Heves Vármegye Hivatalos Lapja, 1921 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-05 / 18. szám
XLVI. ÉVFOLYAM. EGER, 1921. MÁJUS HÓ 5. KIADJA HEVES VÁRMEGYE TÖRVÉNYHATÓSÁGA MEGJELENIK RENDSZERINT MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, * ELŐFIZETÉSI ÁRA EGÉSZ ÉVRE 70 KORONA. 18. SZÁM. VÁRMEGYEI SZABÁLYRENDELETEK ÉS KÖZÉRDEKŰ HATÁROZATOK. A vármegyei tisztviselők gyakorlati kiképzése. 147/kgy. 6705/a. 1921. sz. th. biz. véghatározat. Az alispán előterjesztése a vármegyei tisztviselők gyakorlati kiképzése ügyében. , Véghatározat. A törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslata alapján a következő szabályrendeletet alkotja meg: SZABÁLYRENDELET a vármegyei tisztviselők gyakorlati kiképzéséről. 1. §. Mindazon jelenlegi vármegyei tisztviselők, kiknek tisztviselői szolgálati ideje még három évet meg nem haladott és a később szolgálatba lépők, kötelesek az alispán által meghatározandó időben és helyen legalább két hónapot községi jegyzői irodában gyakorlatban eltölteni s a gyakorlati idő alatt ott a hivatalos órák keretében tényleg és szorgalmasan foglalkozni. 2. §• A gyakorlat helyéül szolgáló jegyzői iroda kijelölésénél a tisztviselő óhaja figyelembe vehető. 3. §• A gyakorlati idő alatt a tisztviselő a vármegyei szervezkedési szabályrendelet szerint járó útiköltségre és napidíjak felszámítására jogosult s az ekként felmerülő összegek a vármegyei háztartási alapot terhelik. 4. §• A gyakorlati idő tényleges eltöltéséről az illetékes községi jegyző igazolványt állít ki, amelynek bemutatása után a tisztviselő a vármegye alispánjának elnöklete alatt a vármegyei főjegyző, árvaszéki elnök és egy főszolgabíró tagokból álló bizottság előtt gyakorlati közigazgatási vizsgát köteles letenni. 5. §. A gyakorlati idő eltöltése és a vizsga letétele előtt a tisztviselő magasabb fizetési osztályba nem léptethető elő és nem fog magasabb állásra megválasztatni. 6. §. Ezen szabályrendelet végrehajtásával az alispán bízatik meg. Indokolás: Az 1883. évi I. t.-c. 3. §-a a közigazgatási tisztviselőktől — addig is, míg egy külön közigazgatási tanfolyam s azzal kapcsolatos vizsgálati rendszer életbe lép, — egyedül a jogvégzettséget és legalább az államtudományi államvizsga letételét követeli meg. Az idézett t.c. 23. §-ában kilátásba helyezett gyakorlati közigazgatási vizsga elmaradása rendkívül sok hátránnyal járt. A közérdek szempontjából azért, mert mód nyujtatott arra, hogy hatósági jogokat gyakoroljon olyan fiatal tisztviselő, akinek a minimális államvizsgán felül egyéb elméleti és gyakorlati képesítése nincs és mert a törekvő, lelkiismeretes kezdő tisztviselő, csak önképzés útján bővíthette ismereteit és válhatott jó tisztviselővé, ellenben a kevésbbé lelkiismeretesek tudása — kötelező szabályzatok hiányában — nem bővült. A közigazgatási tisztviselőkre azért hátrányos ezen állapot, mert a bíróságokkal és egyéb pályák tisztviselőivel szemben a közigazgatási tisztikar mindig mellőzést szenvedett, az egyéb pályákon bőven osztogatott előléptetések, státusrendezések itt mind elmaradtak, aminek egyik látszólagos oka talán a kötelező magasabb képzettség hiánya. Miután az 1883. évi I. t.-c.-ben kilátásba helyezett gyakorlati közigazgatási vizsga életbeléptetésére remény nincs és miután a fiatalabb tisztviselők tudásának bővítése megyei szabály*