Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-10 / 238. szám

HÍRLAP, 1991. október 10., csütörtök Különülj a „Lajthának” Az elmúlt hét végén Nagykállóban néptáncfesztiválon vett részt az egri Lajtha László Néptáncegyüttes. A csoport nem tért üres kézzel haza, különdíjat kaptak. A jelenleg 35 tagú együttes a nyolcvanas évek elejétől kezdődően dolgozik a Megyei Művelődési Központban. Az idén harmadik éve, hogy házigazdái voltak az Agria Nemzetközi Néptánctalálkozónak. Rendszeresen fellépnek a város és környéke rendezvényein. Az elmúlt évben Ausztriában és Erdélyben vendégszerepeltek. Legközelebb novemberben a Gárdonyi Géza Színházban mutatkoznak be a nagyközönség előtt. A testvérvárosi kapcsolatok „gazdái” Eger Megyei Jogú Város Közgyűlése ad-hoc bizottságot hozott létre a testvérvárosi kapcsolatok és a nemzetközi együttműködés koordinálására. A testületet úgy alakították, hogy minden szakterület képviseltetve legyen. Név szerint: Kalmár Péter, Szabó Pál, dr. Löffler Erzsébet, dr. Molnár Miklós, Bíró József, dr. Bánhidy Péter, dr. Sipos Mihály, Weil Zoltán és Várkonyi György vesznek részt a bizottság munkájában a közgyűlés kérésére. November közepéig egy egységes koncepcióval kell előállniuk. Amatőr színjátszók Október 17-én, csütörtök délután 3 órakor a Megyei Művelődési Központban találkoznak a gyermek-, diák- és felnőtt színjátszócsoportok vezetői Egerből és a megye más településeiről is. A fórum vendége Kristóf Péter, az Országos Közművelődési Központ munkatársa. A Magyar Drámapedagógiai Társaság további terveit ismerteti, a továbbképzés lehetőségeit, a színjátszórendező-képzés lehetséges formáit. Szó lesz a Csokonai Vitéz Mihály emlékére rendezett országos versmondó verseny előkészületeiről is. Küldöttség Maconban Október 4-től 12-ig Eger franciaországi testvérvárosában, Maconban vendégeskedik három középiskolás, továbbá az önkormányzati hivatal művelődési és sportirodájának vezetője, Társy József, valamint Sajtos Attila, az iroda ifjúsági főelőadója. A tehetséggondozás jegyében kiutazó egri középiskolásoknak lehetőségük nyílik a város különböző iskoláiban a tanórákon részt venni. A delegáció kísérői pedig hivatalos megbeszéléseket folytatnak a két város kulturális, oktatási, sport és ifjúsági kapcsolatairól, az együttműködés lehetőségéről. Idősek köszöntése Az egri szociális központ keretében öt idősek klubja működik. Ezek tagjait köszöntötték kedden az Ifjúsági Házban. A műsorban Varga Zita szavalt, Fehér Zsombor zenélt, s az egri Gárdonyi Géza Színház művésze, Balogh András mondta el Sors, nyiss nekem tért című összeállítását. „Képeslapbarátság” Mint ismeretes, Eger és Esslingen polgármestere aláírta a két város kapcsolatáról szóló dokumentumot. Az is tudott, hogy az egri Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium, valamint egy esslingeni középiskola diákjai is összeköttetésbe léptek két esztendeje. A tanulók most elindítanak egy olyan képeslapakciót, amelynek során lehetőség nyílik a családok közötti barátság kialakulására. Kérik, hogy a postán található esslingeni telefonkönyvből ki-ki válasszon egy tetszés szerinti partnert, s számára küldjön képeslapot. De barátokra találhatnak az egri polgármesteri hivatalon keresztül is. EGER ÉS KÖRZETE Egri ősz... 5 Régi egri gazdag szüretek margójára Miért pusztultak ki az egedi szőlők? Eger legősibb szőlőtermő területe a város fölé magasodó Eged hegye. De aminő nagy jelentősége volt ott a szőlőültetvényeknek a középkortól a XIX. század első feléig, olyannyira csökkent szerepe, majd pedig teljességgel meg is szűnt. Az Egedhegyen termett szőlőből szűrték a legnemesebb egri vörösbort. Levéltári adat hitelesíti, hogy még 1860- ban is az Egedet tekintették szinte az egri bortermelés szimbólumának, mert ekkor az egedi szőlők lassú, de biztos pusztulásában látták az egri bor hírnevének vészes csökkenését. Az egri szőlőhegyek talajművelési technológiájában a XVIII-XIX. század során döntő szerepet kapott a termőtalaj