, akkor még hitelből — Dubajban felhőkarcolók emelkedtek, korszerű közlekedési hálózatot alakítottak ki, kiépült a városi energia- és vízszolgáltatás, a fejlett egészségügy. Dubaj nemzetközi repülőtere a Közel-Kelet egyik legforgalmasabb légiközpontjává vált. 1973 óta a nagyravágyó tervek megvalósításához kapóra jöttek a sejkség tetemes olajbevételei is. Rasid sejk mindvégig a liberális kereskedelmi és gazdaságpolitika, a szabad piacgazdaság híve volt, s minden tekintélyét latba vetette azért, hogy Dubajba csábítsa a nagy nemzetközi bankokat és konszerneket, korszerű közigazgatást, rendőrséget és vámszerveket biztosítva tevékenységükhöz. A kőolajtól való egyoldalú függés ellensúlyozására nem szakított a sejkség kereskedelmi hagyományaival sem. Az emirátust keresztülszelő vízi utat 800 tonnás hajók számára is járhatóvá tette, és újabb kikötőket építtetett, köztük a nevét viselő Port Rasidot. 1981-ben a sejk agyvérzést kapott, ettől kezdve sokat gyengélkedett, s egyre több feladatot bízott fiaira. A fontos döntéseket azonban még ekkor sem engedte ki kezéből, s az utolsó időkig hetente fogadóórát tartott alattvalóinak. Rasid sejknek három fia és egy lánya van, akit a katari sejkhez adtak férjhez. Az uralkodó utódja várhatóan legidősebb fia, — i.~ n —.* ji. ■ lrxumium um l USlü lesz, 3K1 jelenleg az Emírségek miniszterelnök-helyettese. Többi fia ugyancsak fontos irányító tisztségeket tölt be Dubaj, illetve az Emírségek intézményeiben. Szovjet kurtizánok tündöklése Belgrádban Jönnek a „vörös Jönnek az oroszok! Ez a régi propagandafrázis új tartalommal telítődött idén nyáron Jugoszláviában. Mégpedig a szovjet nők révén. E nyáron ugyanis Jugoszláviába, s főként a fővárosba, Belgrádba tömegesen érkeztek „vendégszereplésre” a Szovjetunióból a legősibb foglalkozás művelői, vagy ahogy ott elkeresztelték őket: a „vörös lányok”. S bizony, néhány nap alatt nagy kavarodást idéztek elő a helyi szexpiacon. Belgrádi kolléganőik szerint felrúgtak minden játékszabályt. A belgrádi örömlányok jogosan emeltek kifogást, hiszen míg ők 400 — 500 új dinárért szolgálták ki egy-egy ügyfelüket, a „vörös lányok ” már mindössze 50 dinárért is hajlandóak voltak ugyanezt tenni a helybéli és a külföldről érkezett érdeklődőkkel. A belgrádi egyetem közgazdasági karának épülete előtti parkot joggal nevezik a „szerelem piacának”. A szolgálataikat pénzért kínáló fővárosi lányok három műszakban dolgoznak ott. És a szovjet lányok szép lassan elhódították a klienseket helybéli vetélytársaiktól. „Vajon az normális, hogy öt pirosért már hajlandó?! Ráadásul óvszer nélkül!” — háborogtak a belgrádi örömlányok. Akik nem is tűrték sokáig ezt a helyzetet, és igazi háborút indítottak a külhoni vetélytársnők ellen. Azt terjesztették például, hogy ezek a lányok mind AIDS-esek. Szerencsére kézitusára nem került sor, és a konfliktus hamar megoldást nyert. A lányok ugyanis ésszerű kompromisszumot kötöttek. Megállapodtak abban, hogy a jugoszláv prostituáltak egész nap és egész éjszaka dolgoznak, a „vörös lányok”pedig csak nappal mennek „ vadászni”. (A Rabocsaja Tribunából tallózta: Zahemszky László) ________________7. Farkas András: Kisváros, lassú csendes esték, Kisváros, lassú, csendes esték, Egy völgybe ejtett kis világ, Amibe mindent belelát A vándor, aki menni rest még. Nagy szélhámosok nem keresték Pihenőül, komédiák Úgy jártak itt, hogy kisdiák írhatta benne bárki vesztét. De aki annyi éjszakán át Tanulta meg, hová vezet Az átélő emlékezet, S szerette fényét és homályát, Viszi mosolyát, titkait, Amiket Isten itt tanít. Szerződés az egyház és a gyár között Ritka megrendelést teljesített a csernyatyinszki üveggyár kollektívája. Mint azt az APN hírül adta, nagy mennyiségű templomi mécsest készítettek. A megrendelő a Moszkvai Patriarkátus. Az ötféle, különböző díszítésű mécses nem az egyetlen termék, amelyet a pravoszláv egyház megrendelésére gyártanak. A napokban kezdték meg azoknak a különleges gyertyatartóknak és