megvédése a heves esőzésekből adódó súlyos eróziók ellen, valamint az elveszett termőtalaj pótlása. Levéltári adatok tanúsítják, hogy az egyes szőlőparcellák alján úgynevezett ”sankgödröt” ástak, hogy azzal felfogják a heves esőzések során lemosott földet, melyet azután ismételten és ismételten visszahordtak a tőkék közé. A vincellérek szerződésében szigorúan ki volt mindig kötve a sankgödör kellő mélységben való tartása, gondozása, valamint a belémosott talajnak a visszahordása a tőkékre. Ennek a neve "földelésolt. A talajnak sorozatos visszahordása a tőkékre a föld termőértékének fokozatos csökkenésével, majd elvesztésével járt. De maga a talaj is lassan-lassan elveszett. Ezért elkerülhetetlenné vált a szőlők termőtalajának rendszeres és gondos pótlása jó termőértékű földdel. Az egedi szőlők talajutánpótlását úgynevezett „földelőhelyek”-ről végezték, jelesen a közeli szőlőskei püspöki, majd érseki erdőből. Ez azonban oda vezetett, hogy az erdő lassú, de biztos pusztulásnak indult. A püspökség prefektusa már 1768-ban szigorúan megtiltotta és engedélyhez kötötte a szőlőskei erdő termőtalajának a szőlőkbe való rendszeres elhordását, így azután az egedi szőlők helyzete évtizedről évtizedre rosszabbodott; egyre több és több szőlőt hagytak gazdáik műveletlenül. De adatok tanúskodnak arról is, hogy a hegyoldalon lezúduló vízzel lehordott talaj ugyanakkor a lejtő aljában lévő szőlőültetvényeket károsította, betemetvén a tőkéket vastagon a lemosott földdel. Ez ellen úgy igyekeztek a gazdák védekezni, hogy szőlőparcellájuk legmagasabb részén egy harántul ásott csatornával iparkodtak megóvni szőlőtőkéit a lemosott földdel való betemetéstől. A termőtalaj kifejezett eróziója a XIX. század középső harmadában az Egeddel szomszédos A jikadűlőben is aggasztó méreteket öltött. De, amikor a szőlőskei erdőkből való „földelés”-t eltiltotta a földesúr, itt is szaporodott az elhagyott szőlők száma. Kezdetben ugyan a földesúr mérsékelt mértékben engedélyezte a szőlőskei erdőből a földelést, de amikor azt a legszigorúbban megtiltotta, leállította, arra az adott neki méltán okot, hogy az az erdő egyre súlyosabb kárával járt. 1851-ben egyszer s mindenkorra véget vetett az érsek-földesúr az erdő talaja elhordásának az egedi szőlőkbe. Ilyen körülmények között a XIX. század második felére lassan pusztulni kezdtek az Eged-hegy középkor óta virágzó szőlőültetvényei. 1828-ban egy egri szőlész-borász levéltárban megőrzött kéziratában keserű szívvel emlegeti a híres egri veres bort adó, hajdan oly virágzó egedi szőlőket... Azért olyan rendkívül figyelemre méltó ez az eleddig ismeretlen jelenség, mivel a város messze földön híres, legízletesebb, legsötétebb színű, legtüzesebb borát termő nagy kiterjedésű, déli fekvésű hegyoldal kapcsolódott ki a város virágzó szőlőkultúrájából. Éppen azért fontos e téma feldolgozása, hiszen ma már csupán elsárgult levéltári iratok és régi leírások emlékeztetnek a messze földön keresett egedi veres borra. Méltán írhatta Fényes Elek 1851-ben, hogy Egerben „Oly híres vörös bor terem, hogy azt Magyarországon jóságra, tűzre egy sem haladja felül... Legjobb, a legnemesebb bort adja a maga Eged hegye.” Sugár István Anyanyelvüket tanítják Más kultúrák követei Néhány évvel ezelőtt még ritkaságnak számított, ha egy-egy közép- vagy felsőfokú intézmény nyelvoktatását külföldi, vagyis anyanyelvű pedagógusok segítették. Ma már természetes és egyre gyakoribb, hogy az angol, a német, a francia nyelv tanításához külhoni szakembereket fogadjanak. Ez az egyik módja annak, hogy változtassunk nyelvoktatásunk kátyúba jutott, tarthatatlan helyzetén. Sorozatunkban az Egerben tevékenykedő külföldi tanárokat mutatjuk be, akiket nemcsak ideérkezésük céljáról kérdeztünk, hanem magyarországi tapasztalataikról is. Az első „katonáit” az amerikai Békehadtest küldte el hozzánk, majd őket az ESI oktatói követték. Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban hárman is képviselik a két szervezetet. Az elmúlt évben kétéves szerződést írt alá az intézménnyel a „békehadtestes” Gilbert Swift, aki Egerbe érkezése előtt Texasban bevándorlókat tanított, történelmet tanult Párizsban, újságírást a BBC-nél. Az egy év alatt ragyogóan elsajátította a magyar nyelvet, amit elsősorban az egri Bak családnak köszönhet, akiknél lakott. — Az első évben inkább én voltam a diák, és nem a tanítványaim — mondta. — Mindent tudni akartam, ami a magyar nyelvvel, a történelemmel, az itt élő emberek szokásaival, életkörülményeivel kapcsolatos. Sok kellemes élményben volt részem, de akadtak furcsaságok is, amelyekre inkább humorral emlékezem, mintsem bosszankodva. A honvágy gyakran gyötör, ráadásul két év alatt haza sem mehetek. Mindezt csakis a barátokkal, a kollégákkal, a diákokkal lehet elviselni, no, és a munkával, amiből — szerencsére — van bőven. A Békehadtest ugyanis nemcsak azzal a feladattal bízott meg, hogy segítsem a nyelvoktatást, hanem azzal is, hogy megismertessem az itt élőkkel Amerika történelmét, gazdaságát és kultúráját. A szolgálatnak az is célja, bekapcsolódjunk a város és a megye társadalmi életébe, és segítsük azt. így kerültem kapcsolatba a Heves megyei környezetvédőkkel, az angol tanárok egyesületével, a pedagógiai intézettel. A nyári vakációm — amellett, hogy országjáró körutamon egyre több tájjal, kisebb-nagyobb településsel ismerkedtem meg — táborokban telt el, ahol társaimmal együtt a magyar diákok beszédkészségét csiszoltuk. Az új tanévre is megvannak már a terveim, az iskolában szép kiejtési versenyt rendezünk, úgynevezett „nyitott házakat” tartunk, ahol a tanárok és a tanítványok találkoznának egymással. A kollégáknak pedig módszertani foglalkozások keretében ötleteket kínálunk a nyelvtanításhoz... Hoffman Matthew feleségével, Emilyvel és három gyermekével érkezett Egerbe. Ők az amerikai ESI alkalmazottjai. Egy hónapja élnek a megyeszékhelyen. Az első benyomásukról, tapasztalatukról kérdeztük a fiatalembert. — Az egyik barátunk, Linda Doeden, az elmúlt évben Budapesten tanított, és az ő révén ismerkedtünk meg az iskola igazgatójával. Évek óta foglalkoztatott bennünket a gondolat, hogy Európa valamelyik országában tanítsunk. Ez egyfajta kaland is számunkra, különösen így, hogy a gyerekeket is hoztuk. Az első hetekben természetesen mindannyiunkat kínzott a honvágy. A gyerekek is lassan megszokják az itteni körülményeket, és már barátokra is leltek. Egyelőre nem járnak iskolába, a feleségem otthon tanítja őket. A gimnáziumban tanítványaink olvasását, beszédét, beszédértését, íráskészségét fejlesztjük. Különféle, jól begyakorolt módszerekkel pedig a kommunikációt segítjük. Célunk, hogy hallgatóink a legtökéletesebben értsék a nyelvet. A tanítványaim napról napra szolgálnak meglepetésekkel, nagyon szorgalmasak, keményen dolgoznak. Már az első alkalommal megfigyeltem, hogy még az egészen jól beszélőknél is gondot okoz a kiejtés, sokuk a nyelvtannal nincs egészen tisztában. Ezek pedig elengedhetetlenek a pontos és helyes közléshez, kifejezéshez. Mielőtt idejöttem, Amerikában hasonló korú és képességű spanyol gyerekeket tanítottam. Egri tanulóim nyelvtudása jóval felette áll a kintieknek, szorgalmasabbak, igyekvőbbek. Ez a magyar kollégák munkáját dicséri. A közös munkához mindent megtaláltam ebben az intézményben. Nem csupán az oly nélkülözhetetlen technikai feltő- Hoffman jeleket, hanem a szellemieket is... Matthew (szülő) Gilbert Swift Az újabb határidő: december 31. Lassan pereg a homokóra a Homok utcában Az egri Homok utcában és környékén élők maguk sem hitték, hogy mennyi kálváriát és izgalmat kell majd átélniük az 1989 nyarán megindult átépítési, felújítási munkák során. A lakókat különösen az bosszantotta, hogy sokszor hetekig állt a munka, a feldúlt utcákon a gyalogos közlekedés is lehetetlenné vált, a gépkocsibehajtásról nem is beszélve. Néhány héttel ezelőtt a helyi televízió riportjában elhangzott, hogy új kivitelezővel — remélhetően — februárig teljes mértékben végeznek a Homok utcai