más egyházi kegytárgyaknak a készítését, amelyeket templomok és kolostorok restaurálásához rendeltek. A Patriarkátus hosszú lejárati együttműködési szerződést kötött a gyárral, melynek kollektívája több mint kétmillió terméket állít elő. Eredményt hozott a munkabeszüntetés Alkoholisták sztrájkja Sztrájkoltak a Taskenti I. Számú Alkoholelvonó Munkaterápiás Intézet páciensei. Az APN jelentése szerint az volt a követelésük, hogy a rendőrség hatásköréből helyezzék át őket az Egészségügyi Minisztérium fennhatósága alá. A rendőrség támogatta a sztrájkolók követeléseit, akik egyébként igen korrekt módon viselkedtek, tiltakozásuk csak a munkabeszüntetésben nyilvánult meg. A mezőgazdasági gépalkatrészeket gyártó részleg termeléskiesése érzékenyen érintette a taskenti traktor- és exkavátorüzemet. Az üzbég kormány megértéssel fogadta a dolgozók követelését, és a munkaterápiás részleget az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe helyezte... Rádiós vetélkedő, diákoknak Kortársunk: Széchenyi A Magyar Rádió, a Széchenyi-kör, a Magyar Természetbarát Szövetség és a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület Széchenyi István születésének 200. évfordulójára országos középiskolai vetélkedőt rendez. A vetélkedő célja, hogy a versenyzők megismerkedjenek Széchenyi eszmeiségével, jellemével. Nem lexikális tudást kérnek számon a jelentkezőktől, hanem arra kell keresniük a választ, hogy Széchenyi személyes döntései milyen hatással voltak életpályájára és Magyarország sorsára. A diákok egyénileg és csoportosan is nevezhetnek (legfeljebb háromfős csoportokban). A nevezés feltétele, hogy három megadott kérdésre adjanak választ, vagy (legfeljebb) ötoldalas dolgozatban vagy 15 perces hanganyagban. A legjobbak így kerülhetnek — a zsűri ítélete alapján — az elődöntőbe. Az elődöntőkre 1991 januárjában kerül sor az ország 15 városában. A középdöntőbe jutók március — áprilisban mérik össze erejüket öt helyszínen, a döntő pedig Nagycenken lesz májusban. Ezt az eseményt nemcsak a Magyar Rádió, hanem a Magyar Televízió is közvetíti. A jelentkezési lapokat és a kérdéseket a szervezők eljuttatták az ország valamennyi középiskolájába. (Ettől függetlenül rövidesen lapunkban is közzétesszük.) A nevezési feladatokat október 31-ig kell beküldeni. Cím: Széchenyi István Gimnázium, 1119 Budapest XI., Leiningen u. 27 — 35. (Péchy Mária tanárnő) a ni • i------n uiti invent: a KCMigUl A héten kerül a kirakatokba a General Motors legújabb kiskocsija, a Saturn, amelytől a világ legnagyobb autókonszernje nem kevesebbet vár, mint hogy visszaszorítsa a japán gépkocsikat az amerikai piacon. Az autó hazájában immár száz eladott gépkocsiból negyvennél több a külföldi, túlnyomórészt a japán autó. Míg a japán kocsik hajdanán az árukkal hódítottak, mára már egyértelműen a minőséggel: közhelynek számít, hogy a japán autók technikailag korszerűbbek, gazdaságosabbak és tartósabbak, mint amerikai társaik. Elsősorban a legnépszerűbb kategóriákban, a négyhengeres, az Egyesült Államokban is kiskocsinak számító típusoknál a Honda, a Toyota, a Mazda és társaik messze maguk mögött hagyják a nagy amerikai cégeket. A GM szerint ez most másként lesz: a Saturn legalább olyan jó, mint japán vetélytársai. Nyolcéves munkával vadonatúj üzemet építettek fel Tennessee államban, és 16.000 jelentkező közül választották ki a gyár 3000 munkását. A dolgozók nem órabért, hanem fix fizetést kapnak, amely azonban a munka minőségétől függően húsz százalékkal több, vagy annyival kevesebb lehet. Az elszámolás nem egyénenként, hanem brigádonként történik, így a szigorú minőségi követelmények megtartásában mindenki érdekelt. A Saturn négyhengeres, 1,9 literes, 8 és 16 szelepes, 85 vagy 123 lóerős korszerű motorral kerül forgalomba, 9000 — 12.000 dollár közötti áron. Ez vetekszik a japán kiskocsik árával az amerikai piacon, mi több, a sportos, áramvonalas, fürge és takarékos Satum leginkább éppen a japán vetélytársakra hasonlít.