felújítással. A napokban azonban olvasóink telefonon arról panaszkodtak, hogy nem látnak reményt a munkák befejezésére, nemhogy februárban, de talán még jövő nyárra sem. Utánaérdeklődtünk tehát a dolognak, jogos-e olvasóink aggodalma. A polgármesteri hivatal főmérnöki irodájának csoportvezetője, Burai György szolgált pontos felvilágosítással. A beruházás indításának körülményeiről elmondta, hogy a felújítás azért vált szükségessé, mert a már említett Homok, Menház és a Maklári utcákban csak az alapközművek (víz, villany) voltak meg. Az évtizedes lemaradást tehát itt is le kellett dolgozni. A Homok-Menház úti beruházásnál a határidő késésének okai a következők: az Egri Áfész — ma Mérleg Kft. — megbízásából épült ABC kivitelezője későn adott munkaterületet a Köti-Kövizignek. A Menház út lakói a 6,5 méter útburkolat helyett négyméterest követeltek, és az áttervezés miatt csak 1990 őszén indulhatott a munka. Az is gondot okozott, hogy a magánterületek kisajátítási kártalanítását a hatóság csak a múlt év decemberében fejezte be. Mindehhez még hozzájárult a kivitelező rugalmatlansága, gyenge munkaszervezése. A Maklári út felújítása késésének okai: az eredetileg meglévő, de nem látható, elhasznált vezetékek kicserélése, az építés közben feltárt, a lakosság által végzett engedély nélküli „fekete” vízbekötések, valamint a jelenlegi útpályaszint alatti, úgynevezett történelmi út stabilitása miatti átszervezés és többletmunka. Mindkét beruházás befejeződött. Azért, hogy az utca infrastrukturális kiépítettsége teljes legyen, és ne kelljen utat bontani, a jelenlegi kivitelezés út-, járda-, postai és elektromos vezeték, közvilágítás, szennyvíz-, gáz építésére terjed ki. Külön, de ezzel egyidőben az Eger — Putnok vasútvonal téglagyári kereszteződése és a jelzőlámpák sorompója is elkészült. Mindezek mellett folytatódik a Maklári, a Homok és Ostorosi út közötti szakasznak, valamint a „lengyelpiac” környékének tervezése is. Az elmaradások pótlása meglehetősen nagy erő- és pénzráfordítással történik, és eközben óhatatlanul előadódhatnak kellemetlenségek, amelyekért a főmérnöki iroda ezúton is elnézést kér, kaptuk a felvilágosítást Burai Györgytől. Megtudtuk továbbá azt is, hogy a mostani kivitelező a Homok utcai helyreállításokra december 31-i határidőt kapott. A kivitelezőkkel egyébként minden esetben szerződésben rögzítik, hogy a mentők a tűzoltók, a rendkívüli esetekben eljárók és a lakosság háztól való ki- és beközlekedését biztosítani kell. Alapítvány a cserkészetért Az iskolákban nagyon hiányzanak a gyermekmozgalmak, nincs aki az órákon túli rendezvényeket, programokat szervezné. Újjáéledt ugyan a cserkészet, de több okból még nem terjedhetett el jelentősen. Részben azért, mert belső ellentétek osztottak meg, részben pedig azért, mert egyelőre a pedagógusok és a szülők egy része is idegenkedik tőle. Pedig a cserkésztörvények az alapvető emberi értékeken alapulnak, olyan politikamentes ifjúsági szervezet ez, melynek lényege a természet szeretete és ápolása, illetve a rászorulók segítése. Mindezt keresztény szellemben — ahogy törvényeik kimondják — a hazának, Istennek és embertársaiknak elkötelezetten teszik. Az őrsi foglalkozásokon, a folyamatos nevelésen túl nyári táborokkal, külföldi csereüdüléssel is foglalkoznak. Az egri cserkészet fellendítése érdekében született meg Godó Zoltán kezdeményezésére a 212. Számú Bornemissza Cserkész Alapítvány. A célja az, hogy megteremtsék a fejlődés alapjait, biztosítsák a cserkészotthon, illetve a bervai cserkészpark működését, illetve célkitűzéseik megvalósítását. Szeretnének öltözködésükben is egységessé válni, s ebben a KRISZ Fairway Kft. is segítségükre van, mert beléptek az alapító tagok közé. A cserkészet alaptörvénye, hogy minden cserkész minden nap legalább egy jó cselekedetet végrehajt. Hogy ezt megtehessék, maguk is először kérnek, mégpedig további támogatást. Az alapítványukat az OTP Heves Megyei Igazgatóságán nyitották meg, száma: 725- 011478-3.